Az Ujság, 1915. március (13. évfolyam, 60-90. szám)
1915-03-19 / 78. szám
Péntek, 1915. márczius 19. AZ ÚJSÁG Francziaország emberanyag-tartaléka, Stockholm, márczius 18. A Dagens Nyheter entente-barát újság érdekes beismerésre kényszerül, amidőn ezeket írja : Hogy milyen határig megy valamelyik állam katonai erejének alkalmazásában, arra nézve az újonczkorosztályoknak a normális idő előtt való behívása a mérték. Ebben a tekintetben kiváltképpen Francziaországban aggodalmas a helyzet. Az 1914-iki és az 1915-iki ujonczkontingensekre nézve közzétett számadatok arra engednek következtetni, hogy a sorozásnál a fizikai alkalmatosság iránt támasztandó követelményeket a minimumig leszállították. Francziaország e szerint kénytelen összes emberanyag-tartalékát felhasználni, míg Németországban még egyetlen újonczot sem hívtak be a normális idő előtt. Ez az összehasonlítás is bizonyos támaszpontokat nyújt annak megítélésére, hogy melyik részen haladt előbbre az összeroppanás folyamata. Az angol ipar állami ellenőrzés alatt. London, márczius 18. (Reuters) Tegnap délután a kormány kezdeményezésére nagy nemzeti munkás-konferenczia volt, amelyen nagyobb hadianyag-készletek előállításáról tárgyaltak s hét munkásvezérből bizottságot alakítottak, amely mint tanácsadó bizottság fog a kormány mellett működni. A konferenczián Lloyd George rövid beszédet tartott. A munkásság viszonyait is megtárgyalták a kormány új terve szempontjából, amely arra irányul, hogy az ipart állami ellenőrzés alá vegyék. Dardanellák : Csend a Dardanellák körü I. Konstantinápoly, márczius 18. A Wolff-ügynökség levelezője jelenti a Dardanellákból: A Csarak Kaleh és Kilid Bahr közelében lévő két erőd sikertelen ostroma után az angol-franczia hajóraj tevékenységében szünet állott be. Kétségtelen, hogy az ellenség tanácstalanul áll a körültekintő védelemmel, a parti védművekkel és az aknamezőkkel szemben. Egy angol hidroplán naponként elrepül a török állások felett, azonban a török ütegek heves tüze csakhamar visszavonulásra kényszeríti, anélkül hogy sikerült volna megfigyelést tennie. Ugyancsak sikertelenek maradtak az angolok törekvései, hogy az aknákat felkutassák és hogy ártalmatlanokká tegyék és a fényszórókat megsemmisítsék. Hétfőn reggel egy angol czirkáló igen rövid harcz után visszavonult, amikor egy hatalmas lövést kapott. Azóta csönd van a Dardanellák körül. Genf, márczius 18. Tengerészeti szakértők véleménye szerint nagyon könnyen megérthető, hogy miért oly tétlenek a szövetségesek a Dardanellák előtt. Valószínű, hogy eddigi, különösen az aknakereső hajókban szenvedett súlyos veszteségeiket ezentúl ki akarják kerülni. Talán más eszközöket is ki akarnak próbálni a talált aknák kártalanná tételére, mert az eddigi aknakeresési mód még ezen a héten is hajóexplodálásokat eredményezett. Az angolok félreálltak a Dardanellák előtt. Rotterdam, márczius 18. Kerülő után érkezik Párisból a hír, hogy a Dardanellák bombázásában az utóbbi időben az angol hajók nem vesznek részt és a támadást csak a franczia hajók végzik. Ebből arra következtetnek, hogy az angol hajók, amelyeknek nagy része megsérült, kénytelenek voltak egyelőre visszavonulni. Feltűnik az is, hogy a Dardanellák bombázásáról egy idő óta alig jelenik meg franczia vagy angol jelentés, ami az ostrom intenzitásának csökkenésére enged következtetni. Felrobbant aknakereső, Páris, márczius 18. Az Echo de Paris jelenti Athénből . A Dardanellák ellen operáló hajóraj egyik aknakeresője aknába ütközött, melyet ki akart halászni. Az akna felrobbant, a hajó elsülyedt. Több ember a robbanástól elpusztult, mások a tengerben elmerültek. A török ütegek az Ametisz pánczélzatát és egyik ágyúját elpusztították. A hajó falát a vízvonalon öt gránát átütötte. Szemtanú a Dardanellák ostromáról. Berlin, márczius 18. Ludwig Emü dr., a Berliner Tageblatt tudósítója a következőképpen írja le a Dardanelláknál tett látogatását: — Éppen most jövök a Dardanelláktól, hol a hadügyminiszter engedélyével három napig mindent megtekinthettem és két harczot láttam is. Egy olyan helyzetben, hol minden a hajók ágyúinak hordképességéről, szerkezetéről és lőszeréről, meg a védő battériáktól és az elhelyezett aknáktól függ, a laikus nem mondhat véleményt. Mégis mindaz után, amit láttam, kijelenthetem, hogy jelenleg nincs veszély, és hogy az eddigi rendszer szerint nem lehet a tengerszorosokon való áthatolást kierőszakolni. Erre egyelőre nincs elég ereje az ellenségnek. Három hete az ellenségnek mintegy tizenkét hajója milliókat lövöldözött el, anélkül hogy a legkisebb kárt is okozta volna és akár szárazon, akár vizen előbbre haladt volna. Az a sok ezer gránát, melyet az ellenség elpazarolt, és amelyeket mintegy tizennégy kilométerről lőttek a Dardanos, Hamidieh és Medjidjeh erődök ellen, mind eltévesztették a czéljukat. Csak értéktelen házak pusztultak el. Ezzel szemben öt angol hajó használhatatlan lett , el is kellett távozniuk. A 10-ről 11-re virradó éjjelen három aknakeresőt sülyesztettek el. A külső erődöknél lefolyt harczok óta egy török sem halt meg, vagy kapott sebet. Az ágyuk fényes sorai úgy állanak, mint a békében. Úgy a német, mint a török tisztikar és legénység hangulata csupa bizakodás. Ezzel szemben az angolok és francziák oly idegesek lettek, hogy minden nap igazi golyózáport zúdítanak az égő Kum Kalehba. Az még nem derült ki, hogy Tenedosznál tényleg vesztegelnek-e transzporthajók. Hogy azonban a partraszállás, melynek csónakokon kell megtörténnie, és ahol minden ezrednek legalább egy napra lenne szüksége, milyen nehéz, azt megmutatta már a márczius 3-iki kísérlet. A német tisztek a legnagyobb elragadtatás hangján emlékeznek meg a török katonák hősiességéről és, védekezési erejéről. Hiszen ezek között a sebesültek még kődobásokkal is kergették vissza az ellenséget a csónakjaiba. Levegőbe röpült halászhajó. London, márczius 17. A Reuter-ügynökség jelenti Tenedosból: Halászhajók tegnapelőtt egy hadihajó védelme alatt ismét megkezdték az aknák eltávolítását. Eközben egy halászhajó a levegőbe repült. . . ■ . ■■ eredt, a valóságokat ültessük, amelyek igazak és istentől származnak. A harcz első fele — boldog vagyok, hogy ezt láthatom — elintéztetek s nem végződhetik máshogyan, mint győzelemmel ; de látom azt is, hogy a további harcznak, hogy meg ne hiúsulhasson, jobb vezetésre van szüksége, mint a milyen a francziáké. Nem a kelta, hanem a germán fajnak kell átvenni az első szerepet a világdrámában, és a germánoktól jobb eredményeket várok. Francziaország 81 év óta (a forradalomtól 1870-ig) keveset ért el ebben a tekintetben. Prófétái hiú dolgokat jósolnak ; népei a sötétségben tévelyegnek. Ilyen próféták és ilyen népek, akik sokra vitték az önámitásban és öncsalásban ! És úgy látszik, hogy a fojtogató szükségben és végső veszedelemben nincs más segítségük, mint újból az öncsalás és a hősködés gaszkonádjai. Abban tetszelegnek maguknak, hogy ők a népek Krisztusa, egy ártatlan, istenhez hasonló nép, melynek az a rendeltetése, hogy valamennyiünket megváltson és valamennyiünk bűneiért szenvedjen.« Minden szó úgy cseng és úgy vág, mintha a mai Francziaország czimére lenne irányítva, a mai Francziaország és az egész kontinens mai generácziójára. Hát nem vagyunk-e valamennyien bűnösök abban, hogy elismertük bennük az egyetlen vezetésre hivatott nemzetet ? Nem vétkeztünk-e abban valamennyien vagy legtöbben, hogy leborultunk a megváltó előtt, melyet Francziaország faragott önmagából ? A hazugságra, melyet a franczia táplált és nagyra nevelt önmagában, mi rásütöttük a valóság vélyegét és igaz értékekként hoztuk magunk közt forgalomba. A magyar snobizmus elveszettnen tartotta a napot, a melyen nem fogadhatott szalonjában franczia írót, művészt, költőt. A modern kultúrához való rokonságunkat azzal a nyugtával hittük legjobban, leghitelesebben bizonyítani, amelyen a franczia író, költő és művész elismerte, hogy előadásáért az ezreket hiány nélkül felvette. Magyar író, magyar művész sohase kapott a magyar snoboktól akkora tiszteletdíjakat, mint ezek az idegen apostolok. És talán azért is nem tudnánk hinni annak a vérünkből való bírónak, aki ezekről az apostolokról akarna ítéletet mondani. Mi istenítettük őket, tehát nem közelíthetjük meg és nem bírálhatjuk meg őket mint embereket. Az elfogultságunkat különben is nyilvánvalóvá teszik a beállott események. Ellenfelek lettünk és éreznünk kellene, hogy véleményünk megmásítása nem esztétikai érzésünk finomodásának, hanem életbevágó körülményeink megváltozásának következménye. És elfogultságunkat érezve, meg tudjuk ítélni, hogy nem illenék olyanok felett bíráskodni, akikkel szemben ítéletünknek még akkor sem lehetne súlya, ha igazságos is lenne. Carlyle — az más. Az ő látását, igazságszeretetét és tárgyilagosságát nem befolyásolhatták a két nemzet ellenségeskedéséből fakadó érzületek. Neki szabad az igazságot hirdetni s nekünk, még az elfogultaknak is, szabad az Ítéletet megtapsolni. Az Ítéletet félszázaddal ezelőtt hozták és a francziák hibája, hogy ez az Ítélet teljesen rájuk illik még ma is. Az Ítélet egyik-másik pontjában túl szigorú, de ezzel a kifogással nem annyira a francziákat, mint inkább önmagunkat védelmezzük. Önmagunkat, mert saját szemünkben lealacsonyítana, hogy ennyire pőrére vetkőztetve kell látnunk azt, akit fantáziánk még csak pár hónappal ezelőtt is az istenek és szentek glóriájával felékesített. A hangulat Egyiptomban, Berlin, márczius 18. A Vossische Zeitung-ban egy Egyiptomból nemrég visszatért német kereskedő a következőket mondja el az Egyiptomban uralkodó hangulatról és az ottani eseményekről: November 1-én a szenussziak nagysejkje, aki mintegy 70.000 harcros felett rendelkezett, elfoglalta a Szivah oázist és az angol határőrséget lemészárolta, úgyszintén a Nílustól három napi járásnyira a hozzá küldött angol külön követség legnagyobb részét. A szenussziak az ellenük küldött angol haderők elől déli irányban kitértek, szétrombolták a vasútvonalat és állandóan nyugtalanították az országot. November végén Kordovánban, valamint Szennár és Kasszala kerületekben elszigetelt felkelések törtek ki, amelyek általános felkelésre vezettek. Amikor Mahur el Asil dervis, akit uj mádinak neveznek, a szent háború vérvörös zászlóját a Nílus völgyébe vitte, az elégedetlenek mindenfelől köréje sereglettek. November 13-án mintegy 40.000 dervis Fáshrodába vonult. Hawley tábornok mintegy hatezer emberből álló brit egyiptomi csapattal szállt velük szembe. E csapatok soraiból valamennyi benszülött katona átpártolt a dervisekhez, úgy hogy a kormánycsapatokat, alig kétezer embert, a lázadók első rohama elsöpörte. Hawley tábornok valamennyi tisztjével elesett. A katonák legnagyobb részét a vad pusztai lovasok dárdáikkal öldösték le. Ezen első nagy fegyvertény következtében valamennyi törzs, amely eddig Angliával tartott, elpártolt "a kormánytól és az egyiptomi kormány kénytelen volt jelentős csapattömegeket, amelyeket különben a törökök ellen a Szuezi csatornánál használtak volna fel, a fenyegetett Szudánba szállítani. A keleti harcitér sebesültjeit Málta szigetére szállítják. London, márczius 18. A Daily Telegraph jelenti Máltából. Itt előkészületeket tesznek a keleti harcztérről való sebesültek felvételére. A sebesültek egy része már megérkezett. 5