Az Ujság, 1913. július/1 (11. évfolyam, 155-167. szám)
1913-07-01 / 155. szám
Budapest, 1913. XL árfolyam, 156. szám. Büxettyl áruk Igéez érre«__28 k. — Felérre______14» _› Kegyesúr« ... 7 * — › Sgj kór* ... 2 » 40 › ! Egyes szám ára helyben él vidéken 10 fillér. AZ ÚJSÁG hű, julius 1. SZERKESZTŐSÉG: Budapest, Rákóczi-út 54. , Telefon: Józaef 13—II. KIADÓHIVATAL: Budapest, Rákóczi-út 54. o. Telefon: Józaef IS—SS 6z 13—14 Megjelen hétfő «Tételével minden nap, ünnep útfala ■" ROVÁS, özvegy Tisza Kálmánná meghalt s a politika krónikása tartozik a históriának azzal, hogy a nagyasszonyt méltassa ezen a helyen is, a hol a mindennapi politika hősei és komédiásai fölött bíráskodnak. A históriának tartozik ezzel, mert Tisza Kálmánná nemcsak nevével, hanem egész múltjával megszerezte a jogot, hogy Magyarország történetére egyik fejezetében helyet foglaljon Históriára tartozik Tisza Kálmán első kilépése és későbbi miniszterelnöksége, s mert ebben a három évtizedig tartó munkában alig volt hivebb, önfeláldozóbb támasza, mint nemes érzésű és fenkölt gondolkozású hitvese, az igazságos történetíró meg fogja állapítani, hogy a haladás és fejlődés útját mennyire segített egyengetni az a két gyöngéd női kéz,, melyet most megdermesztett a könyörtelen halál. De addig is, míg a hisztérikus megjelölt helyét Magyarország történetében, az ország kiváló asszonyai, tisztán érző és nemesen gondolkozó anyái hódolattal teszik le koszorúsukat a ravatalra, ahol legjobbjaiknak egyike pihen. Tisza Kálmán politikáján még soká rágódhat a pártszenvedély, de Tisza Kálmánná erényei oly messze ragyogók, hogy Magyarország asszonyai a maguk dicsőségét gyarapítják, amikor Tisza Kálmánnéban a a magyar nő legkiválóbb típusát megkoszorúzzák. * Széchenyi Aladár gróf nyílt levélben búcsúzik Aradtól. Rossz az időjárás, szakad az eső, tehát megteszi az írásos búcsú is. Megvalljuk, hogy a gróf többet adott az aradiaknak, mint a mennyit tőle vártunk. Sokra még mint jelölt se méltatta az aradiakat : nagyon röviden beszélt, mert a magyarnak most nem az ő szava, hanem Tisza István bukása kell. S a kitől csak ennyi tellett jelölt korában, attól meglepő, ha bukása után még búcsúra is gondol. A gróf úr igazán megható ebben a szerepben. De azért mégis azt hiszszük, hogy szebb lett volna Aradon esernyőt keresni, amely alatt búcsúbeszédét elmondhatta volna. A hazáért megázni nem nagy áldozat egy Széchenyinek. őse, a nagy Széchenyi sokkal többet áldozott, s a ki büszkén hivatkozott arra Aradon, hogy a nagy Széchenyi leszármazottja, annak nemcsak az ős nevére, hanem az ős áldozataira is illett volna emlékezni. Nekünk különben így is jó. És reméljük, hogy az aradiaknak is, akiket kétségkívül kárpótol a búcsúért az az ígéret, hogy a gróf úr visszatér még oda, ha diadalmaskodik a demokratikus választójog. Ezt az ígéretét Széchenyi Aladár bajosan fogja beváltani , hisz ő, mint függetlenségi gróf tudja legjobban, hogy milyen komoly az ő harcruk a választójog reformjáért. * Andrássy Gyula ígéri, hogy kárpótolni fogja azokat az aradi hivatalnokokat, akiket politikai meggyőződésük miatt üldözni akarna a kormány. Andrássynak senki se panaszkodott, senki se kért tőlepótlást, tehát senki sem érti, hogy mire való ez a nagylelkű felkínálkozás. Hogy Andrássy gavallér ember, aki ígéretét beváltja, az minden kétségen kívül áll. A bőkezűségét ismerik a koalícziós korszakból, amikor támogatta azokat, akik a »nemzeti ellentállás« napjaiban kitartottak meggyőződésük mellett.-De hol vannak ma ilyenféle üldözöttek ? És itt válik kémikussá Andrássy nagylelkűsége és áldozatkészsége. A kormány senkit se üldöz, s miután Andrássy erről meggyőződött, szívére tette a kezét, s oltalmat ígért az üldözötteknek. Zrínyi Miklós temetése. Irta Takáts Sándor. A XVI. és a XVII. században Magyarországot Európa legjobb hadi iskolájának tartották. S nem ok nélkül. Mióta a török megülte volt e földet, a harcz nálunk mindennapi foglalatossággá, sőt kenyérkeresetté vált. A ki tehát akarta, kedve szerint gyakorolhatta magát a hadi mesterségben. S mivelhogy a magyarnak amúgy is a kardforgatás volt kedvelt mestersége, most, hogy ezernyi alkalom kínálkozott e foglalkozás gyakorlására, minden épkézláb ember arra adta magát. Ifjaink már gyermekkorukban a hadi iskolán forogtak, amikor a lovat jól megülték, a tanácsbeli régi vitézek vezetése alatt a csatákban is résztvettek. Valamint arra nem kellett őket unszolni, hogy a tánczba menjenek , úgy a harczra sem kellett őket nógatni sohasem. A tárogatósip szava a táncznótánál is kedvesebb volt nekik! És harczoltak, küzdöttek, tanulták a törökök sajátos harczmódjának, taktikájának fogásait. S mire a kapitányi tisztséget elnyerték, ismerték a török harcznak minden csinjái-binját. Az örökös harcz, a folytonos gyakorlás tömérdek jó tisztet és sok kitűnő magyar vezért nevelt, akik — ha elegendő erőt adnak kardjuk alá — nagy dolgokat mi vélhettek volna. Hiszen tudjuk, hogy Szondi, Losonczy, Dobó, Horváth Márk, Kerecsényi László, Thury György, Zrínyi Miklós, Nádasdy Ferencz stb. maroknyi népükkel egész hadseregekkel szembeszálltak, s megaggott, düledező palánkokat védtek heteken keresztül fényes sikerrel. Már ha a törökök harczmódját minden iziben ismerő ilyen jeles magyar vezérek alá elegendő haderőt adnak, gondolhatjuk, mi mindent tehettek volna hazájuk javára. De hát ez sohasem történt meg. A világ minden nemzetének fia lehetett Magyarországban a király seregének fővezére, csak magyar nem! A XVI. században állandóan olyanokra bízzák a hadak vezetését, akik törököt eladdig nem is láttak. S az eredménybónlábbal jönnek hozzánk a császári hadak — és szapora lépéssel szaladnak hazafelé ! Uralkodóinkat a XVI. században a tehetetlenség, az energia hiánya és a magyarság iránt való bizalmatlanság jellemzi a hadi ügyekben. Ha már a hadat el nem kerülhették, legalább a hadseregük élére kedvükre való embert helyeztek, aki aztán vereségről-vereségre vitte a hadat. A magyar urak számtalanszor kérték a királyt, hogy hadi ügyekben hallgassa meg a magyar főtiszteket. A XVI. század egyik legderekabb magyarja , Batthyány Ferencz bán az Isten szerelmére kéri I. Ferdinándot, ne mellőzze a hadi ügyekben a magyarságot. Példákkal igazolja, hogy a német hadvezéreknek fogalmuk sincs a törökök hadi taktikájáról. Az idegen földről szedett zsoldos had sem alkalmas a törökkel való harczra. Tarkabarka ez a had, mint az Isten madara, de törököt sohasem látott. Azokat hallgassa meg ő felsége, a kik a végházakban ,egész életüket a törökkel való harczban töltötték el, s a kik a hazájukért készek minden áldozatra. Batthyány Ferencznek könyörgése siket fülre talált. Úgy járt, mint a ki a serpenyőre nyíllal lövöldöz. Az 1552. évben Ferdinánd megint holmi jeles hadvezért küldött a nyakunkra. Teuffel (Ördög) Rézmánnak hívták ő kigyelmét. A hadviselésről halvány sejtelme sem volt. A magyar tisztek előre megírták, hogy a törökök alaposan elverik őt. S így is történt. Batthyány Ferencz ez alkalommal Mária királynénak panaszolta el keservét. Olyan nemzet kormányoz minket, — Írja — a ki magamagát sem tudja kormányozni ! Ahol az ur nem bízik a szolgájában, ott a szolga nem tehet jókedvvel való szolgálatot az urának ! Ördög Rézmán okosabban tette volna, ha előbb a mennyországba megy, vagy a pokolba száll a hadi tudomány megtanulására. Akkor ily gonoszul és ostobán nem vesztette el volna a nyomorult népet ! Az 1566. évben megindult nagy török háború alkalmával megismétlődött a régi nóta. A török már megkezdte a hadműveleteit, a király hadainak még híre sem hallatszott. A háború — amint tudjuk — Palota megszállásával kezdődött. A budai pasa egész erejével az ostromnak adta magát, mert az volt a czélja, hogy a palotai hős kapitánynak, Thury György uramnak a fejével kedveskedik a közeledő szultánnak. Thury azonban nem adta oda a fejét. Sőt ő szedegette a budai pasa vitézeinek a fejeit. Ki-kitört a várból s nagy pusztítást vitt végbe a török táborban. A budai pasa elunta ezt amulatságot s fölszedvén sátorfáját, nagy pironkodással elvonult Palota alól. Mikor a császár küldte felmentő had Palota alá ért, a töröknek már hire-hamva sem volt ! Az 1566. évi nagy háborúnak ez volt az első eseménye. Alig hogy Palota megszállásának a hire elterjedt, a derék Batthyány Ferencz bán azonnal irt a királynak, s kérvekérte őt, idejében gondoskodjék Palota fölmentéséről. E mellett a maga lovasait rögtön a táborba küldé. »Imertam ő felségének, az herczegnek is, — jelenti a nádorispánnénak — mindenképpen mint legjobban tudtam, hogy ő felsége sietnéje megsegíteni Palotát , mert Lapunk mai száma 3 . oldal. Árveszedelem. A politika piaczi zsivaját, napi összezördülések izetlen lármáját félelmetesen túlharsogja a fékevesztett elem tombolása. Vészesen fenyeget és int bennünket, hogy vannak komolyabb, mélyrehatóbb és valódibb veszedelmek, mint a pártok villongása, jelszavak bősz kiáltása és személyes hajszák idegizgató szenzácziója. A Délvidékről és Erdélyből aggasztó, részben riasztó hírek jönnek árvíz veszedelmekről, sőt katasztrófákról. Ugyanazt a vidéket, ahol tavaly május havában pusztított a megvadult hullámok orkánja, az idén sem kímélte meg a végzet a megpróbáltatástól. A napok óta szakadó eső, a felhőkből áradó víztenger megdagasztotta a Maros és Temes vizeit. Ijesztő árveszedelem zúdult Krassó- Szörény megyére ; Lugos és Karánsebes környékét elöntötte a víz; Hunyadmegyében, a Maros mentén a vetéseken tombolnak a hullámok; a Marosvölgye elöntve, Déva veszedelemben; s az ár, egyre nő, s a tavalyihoz hasonló katasztrófától retteg a szörnyen sújtott vidék népe. Már az eddig érkezett hírekből is súlyos károk, nagymérvű pusztítások képe tárul elénk. Víz alatt álló