Az Ujság, 1912. november (10. évfolyam, 272-284. szám)

1912-11-16 / 272. szám

Szombat, 1912. november 16. AZ T­JSÁG szólaltak fel, a vita berekesztése után pedig Auffenberg hadügyminiszter. A felmerült kö­vetelményeket, a­melyek a magyar katonai aviatikára, arzenálra, az altiszti kérdésre, a hadbírói tisztikar helyzetére és más kérdésekre vonatkoztak, készséges ígérettel honorálta. Az osztrák delegáczió hadügyi albizottsága ma letárgyalta a rendkívüli katonai szükség­leteket. Az osztrák delegátusok ma plenáris ülést is tartottak, a­melyen a külügyi költség­­vetéssel foglalkoztak. A felszólalók közül a legtöbben a legnyomatékosabban a béke mel­lett foglaltak állást Át­kalandozva a magyar­­országi belügyekbe, a többi között a szocziál­­demokrata Ellenbogen és a kereszt­ény-szoczia­­lista Tomasch keményen elítélte a horvát­országi kivételes állapotokat. Lützow gróf, volt római quirináli nagykövetünk, a­ki olasz­országi diplomácziai tevékenysége idejében ta­pintatosságával és ügyességével nagy mérték­ben hozzájárult Olaszországgal való jó viszo­nyunk megszilárdításához és a magyar gazda­sági meg ipari érdekek sikeres előmozdításá­hoz, beszédében érdekes perspektívát nyitott az olasz-magyar-osztrák összeköttetés jövőjére. Figyelmet keltettek Kramarz-nak az albán kér­dést megvilágító fejtegetései is. A magyar delegációk. (A négyes albizottság.) A magyar delegáczió egyesült négy bizottsága ma délelőtt tárgyalta Cziráky Antal gróf elnöklésé­­vel az annektált tartományokra előirányzott költségeket. Papp Géza előadó ismerteti Bosznia és Hercze­­govina katonai szükségletének előirányzatát, tizen­három millió 906.405 korona van előirányozva, 1.198.059 koronával több, mint az idén volt, ez a véderőreform következménye. Megelégedéssel kon­statálja, hogy a balkáni győzelmektől ittasult han­gulat Bosznia és Herczegovina békéjét nem za­varta. A bosnyák vasúti programra, a­mely az utolsó delegáczió egyik kimagasló tárgya volt, szerencsés megoldást nyert. Nem hagyhatja szó nélkül az osztrák delegáczió rezoluczióját, a­mely a közös pénzügyminisztériumot felkéri, érvényesítse befolyását a magyar kormánynál, hogy a Krapina­-Lupinák közötti vasúti össze­köttetés számára a konc­esszió megadassék. A közös minisztériumnak a kiegyezési törvény értel­mében a két állam belső ügyeibe avatkoznia nem szabad, az osztrák határozat érvényesítése tehát teljes lehetetlenség. Viv Antal elismeréssel adózik a bosnyák vasúti programmért, de ő ezt a programmot teljesen egyoldalúnak találja és oly tendencziát lát abban, a­melyet azok, a­kiket e programm legközelebbről érint, nem fogadhatnak el. Ő is méltányolja a hadászati szempontot és a másik állam gazdasági érdekét, kétségtelen azonban, hogy a vasúti programm, a­melynek első etapója a dalmát vasút volt, flagráns sérelmet jelent Fiume városra és a magyar-horvát tengerpartra nézve. Ezért reméli, hogy e tiltakozásához az egész bizottság hozzá­járul, mert Fiume exisztenc­iájáról és a magyar­horvét tengerpart fejlődésének lehetőségéről van szó. Az ogulini­ mini vasúti vonalnak a mostani programaiban tervezett kiépítése nem Fiume és a magyar tengerpart érdekében, hanem a dalmát tengerpart egyenes favorizálása czéljából történt, a­melyhez hozzácsatolja a horvát megyéknek a Velebiten túllévő részeit, a­melyek pedig Fiumé­nak és a magyar tengerpartnak tápláló medenczé­­jeiül szolgáltak. Olyan összeköttetés lehetősége bontakozik ki Dalmáczia­ és Ausztria között, a­melyen a forgalom Fiume és a magyar tengerpart teljes kizárásával bonyolíttatik le. Lehetetlen, hogy a magyar kormány e programmot megvalósítsa, míg a magyar tengerpart érdekeit nem biztosítjuk. Lehetetlen, hogy Fiume elveszítse azokat a terü­leteket, a­melyeket úgy politikai tekintetekből, mint földrajzi fekvésénél fogva csak erőszakosan lehetne Fiumétól elszakítani. Ennek egyszerű remédiuma az volna, hogy ha Spalato megkapja az összeköttetést Dalmácziával és Boszniával, akkor Fiuménak is meg kell ezt kapnia, vagy leg­alább bizotyítani kell politikailag és tarifálisan annak a lehetőségét, hogy ezt megkaphassa. A bosnyák vasúti programaihoz való hozzájárulás fel­tétele tehát az, hogy ebbe a bihácsi névi vonal is felvétessék és hogy a magyar kormány részére biztosíttassék a vonalon a tarifa-rendelkezési jog minden fiumei relác­ióban, továbbá biztosíttas­sák a bihácsi országhatári csatlakozás arra az esetre, ha a magyar kormány az újabb fiumei összeköttetés módozataira nézve határozott. A vasúti programaihoz csak abban az esetben já­rulhat hozzá, ha e garancziákat teljes mértékben megadják. Miklós Ödön : A bosnyákok önérzete nagyon megnövekedett és a delegácziót már-már semmibe sem veszik. Hogy Boszniában keskenyvágányú vasutakat építenek, nem tartja helyesnek , a kes­kenyvágányú vasutak úgy stratégiai, mint köz­­gazdasági szempontból csak akadályokat hoznak létre. Bilinski lovag közös pénzügyminiszter , Vio nyilatkozatára megjegyzi, hogy a bihácsinovi vasút kérdését aránylag rövid időn belül meg kell oldani, és erről külön törvény fog gondoskodni. Akkor azután a bihácsi-névi vasút határcsatla­kozásának kérdése is döntésre kerül, valamint a magyar államvasutak annak idején tett indít­ványa is, hogy a határszolgálatot magukra vállal­ják. Meg van győződve, hogy ez az ügy a két ki­kötőnek, tehát Fiuménak jogos érdekei értelmében fog elintéztetni. A bosnyákok nagyon is méltányol­ják a delegáczió fontosságát, sőt a bosnyákok szíve­sen foglalnának azok­ban helyet. Ez azonban súlyos közjogi kérdés, melyet nem akar szőnyegre hozni. A­mi Miklós Ödönnek azt a kívánságát illeti, hogy a meglevő keskenyvágányu vonalak rendes vágá­­nyuakká alakíttassanak át, azt feleli, hogy ezt egy csapásra nem lehet elérni. A bosnyák lakosság sze­reti a keskenyvágányu vasutat, ezenfelül szomszé­dainak érdeke is az, hogy a keskenyvágányu vona­lat meghagyják párhuzamosan a rendes vágánya mellett. Az egyesült négyes albizottság elhatározza, hogy a Boszniában és Herczegov­inában levő pa­rancsnokságok, csapatok és intézetek 1913-ik évi szükségleteinek fedezésére előirányzott költség­­vetést az országos bizottságnak elfogadásra ajánlja (A hadügyi albizottság.) A magyar hadügyi albizottság délután négy órakor értekezett Tallián Béla báró elnöklete alatt. Tallián báró elnök úgy a maga, mint a delegáczió tagjai nevében köszönetet mondott a hadügymi­niszternek a Hajtááskéren látottakért. Hegedűs Lóránt előadó ismertette az 1913-iki hadügyi költségvetés új tételeit és a következő kérdéseket intézte a hadügyminiszterhez : A csa­patbeli századosok továbbképzésére tervezett új­ tanfolyam Magyarországon fog-e felállíttatni ? Miért csökken újabban a hadapródiskolákban a magyar növendékek aránya ? Mi az oka annak, hogy 18.000 tiszt közül csak 25% a magyar tiszt ? Hogyan akarja a hadügyminiszter az altiszti kér­dést rendezni ? Haltai Ferencz határozati javaslatot terjeszt elő, hogy a hadügyi albizottság elvárja, hogy az aviatikai telepek berendezésénél és a repülőgépek megrendelésénél Magyarországnak a kvótaszerű arány biztosíttatni fog. A magyar elem bátorságá­nál és hidegvérénél fogva kiválóan alkalmas pilóta­anyag és ezért kéri a hadügyminisztert, hogy a magyar pilótákat támogassa az által is, a­mit Ausztriában megtett, hogy a használhatóságra kilátást nyújtó gépeket megvásárolta a pilótáktól. Indítványozza, hogy a­mennyiben Magyarorszá­gon repülőterek állíttatnak fel, azok ne a bécs­újhelyi repülőosztag parancsnoksága alá, hanem közvetlenül a hadügyminisztérium alá helyeztes­senek, mint önálló osztagok. Okolicsányi László : Csatlakozik Holtainak az aviatikáról szóló fejtegetéseihez. A magyarságnak térvesztése a tiszti állományban, különösen a leg­újabb politikai alakulatokra való tekintettel, na­gyon sajnálatos, mert a magyar elem a legőszin­tébben ragaszkodik a dualisztikus szerkezetnek fentartásához. Miklós Ödön : Nagy dicsérettel nyilatkozik a tüzérségről és a műszaki csapatokról, különösen pedig a katonai műszaki bizottság tevékeny­ségéről. Darmai Fülöp: A hadügyminisztérium jogi ügycsoportját átalakítják. A­mennyiben ez az értesülése a valóságnak n­egelel, kérdi, történik-e gondoskodás az iránt, hogy ezen átalakítás estén a ke­llő szakismeret és szaktudás érvényesüljön a vezetésben. Az 1913-ik évi költségelőirányzatban semmiféle költségtöbbletet ezen átszervezési kér­désekre nem talál, kérdi tehát, hogyan gondos­kodnak arról, hogy a személyszaporítás kellő idő­ben és kellően képzett szakemberekkel előkészít­tessék. Kérdi végül a hadvezetőséget, hogy milyenek voltak az előléptetési viszonyok 1912. november­ben és van-e kilátás arra, hogy a hadbírák előlépte­tése, tekintettel arra, hogy hosszú előtanulmányaik folytán tiszti ranghoz csak élemedettebb korban jutnak, előnyösebben alakuljon. Egyébként a költségvetést általánosságban elfogadja. Chorin Ferencz : A külpolitikai viszonyokra való tekintettel élesebb kritikát gyakorolni nem akar, mert ez most alárendelt kérdés. Megismétli azt a régi kérelmet, hogy a fegyverkészítés ne legyen egy helyre összpontosítva. Mi nagy össze­geket szavaztunk meg már eddigr az Ausztriában központosított katonai főbb intézményekre. Jogos kívánság tehát, hogy Ausztria is járuljon hozzá egy Magyarországon felállítandó arzenál költségei­hez. Az a hadügyminiszter, a­ki ebben a tekintet­ben Magyarország iránt előzékenységet tanúsít, itt elévülhetetlen érdemeket szerez. Vojnich István báró . Teljes mértékben osz­tozik azokban a kívánságokban, melyeknek az előtte szólók kifejezést adtak : a kívánalmaknak erősebb hangsúlyozására a jelen időpontot nem tartja alkalmasnak. A hajópánczélgyárt­ásra leg­alkalmasabbnak találja elsősorban a diósgyőri vasgyárat, ismétli e részben való kérését a pénzügy­miniszterhez, a hadügyminiszterhez pedig azt a kérést intézi, hogy hasson oda, hogy Magyar­­országon is biztosíttassék ily gyárak felállítása Auffenberg lovag hadügyminiszter. Köszöni, hogy a hadügyi kérdéseknél oly tárgyilagosak. A­mi az aviatikai téren lehetséges, az a közel­jövőben feltétlenül meg fog törtééni. A magyarok képes­ségeire a személyzet alkalmazásánál feltétlenül tekintettel lesz. Egy hét előtt már tárgyalt egy magyar társaság megalakulásáról a készülékek szállítására. Megígéri Holtainak azt is, hogy a magyarországi repülőterek és osztályok közvet­lenül a hadügyminiszter hatáskörébe fognak tar­tozni. Mindössze­­'96 ilyen repülési tér lesz, ezek közül kettő Magyarországon. A legközelebbi napokban több kiváló magyar személyiség­t kér fel a magyarországi aviatikai egyesület megala­kítására. A tüzérség iránt kifejezett elismerést is köszönettel fogadja. A katonai kormányzatnak anyagi részvétele Bosznia-Herceegovina vízzel való ellátásában katonai szempontból elkerülhetlen, éppúgy miként ez másutt is megtörténik, a bor stratégiai okokból szükséges. Az arzenálok deczept­­ratizácziójának kérdésével már régebben is foglal­kozott. Mint miniszter, mindjárt múlt év november havában felhívta a magyar miniszterek figyelmét egy Mag­yarországon létesítendő arzenálberendezés szükségességére és a támogatást, melyben e kér­désnél részesül, annál nagyobb örömmel fogadja, mert az lehetővé fogja neki tenni, hogy megszaba­duljon nagy részétől annak a tehernek, mely a hadügyi igazgatás kvótaszerű elosztásából reá háramlik. A felszerelési gyárak létesítésére nézve telje­sen egyetért Chorin Ferenczczel. Darvas kérdéseire azt válaszolta, hogy a hadügyminisztérium igaz­­ságügyi osztálya gondosan az új katonai büntető perrendtartás kívánalmainak megfelelően fog szer­­veztetni. Az előléptetési viszonyok az igazságügyi osztályban kedvezők lesznek. A hadbíró tiszt pozí­­c­iója a hadseregben oly magas, hogy olyanok, a­kik nem vagyonszerzésre törekednek, bizonyára ambic­ionálni fogják, hogy e szolgálati ágban mű­ködjenek. Az altiszti kérdés e hó 27­ év megoldást nyer, e napon meglesz a megegyezés és elmond­hatja, hogy mindent megtett, a­mit e kérdésben egy év alatt megtenni lehetett. Már az a körül­mény, hogy maga a trónbeszéd egy oly részlet­­kérdésről, mint az altiszti kérdés, megemlékezik, mutatja annak rendkívüli fontosságát. Ismerteti az altiszti kar nemzetiségi összetételét és ezzel kap­csolatban megismétli, azokat, a­miket az osztrák delegác­ió hadügyi bizottságában tegnap mondott. Hangsúlyozza, hogy az altiszti kérdés helyes meg­­oldása által mily nagy mértékben orvosolhatók azok a bajok, melyek­ a kivándorlással kapcso­latosak. Azok az aggodalmak, hogy a csendőrség és a pénzügyi kar állományának nagyobb mennyi­ségű f­altiszt toborzása árthatna, tárgytalanokká válnak, mihelyt tekintetbe veszszük az említett kategóriák jobb anyagi ellátását. A magyar elemnek a tiszti kárban való csökke­nésére nézve Holtainak harmadfél évvel ezelőtt mondott beszédét c­itálja. Ezt ő — a miniszter —­­teljes egészében aláírhatja. A baj magva bizonyára abban van, hogy a katonai pálya nehéz, az anyagi ellenszolgáltatás azonban, melyet érte nyújthatunk, nem valami nagy. A törzstiszti rang elérésére, a vezérkari státusban való és egyéb kivételes esetek­től eltekintve, 25—28 évi szolgálati idő szükséges. Az előlépési viszonyok hasonló szolgálati idő mel­lett a polgári államhivatalnoki pályán sokkalta­ k

Next