Az Ujság, 1913. november/1 (11. évfolyam, 260-271. szám)
1913-11-06 / 263. szám
tek. A karzati látogatók voltak, urinők, több ügyvéd, orvös és vagy ötven egyetemi hallgató. — Fodor újságírót — közölték velünk megbotránkozással — a rendőrfelügyelő megkötöztette és a rendőrségre hurczoltatta. E híradás elképzelhetően oly meglepetést keltett bennünk, oly hihetetlenül hangzott, hogy el sem akartuk hinni. Sajnos, való volt. Maga Jánossy exkuzálta magát előttem így:— Meg kellett tennem, mert Fodor ellene szegült intézkedésemnek. Sápadtan, lihegve védekezett a rendőrfelügyelő, de a körülöttünk csoportosult tömeg — hangsúlyozom: körülbelül száz főnyi intelligens úri népség — közbekiáltott: — Nem igaz, Fodor úr nem vétett semmit sem. Mi láttuk, mi tanúskodunk mellette. Fodor úr egy frakkerről akarta lefotografálni a távozó képviselőket és a felügyelő úr minden ok nélkül elparancsolta a helyéről. Fodor ur jogaira hivatkozva nem engedelmeskedett, mire a felügyelő úr rendőröket küldött rája és megkötöztette. Az ötödik kerületi kapitányságon Marinovich Jenő rendőrtanácsos, aki ott lakik, éppen a kapun lépett be, a midőn a rendőrök odahurczolták Fodort. A rendőrtanácsos haladéktalanul elrendelte szabadonbocsátását. Egyúttal utasította Fodort, siessen a főkapitányságra és tegyen panaszt hivatalos hatalommal való visszaélés és személyes szabadság megsértése czímén Jánossy ellen. Mialatt Fodor a főkapitányságra sietett, Marinovichs telefonon közölte az esetet Boda Dezső főkapítánynyal, aki azonban már akkor értesült a dologról. Még a helyszínéről telefonon jelentette neki az esetet Török Sándor dr. fővárosi ügyvéd. A főkapitány a legelőzékenyebben járt el a súlyosan inzultált újságíró iránt. Felháborodással vette tudomásul az esetet és egy félórával később a sajtóiroda útján közzétette a következő kommünikét : »Ma délután néhány perccel két óra után a parlament előtt szolgálatot teljesítő rendőrfelügyelő az V. kerületi kapitánysághoz kísértette be Fodor Aladár hírlapírót a miatt, mert ez a parlamentből kijövő minisztereket és képviselőket egy mozivállalat részére fényképeztetni akarta és a midőn a felügyelő ezt megtiltotta és őt távozásra szólította fel, ellenszegült. A rendőrfelügyelő azon intézkedése, hogy a fényképezést nem engedte meg s ezen rendelkezésének ellenszegülő hírlapírót bekisértette, teljesen indokolatlan és helytelennek látszik. Ezen okból a főkapitány az illető rendőrfelügyelő ellen a fegyelmi eljárást megelőző vizsgálatot azonnal elrendelte. Ezalatt a tömeg a főkapitányságra vonult és sorából tizenhatan mint közvetlen szem- és fültanuk jelentkeztek tanuságtételre Fodor igaza mellett. A felháborító eset az Újságírók Egyesületének és az Otthon Körnek is tudomására jutott és már megindult a mozgalom, hogy a két klub magáévá tegye Fodor ügyét. Az esti órákban hire terjedt, hogy a képviselőházban is szóvá fogják tenni az esetet.* A főkapitányságon ugyancsak nagy konsternácziót keltett a dolog. A rendőrség egész vonalán elítélik Jánossy oktalan tettét és az általános felfogás, hogy a legszigorúbban meg kell torolni cselekedetét, amely alkalmas arra, hogy az egész testületet megint ferde világításba helyezze a nagy nyilvánosság előtt. (ij) hármas entente hatalmainak és Németországnak köszönetet mondott. A háború során a kormány számos hibát követett el. A drága és áldozatteljes albániai akció a hiányos diplomácziai szolgálat folytán káros volt. A kormány kénytelen volt engedni a monarchia ultimátumának, mert nem volt más választása. Basics ugyan az annexiós válság idején azzal henczegett, hogy ha ő lett volna akkoriban miniszterelnök, azonnal elrendelte volna a hadsereg mozgósítását. Amikor azonban még a válság folyamán miniszter lett, éppen úgy, mint most, a békés megoldás mellett foglalt állást, mert az volt és az most is az egyedül lehetséges megoldás. A szerb kölcsön, Paks, november 5. Félhivatalos jelentések szerint Szerbia elfogadta a franczia kormány által a szerb kölcsön tőzsdei jegyzése ügyében kikötött föltételeket, abban a föltevésben, hogy ugyanily elbánásban részesülnek a többi balkáni államok is, amelyek kölcsönt akarnak felvenni. Csütörtök, 1913. november 11. AZ ÚJSÁG Legalább. A monarchia a szkupstinában. Belgrád, november 5. (Szkupstina.) A felirati vita további folyamán Arangyelovics kormánypártiképviselő kifejti, hogy a monarchia és Szerbia közti bizalmatlanság oka az, hogy a monarchia aggodalommal látja Szerbia szerepét, míg viszont Szerbia attól tart, hogy a monarchia hódítópolitikát akar folytatni. Hasonló viszonyok állanak fenn a többi szomszéd állammal is. Ez aggodalom azonban nem zárja ki a korrekt viszony feltartásának lehetőségét. Kívánatos tehát, hogy a szerb kormánynak a monarchiához való viszony megjavítására irányuló törekvései sikerrel járjanak. Draskovics Milorád ifju radikális pártvezér utal arra a nagy ellentállásra, amelyet Albániában fejtenek ki a szerb akcióval szemben. Basics a szerb polgárok nagy része nevében beszél, amidőn a HIJIK» Mát esztandő. Az abruzzói herczegnek, szegénynek, még mindig nincs nyugta miss Elkinstől. Tíz esztendeje már, hogy az olasz királynak ez a közeli rokona beleszeretett Elkins amerikai szenátor leányába, vagy talán ennek 'a hölgynek a millióiba, ugyanakkor, a mikor miss Elkins beleszeretett a daliás herczegbe, vagy talán abba a megkülönböztetett tiszteletbe és fényes rangba, amelyet az abruzzói herczeg hitvese az olasz udvarban megkövetelhet a maga személyének. Az abruzzói herczeg sem a hegymászásnak, sem a kalandoknak nem volt ellensége. Minthogy azonban miss Elkins megszámlálhatatlan millióihoz csak az oltáron át vihetett az út, az abruzzói herczeg őszintén óhajtotta feleségévé tenni miss Elkinst. És éppen oly őszinte volt miss Elkinsnek az az óhajtása, hogy az abruzzói herczeg legyen a férje, mert máskülönben nem juthatott volna abba a mindennél jobban boldogító helyzetbe, hogy az olasz anyakirálynét vagy az olasz királyt kedves rokonnak szólíthassa. A két nemes szándékból azonban még sem lett üdvözítő tett. Hiába tetszettek az abruzzói herczegnek miss Elkins milliói, az olasz királyi család szagolgatni kezdte ezt a tömérdek pénzt és végre kinyomozta, hogy az öreg Elkins szenátor üzletei, amelyek e pénzek szülői voltak, nem dicsekedhettek valami finom, előkelő illattal. És hiába tetszett miss Elkinsnek az az udvari rang, amely az abruzzói herczeg oldalán várt reá, amikor édesapja nemcsak a leányának, hanem magának is fejedelmi személyeket megillető tiszteletet követelt az új rokonság részéről. Az olaszok elfinomult szaglásán és az amerikai szenátor mértéktelen pöffeszkedésén aztán meghiúsult a házassági terv, éppen hét esztendővel ezelőtt. Az abruzzói herczeg egy ideig siratta a milliókat, bujában körülutazta a világot, megmászta a legmagasabb hegyeket, aztán beletörődött abba, hogy, édes Istenem, mint szegény herczeg fog valamikor őseinek sírboltjába térni. Miss Elkins egy ideig szintén kevésbé jóízűen evett és aludt, bujában szenvedélyesebben tenniszezett, mint rendesen, aztán belenyugodott abba, hogy, teszem azt, Heléna aostai herczegnővel soha ebben az életben nem fog tegeződni. De amikor önmagával és önmagában hősiesen elintézte, a balul sikerült ügyet, azzal, ami szemében a legfontosabbik volt, az úgynevezett világgal még nem jutott rendbe. Miss Elkinsnek nem volt szabad alulmaradnia. Nem bírta volna túlélni, ha azt hiszik róla, hogy az abruzzói herczeg lemondott róla, mert a vőlegény rokonai nem akarták befogadni, így hát füllentett, mégpedig aránylag keveset, mert hiszen ugyanazzal a fáradsággal többet is fantáziálhatott volna. Azt nem tagadta, hogy az olasz királyi család nem lelkesedik érette, de viszont azt hangoztatta, hogy az abruzzói herczeg az élete árán is meg fogja törni kőszívű családjának zord ellentállását. Az abruzzói herczegnek esze ágában sem volt, hogy miss Elkinsért inzultálja az olasz anyakirálynét, vagy párbajra hívja ki az olasz királyt, de finom és udvarias fiú volt, aki soha egy szóval sem cáfolta meg azokat a híreket, amelyek vérengző lovaggá ütötték. Miss Elkinsnek időközben több kérője is akadt, de ahogy, hogy nem, valamennyi idő előtt oldott kereket. Valahányszor jelentkezett egy kérő, a menyasszony-jelölt kijelentette, hogy az abruzzói herczeghez semmi köze többé. De valahányszor a kérő visszavonult és a menyasszony-jelöltség megszűnt, ismét föltámadtak a harctéri tudósítások azokról a rettenetes küzdelmekről, amelyeket a mindenre elszánt abruzzói herczeg miss Elkins miatt vív a családjával. Most végre oly kérő is akadt, aki elég bátor volt ahhoz, hogy kitartson egészen az oltárig, úgy hogy a gyakori menyasszonyjelöltből ezúttal nemcsak igazi menyasszony, hanem már asszony is lett. Most aztán igazán nincs többé szükség az abruzzói herczeg legendájára, amely immár megtette kötelességét. Miss Elkins, néhány hete missis Hitt, elbocsátotta a jó öreg szolgát, hadd pihenjen békében. Elhíresztelte, hogy 1906-ban, hét esztendővel ezelőtt, megígérte az abruzzói herczegnek, hogy hét évig még várakozik reá, annyi időt ad a kétségbeesett szerelmesnek, hogy az olasz királyi családtól küzdje ki a boldogság akadályát elhárító igent. De a herczeg, bármily kétségbeesetten viaskodott is, hiába küzdött, a hét esztendő letelt, és miss Elkins, akit már nem köt hét évre lekötött szava, a maga szabad útjára indult, Hitter karjába. Bizony, bizony, az abruzzói herczegnek szerencséje van. Csak hét évbe került, míg miss Elkins férjet kerített magának, így tehát a boldogtalan vőlegény romantikus glóriája, de utálatos legendája sem tartott tovább. Hiszen megeshetett volna, hogy miss Elkins még újabb hét esztendeig hiába keres megfelelő férjet és akkor az abruzzói herczeg nem hét, hanem tizennégy esztendeig állhatott volna az amerikai világ előtt az olasz királyi családdal miss Elkinsért birkózó szerelmes kellemetlen pózában. Az abruzzói herczeg igazán hálás lehet a derék Kittnek, aki feleségül vevén Elkins kisasszonyt, fölöslegessé tette nejének, hogy továbbra is idők során nevetségessé torzító hazugságot kényszerítsen rá a lovagiasan hallgató herczegre. Aegrotus, — Személyi hír. Vértesy Géza, a király, személye körüli minisztérium államtitkára ma délután rövid tartózkodásra Budapestre érkezett. — A király kabinetirodájából. A király Mazuranics- Jankovics Marian susáki járási hivatali II. osztályú segédet kabineti és I. osztályú udvari fogalmazóvá nevezte ki. — Kitüntetés. A király Perelj János nyugalmazott: pénzügyi hivatalszolgának, hű és buzgó szolgálata elismeréséül, az ezüst érdemkeresztet adományozta. — Külföldi rendjel. A király megengedte, hogy Baumgartner János II. osztályú főkonzul a porosz királyi korona-rend II. osztályát, Lejhanecz Venczel konzul az olasz királyi korona-rend középkeresztjét és Rudnay Lajos alkonzul az olasz királyi Szent Mauritius- és Lázár-rend tisztikeresztjét elfogadják és viseljék. — A német császár rendjelei. A német császár Gerstenberger Emil királyi tanácsos, építőmesternek a porosz királyi koronarend III. osztályát, Wolff Ernő igazgatónak pedig a vörös sas-rend IV. osztályát adományozta. Gerstenberger királyi tanácsos elnöke a német tanítónők és nevelőnők budapesti otthonának, Wolff igazgató pedig a Budapesten élő birodalmi németek egyesületének elnöke s e minőségükben szerzett kiváló érdemeikért érte őket a legfelsőbb kitüntetés. —■ A spanyol király egészséges. A Fabraügynökség jelenti: A miniszterelnök megcáfolja azt a híresztelést, hogy a királynak legközelebb meg kell magát operáltatnia. Valótlan az is, hogy Moore dr. Madridban tartózkodik A király egészségi állapota annyira kielégítő, hogy holnap résztvehet egy hajtóvadászaton. Madridból táviratoztak nekünk. Az ifjú Moore dr., a bordeauxi hasonnevű sebész fia, vadászatra volt hivatalos Madridba. Ez a körülmény adott alkalmat azokra a híresztelésekre, hogy a királynak hol orrán, hol gégéjén, hol fülén súlyos műtétet kell végrehajtani. Még a tőzsde is reagált ezekre a híresztelésekre, amennyiben a járadékok hatvan centime-mal csökkentek. — Miklóssy püspök a képviselőházban. Milássy István, az új hajdúdorogi püspök ma délelőtt megjelent a képviselőházban és bemutatkozó látogatást, tettTuza István gróf miniszterelnöknél, valamint Jankwich Béla vallás- és közoktatásügyi miniszternél. 13