Az Ujság, 1915. április (13. évfolyam, 91-119. szám)
1915-04-25 / 114. szám
6 Vilmos császár Zeppelinnek. Stuttgart, április 24. Vilmos császár Zeppelin grófnak az I. osztályú vaskeresztet adományozta. Angol győzelmi mámor: Amsterdam, április 24. A Zillebeke melletti50 méter magas dombon aratott állítólagos angol győzelemről az Allgemeene Handelsblad a következőket írja : A kis sikert, melynek a nyugati barettér általános helyzetére alig van valami jelentősége, csak nagy erőfeszítéssel érték el. Hány halott és sebesültbe került ez megint? Azt a kérdést is fel lehet tenni, hogy az eredmény megérte-e az áldozatot? Luneville bombázása. Lyon, április 24. A Nouvelliste jelentése szerint április 22-én kora reggel több Taube-gép átrepült Luneville fölött. A lakosokat a ledobott bombák robbanása felverte. Megállapították, hogy tizennégy helyen csaptak be a bombák. Hét bomba állítólag gyújtóbomba volt. Kár nem történt. A franczia szállítási botrány. Paris, április 24. Egy cherbourgi altiszt feljelentése folytán kiderült, hogy a hússzállítók megvesztegették a kaonai intendantura személyzetét. Több, részben előkelő családból származó tiztet, továbbá altiszteket és közlegényeket, összesen tzenöt embert letartóztattak. Az alkohol elleni küzdelem Angliában. London, április 24. A Times szerint a kormány a jövő héten nem fog az alkohollal való kereskedelem ellen határozott intézkedéseket életbe léptetni, hanem megelégszik majd bizonyos korlátozásokkal, melyeknek következtében a kormány szigorúbban ellenőrizheti a szeszkimérést. I T ! Hm mii'ii ! — Érdekes... — Csodálom, hogy ön ezt nem tudja. De persze, csak két napja van itt. Én tíz esztendeje minden évben itt nyaralok ... Különben azt mondják, hogy ez a nő nem alulról jött. Állítólag egy román bojár lánya, valami keleti herczegkisasszony. Oláh nem válaszolt. Nem cáfolta meg a román herczegnőt, pedig most már emlékezett, öt vagy talán hat esztendő mélységéből egy borulatos, hűvös est képe emelkedett föl a gondolatában, egy gummiköpenyes, szegényes köntösű szép fiatal leány, vacsora egy budai vendéglőben, csodálkozva és értetlenül bámuló nagy, kék szemek, azután a villamos kocsi távoli dugása ... Ez a villamos csakugyan messzire ment, hogy itt érte utol. Oláh most már a második éjszakán nem aludt nyugodtan e budai este miatt. Minduntalan eléje villant a tóparti kép, a bronzlámpás, nagy sötétkék automobil, benne a sárga selyemülésén egy elegáns, gyönyörű szőke nő, a meglepetés fölvillanásával a szemében és mosolyával az ajkán. Megpróbálta az egyik jelenséget átöltöztetni a másik köntösébe és megfordítva, de nem ment. Szinte lázasan zavaros képzetei támadtak : határozottan és világosan csak azt érezte, hogy az a leány gyönyörű, a mesehnek igaza lehet, hogy a legszebb a világon és a gondolatai zavaros hátterében egy magas, ridegen egyenes, aranysujtással borított férfialak emelkedett ki a homályból, gőgösen, hideg gunynyal szegezve rá ellenséges tekintetét : a nagyherczeg ... Már hajnalodott, mikor, elnyomta végre az álom és valamivel későbben kelt, mint rendesen. A levelei között volt egy, amelyiken nem volt bélyeg. — Egy inas hozta ■— jelentette a portás. Oláh egész bizonyosan tudta, ki küldte. És nem csalódott. »A mai estéjét nekem kell áldoznia. Nálam kell ebédelnie. Nagyon szívesen elküldeném érte a kocsimat, de nem tudom, akarja-e ? Különben a villa előtt száz lépésnyire van a hajóállomás. Ha még emlékszik rám , el fog jönni.« Se megszólítás, se aláírás. Oláh, maga se tudta miért, majdnem elkiáltotta magát örömében. Csodaszép, verőfényes nap volt. Mintha az idő aranyos muzsikaszóval kért volna bocsánatot, hogy még olyan soká lesz este. * A hófehér hajó talán tiz perczig se sétált még és harangozott a megállónak, ahol Oláhnak ki kellett, szállania. A hajóhídnál egy szürke selyemköpenyes nőalak állt egyedül. Oláhnak földobbant a szive : — Csak nem tán ? De csakugyan ő volt. Mosolygó arczczal, előrenyujtott kézzel jött a férfi elé és nagyon elfogódott hangon, halkan mondotta : — Úgy féltem, hogy nem jön el ! Oláh mosolygott. — No de, hát hogy is gondolt ilyet. . . Hosszan, melegen néztek egymás szemébe. A leány arcza ragyogott az örömtől. Nevetve kérdezte: — Vallja meg őszintén , megismert ? Megvallom őszintén : igen. — És a nevemre emlékszik ? — Nem, Zsófika, arra már nem emlékszem. A leány arczán őszinte meglepetés tükröződött. Csöndesen mondta : — Édekes... Csakugyan tudja. — Érdekes. Oláh mosolyogva mondta : — Hisz mondtam magának, hogy nekem nagyon tetszik ez a név ! De igazán gyönyörű és zavarba hoz, hogy maga fáradt ki elém. A leány egy oldal pillantást vetett rá, furcsán, röviden elnevette magát és csak később szólalt meg : — Nehezen vártam. Nagyon sokat gondoltam magára. El se képzelheti, hogy milyen sokat ... És ez a fáradság, amint láthatja, nem is volt túlságos . . . Csakugyan, már ott is voltak a villa kapujában. Gyönyörű, nagy kert a szelíden emelkedő hegyoldalon : az épület nagyon finom, egyemeletes kis palota, sima, nyugodt, se nem kaczér, se nem pompázatos. A leghatásosabb benne a nagy, szokatlanul széles és középütt tornyosan kigömbölyödő üveges folyosó, úgy megrakva bútorral, porczellánnal, bronzzal, faragott oszlopokkal és állványokkal, mint egy múzeum. — így kaptam, ■— mondta, a leány — ahogy van. Egy öreg franczia herczegné örökösei adták el és én egy szekrényt se mozdíttattam el a helyéről. Az a herczegné bizonyosan jobban tudta, minek hol kell lennie, mint én. Akarja megnézni a házat ? Oláh akarta. Érdekelték a szép és finom holmik, annyival is inkább, mert ami még jobban érdekelte volna, arról úgyse lehetett beszélni. Minden kérdés illetlenség lett volna. És a leány ebben a tekintetben nem jött elébe. Egy szót se ejtett a múltról. Sorra járták a szobákat: egyik kisebb volt, mint a másik, némelyik valósággal csak egy zugocska, de mind selyemmel kárpitozva, csupa aranylábú bútor, sok gobelin, kevés szőnyeg, furcsa asztalkák, sok tükör, de sehol egy kép és sehol egyetlenegy óra. A leány tízszer is elismételte: AZ ÚJSÁG Vasárnap, 1915. április 25. Világháború, Hiborn a tengeren és a gyarmatokon. Japán válasz az Egyesült Államoknak. Pétervár, április 24. Irkuczkból jelentik : Az Egyesült Államok kérdésére Japán azt a határozott választ adta, hogy a közte és Kína között folyó tárgyalások nem irányulnak az Egyesült Államok ellen. Japán a Kínában élő degenek védelmét hozza fel indokul kínai csapatszállításaira. Három japán hadosztály Santungban, Berlin, április 24. Az esti lapok hírt kaptak Kopenhágán át Pétervárról, hogy a japánok megkezdték a hadműveleteket Santungban, és eddig három hadosztályt szállítottak partra. Tengerészkatonáinkat Japán szabadonbocsátotta. Brünn, április 24. A helybeli Denhire szerint a »Kaiserin Elisabeth« hajó személyzetéhez tartozó tizenkilencz osztrák-magyar tengerészkatona kiszabadult a japán fogságból. Hudecz Rudolf katonai lelkész jelentette brünni rokonainak az örvendetes hírt. Hudecz Csingtauban esett tizenkilenczedmagával a japánok fogságába. Onnan Kínába vitték és a kínai hatóságnak adták át őket. Hudecz azonnal Pekingbe utazott. Vele egyidejűleg szabadult a japán fogságból Dub Ernő dr. hajóorvos meg tizenhét egészségügyi katona. Az Egyesült Államok keletázsiai birtokaikat féltik. Kopenhága, április 24. Washingtonból táviratozzák . A távol Kelet tisztázatlan helyzete arra késztette az Egyesült Államokat, hogy messzeható katonai óvóintézkedéseket rendeljenek el keletázsiai birtokaikon. Megbízható jelentések szerint tekintélyes amerikai csapattömegeket vontak össze a Fülöp-szigeteken. Azonfelül újabb csapatszállítások is lesznek. A hadügyminisztérium nagyszámú amerikai szállítóim jót bérelt ki, hogy katonaságot és hadiszert szállítson rajtuk. Ennek következtében San Francisco és Manila között forgalmi zavar támadt. Görög-olasz érdekellentét, Athén, április 24. A helybeli sajtó erősebben hangsúlyozza, mint valaha, hogy az Adrián, az Égei-tengeren és a■ kisázsiai tengerparton Görögország érdekei ellenkeznek Olaszországéval. Zográfosz külügyminisztert a király ma kihallgatáson fogadta. A kihallgatás után minisztertanács volt. Elsülyedt Sism-orosz gőzös. Berlin, április 24. Stockholmból jelentik: A Frank finn-orosz gőzös, mely tegnap indult el Stockholmból Abot felé, elsülyedt Aaland mellett. Hogy a robbanásnak akna, vagy torpedó volt-e az okozója, még nem tudják. A legénység sorsáról még nem érkezett értesítés. Matrózlázadás Gibraltárban, Madrid, április 24. Algezirasból jelentik, hogy a Gibraltárnál horgonyzó hajók indiai legénysége körében lázadás tört ki. Részletek még hiányoznak. A Dardanellák ostroma. Pár nap előtt jelentették, hogy mintegy húszezer angol és franczia katona szállott partra a szároszi öbölben. Most az a hír érkezik, hogy a már több mint egy hete Alexandriából történnek csapatszállítások a Dardanellák felé, mégpedig állítólag három hadosztály, vagyis körülbelül 60.000 ember. Ezek nagyobbára szintén a szároszi öbölben akarnak partra szállni. Mudrosz és Kübrosz felől is katonai szállítmányokat jelentenek s athéni híradások szerint Gallipoli van kiszemelve a szárazföldi hadműveletek támaszpontjául a Dardanellák ellen. Hogy mi igaz mindezekből a hírekből, különösen pedig hogy valóban 80.000 főnyi sereg készül-e partra szállni török területen, csakhamar ki fog derülni. De habár 80.000 ember elég tekintélyes haderő, alig hihető, hogy ezzel az erővel kíséreljék meg a szövetségesek a Dardanellák szárazföldi ostromát. Mert tudvalevő, hogy igen erős török hadsereg áll harczrakészen a szorosok közelében s ezek, valamint a parti ütegek, amelyek hatásáról már volt alkalma az ellenségnek meggyőződni, már a partraszállásnál is veszedelmes, sőt végzetes fordulatot adhatnak a szövetségesek vállalkozásának. Nézeteltérések az angol admiralitásban. Athén, április 21. Angol forrásból eredő értesülések szerint a Dardanellák elleni akció