Az Ujság, 1915. május (13. évfolyam, 120-150. szám)

1915-05-08 / 127. szám

Szombat, 1915. május 8. AZ ÚJSÁG Japánban elrendelték az általános mozgósítást. Stockholm, május 7. A Dagbladet írja: Az idevaló japán konzulátus a Svédországban tartózkodó japán alatt­valókat értesítette, hogy a japán kormány elrendelte az általános mozgósítást. Angol hang a szövetséges Japán rabló­­hadjáratáról. London, május 7. A Daily Mail vezérczikkében foglalkozik a japán-kínai válság ügyével és nevet­ségesnek mondja a japán követség azon állítását, hogy Kina barátságtalannak, sőt összeférhetetlen­nek mutatkozott. Japán követelései sok­kal súlyo­sabbak, mint azok, a­melyeket Ausztria-Magyar­­­ország állított fel Szerbiával szemben, a­melyek miatt a jelenlegi világháború kitört . Ennek a háborúnak végső és legszomorúbb tragédiája az lesz, hogy egy éppenséggel nem agresszív nép, melynek független­ségét és integritását a Primrose helyettes állam­titkár által az alsóházban márczius 11-én felolva­sott angol-japán egyezmény garantálja, meg lesz rabolva és a rabló éppen ezen egyezmény egyik alá­írója. A Jardan­g Hare ostroma. Hadműveletek a Dardanelláknál. Konstantinápoly, május 7. A Wolff-ügy­­nökség külön tudósítója jelenti: A dardanellai összes harczokról megbízható helyről értesü­lök . Miután az ázsiai part az ellenségtől tel­jesen mentes, a harczok lényegükben a Gallipoli­­félsziget pontjain konc­entrálódnak, a legkül­sőbb európai pontokon : Szedil Bahr és Kaba­­tepénél, Madytosznál. Az ellenséges expedíc­iós hadtest ausz­tráliaiakból és franczia gyarmatcsapatokból áll, köztük a színesek modern felszereléssel van­nak ellátva. A hatalmas flotta ágyútüzérsége a szárazföldi operác­iókat fedezte. Ez az oka, hogy a védelmi csapatok nap­pal nem tartózkodhatnak azon a területen, a­melyet az ellenséges hajóágyuk tüze ér, így a török főtámadások éjjel folynak le. Minthogy az ellenségnek megerősített léggömbjei is van­nak, a­melyeknek segítségével a partvidéket áttekinthetik, a hajóágyuk tálalási biztos­sága jelentékenyen erősbödik és így közvetett tüzelés alá vehetik a községeket. Ilyen körül­mények között kettős értéke van a török sikereknek. A május 2-áról 3-ára virradó éjjelen, va­lamint a 3-ika és a-ike közti éjszakán a török csapatok különös vitézséggel harczoltak, úgy hogy az ellenség bizonyára nagy veszteségeket szenvedett. Ilyen heves harczok mellett ter­mészetesen török részen is igen nagy a vesz­teség, éppen úgy, a mint német részen a há­ború elején igen nagy volt a veszteség a tiszti állományban. Az ellenségnek minden igyeke­zete és a leghatalmasabb harczi eszközök fel­­használása ellenére is egy lépést sem sikerült előbbre jutni. Ellenkezőleg, a törökök védelmi vonalai mindkét oldalon egészen a part köze­lében vannak. Döntés még nem történt, de a török csapatok helyzete teljesen kedvezőnek te­kinthető. Külföldi lapok jelentik, hogy két német repülőt Tenedosznál lelőttek. Ez a hír nem igaz, ellenkezőleg, török részről még csak meg sem sérült valamelyik repülőgép. Ezzel szem­ben a mi repülőink többször sikeresen bombáz­tak ellenséges hajókat és a partraszállításnál használt hidakat, és sikerrel tartják távol az ellenséges repülőket. A Gallipoli-félszigeten folyó harczok foly­tatása a Kabatepénél partraszálló csapatok további visszaszorítására, 500 fegyver és egy gépfegyver zsákmányolására vezetett. Az ellen­ség nagy veszteségeket szenvedett. Szombaton este a visszavert ellenség hajói ismét gyújtó­­bombákat dobtak a teljesen védtelen Madytosz községre. Napközben csak tüzérpárbajok foly­nak, a­melyekben a várágyúk is résztvesznek. Éjjel támad a gyalogság. Flandria helyett a Dardanellák. Hága, május 6. A Manchester Guardian azt fejtegeti, hogy czélszerű­bb lenne Flandria helyett a Dardanellákhoz küldeni 950.000 em­bert. A Handelsblad ehhez azt a megjegyzést fűzi, hogy sajátságos a szövetségesek visel­kedése, kik mindezideig Észak-Francziaország­­ban törekedtek a döntésre, s most aztán, nyil­vánvalóan azért, hogy Olaszországot a háborúba rántsák, hirtelen olyan nagy súlyt vetnek a Dardanellák megtámadására. A hollandus lap ezzel végzi fejtegetését : Olaszországra nézve fontosabb, hogy a Dardanellák az orosz hajóhad elöl elzárassanak, mint az Adriai-tenger birtoka, kodlik és harapja, marja, marczangolja a sza­lonnát. A vánkosból időközönként nem is emberi, inkább állatias hangok hallatszanak. — Hennye, hennye ! Hogy éppen most kellett enn­ek a büdös vonatnak elakadni. . . Most, mikor egy perczen élet, halál múlik — dünnyögi a menyecske és sápadt arczára sárgás­­ foltokat ken az izgalom. A gyerek a vánkosban elcsöndesedett. Tán alszik. Talán örökre elaludt . . . Orbánné vi­lágért sem mert volna a vánkost fedő nagy­kendő alá tekinteni. Százszor is hozzányúlt a kendőhöz, de mindannyiszor ijedten kapta el­ a kezét. Egyetlen testrándulást sem érzett a vánkos alatt. A fásult nyugalom rettentő gon­dolatokat szuggerált az anyának ; ezeket a sejtelmeket, ezeket a tapogatódzó, vak gon­dolatokat azzal igyekezett elűzni, hogy okvet­len csak szendereg a pulyácska a vánkosban. Reggel felé egy üres mozdony érkezett. A hótorlaszokat is eltávolították a pályatest­ről. A vonat hát megindult. Délben be is sza­ladt a városi állomásépület elé. Orbánék ahhoz az orvoshoz mentek, a­ki legelsőben akadt az utjukba. — Megkéstek, emberek, a fiúcskával. Meg­halt — szólt az orvos, mikor a vánkost ki­­bontot­ta. — Meg-e ? Meghalt ? A Ferus meghalt ? N­em lehet a kérem otossan, orvos úr — mor­­gott az öreg Orbán. — Ragályos betegségben, nyakszirtmere­­vedésben halt meg. Jelentsék azonnal az esetet a rendőrségen. A vánkost és a kendőt pedig tü­stént égettessék el, mert magukra is átmegy a baj — felelte az orvos.­­rt Most nei tesz ! Ha Bábud haza gyón Semizliből, fejszével kerget ki engemet a világ­ból a gyerek miatt — beszéli önmagához a menyecske, mikor kijöttek az orvos lakásából. Mentek, mendegéltek az utczákon. Egyik­ből ki, a másikba be. Meg-megálltak a boltok előtt. Nézték a czifra kirakatokat, bámulták a nyüzsgő népet. Lelki mozdulatlanságukban szédült árnyak gyanánt kószáltak a hóolvadá­­sos gránitkoczkákon. Észre sem vették, hogy az alkony már teregeti szürke fátyolát. — Mit is parancsolt a doktor­­! Hogy vi­gyük a rendőrségre a halottunkat ? — mo­tyogja egy néptelen utczában az öreg. — Úgy mondta. Hát itt temessük el a városban . Hazaviszem inkább. Otthon te­gyük a föld alá — suttogja a menyecske. — Nem lehet hazavinni. Biró voltam. Tudom a törvényt. Halottat nem szabad szállí­tani egyik községből a másikba. A vasúton is észrevennék, aztán újabb baj szakadna a szivünkre, idézés . . . Huzavona . . . Tömlöcz... A teremtését, nem lehet... Hacsak . .. — No ! Mondja már kigyelmed ! — Tudod mit'­ Veszünk egy zsákot. A vánkost meg a kendőt leteszszük itt valamelyik kapu alá. Itt alig jár ember. A Ferust bedug­­juk a zsákba. Otthon aztán azt mondjuk, hogy a visszafelé után, a vasúti kocsiban lett vége. A vonatunk éjszaka fog indulni. Addig bemegyünk a Füge Istók kocsmájába estézni. Ott majd falunk valami meleget. Kóvályog a fejem. Nem, bírnám ki hazáig éhgyomorral — fejezte be a tanácskozást az öreg. 3. A Feigelstock korcsmája a városszélen van. Szutykos kis tanya, a­hol a közelvidéki parasztok, leginkább kaplonyi, kálmándi és börvelyi emberek iddogálnak félliter nyírt czankót, vagy egy-egy porczió törkölyt a heti­vásárok után. A korcsmaszoba tetejéről köreges petróleum­­lámpa csüng ; üvegjére réteges patinát rakott a piszok és a korom. Szanaszét asztalok, fes­­tetlen székek. Orbánék a kályha mellé tele­pedtek. A zsákot a fal mellett húzódó lóczára tették. Egy leszakadt vén paraszt könyökölt mellettük az asztalon. Olyan régimódi, ko­pott, sehonnából jött szegénylegény lehetett, kinek típusa némely Barabás-piktúrán van megörökítve. Fogtalan, behorpadt pofájára daczos, lenéző mosoly száradt. Csupa ragya, csupa tücsök ez a mefisztói pofa , szinte meg lehetne gyújtani rajta a gyufát. Keskeny karimájú jászkalapját a szemére húzta. Ázott bocskora paczalként ragadt a lábára. — Mán mögint este van — krákogja göthös vigyorgással. — Olyan hamar ellob­­banik a Nap. Kevés mán benne a tökmag­­olaj. Kicserélhetné már az Úristen ezt a rozs­dás Napot egy ujjal, ez a régi meg jó lenne Holdnak. Écczaka csak elpislákodja valahogy az égen. Orbán gazda félfüllel sem hallgat a buj­dosó szegénylegényre, hanem bekiállt a kár­mentőbe : — Jordi ! Van-e valami meleg fal­ni való ? — Mit ennék kend, ha volna ? Talán pástétomot szúnyog­májjal ? Az nincsen. De kaphat kend friss gulyáshúst. Éppen máma döglött meg egy kórságos bürgém — tréfál a poczakos Feigelstock. — Vagy két tángyérral szagálhat belőle, ha szüves lesz — kummog ősz bajusza alul Orb­ást gazdi * Anglia blokk­ozása. French végzetes megkésése. Hága, május 7. Érthetetlennek látszik, hogy French tábornok mindjárt azután, hogy a németek megszállották Fortuint, vagyis már egy héttel ezelőtt,­­ vissza nem vonult; úgy látszik, vissza akarta venni minden áron az el­vesztett terepet. Az angol munkások sztrájkmozgalma. Hága, május 7. A bányatulajdonosok és szénmunkások szövetségének közös gyűlése, a­melyen Asquith miniszterelnök elnökölt, eredménytelenül oszlott föl, mert még az enge­désre hajlandó bányatulajdonosok is sokalták a húsz százalékos béremelést. A német torpedók, Berlin, május 7. Brockdorff-Rantzau gróf kopen­­hágai német követ ezt a nyilatkozatot teszi közzé : A franczia hadügyminisztériumnak a Ritzau-iroda utján terjesztett ama közlése, hogy német torpe­dókat a rajtuk lévő szerkezet automatikusan úszó­­aknákká változtat át, ha ezért nem találnak, egy­általában nem fedi a valóságot. Éppen az ellen­kezője igaz. Valamennyi német torpedót olyan szerkezettel látták el, a­mely sülyesztő-készülék által megakadályozza azt, hogy a torpedók, pályá­juk végére érve, a víz színén úszszanak. Nem tapasztalták, hogy akár egy ilyen mechanizmus is csütörtököt mondott, ellenben az angol torpedók­nál ez, úgy látszik, igen gyakran megtörténik. A sülyesztő készülék annyira általánosan ismert, hogy a franczia minisztérium állítása minden szakértő előtt a rosszakaratú ferdítés bélyegét viseli magán. A balkáni államok és a bábom. Aviatikusaink nem bombázzák Montenegrót A Magyar Távirati Iroda jelenti a sajtó­­hadiszállásról : Az entente-sajtóban folyton felbukkanó olyan hírek, melyek szerint az osztrák-magyar aviatikusok napról-napra Montenegró városaira és falvaira bombákat dobnak, miáltal számos nőt és gyermeket megölnek, vagy megsebesí­tenek, nem egyebek mesénél. Aviatikusaink harczi tevékenysége azokra az elkerülhetetle­nül szükséges ellenintézkedésekre szorítkozik, a­melyeket a mi biztonságunk érdekében meg­ y

Next