Az Ujság, 1915. március (13. évfolyam, 60-90. szám)
1915-03-20 / 79. szám
Szombat, 1915. márczius 20. AZ ÚJSÁG az elsősorozáson fegyveres szolgálatra ideiglenesen alkalmatlanoknak mutatkoztak, zászlók alá kell állítani. A rendelet szerint nemcsak a könnyebb testi fogyatékosokat, hanem azokat is be kell sorozni, akik az előbbi sorozáson általános testi gyengeség miatt kiszabadultak. A teljesen rokkantak olyan szolgálatra alkalmazandók, hogy felválthassák a harertérre küldhető emberanyagot a helyőrségeken. Egy másik rendelet arról intézkedik, hogy egyes várakból sürgősen kell ágyukat küldeni a harertérre megfelelő muníczióval.Ez is annak bizonysága, hogy az orosz hadseregben már erősen érezhető az ágyuhiány. Zsidóüldözés Finnországban, Helsingfors, márczius 19. A Hufvudstadsbladet a zsidóknak az Ywinge-szanatóriumból való elűzetéséről a következő részleteket írja : Vasárnap egy rendőrhivatalnok jelent meg a szanatóriumban és felmutatta a kormányzóság rendeletét, mely szerint minden zsidó, akinek csak nincs valami különös engedélye, köteles azonnal elhagyni a szanatóriumot. Még azon a napon a szanatóriumban tartózkodó körülbelül 30 zsidó Tsiwischtehus kormányzóhoz fordult azzal a kérelemmel, hogy a szanatóriumban maradhassanak. Négy nap múlva érkezett meg a kormányzóság válasza, hogy a zsidóknak még aznap kell hagyni a szanatóriumot. Csak az ágyban fekvőknek adtak halasztást. Mihelyt állapotuk megengedi, ezeknek is el kell hagyni a szanatóriumot. A kormányzóság rendeletéhez semmiféle indokolás nem volt csatolva. Hasonló sors érte a Riehinjakiban lévő szanatóriumban tartózkodó zsidókat,akiket arra kényszerítettek, hogy kedden hagyják el a szanatóriumot. A czár neheztel... Róma, márczius 19. Pétervári híradás szerint a czár élénken neheztel az Ausztria-Magyarország ellen küzdő orosz csapatok több vezénylő tábornokára. Ez a körülmény indította a czárt arra, hogy az arczvonalon való látogatását erősen megrövidítette. ffl Dardanellák , Törökország háborúja. Közel négy hete, hogy a szövetséges flotta a Dardanellák ellen felvonult s máris meglátszik, hogy akciójuk sokat veszített abból a győzelmi bizakodásból, amelylyel megindították. Mindegyre hosszabb szünetek állanak be az ostromban, melyek alatt a partvédő hősi csapatok kényelmesen kijavíthatják azokat a csekély sérüléseket, amiket az erődök szenvedtek. Viszont a szövetségesek Dardanellaflottájának csaknem fele többé-kevésbé súlyos sérülésekkel kénytelen volt a színtérről elvonulni. Súlyos veszteség érte tegnap — mint már jelentettük — a franczia flottát. A Bouvet pánczélos czirkáló, mely a tegnapi tüzelésben részt vett, oly súlyos sérülést szenvedett, hogy harczképtelenné vált; elsülyedt Ugyanekkor egy torpedónaszád s egy másik nagyobb czirkáló is sérülésekkel volt kénytelen visszavonulni a tűzvonalból. Ha ezeket a veszteségeket, amelyeket még tetéznek a Szmirna előtt szenvedett veszteségek, egybevetjük azzal az eredménynyel, amelyet a szövetséges flotta eddig elért , illetve el nem ért, konstatálhatjuk, hogy a Dardanellák ostroma a tengeren kezdi elveszteni minden érdekességét s remélhető, hogy a szárazról megkísérlett ostrom — ha ugyan sikerül elegendő csapatokat partraszállítani — épp oly sikertelen marad, mint a tengeri támadás. A török partvédő ütegek és hősies török csapatok erején meg fog törni az a kalandos vállalkozás, melyre az angol és franczia flotta az orosz érdekek szolgálatában vállalkozott. Az ellenséges flotta veszteségei a Dardanelláknál. Konstantinápoly, márczius 19. A főhadiszállás jelenti : Déli féltizenkét órakor tizennégy ellenséges pánczélos hajó tüzelést kezdett a Dardanellák ütegeire. Délután három órakor a pánczélos hajók egy része tüzünk elől visszavonult, míg nyolcz pánczélos délután öt óráig folytatta a bombázást nagy időközökben. A Bouvet franczia pánczélos czirkálón kívül egy ellenséges torpedónaszád is elsülyedt. Egy Irresistible-tipusu angol pánczélos hajó harczképtelenné vált. Egy Cornwallis-tipusu hajó megsérült és kénytelen volt a tűzvonalból összavonulni. Konstantinápoly, márczius 19. A Dardanellák tegnapi bombázásáról a főhadiszállás még a következő kiegészítő, illetőleg helyesbítő részleteket közli : Az ellenséges flotta tizenhat páncélos ezirkálóból, — ezek között négy franczia — három ezirkálóból és több torpedóauzóból állott. Az ellenséges flotta délelőtt fél tizenegy órakor kezdte meg a tüzelést, amelyet csak este hat órakor szüntetett be. Ekkor az ellenséges hajók eltávoztak. Egy Irresistible-típusú angol pánczélos, amely erősen megsérült, annyira baloldalra dőlt, hogy ágyúi részben a vízbe merültek. A hajó ebben a helyzetében maradt, anélkül hogy bármilyen mozdulatot tudott volna végezni.. Hasonlóan megsérült egy másik angol hadihajó, az Afrika nevű pánczélos czidó, amely szintén féloldalra dőlt, azonban nagy fáradsággal vissza tudott vonulni. Hogy a mi ütegeink milyen károkat okoztak az ellenséges flottában, nem lehetett megállapítani. Ezen a két hajón kívül még másokat is eltaláltak lövedékeink. Ez a heves, hét óra hosszat tartó küzdelem, amelynek során, mint már jelentettük, a Bouvet nevű franczia pánczélos czirkáló és egy ellenséges torpedónaszád is elsülyedt, elődeink győzelmével végződött. A mi veszteségünk mindössze két vértezet és lövészárkaink egyes részeinek könnyű megrongálódása volt. Konstantinápoly, márczius 19. (Milli-ügynökség.) Egyik repülőnk megállapította, hogy a tegnapi harczban megsérült Cornwallistipusú pánczélost több hajó Tenedosba vontatta. Öröm Konstantinápolyban. Konstantinápoly, márczius 19. A Bouvet pánczéloshajó sorsa. Sztambulban óriási örömet keltett. Röviddel a hit elterjedése után rendkívül sok zászlót tűztek ki az ottománok és a szövetséges államok színeivel. A Dardanellák összes erődjei és ütegei sértetlenek. Konstantinápoly, márczius 19. A hadügyminiszter abból a czélból, hogy a hármas entente részéről terjesztett hamis híreszteléseket pártatlan és illetékes tanuk személyes tapasztalataival megcáfolja, Morgenthau amerikai nagykövetet, Phomiankovszki vezérőrnagy, osztrák-magyar katonai meghatalmazottat, Ibrahim bey igazságügyminisztert, Fuad pasa tábornagy, szenátort, Ali Haidar Midhad képviselőt meghívta a Dardanellák megtekintésére. Az említett személyiségek, akik a I. lapokon visszatérése Elba szigetéről. A századik évforduló (1915. márczius 20.) alkalmából írta Bloch Henrik. Minden jel arra vallott, hogy nem fog I. Napóleonnak soha többé eszébe jutni, hogy véget vessen rákényszerített, de, mint látszott, már neki kedves elbai számkivetésének. Törekvése azonban mégis odairányult. Lehetetlen azt megállapítani, hogy mikor pendítette meg Napóleon legelőször Francziaországba való visszatérésének tervét. A valószínűség a következő tény mellett szól. Egy napon a császárnak egyik elbai tanácsosa, Pons de l’Hérault Endre Francziaországból három levelet kapott, a levelek között volt egy Cambon barátjától, aki szigorú köztársasági érzelmű ember volt. A császár ezt megtudta és kérdezte Ponstól, hogy vájjon nem engedne-e neki beletekintést a levelekbe. Pons a császár kívánságát azonnal teljesítette. Pons észrevette, hogy Cambon levele a császárt mélyen meghatotta. Cambon ugyanis többek között azt is írta : »A császár soha el nem bukott volna, ha a szabadságot úgy szerette volna, mint a hazát. Mint konzul sokkal nagyobb volt, mint császári méltóságának birtokában«. Cambon levelében a Bourbonokról is tett említést és éppen ez a helye a levélnek keltette fel a császár figyelmét. »Elűztük a Bourbonokat Francziaországból, most önmagukat űzik el a francziák szivéből, ők Anglia szolgái, csak Anglia által és Angliáért élnek. Ez nem maradhat így.« Miután Napóleon ezt a helyet elolvasta, azt mondta, hogy Cambon éleseszű és tapasztalt férfiú, kinek szavai figyelemreméltók. Azok a szavak, hogy »ez nem maradhat így«, jóslatnak látszottak. Pons határozottan állítja, hogy Cambon idézett szavai legelőször érlelték meg Napóleonban a Francziaországba való visszatérés gondolatát. Könnyen megértjük, hogy a császár szívesen vette mindazokat a híreket, melyek a Francziaországban uralkodó hangulatra vonatkoztak. Éppen akkor egy gránátos Verdunben élő anyjától kapott levelet, mely Napóleon elé is került. A levél így szólt : »Jobban szeretlek, mióta tudom, hogy drága császárunknál vagy, így cselekszenek becsületes emberek. Szívesen elhiszem neked, hogy a világ összes vidékeiről jönnek, hogy lássák, mert itt is összeszaladtak az emberek, hogy leveledet olvassák, és mindnyájan azt mondták, hogy becsületes ember vagy. A Bourbonok még nem érték el czéljukat és mi nem szeretjük őket.« Midőn a császárnak kivonatára felolvasták ezt a levelet, környezete nevetett, csak ő egyedül maradt komoly. A levelet még egyszer felolvastatta, aztán azt jegyezte meg : — Ez a levél nem nevetséges ; noha nincsen akadémiai stílusban írva, mégis többet mond nekem, mint az újságok. Azután magához hivatta a gránátost, kinek néhány aranyat adott és azt mondta : — írd anyádnak, hogy köszönöm jóindulatát. De Napóleon mindezt nem vette volna tekintetbe, ha azt nem hallotta volna, hogy a bécsi kongresszuson komolyan tárgyalják Szent- Ionára való számkivetését. Midőn Elbán erről a tervről értesültek, mindnyájan megdöbbentek, a császár azonban nyugodtnak látszott. De csak látszott annak, tényleg nem volt az. A bányák gondnokának abbeli kérdésére, hogy várjon igaz-e a keringő hit, Napóleon azt felelte : — Nem fogják azt tenni. Szent Ilona közel van Indiához. Különben itt két évig védekezhetünk. Napóleon ettől a percztől fogva már nem tekintette magát a párisi szerződés által kötöttnek, annál kevésbé, mivel a Bourbonok a nekijáró pénzt nem küldték. Fölötte fájt neki az, hogy a Bourbonok tűrték, hogy a szövetkezett államok Francziaországgal úgy bántak, mintha az gyarmatuk volna. Ehhez még az is járult, hogy több ízben megkísérelték Napóleont meggyilkolni, mégpedig — mint Pons álltja — a szövetkezett hatalmak unszolására. Mindezek az okok, valamint Napóleon rendíthetetlen meggyőződése, hogy a Bourbonokat gyűlölik Francziaországban, azt a határozatát érlelték, hogy újból elfoglalja a franczia trónt. Ettől a pillanattól fogva titokban megtette mérési tervének keresztülvitelére való előkészületeit. Ezeknek befejezése után 1815 február 26-án Elbából elhajózott. Aznap reggel a reá várt urak előtt megjelent. Arczkifejezése komoly, d® nyugodt volt, szavai meghatók. Végre azt közölte velük, hogy el fog utazni. Utazásának czéljáról azonban nem beszélt. Aztán búcsúzott. Mindnyájan nagyon meg voltak indulva. A császár anyja a legnagyobb nyugalmat él .