Az Ujság, 1913. október/1 (11. évfolyam, 233-245. szám)

1913-10-01 / 233. szám

Szerda, 1013. október 1. AZ ÚJSÁG Tisza István gróf nyilatkozata. — Válasz Andrássy Gyula grófnak. — Egyik munkatársunk fölkereste ma Tisza István gróf miniszterelnököt, hogy véleményét kérje Andrássy Gyula gróf tegnapi nyilatkoza­táról. Tisza István gróf miniszterelnök a kö­vetkezőkben válaszolt a hozzáintézett kérdé­sekre : A nyilatkozat egész tartalmával polé­miába bocsátkozni nem kívánok ; elégnek vé­lem, ha Andrássy gróf mostani állításaival szemben is előző nyilatkozatomra hivatkozom. Arra pedig, remény­em, van elég humor a magyar olvasóban, hogy az olyan jelenségek, mint a minő például az, hogy Andrássy Kris­­tóffyt veszi védelmébe, minden külön kom­mentár nélkül is felvidítására szolgáljanak. Csak egy részletkérdésre kívánok kiterjesz­­kedn­i. .­. .Azt mondja Andrássy Gyula, hogy »furcsa benyomást" tesz reá, miszerint én azonnal Ausztriára gondolok, a­mint ő mérvadó kö­rökről beszél«. »Miért tette ezt?« —úgymond. — »Hát csak az osztrákok mérvadók a magyar politikára vonatkozólag ? Nem a magyar ki­rály, a magyar választók, a magyar képvi­selők ?« Hát, a­mi a királyt illeti, erre múltkori nyilatkozatomban megfeleltem. Hogy a magyar képviselőket és a magyar választókat mérv­adóknak tartom, azt talán bebizonyítom ak­kor, a­midőn ezek többségének akaratát min­den kisebbségi terrorizmussal szemben kép­viselem. Azt pedig, hogy ezekre gondolt-e Andrássy szóbanforgó nyilatkozatában, el­dönti annak, szószerinti szövege. A »Pesti­ Hírlap« július 13-iki számában megjelent intervju Andrássynak azon nyilat­kozata után, hogy »egészen biztosnak kell venni, hogy nem hosszú idő, múlva ez a kor­mány megbukik«, igy megy tovább ,.. — Közbeszóltam, mikorra várható a kor­mány bukása, az általános választások ide­jére, vagy pedig egy közelebbi időpontra ? Andrássy Gyula gróf igy folytatta : »Ezt előre meghatározni nem igen lehet és nagyrészt attól függ, hogy a mérvadó köröknek mennyi belátásuk lesz. Tudatára ébrednek-e a végső perczekben annak igazságára, hogy ily módon ezért nem fognak érni, s jobb megalkudni, a­míg a hatalom még a kezükben van ?« Mondja meg minden épeszű olvasó, ért­hette-e a magyar választókat Andrássy azon mérvadó körök alatt, a­kik a választások előtt elejtenének, mert jobbnak látják a megalku­vást. És érthette-e a munkapártot, a­melyről unosuntalan azt hirdeti, hogy a kormánynak és mindenekfelett csekély személyemnek van eszköze. Értem, hogy ez az elszólás nagyon kelle­metlen Andrássyra nézve, s csak azt a jó taná­csot adhatom neki, hogy jövőre óvatosabban rejtse magába lelkének ilyen sóvárgásait. Azzal az ismételt állítással szemben pedig, miszerint »kétségtelen tény, hogy pro­­vinczia vagyunk«, megjegyzem, hogy volt egyszer egy Deák Ferencz nevű ember, a­ki királyával együtt lerakta a magyar állami akarat érvényesülésének jogi alapjait, volt egy nagy Andrássy Gyula és egy Tisza Kál­mán, a­kik két évtized önfeláldozó munkájá­val élő valósággá tették ezt a jogi állapotot s belevitték azt a tényt az életbe és a köztudatba, hogy Magyarország a monarchia sorsának és cselekvésének paritásos alapon egyik irányitó tényezője. Fennállott ez a tény és ez a hit egy dara­big Tisza bukása után s még a millenáris ünne­pélyek alkalmával is impozáns módon nyert kifejezést. Másfél évtized sivár gyűlölködésé­nek, anarchiájának, válságainak romboló ha­tására volt szükség, hogy megingassa ezt az állapotot. Az obstrukc­ió, a »nemzeti ellen­állás«, s a koalíc­iós kormány a sülyedés útjának három etappe-ja volt. Csodálkoz­zunk-e, hogy ez utóbbi olyan mélyen leszállí­totta a magyar nemzet súlyát és tekintélyét, ha e kormány egyik tagja kétségtelen ténynek hirdeti ma is, hogy »Magyarország, sajnos, provinczia« ? Igazi Deák-párti ember lelkének minden porczikája megremeg erre a gondolatra. Azok a férfiak, a­kik a koalíczió kezeiből kiesett gyeplőt felragadták, minden szavukkal és minden tettükkel az ellenkezőjét hirdetik. A magyar nemzet híven ragaszkodk a kiegyezés­hez és saját érdekeinek helyes belátásával szí­vesen vállal minden terhet, a­mire a nemzet­nek és dinasztiának egyaránt érdekében fekvő nagyhatalmi állásnak valóban szüksége van. A magyar állam a mostcychiának legerősebb oszlopa, de csak úgy és csak addig, ha és a­míg annak egyik egyenjogú irányító tényezője. Minden olyan törekvés, a­mely provincziává akarná sülyeszteni Magyarországot, szemben fogja magával találni a magyar többség s a magyar kormány egész erejét. — Semmi sem kell. A vendégek nappal vadásznak, este ferbliznek. Ahhoz nem kell nagy öltözködés. Félóra múlva már megint az utczán vol­tunk. Maros Gábor­ vitte a kis kézitáskáját, benne a borotváló eszközzel és a nyelvkapa­ró­val. Az asszony az ablakból kendőt lobogtatott utánunk. Kocsira ültünk és kihajtattunk a város­ligetbe. — Most legokosabb lesz, komám, — mond­tam itt Maros Gábornak — ha beülsz valami vendéglőbe vagy kávéházba s úgy a hogy el­töltöd a napot. Én most a dolgaim után látok. Éjfél felé azután keress fel a rendes klubom­ban. Majd akkor megbeszéljük a meglepetés tervét. Ha kell, én is veled megyek. Esetleg egy-két barátunkat is magunkkal viszszük. — Persze hogy kell. Minél több barátot viszünk magunkkal, hogy a huszárnak impo­náljunk. Sok czivil huszárt győz. — Tehát a viszontlátásra. Elváltunk. Maros csakugyan beült valami kávéházba. Bizonyosan leült­ kártyázni. Én meg baktat­tam a város felé. És útközben szidtam maga­mat mint a bokrot. — Ejnye, ejnye, vén szamár, már megint bolondot csináltál. Minek avatkozol te a mások dolgába ? Mi közöd neked a férjhez, az asz­­ezonyhoz és a huszárhoz ? S mi fog kisülni az egész komédiából ? Vagy az, hogy van huszár, vagy az, hogy nincs huszár. Akár van, akár nincs, te biztosan ellenségeket szerzel magadnak. Ártani fogsz a férjnek, ártani az asszonynak, ártani a huszárnak. És legtöbbet ártasz magadnak. Nagy jeleneteket fogsz vé­gignézni, izgalmas perpatvarban szerepelsz, esetleg belekerülsz az újságokba, tanú leszel egy perben, segéd egy párbajnál, látsz-futsz és végül mindenki szidni fog, és szerencséről beszélhetsz, ha a szitkokon felül egy-két tányért vagy lámpát nem vágnak a fejedhez. — Ilyen dolgokba értelmes ember nem avatkozk. Csak legfeljebb úgy, mint a huszár. — Istenem, ez a huszár! Te ugyan a bakáéknál szolgáltál valamikor, de efféle huszár­ügyekben már neked is volt részed. Mit szól­tál volna akkor hozzá, ha téged egy ismeret­len harmadik, a­kiről azt se tudtad, hogy léte­zik, ravaszul és otrombán kelepczébe csal ? Ugy­e neked se ízlett volna ? Ugy­e te is keresztülmentél volna az ilyen gonosz indulatú, irigy lelkű fráter testén ? — Ha annak a huszárnak egy csöpp esze van, nem a férjből aprít gulyáshúst, hanem te­­belőled. S még csak nem is haragudhatnál érte. Igaza volna. — És az a szegény asszony ! Hogy fog gyűlölni, hogy fog megvetni, hány átkot kíván a fejedre ! Egy ilyen csinos, szemrevaló kis menyecske. Mennyivel jobb volna huszárnak lenni mellette, mint áruló kémnek. A kocsi, a­miben ültem, döczögött velem az utczákon végig. El is feledtem neki meg­mondani, hogy hová hajtson. De nini, most megáll. Hol is vagyok ? A kocsis szépen visszahajtott oda, a­honnan elindultunk. Érdekes, hogy néha a kocsisnak több esze van, mint az utasának. Kiszálltam és kifizettem a kocsist. Néhány percz múlva már csengettem azon az ajtón, a­hová Maros Gábor neve van kiírva. BELFÖLD. 1 3 Állami tisztviselők a kormánynál. Az állami tisztviselők győri kongresszusának küldöttsége a napokban tiszteleg Tisza István gróf miniszter­elnöknél és a kormány tagjainál, hogy a kongresz­­szus emlékiratát előterjeszsze. A küldöttség, me­lyet Kosinszk­y Viktor, az országos egyesület társ­elnöke és Andor Endre miniszteri osztálytanácsos, alelnök vezetnek, felkeresi a képviselőház és fő­rendiház elnökét, majd az egyes politikai pártok elnökeit is, hogy támogatásukat kérje. Ezenkívül a képviselőház és főrendiház valamennyi tagjához eljuttatják memorandumukat. — A közoktatási miniszter útja, Nagyszeben­­ből jelentik . Tegnap este Jankovich Béla kultusz­­miniszter Nagyszebenbe érkezett. A pályaudvaron a minisztert az alispán üdvözölte magyar nyelven, a polgármester pedig németül, mire a miniszter is németül válaszolt. A középületeket a miniszter tiszteletére fellobogózták. Ma délelőtt Jankovich miniszter megtekintette az oláh és magyar tanító­képzőt és az állami főgimnáziumot, azután kihall­gatást adott. Metianu érsek ebédet adott a minisz­ter tiszteletére. Este a magyar színházban meg­nézte az előadást. *­ A bosnyákok. Szerajevóból jelentik: A szoczialis­­ták és a­­Svárod-csoport választási paktuma értelmében a megüresedett tizenkét mandátum közül négy a szocziál­­demokrata pártnak jut. A szoczialisták eddig hiába tettek kísérletet Boszniában, hogy a községi vagy a tartomány­­gyűlési választásoknál mandátumhoz jussanak, most azon­ban a paktum folytán a négy mandátum biztosítva van a részükre. ) A polgármesterek kongresszusa. (Városok hitele. ) Közigazgatási reform.) Az ország polgármestereinek nagyváradi kongresszusa ma bevégződött. A tanácskozás mai főtárgya a városok hitelügyének és a köz­­igazgatás államosításának kérdése volt. Az elsőt Lukács Ödön nagyváradi, a másodikat Harrer Ferencz budapesti tanácsnok referálta. Mind a két előadó zajos elismerésben részesült. A vendéglátó Nagyvárad érdeklődése ma se csökkent, az utczákon püspöki, városi és pom­pás magánfogatok robogtak ide-oda, a város­háza előtt nagy közönség álldogált, a­mely elárasztotta a vendégeket figyelmességgel. (A városok kölcsönei.) A tanácskozás ma reggel kilencz órakor kez­dődött meg. Brolly Tivadar pozsonyi polgármester, kongresszusi alelnök elnökölt. Lukács Ödön dr. pénzügyi és adóügyi tanácsos volt az első felszólaló. A városok hitelügyéről be­szélt. Foglalkozott a jelentősebb magyar városok hiteligényeivel és arra a konklúzióra jutott, hogy a városok hitelének csakis az állam útján való ki­elégítése lehet a czélravezető és ily értelemben tesz határozati javaslatot. Az angol városokat is megkérdezte, hogy szoktak-e külföldről kölcsönt venni, kapnak-e kölcsönt az államtól. Két angol város, Liverpool és Birmingham csak annyit vála­szoltak, hogy szoktak kölcsönhöz folyamodni, de nem mennek ezért a szomszédba, hanem megkap­ják azt a húsz vagy öt­ven milliót a saját városi polgárságuktól. Londontól, Liverpooltól és egyéb külföldi városoktól nyolc­-tíz nap alatt megérke­zett Lukács tanácsos kérdéseire a szíves készséggel adott válasz, a hazai városok egy része pedig csak többszöri sürgetésre adott feleletet, vagy egy­általán nem is válaszolt. A mai szomorú pénzügyi helyzetben a városok nem is gondolhatnak állandó kölcsön fölvételére. Ez az állapot a legnagyobb veszedelmekkel fenyegeti a városokat, a­melyek kénytelenek abbahagyni a megkezdett munkákat. A magyar városok összes vagyona 1250 millió ko-

Next