Az Ujság, 1913. március (11. évfolyam, 65-76. szám)
1913-03-16 / 65. szám
Budapest, 1913.__________________________XI. árfolyam, 15. szám.__________________Vasárnap, márczius 16. Előfizetési árak: SZERKESZTŐSÉG: Egy hóra____2 » 40 » JilggJ&n Esten hi Ma Budapest, Rákóczi-út 54. sa. - liJllr |||j Telefon: József 16—26 és 13—SQLS vidéken 10 fillér. magntem minden nap, ünnep után is 1 ROVÁS. A Vigadó határozottan szebben festött, mint a parlament. Ott a lelkes ifjúság, itt a csúnya politika. Ott márczius 15-ikének szelleme suhogott az ifjú lelkekben, itt vakáczióra mentek. S könnyű volt az ifjú lelkek közé vegyülő öreg politikusoknak a különbséget gyűlöletesre is kifesteni, rendőrt és csendőrt, kordont és katonaságot emlegetni, szemben a szabadság nagy napjával. Pedig amit az öreg politikusok mondtak, már nem volt szebb, mint az országház, mert legszárnyalóbb szavaikat is a számító politikai érdek diktálta. A lelkes szabadságérzetekre ők csak fölkapaszkodtak, mint az orr utas a kocsi hátára, s vitették magukat — nem a tisztább rétegekbe, hanem oda, ahol a hasznukat látták. Ez pedig éppenséggel nem lelkesebb tempó, mint egyszerűen vakáczióra menni. * Előbb volt a fiú, aztán az apa. Előbb határozták el, hogy ma nem csinálnak skandalumot, azután találták meg az okot : márczius 15-ikének szentségét. Mert hogy ma márczius 15-ike lesz, azt tegnap is tudták. De hogy nem csinálnak skandalumot, azt csak ma tudták meg. Tegnap bizony még erősen a képviselőházba szándékoztak, minden márcziusi szentségnek daczára. Hogy ez a nap nem akadályozta meg a tegnapi szándékot, bízom , jó, hogy ez a nap nem döntötte el mai tervüket. Itt márczius 15-ike az ürügy, az ok valami más. Nem akarjuk őket vele meggyanúsítani, de az igazi ok alighanem az, hogy elővették a jobbik eszüket. ''•—-•'Andrássy Gyula nap-nap után turkál a Désy-ügyben, s a családjabeliek nem kevésbé. Sokkal értékesebbnek találnék az ő tisztességkeresését, ha nem űzné ekkora szenvedelemmel s oly kirívó fáradhatatlansággal. Olyan ez a kitartás, mintha a tisztesség keresésével valami egészen mást akarna találni. A Désy-ügy előtt is kerestek Andrássy és hozzátartozói ugyanannyi kitartással valamit, egészen más kérdések körül s ugyanazzal az ádázsággal. Hát ez elveszi zalai akciójának éppen a zolai voltát. Mert Zola vádolt, Zola támadt, Zolát pörbe fogták, de Zola nem akart belügyminiszter lenni. KOBOZ KRÓNIKÁJA: Titokzatok, sejtelmek, sóhajok, Gomolygó felhők, változó szélvészek, A szívben kéjes fájdalom sajog, Az ember vágytól, szerelemtől részeg, Felizgult elmék rég tűrt közbajok Tűrhetetlen átkát most lerázni készek — Nagy lázadása minden rejtett jónak . Ez volt előbb a márcziusi hónap. Ez volt előbb, de most valami más. Nem hat, nem izgat, — Isten tudja mért nem. Tán a felhőtlen égbolt a hibás. A józan, száraz, tiszta fény a réten. Ború s derű közt nincs konok vivas, Világos a való s úgy utalértem, Hogy ahhoz nem köll sem ábránd, sem álom, — Van úgy a hogy van, lomhán konstatálom. Ma a nemes szabadság-szólamok, Miket szavalt rég annyi Marquis Posa', Nem zöngenek már, (tán csak itt-amott, Hol vén poseur diák fiukra sózza.) Ma már a forradalmi új tanok Mindegytől-egyig gyakorlati próza. Nem izgatják a szivet, csak a bendőt, Ennek ígérve laktatóbb jövendőt. S a forradalmi módszer is ma más. Mint volt előbb , az is gyakorlati. Nem a kiküzdés, a kizsarolás — Hát ennek álljon ellent valaki! Oly szüntelen alulról a nyomás, Hogy azt a hatalom nem állja ki — S ha nem is ad meg mindjárt kész egészet, Kipréselődik mindig egy-egy részlet. Nem szép e módszer, de roppant okos — S nem is igaz már, hogy munkásnyomor van. Sokat elért már, mi helyes, jogos S ezért nincs lázadó kedv a gyomorban. Mikor pedig makói díszfokos Villog ma fel a forradalmi sorban : Az úri henczegés csak s kész nevetség, Hisz nincsenek, kik intésit kövessék. Mért halna meg a véres torlaszon A nép fia a nagyinak javára ? Mikor számára sokkal több haszon, Ha, szitkozódva bár, bemegy a gyárba. A mit kapott e kora tavaszon Nem minden s mégis, több, mint a mit vára : Egy uj szilárd pont, melyen lábat vetve, Már nézi : többre hogy s miképp mehetne ? ... Hogy ő ma vesztes, — buta tévedés. Nincs vesztes itt más csak az olygarchák, A kik, mert népük s erejük kevés, Csatába vinni a munkást akarták. Reájuk ért a gesztenyeevés S féltvén a tűztől maguk úri markát, »Kapard ki !« — szóltak a majom Jakabnak — S úgy gondolák : »de persze, ne magadnak«. Hanem csalódtak, Jakab nem majom. Az úri bókokat kiélvezé csak S méltányold az illatot nagyon, Mely, mint a tömjén, most a nép felé csap , De túlesvén a hiúság bajon, Szépen kisiklott, bárha nem volt csélcsap — És nem zsarolt ki semmit senki másnak, Csak annyi mennyi jogot a munkásnak. Rendben van ez. Az ország most pihen, Meg nem zavarják séha, durva tettek, Miket próbáltak, magukhoz híven, A hímnemű bősz honi suffragettek. Ne dúljanak tovább a semmiben, Hisz kiki unja már s nincs a ki retteg !... Jobb lesz okulni inkább a tusán, Mely véget ért márczius idusán. Elfelezve, Fanyar kedvvel, de teljesen elfogulatlanul magunk is konstatáljuk, hogy a munkapárt a mai napon befejezte azt a munkát, melynek sikerében eleve kételkedtünk. Meg kell hajolnunk Tisza István elkeseredett elszántsága és Lukács László flegmatikus makacssága előtt. Ideg kellett ehhez a munkához, s nem hiszszük, hogy akad idegzet még kettő ebben az országban olyan, amilyen e két államférfiúé. S el kell ismernünk, hogy az eredmény — ha jó, ha rossz — arányban áll a dörgéssel és villámlással, mely mellett a" hegyen " aludtak, s beleilleszkedve e két politikus gondolkodásába, nemcsak a czél szentesítette az eszközöket, hanem az eszközök között nem ismernek el olyat, melyet külön szentesíteni kellene. Megmérhetjük az eredmény nagyságát, ha hiányát elképzeljük. Ha tovább is Berzeviczy, vagy Návay ül az elnöki széken, s még mindig el kell ismerni a névszerinti szavazás alkotmányvédő szentségét, a hol lennénk most ? Nem arra gondolunk, hogy a külpolitikai bonyodalmak — megszavazott véderőtörvény nélkül — fegyveres gyengeségünknél másképp fordultak, s mi egy rettentő háborúban nyomorultul elvéreztünk volna. Sajnos, erre nem került volna a sor. Hanem odafent, ahol a külpolitikát intézik, szinte teljes joggal azt mondták volna: nincs kedvünk a monarchiát pusztulni engedni csak azért, hogy Budapesten szentség a név szerinti szavazás. Hanem fütyülve a magyar parlamentre, beszerezték volna nélküle, vagy ellene, amire szükség volt, s ezzel a parlamentarizmus ezer sebből vérzett volna el, mint bebizonyítottál, nemcsak fölösleges, de közveszedelmes intézmény. Micsoda ehhez képest a június 4-iki házszabálysértés ? Igazán megmentése a parlamentarizmusnak! S értjük a munkapártot, különösen Tisza Istvánt másik akciójában is, melynek révbe juttatásáért hálát ad a gondviselésnek. Kár a dologról most vitatkozni. Ha Tisza István a választójog nagyobb kiterjesztésében a nemzet veszedelmét látta, akkor, mivel tehette, kötelessége volt szűkebb keblűséggel a veszedelmet elhárítani. Mint ellenzék legázolták volna, mint többségi politikus le kellett gázolnia azt, amit nemzeti veszedelemnek vallott. Hogy ezzel nincs vége a dolognak, nem tartozik reá. Nem volt joga a veszedelmet most beengedni Lapunk mai száma 76 oldal. Remseraindt. Irta Bródy Sándor. Szereplők : Rembrandt. Hendrickje, élettárán. Titus, a fia. Szolgáló. Szolga. A képek személyei: Six, kövér pap, sovány pap. Egy halott, Tulpe. Egyik orvos, másik orvos. A harmadik.Rembrandt nagyszobája. Három kicsiny ablak baloldalt. Nehéz szövetfüggönyök hátul. Igen alacsony ajtó. Jobboldali függönyök között a lakásba szolgáló még alacsonyabb ajtó. Az ablakok előtt a nagy kifeszített vászon, úgy helyezve, hogy a néző nem láthatja, mit ábrázol. A szín hátterében, de nem egészen a fenéken. Az anatómia-lecske, (Tulpe tanár és tanítványai) a kép szerint teljesen beállítva. Rembrandt a vászon előtt áll — kezében nincs festőecset. Szemléli a beállított eleven képet. Amikor a függöny felgördül, néhány pillanatig ez a mozdulatlan és hangtalan kép.) Rembrandt: A halott felkelhet, ihat egy kis pálinkát.