Az Ujság, 1913. augusztus/2 (11. évfolyam, 195-207. szám)

1913-08-16 / 195. szám

Szombat, 1913. augusztus 16. A55 ÚJSÁG talán fővádpont az, hogy Tisza, mikor a bíróság­nál tanúskodott, nem fedött fel olyan általánsaiért körülményeket, a­melyek a vádlott Désy Zoltán ártatlanságát bizonyíthatták volna . Az Andrássy-párt, Désy Zoltán ma reg­gel Marosvásárhelyről Budapestre érkezett és felkereste Bethlen István grófot, a kivel féltizenegy órakor együtt mentek Andrássy Gyula grófhoz. Az Andrássy-párt zászlóbontásáról tanácskoztak Andrássy Gyula budai palotájában, a­mely ta­nácskozáson részt vett Hadik János gróf is. Holnap folytatják a tanácskozást.­­ Az új városi törvény. A belügyminiszter — a Politikai Híradó jelentése szerint — az új városi tör­vénytervezet alapelveit informác­ió czéljából megkül­­dötte a polgármestereknek. Az új törvény szerint a községi választójog kérdését úgy oldja meg, hogy a bizottsági tagokat ugyanazok választják, a­kik az ország­­gyűlési képviselőket. Maximálisan 120 tagban állapítja meg a városi közgyűlés tagjainak a számát; a bizottsági tagoknak felét a városnak összes polgárai, felét a legtöbb adófizetők sorából választják. A főispáni állást a tervezet a városokban megszünteti; a közgyűlésnek elnöke a köz­gyűlés által hat évre választott s állásában a király által megerősített polgármester lenne. A polgármester helyet­tese a közgyűlés által élethossziglan választott alpolgár­mester lesz. A közgyűlés határozatait ezután is a tanács fogja végrehajtani, a­melynek tagjait a főorvos, főkapi­tány, főmérnök kivételével a közgyűlés élethossziglan választja ; a főorvost, főkapitányt, főmérnököt a polgár­­mester előterjesztésére a belügyminiszter fogja kinevezni. A tanács által a közgyűlés számára előkészített ügyek előbb a városi választmány elé kerülnek. A közgyűlésnek is ez a választmány tesz javaslatokat. Az új törvény­­tervezet tágítja a közgyűlés jogkörét, a­mennyiben számos olyan dologban, a­melyet eddig jóváhagyás végett a belügyminiszterhez kellett terjeszteni, ezután a közgyűlés végérvényesen dönt. TÁVIRATOK. Az angol trónb­eszéd: London, augusztus 15. A parlamentet ma trón­beszéddel berekesztették. A trónbeszéd kifejti, hogy a franczia köztársaság elnökének legutóbbi londoni látogatása nagy örömére szolgált a király­nak és az ez alkalommal kifejezésre jutott meleg barátság bizonysága annak a nagy rokonszenvnek, a­mely a két államot egymáshoz fűzi. Az argentínai köztársaság elnökének külön bizottsága londoni látogatásával az argentínai nép és kormány köszö­netét tolmácsolta azért a meleg rokonszenvért, a­melyet az elhunyt Edward király tanúsított Argen­tina iránt száz éves jubileuma alkalmával. E láto­gatás még szorosabbá fűzi majd a jó viszonyt. A balkáni hadviselő államok képviselőinek kon­második állomásához : »De szabadíts meg min­ket a gonosztól !« Földi igazságszolgáltatás útján azonban ezt a mennyei kijelentést nagyon nehéz meg­valósítani. A szalmaözvegy mélyen át is érzi ezt, s egyetlen okos lépése az, hogy akkor, midőn szépreményű Ficsur Mária visszatértét meghallja, csendben meghúzza magát. Néma okfejtésének dísztelen menete körülbelül a következő : — Kirohanjak hozzá, mint Zrínyi ? Bajos. Szidjam ? Nem czélszerű ! Faképnél hagy. Még többet nélkülözök. Éktifuszba esem. Jobblétre szenderülök. Vagy felmondás előtt, titokban, uj cselédet fogadjak ? Most nincs cselédanyag. Szóval : tűrjek ! Egyhangúlag kimondom : tű­rök ! De hogy valaki félre ne értsen, kijelen­tem, hogy nem gyávaságból tűrök ! Óh nem ! Kizárólag azért, mert­ a cselédkérdés imádott nem felségjoga. Szegény angyalomat végtele­nül megbántanám egy hatásköri t­úllépéssel. Tűrök ! E lovagias monológ után a, szalmaözvegy lelki egyensúlyára néma bánat borul. Sorsa nehéz. Levél jó a nyaralóhelyről, mely kínos kereszt kérdés elé állítja. Nem töb­bet, csupán annyit kérdez tőle az aggódó fe­leség , a gondos háziasszony : »Hogy vagy, édes Ödön ?« Az »édes Ödön« erőt gyűjt a válaszra. Igen szeretné, ha képes­­ volna felkelteni a valószínűség látszatát. Hányja a hab. Kiszá­moljon testsúlya csökkenéséről! Vázolja, hogy miként vonult vissza szakácsnője mindennemű irtóztató attakjai elől a­­megélhetés enosz­­midiai vonala mögé ? Bevall­ja, h­ogy a folyton fokozódó vallásos rajongásában már-már ezt­­A drinápolyi kérdés sorra kerül. — Berlinben remélik, hogy a hatalmak már legközelebb meg­egyeznek e kérdésben. — Pénzügyi rendszabályok Törökország ellen. — A bolgár király Ischlbe készül. — Oroszország nem ellenzi a revíziót. ( A malisszorok is revíziót kérnek.) Oroszország megint kaczerkodik a revízióval. Pétervári off­eziózus hang azt mondja, hogy szó sincs róla, mintha Oroszország ellenezné a revíziót, csak éppen hogy nem inicziálja. Ha egy ha­talom indítványoz­ni fogja a békeszerző­dés felülvizsgálását, Oroszország csatla­kozni fog hozzá. Hogy a monarchia külpolitikájának vezetősége másodszor is érezne kedvet, építeni ily orosz kínál­­kozásra, talán naivság volna hinni. Orosz­ország egyébként is lefelé hezitál­ Ka­­valláról, mondja a pétervári jelentés, orosz részről egyáltalán szó sem volt. Holott a világ az egymást kiegészítő jelentések egész sorából tájékoztatva volt az Oroszország és Francziaország közt éppen Kavaita miatt támadt kellemetlen félreértések felől, melyek végre azzal intéződtek el, hogy Oroszország a revízió ilriziájásának kérdésében magára hagyta Ausztria-Magyarországot. A tiers bécsi a fohászt morzsolgatja ajakon : »Ne ölj !« Avagy ne valljon be semmit, hanem elfogyjon a fogyó holddal, sarlóvá hajolva, — ámde a szabadság üde leplében járkálhasson to­vábbra is és boldog atyai szeretettel gondoljon szerettei tá­voli csont­képződésének fejlődésére ? Gyakorlati szalmaözvegyekhez fordul szak­véleményért. Az egyezményesen megállapított levél aztán nemsokára útra kél. Jelszó : »A gárda meghal, de meg nem adja magát«. »Leveledből nagy örömmel értesülök, édes angyalom, hogy te és a kicsinyek még szívesen tartózkodtak falun, távol e pokoli zajtól. Csak maradjatok is, a­meddig jól esik. Egy rossz szójátékkal élve : itt úgyis folyton jól esik. Eső után erős monszun és passzát szelek fúj­nak, majd pedig forrásig gyötör­ bennünket. Éppen ezért a gyermekek nappal bizonyára étvágytalanságban szenvednének, a késői ét­kezést pedig csak mi, felnőttek, vagyunk ké­pesek elviselni. Marit utóbbi időben egyébként azért sem erőltetem a főzéssel, mert a tüzelő­anyag ára hallatlanul emelkedett. Mind­e mel­lett oly takarékosan főz, hogy olykor-olykor még egy szegény cserkészifiunak is juttat­hatunk némi ételmaradékot. A házirend ezért zavartalan. Csupán esténként cserkészik el hozzánk, midőn én levegőzöm és vacsorázom. Rendszerint igen korán térek pihenőre. Kulcsaidat, édes angyalom, egy irigynevű forráskutatónő segítségével könnyedén meg­leltem. A ruhákat küldöm. Arra az esetre, ha tovább maradnátok, küldök télit is. A szobák festését nem siettetem túlságosan. Rajta leszek azonban, hogy mire hazatérsz, Krienieder Mátyás szobafestő már felállítt­assa a létrákat. Szeretném ugyanis elkerülni, hogy távolléted­ben finom ízlésednek meg nem felelő szint és mintát válaszszunk. S úgy hiszem, csak óhajod­nak teszek eleget, ha kettős munka és költség elkerülése végett a­ padlók vasforgácsolását, ablakmosatást stb. is majd csak a szobafestés után ves­­szük sorra. A vasforgács különben is megdrágult. Tudod, az új ágyugyár, a vas­­kartel stb. Mihelyest időm engedi,, útra kelendők hozzátok. Tagadhatatlan azonban, hogy a rend­­kívül sok forgalmi akadály hátráltatja szán­­dákomat. Jó szivedet ugyanis kímélni akar­nám, hogy aggódnod ne kelljen, midőn hírét vehetned, hogy egy­ elmosott sínpár közelében rettegek érettetek. Légy meggyőződve, édes angyalom, hogy midőn estek­ben magános hajlékomba vissza­térek s felmagasztosult kedélylyel a csilla­gokon merengek, legalább is gondolatban hoz­zátok repülök. És boldogan várom annak az időnek múlását, midőn majd a télen új ter­veket kovácsolhatunk, hogy szeretett kisde­deinket kora tavaszszal mily távoli, egészséges vidékre vezet­hessed ismét újabb erőgyűjtésre ?« Az ilyen levélre kétféle válasz lehetséges. Naiv női lelkek könyzáporral szaporítják az ér­i­csapadék átlagos mennyiségét. A gyakorlati asszony nem ont könyet, de száraz villámot lövel. — No megállj, te formába esett féreg ! — rikkan fel, s a táviróhivatalból pár percz múltán Budapestre röppen a válasz : »Oedoen roegtoen joevoek«. A szalmaözvegy felsziszszen és hiányos középiskolai ismeretei daczára, találóan idézi Brennus gall vezér felkiáltását: »Vae victis ! Jaj a legy­őzött­eknek A rerencziája Londonban folytatta és fejezte be tár­gyalásait a békeszerződés feltételei ügyében. Mé­lyen sajnálom, hogy az egyes nemzetiségek közötti ellenségeskedések újabb háborút idéztek elő, a­melyet számos sajnálatos mozzanat kísért. Igen örvendetes, hogy a hadviselő felek bukaresti kon­­ferencziája az ellenségeskedések beszüntetését ered­ményezte és a béke remélhetőleg maradandó lesz. Nagy elégtételül szolgál, hogy a hatalmak állan­dóan kontaktusban maradtak egymással és az angol kormány minden lehetőt elkövetett, hogy a hatalmak eszmecseréjét és együttműködését meg­könnyítse. A király ezután visszapillantást vetett az utóbbi ülésszakban elfogadott törvényjavas­latokra, utalt az Anglia által garantált szudáni kölcsönre és ama reményének adott kifejezést, hogy e kölcsön révén nemcsak e területet fogják gazdaságilag fellendíteni, hanem a gyapottermelés előmozdítása az anyaország gazdasági életének is javára fog válni. Tőrc£k®r$tá­ ellen, orosz nagykövet, ki Berchtold gróffal tárgyalt, megbukott, és Kavaila sorsa a Görögországot pártoló köztársaság kí­vánsága szerint dőlt el. A drinápolyi kérdés tisztul. A vitás város küldöttsége még járja a külügy­minisztériumokat, de a hatalmak minden jel és nyilatkozat szerint ez egy kérdés­ben mégis egyetértenek és Törökországot a londoni szerződés betartására fogják szorítani, legfőbbképpen pénzügyi, tehát a legsúlyosabb, kényszerítő eszközökkel. Berlinben azt mondják, hogy Jerinápoly Bulgáriához való tartozandósága rövid időn, a bolgároknak kedvező értelem­­ben, eldől. s A béke? Egyetemi tanárok véleménye. Szófia, augusztus 15. (Bolgár távirati iroda.) Az itteni egyetem tanárai a nagyhatal­mak külügyminisztereihez apellátát intéz­tek, melyben kifejezést adnak ama meggyő­ződésüknek, hogy a bukaresti szerződés egy­általában nem fogja biztosítani az annyira óhajtott békét és csak az lesz a hatása, hogy előkészíti az újabb még kegyetlenebb vér­ontást. Kérik a hatalmakat, hogy a nagy igazságtalanságot, a­melyet Bukarestben el­követtek, tegyék jóvá oly módon, hogy a balkáni államokat az igazság alapelveinek megfelelően kielégítik és minden nemzet és felekezet legitim jogait, valamint minden egyes­nek személyes jogait megőrzik. Az ús barátok egymás ellen, Szófia, augusztus 15. Egy részét azoknak a leveleknek, melyeket görög katonák és tisztek írtak hozzátartozóiknak és a­melyeket a bolgárok elfogtak, ma facsimilében közzétették. A levelek a görög csapatok által elkövetett fosztogatásokra, gyújtogatásokra és mészárlásokra vonatkoznak. A románok vasvesszeje. Bukarest, augusztus 15. (Saját tudósítónk táv­irata.) A román trónörökös a románok által elfog­lalt területek bolgár lakosaihoz proklamácziót inté­zett, a­melyben a többi között ezt mondja : " A legutóbbi időben előfordult, hogy bolgár lakosság ellenséges viselkedést tanúsított román tisztek és katonák ellen s megtámadta őket. Ilyen 3

Next