Az Ujság, 1914. február (12. évfolyam, 41-51. szám)

1914-02-17 / 41. szám

m annak a vidéknek, hanem országos ér­dek. ,­ Valamely ország egyes életnyilvá­llalásait sohasem lehet az összeadás és kivonás szabályai szerint megítélni. Az igaz, hogy Magyarországnak szüksége volt erős és nagy fővárosra, mely gigászi élet működésével magasabbra emelte a vidéki életet is és az egészet belekap­csolja Európa életforgalmába. Az azon­ban már nem igaz, hogy mindaz a gaz­dasági és művelődési érték, a­mit a fő­város a vidéki társadalomtól elvont, eo ipso fokozta is ezt a hasznos életműkö­dést. Ez is éppen olyan, mint a test szer­vezeti működése. A szívnek erősnek és egészségesnek kell lennie, hogy a test­ben a vérforgást rendesen fentartsa. Ámde az olyan szív, mely aránytalanul megnagyobbodva a magába szívott vért nem bírja többé kellőleg mozgatni, na­gyon veszedelenesen beteg. Szó sincs arról, hogy Budapest fej­lődésének és emelkedésének ne örülnénk. Az azonban kétségtelen, hogy a helyesen kezdett c­entralizáló irány gazdasági­lag is, de főképp a felsőbb műveltség dolgában Budapesten olyan vértoluláso­kat okozott, a­melyek már szinte elvisel­hetetlenek. Nem a mulató és korhely­­kedő helyek szertelen sokaságára gondo­lunk, bár bizonyos, hogy Budapest eb­ben is olyasmit produkált, a­mi túlontúl több az elégnél. De támadtak ennél na­gyobb bajok is. A c­entralizált üzleti életnek is meg volt a vidékre az a hatása, a­miért ott tömérdek sok ember feje fáj­dult meg. De erről most nincs szó, ha­nem szó van a főiskolákról és a felsőbb műveltség más tűzhelyeiről. E részben Budapest a vidéket csaknem fölemésztette. Az egyetemi oktatás Budapesten, kivált a két fő fakultáson: a jogin és orvosin, már évek óta szinte képtelen állapotban van. Sem a professzori erők, sem a helyiségek nem bírják. Ha vala­mennyi egyetemi hallgató úgy tanulna, a­mint dukál, világraszóló botrány tá­madna belőle, mivel még helyük sem volna. Pedig ez volna a kívánatos álla­pot. A jogi fakultáson a vizsgáztatás már rég hasonlít, a jelöltek sokasága miatt, a szecskavágáshoz. Még szerencse, hogy a kolozsvári egyetem ezen a hiper­­trófián valamelyest segített. Az orvosi egyetemről azonban éppen most hallot­tuk, hogy ott tíz év alatt közel tízsze­resre nőtt a felcsődülő hallgatók száma. Pedig a közegészségügy országos rende­zése még egyre szívja fel a vidékről a sok fiatalembert. A technika is túlnépe­sedés felé hajló intézet, itt azonban legalább tágas és modern helyiségek van­nak, elsőrendű tanári karral. A többi főiskoláról nem szólunk külön. Mindebből az következik, hogy a vidék nagyobb magyar c­entrumait is be kell állítani a megfelelő főiskolákkal a magasabb kultúra szolgálatába. Ez nemcsak könnyítene Budapest fojtogató vérbőségén, hanem a vidéken is sokkal magasabb és elevenebb kultúréletet te­remtene. És bizonyos fokig fölmentené a keserves függéstől a magyar nemzeti társadalomnak ama vidéki részét, a­mely­nek már múltjánál és jelenkori képessé­geinél fogva is erős joga van bizonyos kultúrönállóságra. Az állam ereje az egyes nagyobb városok vagyoni áldozatkész­ségével párosulva gyönyörű alkotásokat létesíthetne. Nemcsak Kolozsvárt, Deb­­reczenben és Pozsonyban, hanem Kas­sán, Pécsett, Temesvárt és Szombat­helyen is. Vagy bárhol, a­hol megvan a képesség egyetemek és más főiskolák alkotására. A magyar vidéki életnek igenis be kell lépnie az ország magasabb kul­­túrmunkájába és korrigálnia kell Buda­pestnek némely világos elkorcsosodásait. Csak éppen egy megszorítást kell még hozzátenni, a­mit azonban minden­kinek nagyon a szívére lehet kötni. En­nek az átalakulásnak nem szabad a la­­teiner elemeket még tovább szaporítani. Csak dec­entralizáczióról legyen szó, ne pedig azoknak a szerencsétlen diákok­nak tömeges szaporításáról is, a­kik máris százankint-ezrenkint jutnak bele­­ az értelmi proletárság kínos és veszedel­mes állapotába. Ebben az országban túl sok a gimná­zium és túl sok a mindenféle lateiner­­képzés. Különös, hogy e mellett, vagy talán éppen ezért, az igazi felsőbb mű­veltség meg jóval kevesebb, mint lenni kellene. A megindult főiskolai mozga­lomnak tehát az legyen a vezérigéje, hogy jó felső iskolákat kell a vidéken felállí­tani. Sőt lehetőleg szigorúakat is, kellő változatosságban, nagy figyelemmel a szak­pályákra. Olyan iskolákat tehát, a­melyek felsőbb műveltségünk mai gyön­­gécske czenzusát nemhogy leszállítanák, hanem magasabbra emeljék, mint a­mi­lyenre a főváros tömeg­képzése ma képes, látszólag nem tesz semmit, pedig a legnagyobb munkák egyikét, a teatermelést Angliában ő teremtette meg. Ceylon legmagasabb csúcsa az Adam’s peak, ezen látszik, a legenda szerint, Adám apánk lábnyoma, a­kit ide tett le a bűnbeesés után Gábriel arkangyal. Az angyal jó, az Úr irgalmas volt, mert a földi Éden ez a hely, a legszebben nyílik itt a virág, a legdúsabban nő a fa , s Ádám is bölcs férfiú volt, mert a bünbeesés tradíczióját fentartotta. A szép, csendes, illatos éjjeleken, a­mikor leragyog az Indiai-óc­eán partjaira a csillagok világa, a paradicsomhoz hasonlít egészen ez a hely. Gyönyörű arczokat látni a singhalézek és a tamilok között, a trópusok napja és melege a bujaságra teremtette ezt a fajt, s hogy a természet jóvátegye ezt a hibát, széppé tette őket. A szépség elbűvöl, a bűbáj az akaratot elgyengíti, az akaratlanul elkövetett bűn nem bűn, a mentség megvan, s a földi Éden igy tele van még ki nem űzött emberekkel. A paradicsom minden kincsét mutatja a világ legszebb kertje, a »Royal Botanic Gardens in Peradeniya«. Én láttam enyhe áprilisi éjjeleken nyílni a mirtusokat az­­Alhambra kertjében, a Szahara oázisában, Biskrán együtt sírtam a meghatottságtól kö­­nyező arabsokkal, a­mikor a szent szikomor­­fák és pálmák leveleire reá szállott az este. Taormina szikláin, a lady Trevenian kertjei­ben a czitromok fehér virága és a lila nár­­czisszusok között a harmat csillogásától el­­káprázott a szemem, de olyan szépet, mint a­mikor a világ minden orchidea-fajának a vibráló virágzását láttam, olyan szépet, mint tegnap, nem láttam soha. Én nagyon szeretem a virágot, íróasz­talomon mindig van egy szál virág, s én örü­lök neki, hogy az hamarabb hervad el, mint én. A Peradeniya-kertben összehozta az angol tudás, szorgalom és pénz a világ minden trópusának virágját, fáját ; itt zöldet a gummni­­fa, a­mely olyan sátrakat teremt léggyökeréből, hogy háromszázan elférnek alatta, itt emeli égnek a fejét a királypálma , a kenyérpálma, a datolyapálma és a kókuszpálma fölé bontja ki sátrát a talipot-pálma (Corypha umbra culifera). Harmincz, harmincsöt méterre nő, egyenesen, mint a gyertya, hetven éves lesz, a­mikor virágzik egyszer — és azután meghal. Nem szabad soká gyönyörködni semmi­ben, mert akkor nehéz lesz az elválás, és nem szabad elválni semmitől, mert akkor a gyö­nyörködésnek vége, és azért nem tudtam el­válni ettől a templomtól, a­melyben a leg­szebb oszlopok, a legszebb guirlandok, a leg­szebb szőnyegek dicsérik az Urat. Az este leszáll, a zebu-fogatomon a lady Gordon’s walk-ján átkocsikázom a Mahawelli Ganga hídján, itt mindenki átmegy a lágyan folyó habok után az elefántok fürdőjéhez, a­hol a szent háziállatok lassan, meg-megállva élvezik a forró napsugár után a fürdő édes­ségeit. Azután visszavisz az utam a szállodába, felöltjük fehér szmokingunkat, leülünk az ebédhez, ebéd után a szokásos táncz követ­kezik, fürtölnek a párok, hangzik, a mi dicső­ségünket hirdetve, a mi magyar művészünk­nek, a kis Jacobinak, a »Marriage marked«, a Leányvásár szerzőjének gyönyörű valcterja és tangója, a kis asztalokhoz leül egy-egy harmadik egyedül levő, és én tűnődöm, vájjon melyik elefánt a boldogabb ? AZ ÚJSÁG Kedd, 1914. február 17. BELFÖLD. · A képviselőház ülése. A képviselőház hol­nap, kedden, ülést tart, a­mely délelőtt tiz órakor kezdődik. A választókerületek beosztásáról szóló törvényjavaslatot tárgyalja. · A főrendiházból. A főrendiház egyesült köz­­gazdasági, közlekedésügyi, közjogi és törvénykezés­ügyi bizottsága 20-án, pénteken, délután 4 órakor ülést tart, a­melynek tárgya a vasúti szolgálati rendtartásról szóló törvényjavaslat. Az együttes ülés előtt a közgazdasági és közlekedésügyi bizottság megválasztja elnökét. Az együttes ülés után a közjogi és törvénykezés­ügyi bizott­ság külön tárgyalja : 1. az esküdtbíróság előtt való el­járásra és a semmiségi panaszra vonatkozó rendelkezések módosításáról szóló törvényjavaslatot és ezzel kapcsola­tosan a benyújtott kérvényeket; 2. a sajtóról szóló tör­vényjavaslatot ; 3. a váltóról szóló törvényjavaslatokat. Ment obstruálnak. (Interpellácziók. — Bizalmatlansági indítvány.) A jövő héten a román béke ügye a kép­viselőház elé kerül. A miniszterelnök — a­mint már jelentettük — ha az ellenzék részé­ről nem interpellálják, a kormánypárti oldal­ról interpelláltatj­a magát és a kérdésre adandó feleletét rendes tárgyalás végett napirendre tűzeti. Holnap megkezdi a képviselőház a vá­lasztókerületek új beosztásáról szóló törvény­­javaslat tárgyalását. Hogy meddig tart a vita, azt csak egyes jelenségekből kombinálhatni, így a többi közt abból is, hogy az ellenzék soraiban eleve tiltakoznak minden föltevés ellen, a­mely arra vallana, hogy a koalícziós pártok nyújtani akarják a tárgyalást. — Mert különben — így mondják­­— Tisza az ellenzéket okolná azért, hogy ha a jövő választást nem az új törvény szerint ren­dezhetnék. A koalíc­iós pártoknak legfőbb ér­­dekük, hogy a választás ne a régi törvény alapján történjék, ezek tehát nem működhet­nek közre az új törvény életbeléptetésének jo­gos vagy jogtalan halogatásában. Holnap az ellenzéki pártok vezérei be­szélnek. Andrássy Gyula gróf beteg, torok­gyulladása van, így a Ház holnapi ülésén nem jelenhetik meg, s az alkotmánypárt részéről Mezőssy Béla szólal föl a javaslat ellen. Apponyi Albert gróf is beteg , helyette Bakonyi Samu szólal fel. Másfél év óta, ha a párt nevében, vagy a párt részéről kell átgondoltabb beszé­det mondani, mindig Bakonyit bízzák meg, a többi attól a csekély fáradtságtól is húzódo­zik, a­melylyel néhány perc­es szónoklatot betanulhatna. A Ház elnöksége iránt való bizalmatlan­­sági indítványt és a tervbe vett interpellá­­cziókat holnap jegyzik elő. Az indítványt hol­nap a Házban az elnökség, előreláthatólag, meg sem említteti, mert a házszabályok sze­rint az indítványt a bejegyzés után való leg­közelebbi ülés végén kell felolvastatni. Az in­­terpellácziókat azonban felolvastatják s ezek közt lesz, ha reggel mást nem gondolnak, egy, állítólag, a kormánypárti lapok szubven­­c­iójáról is. Ámbár hire jár, hogy ezt az inter­­pellácziót szombatra, vagy a jövő hétre ha­lasztják. A koalíc­iós korszakban Kmety Károly volt függetlenségi képviselő indítva.

Next