Az Ujság, 1915. május (13. évfolyam, 120-150. szám)

1915-05-16 / 135. szám

40 mertem és szerettem a tiszteletreméltó öreg urat. A vizsga napja közeledik, s neked aligha volt módodban, hogy végig­lapozd könyvemet. Vizsga után azonban alapos beszámolót kérek, mit értettél belőle, telt-e örömöd benne ? — Csikós Tibor. Volt egyszer, hol nem volt egy Zoltán nevű uno­kám, meg annak a kis öcscse, a­ki, sajnos, korán elköltözött az ólok világá­ból. Idestova tizenegy éve annak, de mintha rád ismernék a családi vonásról: öcscse vagy Zoltánká­­nak, fiacskám ? Hát akárhogy is áll a dolog, nagyszerű fiú vagy, az bizonyos, csak úgy buzog belőle­d a hazafias lelkesedés. Nagy a mi örömünk, ugy­e Tibor, pusztul az orosz Lengyelországból! — Kubelik Annie. Mi tagadás, akad szorgalmasabb hívem is, de azért mégis csak be­kopogtatsz hozzánk néhanapján. Marianne ritkábban, pedig őt is szeretném, dédelgetném, elküldeném neki a legszebb meséskönyvemet messze Csehországba, a­hol ritkán hallhattok magyar szót. Mélyen vizsgára készülsz Annie, s ki a tanítómestered ? — Kovács Buba és Mar­gitka. Az ám, gyerekek, virágot is tűztem a gomblyu­kamba, kokárdát a kalapom mellé. Nagy az öröm most mindenfelé, a gyermekvilágban pedig szörnyű az izgalom a korai vizsgák miatt. Megesett már a nagy eset ? És mi van a puskával ? Én úgy tudom, hogy június előtt aligha fog berukkolni és még akkor sem bizonyosan. — Kálmán Imre: Ma fiacskám,­­nem szomorkodom már, sőt boldog vagyok, hogy fogott rajtad a jó szó és a jó tanács. Nem az én érdemem az, Imre fiam, hiszen én vetettem el a magot, de termékeny talajra hullott, úgy terem szép virágokat. Fogadjuk most meg erős kézszoritással, hogy barátok le­szünk és mivel én öregebb vagyok, te jösz el mindig hoz­zám tanácsért, támogatásért. — Singer­­bitty és Miki. Türelem, gyermekeim, rátok is sor kerül. Kint volta­tok a minap a pályaudvaron ? Úgy értesültem, muszka agyukat szállítottak arrafelé, nem érdekelt a dolog ? — Buzsinszky Gyula, Ilike és Kiki. Ne aggódjatok, gyeme-*­keim, apukát nem viszik a harcztérre, hiszen még azok sem vonultak be, a­kiket hónapokkal ezelőtt soroztak. Bátorság, Gyuszi, most ez a fő ! Mi újság az iskola tájékán ? —­ Székely Zoltán és Pannika. Örülök, hogy nektek kedve­zett a szerencse, mert megérdemlitek a jutalmat. Megkap­tátok már a könyvet ? — Jankovich Tibor. Igen ám, csak­hogy a muszkák most nem a Kárpátoknál ácsorognak, hanem messze-messze Przemysl tájékán vaczog a foguk. Ugy-e nem haragszol ezért a jó szokásukért, Tibikém­ ? — Gyulai/ Ilike. Szívesen megteszem s remélem, előnyös lesz a csere. Mikor kezdődik a vakácziód, kis húgom ? — Schwartz Blanka. Mindig a délutáni órákban, Blanka. Komoly a terved, vagy csak a medve bőrére alkuszunk ? — Pavlinovic Peri, és Pali. Remélem, mások is értesültek sikeretekről Vukovár városában. Mi újság a déli határon, fiacskám. Hány fokos a Duna viza arra tifelétek ? — Adler Blanlea. Semmiség volt, az igaz, de nekem nagyobb örömet szereztél vele, mintha tudom is én, mit kaptam­­volna. Egyelőre nem folytatod a tanulást ? Én azt javas­­lom, hogy a közeli helységben keress módot mulasztásod pótlására, ott bizonyára találsz alkalmas­­társat, a­ki veled tanul. Gondolkozzál rajta, Blankám. — Babay Tibor,­Angela és Irén. Ötvenöt rejtvény! Mit csináljak ennyi özönnel, gyermekeim ? Jó, követem a költő taná­csát­, de ígérjétek meg, hogy nem lesz sírás a dolog vége. V­ilág Kari. Hát tüntető felvonulás nem volt a faluban, már ti is aluszékonyak vagytok? Hány zászlót lengetett a szél, öcsikém ? — S­zabó Ida. Van benne igazság, Idám : szegények mindenüket odaadták, joguk van hozzá, hogy­­ beszéljenek. Szerencsére a harertéren levők nem hallják meg a sopánkodást s igy nem lehet baj belőle. Nos, megkerültek a tolvajok ? — Kantíz Erzsike és Mariska. Köszönöm a hivatalos elismerést, eltettem a »nyugtát« s most már arra vagyok kiváncsi, mi az oka szótlanságtok­­nak ? — Losonczy Bénié. Átt az alku. Esnéo ! Remélem, czigányról is gondoskodtok akkorára. Ha Isten is úgy akarja — talán vígan szüretelhetünk. — Mohácsi­ Attila. Szívesen, pajtikám. Hol, merre jártál eddig ? — Schneller György. Hidegvér és bátorság, Gyuri ! Mi a terved a vaká­­czióra ? — Molnár Ferike. Lesz, a­mi lesz ! Az a fő, hogy si­kerüljön. Egész napra tervezem, pajtikám, úgy is régen voltam faluhelyen. Ta vársz majd az állomáson ? — Dévalyi Duczi is Zoli. Bizony régen volt, öcsikéim, pedig nem ártana, ha hetenkint teleirnátok a levélpapirost, mert nagypapa fején találta a szöget. frászokat pápa­szemmel is alig tudom elolvasni. Mivel traktáltak nagy­mamáért, fiacskáim ? — Balla Ibolyka. Köszönöm, ibolya. Mondd meg barátnődnek, hogy jól esett a magas helyről jött elismerés, s ha levetné inkognitóját, másképp is felel­nék a kritikájára. Mind a négy óhajod teljesül, csak türe­lem, kedvesem. — Récsey Miklós. Nos, van-e sok viz a pusztán, milyen a vetés, Miki barátom? Ha vége lesz a háborúnak s tifelétek visz az utam, betérek a portátokra. Engem is m­egkocsikáztatsz a határban ? — Blau Jenő. Már pedig igy van, öcsikém: valahol hiba van a kréta körül. Megindítom a nyomozást és világosságot derítek az »eltűnt levelek« ügyére, de elvárom, hogy te is segít közzel ebben a detektív-munkában. — Both Teri. Örülök, Terus, hogy kedvedben jártam, hisz ez az én jutalmam. A mulasz­tást majd más alkalommal pótolom. Tudod, mikor ? Krumpliszedéskor. Emlékszel még, mit ígértem neked ? Mi újság a lugasban, Terus ? — Glancz Juliska. Nem haragszom, »Julie« kisasszony, sőt nem is mentegetődzöm, hiszen unokáim között neked kell legjobban tudnod, m­ az oka, hogy hébe-hóba elmarad az üzenetem. Mikor lesz a vizsgálatod, Juliskám ? Ha nagyon megkérsz, szívesen vállalkozom a súgó szerepére. A dinamikától félsz, kedve­sem ? U. i. Kérdésedre a jövő héten felelek, de figyelmez­tess rá. — Zimonyi Béluska. Szívesen fogadom, fiacskám, azzal a feltétellel, hogy katonásan bemutatkozol. — Boros Annuska és Feri. Megérdemelted, Annus, ez a legkevesebb, a­mit joggal megkövetelhetnek tőletek. Hol­­ tanultad, Ferkó, a harangozó­ mesterséget ? — Fisehl Imre és Miki. Hány éves vagy, Miki fiam és mivel foglalatoskodni mos­tanában ? Te is számolj be élményeidről, Imre, érdekel, mi az újság tifelétek. — Pintér Dávidban,Óriási hadizsák­­mány! Reményiem, házi múzeumodban, állítottad ki a négy ágyút, három gépfegyvert és tizenegy puskát, a­mit a vert ellenfél elhagyott a­ gyepes csatatéren. Küldd vissza a könyvét,­ öcsikéül, szívesen kicseréljük. Nos, mi a vélemé­nyed az északi eseményekről, generális uram ? — Svaieser Magam. Szegény Mária ! írd meg, fiam, hogyan történt a baj, és mi a véleménye a doktor úrnak ? Mondd meg a kis szenvedőnek, igyekezzék meggyógyulni, mert türelmetlenül várom első levelét. Nan írnád­ le éjszakai kocsizástokat és debreczeni élményeidet ? a. i. Képeslevelezőlapodat sze­reteted jeléül örömmel fogadtam. — Sey Jolán és Margit. Örültetek, kedveseim ? De ez nem elég ám, válaszolni kel­lett volna, angyalkáim ! Melyikőtök a levélíró ? — Leib­er­­ger Sándor. Még korai volna, majd ha őszi kikerics nyílik a Városligetben, beszélhetünk a dologról. Mit mesél a számtan-tanár úr notesza ? — Seress Heddy. Én is úgy vol­tam vele, Heddy. A másik dologban is egyetértek veled, maholnap csakugyan vidékre kell költözködnünk, mert már torkig vagyunk ezzel a pesti puliszkás élettel. Te dirigálod otthon a konyhát, Heddy? —Friedmann Julia. Nekem is dicsekedett vele , hiába no, történnek csodák, ugy­e Julis ?! Ez az egyetlen helyes út, rejtsd el könyeidet, magadban és ne lírásokban keress vigaszt. Hol történt a katasztrófa, kedvesem ? Műhelyünk titkairól nem nyilatkoztatom, de ha Pestre jösz, szívesen elégítem ki érdeklődésedet. Hány kiló a kis »malacz« ? —­­Vi­lmann Emil. De igenis lehet,­öcsikém­, példa rá a mostani leveled. Hány könyved van és mikor szoktál olvasgatni? — Schlesinger Margitka és Erzsike. Az aranyos vádaskodik . Bizonyára azért nem volt bent nevetek a névsorban, mert útközben megette a levelet a kis egér. — Gáspár G. Adolf. Jól indultál, barátom, kivételes fiút sejtek benned. A bajt radikálisan kell gyógyítani, minél előbb állod ki az operácziót, annál helyesebb. Szomorú dolog, de úgy van, a­hogyan te mondod: ma még az a serpenyő billen alá, a­melyikre az emberi önzés és kicsinyesség súlyai nehezed­nek." De ne aggass azon a dolog, az üresfejűek véleménye, ha tetszetősnek is látszik, nem sokat nyom a latban. — Lengyel Maminkéi. Az ám, Maminké, már azt hittem, be­csuktátok a reeakcziót! Sokan tapsoltak a »tündérverseny« meg »a jó falusiak« sikerének ? Nekem nem üzen a »Szűnni czicza« ? Nem árulná el, mikor feleltetik a »felelős szer­kesztő« nénikék? — Székely János. Ügyes verset írtál, öcsém, eltettem emlékül. Anyuska vezette a kezedet,­­ vagy magad vetetted papírra ? — Clementis Irénbe és­­ Manyika. Nagyobb volt, mint kezdetben gondoltuk; hál’ Istennek, sok b­orsot törünk még vele a muszkák orra alá. Nagy volt a lelkesedés fatornyos hazátokban ?­­— Leiner Sárika. Türelmetlenkedel, Sárikám, pedig tudhat­nád, hogy így aligha kapaszkodhatol fel a szerencse szeke­rére. A vád nem engem illet, nyilván rosszul czimezted leveleidet, igy esett meg, hogy eltévedtek. Nem szeretsz már kedvesem, ez az igazság. — Jakab írónké. de sajná­lom, hogy nem voltam ott és nem lehettem tanúja a nagy vigasságnak ! Remélem, lukullusi trakta volt utána, és te láttad kt a házikisasszonyi tisztet. Fáj még a hüvelykujjad, Irénként ? — Polakovits Margit. Nagy meglepetés, Margi­­tom ! Ki volt a derék meczénás ? Remélem, nem kínzott meg a fogorvos úr ! Soká tartott a tortúra ? — Polgár Tiborka és Béluska. Minden épkézláb embert mozgósítot­tam, ha holnapig nem vonulnak be Budapestre a muszkák, rövidesen megkapjátok a jutalomkönyvet. Megmondtá­­tok apukának a nagy újságot ? — Friedrich Aranka. Hiszen ez nem is kert, hanem paradicsom, kedvesem ! De jó volna ott sétálgatni, megpihenni a virágzó fák ár­nyékában ! Mit mesélnek a gyümölcsfák, milyen lesz a termés ? — Békés Olga. Megbocsátok, Olgám, hiszen való­jában nem is vétettél ellenem: felhasználtad minden pereznyi idődet, s ezért jogod volt hallgatni. Szép volt a templomi ünnepély? — L­őwinger Emil. Nem rosz ötlet, de megvalósításo, akadályba ütközik. Tudtommal azok a tárgyak nagyon kevés használható fémet tartalmaznak s ezért a kevés értékért kár volna revolueziót kelteni a fodrász-műhelyekben. U. i. Az aranyat­ vasért iroda czime : Budapest, IV., Kossuth Lajos­ utcza. — Szpátzics Vilnyus. . No­­végre ! Ne védekezzél, hasztalan fáradság volna. Lustálkodtál, ennyi az egész. Igaz ez, öcsém ? — Kunszt Írónké. Ce te boldog kislány ! Igazán olyan gondtalan na­pokat élsz, mikor mindnyájunknak ágyudörgéstől zúg a feje ? — Klein Béla, Vártalak, Bélám, miért nem jöttél pontosan ? —­­ Veisz Eme, Zsófi és Iduska. Lám, Felső­nyéken nem takarékoskodnak a tintával ! Köszönöm, lánykáim, örömmel olvastam ügyes írástokat. Úgy látom, nagyszerűen értitek a stratégiát, melyikőtök a marko­­tányos-főnöknő ? Zsófikám, te kiváncsi természetű vagy — vigyázz, a kíváncsiság vánit ! — de ha megismétled kérdéseidet, szívesen állok a vádlottak padjára : Erna lesz­­az elnök, Iduska a védőügyvédem. A tárgyalást a nyék­hegyi Várhegyen tartjuk meg, jó lesz, kicsikéim ? — Kohn Gizike, és­­Ferike. Be szép lehet a virágos kiskertetek ! Adnátok-e krizantémum­ot a gomblyukamba, ha arra jár­nék ?— Bok­ros Mária és Boriska. Az nincs, de van háború, angyalkáim, és bizony sok-sok munkát rak a mi vállainkra. A mit ígértem, be fogom váltani s úgy hiszem, mire meg­érik a vadszóló a cséffai parkban, én is ott leszek köztetek. Melyikőtök mondja az ü­dvöslőbeszédet ? — Wessetzky Józsika. Úgy lesz, barátom, ünnepélyesen ígérem: olyan vitézi történetet írok, a­mit érdemes lesz megőrizni. Nos, igazán víg világ van az istenhegyi villában ? — Kereké? Idriinne. Csalódtál, Adrienne, azt hitted, elküldöm fotográfiámat és még­sem leptelek meg vele ?■ Hej, fiam, ha nekem fotográfiám volna, mind-mind szétosztanám köztetek és te kapnád meg a legelső példányt ! Gyere el a redukczióba, h­ezd­ el fényképezőgépedet, könnyen se­gíthetünk a bajon. Nos, eljösz ? — Nádor Elemér. Mogt sem került még meg a kis szökevény ? Nyilván kémnek nézték és megczenzúrázták, gyanús a dolog, annyi bizo­nyos. Mikor tesznek a vizsgálatok Ipolyságon ? •­ Bajóti Sári. Egy lépéssel közelebb vagyunk a döntéshez, de az is igaz, hogy lelki feszültségünk most érte el tetőpontját. Én megértlek, Sári, hogy mindig a háborúra gondolsz, hiszen ez természetes, és magyarázatra sem szorul. Ennek csak egy orvossága van, foglalatoskodjál, hogy a véres képek háttérbe szoruljanak. Olvasmányul egyelőre Mik­száth műveit ajánlom, kedvesem. — Simay Lujza. Úgy lá­tom, használt a prédikáczió. Tépi. Elengedem a bocsánat­kérést, meg azt az »olyasfélét«, hiszen a »vén kritikusa megkapta már az elégtételt. Használt a nagymosakodás. Tépi kisasszony, büszke lehet a tudományára ! — Sok levélre a jövő ehéten válaszoló!.. AZ ÚJSÁG Vasárnap,1915. május 10. Rejtvények sebesült katonák részére Az Újság 1915. május 9-iki számában közölt képrejtvény megfejtése: Tavaszodik, lágy az idő, Kihajt a fa, kövéren nő , ; is azért olyan kövér, legáztatta tövét a vér. A kisorsolt öt könyvet az alábbiak nyerték meg: A Bezerédy-utczai hadikórház I. em., 21. szobájának sebesültjei (Budapest), Lieht Sándor (Bajm­ok, községi kórház), a jánosházai hadikórház sebesültjei (János­­i háza), a Révész-utczai hadikórház X. sz. kórtermé­nek sebesültjei (Budapest), a gyomai Vöröskereszt-kórház sebesültjei (Gyoma). A megfejtők közt minden héten öt könyvet sorsolunk ki.

Next