Az Ujság, 1913. július/1 (11. évfolyam, 155-167. szám)
1913-07-05 / 159. szám
Szombat, 1913. július 5. AZ ÚJSÁG akármilyen fajta reformakczió sikeréhez, mint külföldön. A régi jóhoz való ragaszkodás bizonyára erény. De mifelénk a régi jóhoz sokkal kevésbé ragaszkodnak, mint a régi rosszhoz. A hivatalos agyakban vajmi gyakran a gondolkodásnak bizonyos perverzitása zsarnokoskodik, amely ezeket az agyvelőket hihetetlenül szigorúan elzárja éppen a legegyszerűbb, a legtermészetesebb, a legkönnyebben felfogható dolgok megértésétől. Bármilyen képtelennek lássék is, a magyarországi hivatalos agyvelők nehéz és bonyolult dolgokat olykor meglepő gyorsasággal fogadnak el és dolgoznak fel, hogy aztán annál makacsabb és dühösebb ellentállást tanúsítsanak oly csodálatosan egyszerű dolgokkal szemben, amelyek a legfejletlenebb gyermeki elme számára is játszva hozzáférhetőek. Ez a patologikus körülmény aztán elősegíti annak megmagyarázását, hogy minden olyfajta mozgalom, amelynek igazán magától értetődő a czélja, az úgynevezett »irányadó helyeken« miért talál a legkevesebb és a legnehezebb megértésre. Gondoljunk csak arra, most csupán a közelmúlt néhány eseményére akarunk utalni , hogy hosszú esztendők során mennyi czikkezésre, szónoklásra, peticziózásra, hány deputáczióra meg interpelláczióra volt szükség, hogy a fővárosi híd- és alagútvár középkori barbárságának megszüntetését és a gyorsvonatok harmadik osztályának életbeléptetését (egy brutális antiszocziális hiánynak az eltüntetését), dehogy is megvalósítsák, hanem, ha talán komolyan nem is, de legalább ünnepiesen — megígérjék ... Maxim Gorkijnak, a világhírű orosz írónak megkegyelmezett a czár. Az amnesztia következtében — így szól a híradás — a költő a külföldről, ahol a »száműzetés keserű kenyerét ette«, visszatérhet hazájába. Szegény Gorkij ! — sajnálkozik a jószivű olvasó, az elmúlt száműzetésre gondolva. Szegény Gorkij ! — sajnálkozom én, az orosz hazába való visszatérésre gondolva. És, bocsánatot kérek elbizakodottságomért, nekem van igazam, nem a jószivű olvasónak. Mert Gorkijnak külföldön igazán pompás dolga volt, a száműzetés keserű kenyere a legédesebb kalácsszámba ment. Capri szigetén, fényes villában, nagyúri pompa közepett lakott a »mezítlábosok proletár költője«. Azt írhatta, amit kedve diktált neki, azt tehette, amit úri passziója kívánt tőle. Oroszországban a cenzúra tolakodó keze minduntalan belekaphat a tollába, ott sok száz éles szem állandóan figyelemmel kiséri minden egyes lépését : nemcsak az államrendet a »felforgatóval« szemben megvédő hatóságok szeme, hanem a proletár-költőtől szigorú proletáréletet megkövetelő »elvhű« olvasók szeme is. A külföldön, a hazai rendőrségtől messze, szabadon írhatott, a hazai barátok és tisztelők szigorúan ellenőrző szemének lőtávolán kívül pedig szabadon élhetett Gorkij, akinek most, hogy hazatér, ha börtönt nem óhajt, gúzsba kell kötnie a tollát, ha meg a népszerűtlenség megvetését ki akarja kerülni, ismét a szegény proletár-költőnek rég megunt és rég elfelejtett sanyarú szerepét kell külföldön nagyúri módhoz hozzászoktatott egyéniségére ráerőszakolnia. Hiszen nem kell hazatérnie, vetheti ellenem a jólelkű olvasó. Csakhogy bizony ez elől aligha menekülhet meg, mert miközben »a száműzetés keserű kenyerét ette«, folytonosan azt sóhajtozta, olykor jajgatta is, hogy egyetlen egy vágya van, amelynek teljesítéséért még az életét is feláldozná. Ez az egyetlen vágya pedig az, hogy visszatérhessen imádott hazájába, hogy még egyszer viszontláthassa szülőföldjét. Miután Gorkij ezt a vágyát hol halkabban, hal hangosabban, de mindig megindítóan legalább már százszor kifejezte, meghazudtolhatja-e önmagát annyira, ellentmondhat-e egész eddigi életének azzal, hogy, bár megkapta az amnesztiát, mégsem él vele és kinn marad a külföldi száműzetésben ? Szegény Gorkij ! A legjobb volna, ha oly hatalmas pártfogóra tudna szert tenni, aki visszacsinálná a színre annyira sóvárgott, de szívből annyira rettegett amnesztiát. Időjárás. Hazánkban az idő változóan felhős és aránylag még hűvös volt. Kisebb és nagyobb zivataros esők csak az Északi- és Keleti-Felföldön, meg a Dunántúlon és a Délvidéken voltak (Bártfa 18, Sopron 17, Huszt 15, Hornokbálványos 21, mm.). Jégesőt jelentettek Aknaszlatináról, Losonczról, Nagyenyedről. A hőmérséklet lényegtelenül változott és -1 3—6 C fokkal a normális alatt maradt; maximuma -jé 26 C fok volt Eszéken és minimuma + 3 C fok Kézsmárkon. A magas levegőnyomás, mely az előző napihoz viszonyítva gyengült, még Angliát borítja, Észak-Európa felett pedig zárt alakú depresszió fejlődött. Európa időjárásában lényeges változás nem történt. Az enyhe, borús jelleg megmaradt és legtöbb eső tegnap is Közép-Európában esett. Jóslat: Lényegtelen hőváltozás és sok helyütt eső, vagy zivatar várható. Sürgönyjóslat: Enyhe, sok Hely fitt és padok, zivatarok. — Személyi hirek. Bécsből jelentik: Vilmos kir. herczeg. Károly István kir. herczeg 18 évse fia vakbél gyulladásban megbetegedett és ma reggel operáczióak vetette magát alá. Állapota teljesen kielégítő. — Ischlből táviratozzák, hogy a Cumberlandi herczeg és Ernő Ágost braunschtweigi herczeg délelőtt 1 órakor automobilon Gmundenbe odaérkeztek és fél tizenkettőkor ő felszénél nyaralójában hosszabb látogatást tettek. Ezután a herczegek visszatértek Gmundenbe — Hazai Samu báró honvédelmi miniszter és Beöthy László kreskedelemvelyi miniszter, a kik részt vettek özvegy Tisza Kálmánná temetésén, Gesztre tegnap este visszaérkeztek Budapestre. — Bécsből jelenik, hogy Bilinski Leó lovag közösénzügyminiszter e hó 15-én kezdi meg nyári szabadságát, a melyet feleségével Ischl-fürdőn szándékozik el ölteni. — Holtai Ferencz főpolgármester a jövő éten kezdi meg nyaralását. A főpolgármester Ischlbe utazik. — Nemesi előnév. A király, Szabó József nyugalmazott csendőrezredesnek és törvényes utódainak régi magyar nemességük épségben tartásával, a Hindi előnevet adományozta. A Királyi herczegek vizsgája. József királyi herczeg másodszülött fia, az ifjú László királyi herczeg most végezte a budapesti II. kerületi állami főreáliskola első osztályát. A kir. herczeg a Jánosi Béla dr. osztályfőnök vezetése alatt álló I. A. osztályba járt, melynek vele együtt összesen ötven tanulója volt. Az ifjú kir. herczeg a Szekeres Kálmán dr. igazgató elnöklete alatt megalakult vizsgálóbizottság előtt kitünően tette le az osztályvizsgát. Az intézet most adta ki évi értesítőjét, a melyben külön lapon számol be az ifjú kir. herczegről. Az értesítő beszámolója igy szól : »Ő császári és királyi fensége László kir. herczeg ur a lefolyt tanévben intézetnk növendéke volt. Mint az I. A osztály rendes tanulója, az előadásokat pontosan látogatta és az év végi vizsgálatot sikeresen letette. A jövő tanévben a második osztályba lép. Az ifjú kir. herczeg ez idő szerint bátyjával, József Ferencz kir. herczeggel együtt fenséges szüleinél, József kir. herczegéknél van Nagytapolcsányban és ott fogja tölteni az egész nyári szünidőt. A szeptemberben kezdődő új iskolai évben azonban ismét a II. kerületi főreáliskolában fogja folytatni tanulmányait. Bécsből táviratozzák nekünk : Frigyes királyi herczeg tizenhat éves fia, Albrecht királyi herczeg ma a Theresianumban vizsgálatot tett a gimnázium hatodik osztályának tárgyaiból, a görög nyelv kizárásával. Az írásbeli vizsgálatok tegnap és tegnapelőtt folytak le, mégpedig magyar, német, latin nyelvből és számtanból. A mai szóbeli vizsgálat alkalmával a királyi herczeget németből, latinból, földrajzból, történelemből, állattanból és szomatológiából német nyelven, vallásból és számtanból magyar nyelven vizsgáztatták. A vizsgán jelen volt Frigyes királyi herczeg, Izabella királyi herczegasszony és a vizsgázó királyi herczeg két nővére, Gabriella és Eliz királyi herczegnek, úgyszintén az egész udvari kíséret. A bizottság a királyi herczeget a gimnázium hetedik osztályába való előlépésre egyhangúlag kitűnően képesítettnek ítélte. A királyi herczegi palotában a vizsga után dejeuner dinatoire volt. — Merénylet Alfonz király ellen. Madridból táviratozzák, hogy arról a merényletről, melyet tegnap délelőtt Alfonz király ellen megkíséreltek, a rendőrség a következőket állapította meg: A király egy minisztertanács után vissza akart térni a királyi palotába. A minisztérium főkapujánál egy ember a király kocsijához ugrott, de egy detektív lefogta, még mielőtt a kocsit elérhette volna. A letartóztatott embert Fernandez Pálnak hívják, és minden jel arra mutat, hogy elmebeteg. Semmiféle fegyver nem volt nála, csak zsebeiben találtak üvegdarabokat. A rendőrség azt is megállapította, hogy a merénylő egy anarchista klubnak sem tagja és nem tartozik politikai pártokhoz. A XII. országos katolikus nagygyűlés védőségét újabban Széchényi Miklós gróf nagyváradi és Várady L. Árpád győri püspök vállalták el. A győri püspök erre vonatkozólag a következő levelet intézte Zichy János grófhoz, az előkészítő bizottság elnökéhez : Nagyméltóságu gróf, valóságos belső titkos tanácsos, elnök úr! Nagyméltóságodnak folyó évi június hó 23-án kelt nagybecsű soraiból örömmel értesültem arról, hogy az Országos Katolikus Szövetség igazgatótanácsából kiküldött előkészítőbizottság a tizenkettedik országos katolikus nagygyűlés idejét 1913. évi november hó 9., 10.és 11-ik napjaira állapította meg. Szivból üdvözlöm a nagygyűlések rendezésére és katolikus társadalmi mozgalmak szervezésére hivatott s e téren már is nem csekély érdemekkel bíró Országos Katolikus Szövetséget ezen elhatározása alkalmából. Exczellencziád magas személye, fényes neve már előre azzal a reménynyel tölt el, hogy a bölcs elnöklete alatt működő Országos Katolikus Szövetség által rendezendő , tizenkettedik nagygyűlés majd méltán illeszkedik be az eddigiek sorába s hogy nagyban hozzá fog járulni a katoliczizmus örvendetesen megindult újjászületésének előmozdításához, a katolikus öntudat emeléséhez. A nagyméltóságodtól kegyesen felajánlott védőségét készséges örömmel elvállalom s a nagygyűlés gazdag sikereire a jó Isten bőséges áldását kérem. Fogadja kérem exczellencziád kiváló tiszteletem őszinte nyilvánítását, a melylyel vagyok exczellencziádnak alázatos szolgája, Győr, 1913. junius 30. Várady L. Árpád s. k., győri püspök. — Lajos herczeg válása. Münchenből táviratozzák, hogy Lajos bajor herczeg válóperének tárgyalását e hónap 11-ikére tűzte ki a törvényszék. A herczeg felesége tegnap kiharczolkodott a palotából és vele együtt megvált állásától az udvartartás egy előkelő tagja, akiben a válóper okozóját is sejtik. A szentgotthárdi bankigazgató öngyilkos lett. Szombathelyről írják, hogy a szentgotthárdi takarékpénztár eltűnt bankigazgatójának titka ma megoldódott. Azokat a kombinácziókat, amiket Radákovich Gyula eltűnése köré font a fölizgatott közvélemény, halomba döntötte ma egy paksi távirat, amely Radákovich két testvérétől, Radákovich Béla gyógyszerésztől és Radákovich Géza földbirtokostól délután Paksról Varga Gábor országgyűlési képviselőhöz, a szentgotthárdi takarék vezérigazgatójához érkezett és amely jelezte, hogy a Pakson kifogott holttestben fölismerték a szerencsétlen bankigazgatót, akit, úgy látszik, a rendezetlen anyagi viszonyai miatt való elkeseredés kergetett a halálba. Szentgotthárdon kezdettől fogva az volt a vélemény, hogy Radákovich megölte magát. Erre vallott hirtelen eltűnése. Egyszerűen felkelt íróasztala mellől, nem is vitt magával csomagot, csak elutazott. Váczról írt levelet, hol a bátyja gyógyszerész, később tizedrendű budapesti szállókban találták meg a nyomát, azután pedig végleg eltűnt. Pénze nem volt, anyagi ügyeit rendezni nem tudta, így valószínű volt, hogy öngyikos lett. A lehetőség azonban mégis megvolt, hogy Amerikába szökött és ennek kapcsán a hír persze meggyanúsította a szerencsétlen embert, akinek emlékét legalább rehabitálja az öngyilkosság. A paksi halott a paksi Duna-hídon főbelőtte magát és úgy zuhant a Dunába. Arcza eltorzult, mire föltalálták és egy nemrégiben eltűnt vasmegyei kereskedőnek, Jánosa Istvánnak holttestét vélték a paksi halottban föltalálhatni. Kőszegen a hatóság a személyleirásból nem ismert Jánosára és a rendőrkapitány megküldte a személyleirást Szentgotthárdra, ahol a hasonlatosságot fölismerték. Az eltűnt bankdirektor két testvére, Béla és Géza Paksra utazott, ahol az eltorzult halottban fölismerték Radákovichot, kinek egyik szeme egy régebben elkövetett öngyilkosságának következményeképpen üvegből volt. A bankigazgató holttestének felfedezéséről értesítették a családot és a szentgotthárdi takarékpénztár igazgatóságát is