Az Ujság, 1913. szeptember (11. évfolyam, 220-232. szám)
1913-09-16 / 220. szám
Egy hóra ....... 2 . 40 » Telefon :József IS 26 és 133«, Jiudapest, 1913.___________________ XI. évfolyam, 22. szám._____________Kedd, szeptember 16. ... . . W SZERKESZTŐSÉG: mg Hm na asm fin Budapest, Rakoon-ut 54. sí. Egész évre......... 28 k. — f. ||S§||L Bu MS Hi fi»®““"® finn Telefon: József 1S-S5 félévre^............. 140 — » Jjjf gM M| gj| B| ggt KIADÓHIVATAL: ROVÁS. Andrássy programmjához a czikkben szólunk hozzá, itt a pohárköszöntőjét kell méltatnunk. Örömmel konstatáljuk : tetszik nekünk a beszéd és szimpatikus benne az ember, aki mondja. A sok maszlagolás helyett itt őszinte, becsületes konfesszióját találjuk a grófnak, aki hangsúlyozza rendületlen arisztokrata voltát a demokrácziáról, melyet egyedül lehetségesnek tart. Különb demokráczia ez, mint a plakátoké, a boroshordóké és az udvari tanácsosoké, pláne a még nem udvari tanácsosoké, akik azért, mert demokraták, roppant nagy urak. Már sokkal jobban imponál nekünk a nagy úr, aki azért, mert nagy úr, demokrata. * Kutya-macska barátság a szó legnobilisabb értelmében az új párt és a függetlenségi párt barátsága. Ez utóbbi a macska. Selymes, puha szőrbe visszahúzott karmokkal simogatja a vele fegyverbarátságban élő kutyát. Ugyanezekkel a körmökkel, ha kiereszti, össze is karmolhatná. Mert ime mit mondanak róla ? Hogy nagyon helyes a tisztesség számára pártot alakítani, melynek a programmja elősegíti kormányrajutását. Ha akarná, azt is mondhatná, hogy a nemzet jogáról való lemondás árán kormányra jutni, nem érték a nemzetnek, vagy ha igen, hát ott vannak ők is. Károlyi örül, hogy Andrássy a választójogban most végre csatlakozott hozzá. Ha haragban volnának,, szemére hányhatná : hát most már jó a programmunk, de mikor én választóblokkot akartam csinálni, rossz volt ? — Mindegy, nem mondja, s azért, hogy mondhatná, a barátság mégis őszinte. Majd ha nem lesz az, akkor úgyis fogják mondani. Hevesmegy,en van egy úr, kábító, minden Intó úr : Kámlyi Mihály gróf. Még nagyobb ur, mint -Zenplénben Fedikék. S Hevesmegyében százhetenegynéhányan szavaztak a kormány mellett, a mi a kormány hatalmának a pressziója, s száztizenegynéhányan szavaztak Károlyi Mihálylyal, a mi nem ennek a hatalmas urnak a hatalmi nyomása. Ezt, ugyebár, mindenki átlátja ? Mellette semmi privát nexus, csak színtiszta meggyőződés, vele szemben semmi meggyőződés, csak a legpiszkosabb egyéni érdek és függés. Ez világos, ez magától értetődő, ezt mindenkinek el is kell hinnie, akinek éppen muszáj, a vértesaljai veszedelem. írta Takáts Sándor. Förgeteges tél van. Magas hó takarja az utakat s Isten hidege nyomorgatja az embert és az állatot. Még a farkas is befelé húzódik. A leshelyek némák ; a vitézek harczi oskolája , a virágos mező csöndes hótemető. A végbeli katonáknak most nincsen semmi dolguk. Vártát sem igen kell államok , a strázsálással is bátran fölhagyhatnak. A hideg és a nagy hó jobban őrzi a végházakat a legvitézebb őrségnél is. Ki is menne ki ilyen időben ? A töröknek látogató kedvét is elvette a hideg. Otthon ül s eszébe sem jut a várszállás, vagy a megrezzentés. S várjon mivel törik magukat egy téli időn a végbeli vitézek ? Fogyasztják a kenyeret meg a bort s kovácsolják a fegyvereket és a terveket. A tervezgetés különösen járta. Hiszen előre meg kellett állapitaniok, micsoda csintalanságot mivelnek, ha a fű kizöldül. A fizetés és a profint ritkán járt ki a katonáknak, tehát maguknak kellett kieszelniük a módot, mint virradhatnak puha czipóra ! Erre valót és bő zsákmányt pedig csak a törököknél találhattak. Télvíz idején tanakodtak és tanácskoztak is eleget, mit is csinálnak majd, ha a mező zöldbe borul. A győzelem és a siker reményében aztán már előre a boritalnak ereszkedtek s borittukban ugyancsak sok fura dolog ötlött az elméjükbe. Olyanokat kitaláltak, hogy az ördög sem tudott volna a dolgukon elmenni. A tanácsbeli régi vitézek vitték a szót, s hol ennek, hol amannak a török vitéznek adták fel a vizes inget . Aztán a legjelesebb török végházak elfoglalásának minden csínját-binját megbeszélték. S így borittukban minden tervük sikerült. Arról nem is álmodtak, hogy a valóságban majd véres fővel szaladnak haza. A télen kieszelt tervek szálait aztán szépen tovább fonogatták. S addig tervezgettek és addig beszélgettek, mig mindenki tudta, mire készülnek. S mivelhogy mindig akadt ügyes ember, a ki az efféle beszédet a hegyébe szedte s jó pénzért a töröknek megsúgta , a pogányság idejében elkészült a mieink fogadására s ott várta őket, ahol ő figyelmek nem is álmodtak ellenségről. Kifesteni a bajból aztán nagyobb mesterség volt, mint a szép tervnek a kieszelése. Szép és jó iramu török lovat szerezni: ez volt minden végbeli vitéz legfőbb vágya. Ha egy-egy jeles szabású ilyen paripa száguldott a mezőn, minden katona szeme rajta tapadt s bizony még a fővitézek is ásítottak reá. De hát a ló török gazdája nem adta ám oda a kincsét ! Csak csellel vagy erővel lehetett, azt elvenni ! A lószerzésre legalkalmasabb idő volt a füvelés ideje, mikor is csordára verték a lovakat és a szép harmatos füvön bogároztatták. A leghatalmasabb csordák, a legpompásabb török lovak a budai kies mezőkön legelésztek. A magyar végbeliek sokszor megkísérelték a budai pasa méneseinek elhajtását, de nem igen sikerült nekik, mert a törökök jó őrizet alatt tartották a lovaikat. Az 1587. esztendőben Nádasdy Ferencz, — a rettegett Fekete bég — aztán a hős Pálffy Miklós, a komáromi főkapitány, és Dobó Ferencz, a Dunán innét fekvő végházak kerületi generálisa, elhatározták, hogy a budai törökök füvelő lovaira ütnek, s elhozzák a pasa méneseit is. Ebben az esztendőben sok merész és szerencsés vállalatra adták magukat a végbeliek, s mivel maguk a vezérek is hol itt, hol amott küzdöttek, nem maradt elég idejük, hogy a budai veszedelmes vállalkozás minden eshetőségét megbeszéljék. De mivel már közelgetett a füvelés vége, mikor is a lovakat a mezőkről a parkoló helyekre hajtják, tehát indulniuk kellett. Az első baj már az indulás előtt megtörtént. Dobó Ferencznek ugyanis sietve kellett a bányavárosok védelmére mennie, s így ő nem vehetett részt a budai vállalatban. Az érsekújvári kapitány : Ferrando Zamaria Specie de Casa, aki idegen neve mellett is jó magyar és a magyar föld szülötte volt, 200 hajdúval és 70 huszárral június 26-ikán Komáromba jött, hogy részt vegyen a budai vállalatban. Ugyancsak idejött a maga embereivel Görög János uram is Újvárból. Játszi ember, jó katona és sokat próbált kapitány volt ő. Nádasdy Ferencz is megérkezvén, Pálffy Miklós a kardja alatt álló komáromi őrségből 30 száraz vajdát, minden naszádból 20 legényt, 141 német gyalogost és 140 huszárt rendelt a portyára. A megyei nemességből is sok lovas ifjú csatlakozott hozzá. Senkit sem kellett a kimenetelre erőltetni. A tisztek, csakúgy mint a közemberek, a legnagyobb örömmel indultak a harczba. Oly nagy volt a bizodalmuk, hogy a vereségre nem is gondoltak. Előttük lévén a hold telése, június 26-ikán este indultak ki Komáromból. Mikor Tata mellett tartottak, a vezérek beszentek Paksy György főkapitánynak, hogy tartson velük. Paksynak sem kellett kétszer beszélniök ! Azonnal lóra ült s vitézeivel együtt csatlakozott Pálffy Miklós seregéhez. Ekkor az egész sereg száma 1600 főre rúgott. Ebből 700 volt Agrássy programmja. Bevártuk és most ismerjük az evangéliumot. Sajnáljuk, hogy nem csalatkoztunk szkeptikus várakozásunkban. Andrássy egy kicsit kényelmessé tette a dolgát. Új ország helyett új térképet adott. Papirosra rajzolgat és tologat várakat, árkokat, bokrokat. Katonai programmot nem ad, mert nem akar konfliktust. Ebből neki van haszna, de kérdés : az ország el lehet-e azok nélkül a katonai követelések nélkül, melyeket Andrássy még Khuen gróf idején elengedhetetleneknek tartott, s most a békesség kedvéért maga elenged. Kettő közül az egyik áll: vagy igaza volt Andrássynak eddig, mikor a kormányokat nemzetietlen, meghunyászkodó jogfeladással vádolta, s akkor az egyik nemzetietlen irány helyébe kínálja a másikat. Vagy nem volt igaza, akkor ő a múltban már megint tévedett, de akkor annak a szemben álló kormánynak szerinte is igaza volt. S a tévedőnek csináljon helyet a nem tévedő ? De hát Andrássy nem tévedett, ő ma is azt gondolja, amit akkor, de a korarányképesség kedvéért nem mondja. Köszönjük szépen, ennyire nélküle is jutottunk. Soha senki sem mondta, hogy nem akar semmiféle jót ennek az országnak, csak azt, hogy ne tessék dolgokhoz ragaszkodni, miket megcsinálni nem lehet. S ha már a katonai követeléseknél ezt a fölfogást becsületesen ki is mondotta, a többinél hiába rejtegeti egy formula mögé. Azt mondja, hogy mint ellenzéki párt nem tartozik részletes programmot adni. Persze hogy nem tartozik. Programmal nem tartozik, párttal sem tartozik. De ha maga jószántából pártot csinál, programmot ad, akkor kissé gyanús a megkülönböztetés ellenzéki és kormányzó párt programmja között. A programmból csak azt szeretnék megtudni : ha hatalomra jut, mit csinálna ? E helyett kapunk egy ellenzéki programmot, ami azt jelenti, hogy ez a programm csak addig érvényes és reá kötelező, amíg a hatalmat meg nem szerezte. Akkor majd ad új programmot. Olyat, amely már végrehajtásra kötelezi. Mint becsületes ember, aligha fog ugyanannyit ígérni, mint most. Különben ne essünk túlzásba. Most sem ígér semmit, csak azt az impressziót kelti, mintha ígérne. Az élet minden terén haladásra, jólétre és tökéletességre iparkodik. Ezt vagy hiszi az ember, akkor ígéret, vagy nem veszi annak, akkor frázis. Mert hol volt és hol lesz kormány, mely nem akarná az összes Lapunk mai száma 40 oldal.