Az Ujság, 1914. július (12. évfolyam, 175-180. szám)

1914-07-26 / 175. szám

_______________________________________AZ Ú­JSAQ Vasárnap, 1914. julius 25. Háború előtt. A diplomáciai viszony megszakítása. Belgrád, Julius 25. Posics miniszter­­elnök néhány perc­czel hat óra előtt meg­jelent az osztrák-magyar követségem és közölte­ a szerb kormány válaszát Ausztria- Magyarország jegyzékére, mely nem ki­elégítő. Giessl báró osztrák-magyar követ erre bejelentette a diplomáciai viszony megszakítását és a követség személyzetével együtt 6 óra 30 pénzkor elhagyta Belgrádot. A szerb kormány már jóval előbb, délután 3 órakor elrendelte az egész szerb hadsereg mozgósítását. A szerb udvar, a­ kormány és a csapatok kiürítik Belgrádot. A kor­mány székhelyét Kragujevaczba helyezi át. Válságos érák Belgrád­on. Bécs, július 25. (Saját tudósítónk távirata.) Belgrádból jelentik a »Neues Wiener Tagblatt«­­nak . A ma délelőtti nyugodt és békés hangu­latot délután izgalom váltotta, fel. Délben még a kormányhoz közelálló Samouprava rend­kívüli kiadást adott, a­melyben vezető helyen közli, hogy Szerbia hajlandó elvben elfogadni a monarchia feltételeit. Mérsékelt hangon emlé­kezett meg a jegyzékről a többi lap is, a­mely csak ma volt abban a helyzetben, hogy a demarche egyes részleteit is közölje. Érdekes azonban, hogy a jegyzéknek azokat a pontjait, a­melyeket leginkább véltek Szerbiára sérelme­seknek, nem is közölték. ■" Kora délutánig a hangulat határozottan békés volt. Maguk a szerb hivatalos körök is olyan értelemben informálták az osztrák és a magyar sajtó képviselőit, hogy nem lesz háború. Szerbia mai helyzetében­­ úgy mondották nem tehet mást, mint hogy elfogadja a szigorú feltételeket. Délután azután egyszerre meg­változott a helyzet. A belgrádi­­utczákon nagy tömegek verődtek össze és izgatott hangon újságolták, hogy kétezer szavas távirat érkezett Pétervárról, a­mely egyszeriben egészen más­­helyzetet teremtett. Kevéssel azután■ Sándor trónörökös tanácskozást folytatott Pastes mi­niszterelnökkel, a­mely tanácskozás után ki­adták a mozgósítási parancsot. Az összes állami hivatalokban, a szkupstinában, a magánházak­ban csomagoltak és még ma, elutaznak az ország belsejébe, többnyire Nisbe. A Száva és a Duna­­ torkolatából az összes uszályhajókat sürgősen eltávolíttatták. A­ki idegen a szerb fővárosban volt , felszólították, hogy az első vonattal vagy gőzhajóval távozzék Szerbia területéről. Viszont szerb útlevéllel senkit sem engedtek többé át a határon. Az egész városban lelkes hangulat ural­kodik. Sokan azt hiszik, hogy azért változott meg a szerb kormány békés szándéka, mert a hadsereg tisztikara, fenyegetőleg lépett fel, mások viszont a kétezer szavas orosz távirat­nak tudják be a változást. Délután fél ötkor az újságírók az osztrák­­magyar követségre mentek, a­hol Giesl báró követ fogadta őket. — Milyen a válasz, kegyelmes uram ? kérdezték mohó érdeklődéssel az újságírók.­­— Nem kaptam eddig semmit, felelt Giesl báró, tehát azt sem tudhatom, hogy milyen. Én mindenesetre hat óráig várok. Megjegyzendő, hogy Giesl báró ekkor már úti ruhában volt és utazásra készen állott a kö­vetség egész személyzete. Az újságírók ekkor, látva a helyzet ko­molyra fordulását, az első gőzhajón vissza­siettek Zimonyba. Háromnegyed hétkor a belgrádi követség személyzetével Zimanyba érkezett Giesl báró követ is. — Ich bin abgereist — mondotta fölényes nyugalommal a reá várakozó újságíróknak. Ennyit és nem többet. Azután családjával együtt kocsiba ült és a zimonyi Central-szállóba vonult. Itt később a Neues Wiener Tageblatt tudósítóját fogadta. — Kaptam egy nagyon hosszú jegyzéket, —­­mondotta — a­mely azonban nem­ elégíthet ki bennünket. Giesl báró a Central-szállóban megvacso­rázott és este kilencz óra­kor Budapesten át Bécsbe utazott. Az osztrák-magyar követség személyzetének egy része szintén eltávozott Belgrádból, míg másik része a német követ­ségre ment, a­hol este hat óra után a német lobogó mellé felhúzták az osztrák-magyar mon­­archia lobogóját is. Döntő tanácskozás Ischlben, Ischl, július 25. Berchtold gróf külügy­miniszter Hoyos gróf követségi tanácsos kísé­retében háromnegyed négykor ideérkezett. A miniszter üdvözlésére Rieger közös pénzügy­miniszteri osztálytanácsos ideérkezett. Berch­told gróf a Bauer-szállóba ment. A minisztert a pályaudvar előtt nagyszámú közönség élén­ken üdvözölte. Krobatin lovag hadügyminiszter ugyan­azzal a vonattal ideérkezett és az Erzsébet királyné-szállóban szállt meg. Ischl, julius 25- Krobatin lovag hadügy­miniszter Csobán alezredes kíséretében a pálya­udvarról, gyalog Paar gróf főhadsegéd és Bolfras báró látogatására indult. Háromnegyed ötkor a­ hadügyminiszter az Erzsébet királyné - szállodába ért és öt­ órakor az uralkodó villájába kihallgatásra ment . Bilinski lovag közös pénz­ügyminiszter negyed ötkor a Bauer-szállóban meglátogatta Berchtold gróf külügyminisztert, a­kinél egy félóra hosszat időzött. Azután Schiessl báró kabinetirodai igazgató járt Berch­told grófnál. Kevéssel öt óra előtt Berchtold gróf az uralkodó villájába ment. Az események és a pártkörök. A nemzeti munkapárt köre már a kora esti órákban megelevenedett. Háborús volt a han­gulat, noha néhány hírlapi különkiadás még békehíreket kolportált. Sokan irigykedve emle­gették a pártnak azokat a fiatal tagjait, a­kik mint tartalékos tisztek részt vehetnek az expedíc­ióban, megszállásban, vagy részleges okkupáczióban. Nagy derültséget keltett az a szerb kormánykörökből felhangzó kifogás, hogy a monarchia a szerajevói merényletre nézve »egyoldalú vizsgálat alapján« foglalt állást »Szerbiával szemben. — Hiszen a szerb kormánynak — mon­dották — i­májában volt, sőt a­­ »jó szomszédi viszony«­­érdekében kötelessége is lett volna a bűntett­ első hírére azonnal nyomozást indí­tania. Milyen más lenne a helyzet, ha Pasics még csak néhány nappal ezelőtt is azt üzeni Giesl bárónak, hogy a merénylet szerbországi részesei vizsgálati fogságban vannak, vagy hogy ezeket már föl is kötötték ! Hire járt, hogy Tisza István gróf miniszter­elnök Bécsbe, illetőleg Ischlbe utazott. Az esti­lapok írták ezt is. A pártkörben hamarosan megc­áfolták, hogy a hír alaptalan. Félhét, háromnegyed, semmi távirat, vagy telefon jelentés ! Hét órakor szólal meg a távbeszélő : a miniszterelnöki sajtóirodából közli Drasche- Lázár Alfréd miniszteri tanácsos néhány szóval a történteket. — Éljen! Éljen ! Lejön-e a miniszter­elnök úr ? — Kélkilencz tájban. Az egész párt felvillanyozódott. Kép­viselők, főrendek,, főispánok csoportokba ve­rődve, zajos kedvvel tárgyalták az ellenséges­kedés tényleges megkezdését, a háborúnak Szerbiára való végzetes következményeit,­­ a­melyek között nem ritkán lehetett­ hallani Szerbiának a felosztását és a balkáni, térkép­ről való letöröltetését is. Sokan azt hangoz­tatták, mint egészen bizonyos dolgot, hogy, a mi haderőnk már ma átlépi a­ szerb, határt, mások azt beszélték, hogy előbb királyi ma­nifesztum, azután mozgósítási parancs fog­, ná­lunk megjelenni, azután következik csak a tá­madás. Khuen-Héderváry Károly gróf pártelnök érkezik a klubba, hamar körülfogják, az elő­szobában, s Khuen gróf nagy bizalommal be­szél a monarchia kezdeményezéséről, sike­réről. Lánczy Leó ,titkos tanácsos, főrendiházi tagot kapták ezután közre, a­ helyzet pénzügyi vonatkozásairól való kérdezősködésekkel. Te­­leszky János pénzügyminiszter ma délután hosszabb ideig tanácskozott Lánczy Leóval, a­ki a háborús helyzetre való tekintettel­­sza­kította meg üdülését, s ma reggel érkezett haza Budapestre. A sokféle kérdésre, a­mely azon­ban lényegé­ben j­órészt megegyezett, Lánc­y Leó titkos tanácsos körülbelül ezeket­­ vála­szolta : ,­. A közönség megnyugtatására, nagyon rászolgálhat az, hogy vezető pénzintézeteink vezető tényezői a­ legnagyobb megnyugvással tekintenek e konfliktus és esetleges háború elé. Erősnek érzik a magyar közgazdasági élet alapzatát, a kinövésektől purifikáltnak a gazdasági életet és elég erőseknek tartják ma­gukat a, légitim­ hiteligényeknek a legliberálisabb kielégítésére is." Beöthy Pált , a képviselőház elnökét kér­dezik : mi lesz­ a Ház keddi ülésén. A felelet az, hogy csak egy indítvány, az üléseknek azok­­nal való elnapolása iránt. Félkilencz­kor Tisza István gróf érkezik a klubba. A nagyteremben harsány éljenzés köszönti, a mely meg-megújulva perczekig tart. Újságolják, hogy a hangulat az egész főváros­ban harczias, elmondják, hogy az utczán zajos tüntetések vannak a háború mellett. —■ Én nehéz szívvel ejtem ki ezt a szót : háború. — mondja a miniszterelnök tudom, milyen súlyos megpróbáltatásokat jelent, de azt is tudom, hogy ha el nem kerülhettük, akkor a legnagyobb erővel és szívóssággal fogjuk végig küzdeni.­­ A hallgatóság tapsolt. Ezután a mobili­­záczióra és a különleges intézkedésekre terelő­dött a beszéd, a miniszterelnök csak annyit mondott, hogy a kivételes intézkedések a mozgó­sítási­­parancs megjelenése után azonnal életbe lépnek. Hogy királyi manifesztum tesz-e, azt még nem tudja. Valaki szóba, hozta, hogy az utc­án több szerb fiatalembert, a­ki provokálóan viselke­dett, inzultáltak. A miniszterelnök erre az­t a megjegyzést tette, hogy attól ellenben, hogy már most mindenkit, a­kit nem ismernek, gyanúsnak tekintsenek, óvakodni kell. A hadüzenet kérdése merült még fel a miniszterelnökkel való beszélgetés­ során, s a miniszterelnök azt mondotta, hogy ennek több formáját ismerik, lehet az egyszerű értesítés is. A pártkör előtt zajos tüntető tábor jelent meg : — Éljen Tisza ! — Éljen a munkapárt ! — Abczug Szerbia ! ''’’ Ezeket kiabálta a sokaság s az éljenz­ is még zajosabbá vált, mikor a munkapárti kép­viselők egy része megjelent az erkélyen 63 SPORTEST

Next