Az Ujság, 1912. november (10. évfolyam, 272-284. szám)
1912-11-16 / 272. szám
Szombat, 1912. november 16. AZ TJSÁG szólaltak fel, a vita berekesztése után pedig Auffenberg hadügyminiszter. A felmerült követelményeket, amelyek a magyar katonai aviatikára, arzenálra, az altiszti kérdésre, a hadbírói tisztikar helyzetére és más kérdésekre vonatkoztak, készséges ígérettel honorálta. Az osztrák delegáczió hadügyi albizottsága ma letárgyalta a rendkívüli katonai szükségleteket. Az osztrák delegátusok ma plenáris ülést is tartottak, amelyen a külügyi költségvetéssel foglalkoztak. A felszólalók közül a legtöbben a legnyomatékosabban a béke mellett foglaltak állást Átkalandozva a magyarországi belügyekbe, a többi között a szocziáldemokrata Ellenbogen és a keresztény-szoczialista Tomasch keményen elítélte a horvátországi kivételes állapotokat. Lützow gróf, volt római quirináli nagykövetünk, aki olaszországi diplomácziai tevékenysége idejében tapintatosságával és ügyességével nagy mértékben hozzájárult Olaszországgal való jó viszonyunk megszilárdításához és a magyar gazdasági meg ipari érdekek sikeres előmozdításához, beszédében érdekes perspektívát nyitott az olasz-magyar-osztrák összeköttetés jövőjére. Figyelmet keltettek Kramarz-nak az albán kérdést megvilágító fejtegetései is. A magyar delegációk. (A négyes albizottság.) A magyar delegáczió egyesült négy bizottsága ma délelőtt tárgyalta Cziráky Antal gróf elnöklésével az annektált tartományokra előirányzott költségeket. Papp Géza előadó ismerteti Bosznia és Herczegovina katonai szükségletének előirányzatát, tizenhárom millió 906.405 korona van előirányozva, 1.198.059 koronával több, mint az idén volt, ez a véderőreform következménye. Megelégedéssel konstatálja, hogy a balkáni győzelmektől ittasult hangulat Bosznia és Herczegovina békéjét nem zavarta. A bosnyák vasúti programra, amely az utolsó delegáczió egyik kimagasló tárgya volt, szerencsés megoldást nyert. Nem hagyhatja szó nélkül az osztrák delegáczió rezoluczióját, amely a közös pénzügyminisztériumot felkéri, érvényesítse befolyását a magyar kormánynál, hogy a Krapina-Lupinák közötti vasúti összeköttetés számára a koncesszió megadassék. A közös minisztériumnak a kiegyezési törvény értelmében a két állam belső ügyeibe avatkoznia nem szabad, az osztrák határozat érvényesítése tehát teljes lehetetlenség. Viv Antal elismeréssel adózik a bosnyák vasúti programmért, de ő ezt a programmot teljesen egyoldalúnak találja és oly tendencziát lát abban, amelyet azok, akiket e programm legközelebbről érint, nem fogadhatnak el. Ő is méltányolja a hadászati szempontot és a másik állam gazdasági érdekét, kétségtelen azonban, hogy a vasúti programm, amelynek első etapója a dalmát vasút volt, flagráns sérelmet jelent Fiume városra és a magyar-horvát tengerpartra nézve. Ezért reméli, hogy e tiltakozásához az egész bizottság hozzájárul, mert Fiume exisztenciájáról és a magyarhorvét tengerpart fejlődésének lehetőségéről van szó. Az ogulini mini vasúti vonalnak a mostani programaiban tervezett kiépítése nem Fiume és a magyar tengerpart érdekében, hanem a dalmát tengerpart egyenes favorizálása czéljából történt, amelyhez hozzácsatolja a horvát megyéknek a Velebiten túllévő részeit, amelyek pedig Fiuménak és a magyar tengerpartnak tápláló medenczéjeiül szolgáltak. Olyan összeköttetés lehetősége bontakozik ki Dalmáczia és Ausztria között, amelyen a forgalom Fiume és a magyar tengerpart teljes kizárásával bonyolíttatik le. Lehetetlen, hogy a magyar kormány e programmot megvalósítsa, míg a magyar tengerpart érdekeit nem biztosítjuk. Lehetetlen, hogy Fiume elveszítse azokat a területeket, amelyeket úgy politikai tekintetekből, mint földrajzi fekvésénél fogva csak erőszakosan lehetne Fiumétól elszakítani. Ennek egyszerű remédiuma az volna, hogy ha Spalato megkapja az összeköttetést Dalmácziával és Boszniával, akkor Fiuménak is meg kell ezt kapnia, vagy legalább bizotyítani kell politikailag és tarifálisan annak a lehetőségét, hogy ezt megkaphassa. A bosnyák vasúti programaihoz való hozzájárulás feltétele tehát az, hogy ebbe a bihácsi névi vonal is felvétessék és hogy a magyar kormány részére biztosíttassék a vonalon a tarifa-rendelkezési jog minden fiumei relációban, továbbá biztosíttassák a bihácsi országhatári csatlakozás arra az esetre, ha a magyar kormány az újabb fiumei összeköttetés módozataira nézve határozott. A vasúti programaihoz csak abban az esetben járulhat hozzá, ha e garancziákat teljes mértékben megadják. Miklós Ödön : A bosnyákok önérzete nagyon megnövekedett és a delegácziót már-már semmibe sem veszik. Hogy Boszniában keskenyvágányú vasutakat építenek, nem tartja helyesnek , a keskenyvágányú vasutak úgy stratégiai, mint közgazdasági szempontból csak akadályokat hoznak létre. Bilinski lovag közös pénzügyminiszter , Vio nyilatkozatára megjegyzi, hogy a bihácsinovi vasút kérdését aránylag rövid időn belül meg kell oldani, és erről külön törvény fog gondoskodni. Akkor azután a bihácsi-névi vasút határcsatlakozásának kérdése is döntésre kerül, valamint a magyar államvasutak annak idején tett indítványa is, hogy a határszolgálatot magukra vállalják. Meg van győződve, hogy ez az ügy a két kikötőnek, tehát Fiuménak jogos érdekei értelmében fog elintéztetni. A bosnyákok nagyon is méltányolják a delegáczió fontosságát, sőt a bosnyákok szívesen foglalnának azokban helyet. Ez azonban súlyos közjogi kérdés, melyet nem akar szőnyegre hozni. Ami Miklós Ödönnek azt a kívánságát illeti, hogy a meglevő keskenyvágányu vonalak rendes vágányuakká alakíttassanak át, azt feleli, hogy ezt egy csapásra nem lehet elérni. A bosnyák lakosság szereti a keskenyvágányu vasutat, ezenfelül szomszédainak érdeke is az, hogy a keskenyvágányu vonalat meghagyják párhuzamosan a rendes vágánya mellett. Az egyesült négyes albizottság elhatározza, hogy a Boszniában és Herczegovinában levő parancsnokságok, csapatok és intézetek 1913-ik évi szükségleteinek fedezésére előirányzott költségvetést az országos bizottságnak elfogadásra ajánlja (A hadügyi albizottság.) A magyar hadügyi albizottság délután négy órakor értekezett Tallián Béla báró elnöklete alatt. Tallián báró elnök úgy a maga, mint a delegáczió tagjai nevében köszönetet mondott a hadügyminiszternek a Hajtááskéren látottakért. Hegedűs Lóránt előadó ismertette az 1913-iki hadügyi költségvetés új tételeit és a következő kérdéseket intézte a hadügyminiszterhez : A csapatbeli századosok továbbképzésére tervezett új tanfolyam Magyarországon fog-e felállíttatni ? Miért csökken újabban a hadapródiskolákban a magyar növendékek aránya ? Mi az oka annak, hogy 18.000 tiszt közül csak 25% a magyar tiszt ? Hogyan akarja a hadügyminiszter az altiszti kérdést rendezni ? Haltai Ferencz határozati javaslatot terjeszt elő, hogy a hadügyi albizottság elvárja, hogy az aviatikai telepek berendezésénél és a repülőgépek megrendelésénél Magyarországnak a kvótaszerű arány biztosíttatni fog. A magyar elem bátorságánál és hidegvérénél fogva kiválóan alkalmas pilótaanyag és ezért kéri a hadügyminisztert, hogy a magyar pilótákat támogassa az által is, amit Ausztriában megtett, hogy a használhatóságra kilátást nyújtó gépeket megvásárolta a pilótáktól. Indítványozza, hogy amennyiben Magyarországon repülőterek állíttatnak fel, azok ne a bécsújhelyi repülőosztag parancsnoksága alá, hanem közvetlenül a hadügyminisztérium alá helyeztessenek, mint önálló osztagok. Okolicsányi László : Csatlakozik Holtainak az aviatikáról szóló fejtegetéseihez. A magyarságnak térvesztése a tiszti állományban, különösen a legújabb politikai alakulatokra való tekintettel, nagyon sajnálatos, mert a magyar elem a legőszintébben ragaszkodik a dualisztikus szerkezetnek fentartásához. Miklós Ödön : Nagy dicsérettel nyilatkozik a tüzérségről és a műszaki csapatokról, különösen pedig a katonai műszaki bizottság tevékenységéről. Darmai Fülöp: A hadügyminisztérium jogi ügycsoportját átalakítják. Amennyiben ez az értesülése a valóságnak negelel, kérdi, történik-e gondoskodás az iránt, hogy ezen átalakítás estén a kellő szakismeret és szaktudás érvényesüljön a vezetésben. Az 1913-ik évi költségelőirányzatban semmiféle költségtöbbletet ezen átszervezési kérdésekre nem talál, kérdi tehát, hogyan gondoskodnak arról, hogy a személyszaporítás kellő időben és kellően képzett szakemberekkel előkészíttessék. Kérdi végül a hadvezetőséget, hogy milyenek voltak az előléptetési viszonyok 1912. novemberben és van-e kilátás arra, hogy a hadbírák előléptetése, tekintettel arra, hogy hosszú előtanulmányaik folytán tiszti ranghoz csak élemedettebb korban jutnak, előnyösebben alakuljon. Egyébként a költségvetést általánosságban elfogadja. Chorin Ferencz : A külpolitikai viszonyokra való tekintettel élesebb kritikát gyakorolni nem akar, mert ez most alárendelt kérdés. Megismétli azt a régi kérelmet, hogy a fegyverkészítés ne legyen egy helyre összpontosítva. Mi nagy összegeket szavaztunk meg már eddigr az Ausztriában központosított katonai főbb intézményekre. Jogos kívánság tehát, hogy Ausztria is járuljon hozzá egy Magyarországon felállítandó arzenál költségeihez. Az a hadügyminiszter, aki ebben a tekintetben Magyarország iránt előzékenységet tanúsít, itt elévülhetetlen érdemeket szerez. Vojnich István báró . Teljes mértékben osztozik azokban a kívánságokban, melyeknek az előtte szólók kifejezést adtak : a kívánalmaknak erősebb hangsúlyozására a jelen időpontot nem tartja alkalmasnak. A hajópánczélgyártásra legalkalmasabbnak találja elsősorban a diósgyőri vasgyárat, ismétli e részben való kérését a pénzügyminiszterhez, a hadügyminiszterhez pedig azt a kérést intézi, hogy hasson oda, hogy Magyarországon is biztosíttassék ily gyárak felállítása Auffenberg lovag hadügyminiszter. Köszöni, hogy a hadügyi kérdéseknél oly tárgyilagosak. Ami az aviatikai téren lehetséges, az a közeljövőben feltétlenül meg fog törtééni. A magyarok képességeire a személyzet alkalmazásánál feltétlenül tekintettel lesz. Egy hét előtt már tárgyalt egy magyar társaság megalakulásáról a készülékek szállítására. Megígéri Holtainak azt is, hogy a magyarországi repülőterek és osztályok közvetlenül a hadügyminiszter hatáskörébe fognak tartozni. Mindössze'96 ilyen repülési tér lesz, ezek közül kettő Magyarországon. A legközelebbi napokban több kiváló magyar személyiségt kér fel a magyarországi aviatikai egyesület megalakítására. A tüzérség iránt kifejezett elismerést is köszönettel fogadja. A katonai kormányzatnak anyagi részvétele Bosznia-Herceegovina vízzel való ellátásában katonai szempontból elkerülhetlen, éppúgy miként ez másutt is megtörténik, a bor stratégiai okokból szükséges. Az arzenálok deczeptratizácziójának kérdésével már régebben is foglalkozott. Mint miniszter, mindjárt múlt év november havában felhívta a magyar miniszterek figyelmét egy Magyarországon létesítendő arzenálberendezés szükségességére és a támogatást, melyben e kérdésnél részesül, annál nagyobb örömmel fogadja, mert az lehetővé fogja neki tenni, hogy megszabaduljon nagy részétől annak a tehernek, mely a hadügyi igazgatás kvótaszerű elosztásából reá háramlik. A felszerelési gyárak létesítésére nézve teljesen egyetért Chorin Ferenczczel. Darvas kérdéseire azt válaszolta, hogy a hadügyminisztérium igazságügyi osztálya gondosan az új katonai büntető perrendtartás kívánalmainak megfelelően fog szerveztetni. Az előléptetési viszonyok az igazságügyi osztályban kedvezők lesznek. A hadbíró tiszt pozíciója a hadseregben oly magas, hogy olyanok, akik nem vagyonszerzésre törekednek, bizonyára ambicionálni fogják, hogy e szolgálati ágban működjenek. Az altiszti kérdés e hó 27 év megoldást nyer, e napon meglesz a megegyezés és elmondhatja, hogy mindent megtett, amit e kérdésben egy év alatt megtenni lehetett. Már az a körülmény, hogy maga a trónbeszéd egy oly részletkérdésről, mint az altiszti kérdés, megemlékezik, mutatja annak rendkívüli fontosságát. Ismerteti az altiszti kar nemzetiségi összetételét és ezzel kapcsolatban megismétli, azokat, amiket az osztrák delegáció hadügyi bizottságában tegnap mondott. Hangsúlyozza, hogy az altiszti kérdés helyes megoldása által mily nagy mértékben orvosolhatók azok a bajok, melyek a kivándorlással kapcsolatosak. Azok az aggodalmak, hogy a csendőrség és a pénzügyi kar állományának nagyobb mennyiségű faltiszt toborzása árthatna, tárgytalanokká válnak, mihelyt tekintetbe veszszük az említett kategóriák jobb anyagi ellátását. A magyar elemnek a tiszti kárban való csökkenésére nézve Holtainak harmadfél évvel ezelőtt mondott beszédét citálja. Ezt ő — a miniszter —teljes egészében aláírhatja. A baj magva bizonyára abban van, hogy a katonai pálya nehéz, az anyagi ellenszolgáltatás azonban, melyet érte nyújthatunk, nem valami nagy. A törzstiszti rang elérésére, a vezérkari státusban való és egyéb kivételes esetektől eltekintve, 25—28 évi szolgálati idő szükséges. Az előlépési viszonyok hasonló szolgálati idő mellett a polgári államhivatalnoki pályán sokkalta k