Az Ujság, 1915. július (13. évfolyam, 181-211. szám)
1915-07-24 / 204. szám
Szombat, 1915. július 24. AZ ÚJSÁG - ünnepnapot még minden esztendőben nagy aromákkal, tánczmulatságokkal és színházi előadásokkal ülték meg, az idén mindezekről le akartak mondani. Az összes kereskedők, korcsmárosok és a színházigazgatók titokban szavukat adták egymásnak, hogy az idén ezen a napon zárva tartják helyiségeiket. A lakosok pedig reggelre kelve apró cédulát találtak levelesládáikban, amelyen az a kérelem állt, hogy az ablakait se nyissa ki senki. A német kormány egyáltalán nem avatkozott bele a dologba, azonban estefelé, amikor a sétálók ezrei özönlöttek be a városba, hogy elszórakozzanak, többen olyan szenvedélyes szavakban adtak kifejezést érzelmeiknek, hogy a rendőrség kénytelen volt őket letartóztatni. A délafrikai segítség. Pretoria, június 23. (Hivatalos.) A délafrikai expedíciós hadtest legnagyobb részét gyalogsági dandárokba fogják felosztani. Ezekhez kisebb segédegységeket csatolnak, amelyek előreláthatóan a gépészeket, kerékpárosokat és a szanitészeket foglalják majd magukban. A toborzásnál a német délnyugat-afrikai háborúban résztvetteket vagy más kiképzett katonákat előnyben fogják részesíteni. Világháború. A Dardanellák ostroma. Általános flottatámadás készül. Róma, június 23. A Messagero jelenti, hogy a szövetségesek a Dardanellák előtt lázas működést fejtenek ki. Több hadihajó Máltából harczképesen visszaérkezett a szoroshoz. Egész hajórajok vittek Máltából municziót és szükséges hadianyagokat az ostromló flottához. Még június vége előtt általános flottatámadás lesz. Az Adriáról a franczia-angol flottakülönítmény elvonult a Dardanellákhoz s itt az olasz flotta váltotta fel. Olaszország hadat fog üzenni Törökországnak. Paris, június 23. A Journal des Débats jelenti, hogy az olasz-török diplomácziai viszony megszakítása és a hadüzenet legközelebbi elküldése befejezett ténynek tekintendő. A Giornale d'Italiának, Sonnino lapjának jelentése, hogy Olaszország déli részén bázist ad a Dardanellák elleni operáczió számára, másképp nem magyarázható mint hogy Olaszország Porto tábornok útja után elhatározta részvételét a törökök elleni háborúban. Ez a bázis nagyon értékes lesz a Dardanellák elleni operáczióra nézve, mert amíg Alexandria sok tekintetben alkalmatlan volt, Tarento, az új bázis, kitűnően le fog válni, mert közvetlen vasúti összeköttetései vannak egész Olaszországgal és Francziaországgal. Az olasz minisztertanács ezt a kérdést elvileg már rendezte. Olasz hivatalos körökből származik az az információ, hogy Olaszország két hadtestet szerel most fel és küld a Dardanellákhoz. Hogy Itália máig nem szakított Törökországgal, ennek nagyon fontos okai vannak, amelyek a líbiai szenusszi harczokban keresendők. Olaszország azonban most belátta, hogy a lybiai és a kyrenaikai kérdés megoldása a török harctéren lesz és olasz érdekké vált, hogy a Dardanellák gyors megnyílásával Olaszország harczképesebb legyen. Zürich, június 23. Olasz újságok most mindenféle okot igyekeznek felhalmozni, hogy megokolják Olaszországnak Törökországgal való konfliktusát és arra törekszenek, hogy az olasz közvéleménynek Olaszország katonai kötelezettségének tágításával szemben mutatkozott ellenszenvet leküzdeni segítsenek. Az Idea Nazionale, egy szeptember óta az angol nagykövetség Zsoltijában álló újság azt jelenti, hogy 30 török és valószínűleg néhány német katonatiszt is, valamint fegyver és munícziószállítmányok szállíttattak partra Solum és Tobruk között, ahonnan Kirenaika belsejébe szállították őket. Majd felemlíti, a Mondello olasz uszályhajónak Törökország részéről való rekvirálását és azt, hogy egy konstantinápolyi újság barátságtalanul írt Olaszországról, továbbá, hogy a kisázsiai olasz lakosokkal szemben való bizalmatlan és barátságtalan viselkedése a hatóságoknak, nem változott. Mindezekből több újság azt következteti, hogy Törökországnak Olaszországgal szemben való kihívó magatartása egyre fokozódik és most már nyíltan ellenséges magatartást tanúsít. Csak az Avanti meri nyíltan kifejezni aggodalmait Olaszországnak a Dardanellák ostromában való részvétele ellen. És azt tanácsolja az olasz kormánynak, hogy új, veszedelmes elhatározásai előtt kérdezze meg legalább a parlamentet. A török trónörökös a Dardanella-fronton, Konstantinápoly, június 23 A Dardanellákról jelentik : Jusszuf Izzedin trónörököst, aki e hé 19-én a Dardanella-front főhadiszállására érkezett, hogy megtekintse a hadszínteret és hogy a török csapatokat sikereik alkalmából üdvözölje, a hadsereg főparancsnok és törzskarának összes tisztjei fogadták. A trónörökös tiszteletére egy század zenével kivonult. A trónörökös megérkezése napján az Ari Burnu-szakaszra ment és alaposan megtekintette. Az éjjelt a főhadiszálláson töltötte. A következő napon a séd il baliri szakaszra ment. A trónörökös elismeréssel nyilatkozott a rendről, valamint a csapatok harczi kedvéről és kitartásáról. Látogatása kitűnő hatással volt a csapatokra, vádolnak éppen úgy, mint amilyen méltatlanul bántak Venizelosszal, akiknek a hellének valamikor majd szobrokat emelnek. A Figaro — természetesen — már most megítéli Genadievnek a szobrot, mint a politikai következetesség vértanújának. Mert a logikus gondolkozás, a törhetetlen politikai következetesség »örök városa« most minden kétségen kívül — Páris. Csalhatatlan logikával megállapítják a jó párisiak, hogy — Németország le van győzve, mert az angol alsóház és a lordok háza — egyhangúlag elfogadta a — municziós törvényt... Most már, — így kiáltanak föl ujjongó örömmel Párisban — Lloyd George-nak kezében van a kívánt fölhatalmazás, amelylyel mozgósíthatja munkásainak végtelen táborát. Egész Anglia egy óriási fegyvergyár lesz, egész Nagy-Britannia egy végtelen arzenál. Lordok és kereskedők, arisztokraták és egyszerű munkások, konzervatívok, liberálisok, szoczialisták mind egy táborba verődtek össze, mikor elhangzott a jelszó, hogy Németország legyőzéséhez a muníczió egész garmadájára, az ágyuk tízezreire és az ágyúgolyók millióira van szükség ... Most már meglesz ! — kiáltják Párisban és »folytatjuk a háborút Németország végkimerüléséig... győzni akarunk és — győzünk!... és mivel a győzelemhez el kell árasztanunk a német hadsereget a municzió özönvizével, hát elárasztjuk . „ A Csakhogy ennek a papirosgyőzelemnek Londonban aligha örülnek úgy, mint Párisban. Mert hiszen, emlékezzünk csak, Anglia tulajdonképpen azért indította a háborút, hogy a zavarosban elhódítsa magának Németországvilágkereskedését és megfojtsa a német ipart. És mi történik ? Anglia egész kereskedelmét megbénítja a német tengeralattjárók, iparűzésnél pedig kénytelen beszüntetni minden vonalon, mert minden gyár és minden munkáskéz — egész Nagy-Britanniában — muníciót csinál. Ezzel szemben a német iparvállalatok zavartalanul dolgoznak, éppen úgy mint a háború előtt, sőt maga az egész háború hangos dicsérete és semmiféle vagyonnal meg nem fizethető a reklámja a német technikának és a német iparnak. Ezt az angol sebet Páris, minden fanatikus bizodalmával a végső győzelemben, meg nem gyógyíthatja. De valójában már nem is nagyon bízik Páris a győzelemben. A hangos kiabálással csak magukat szédítik és bátorítják. A Pierpont Morgan ellen elkövetett merénylet alkalmával ez a kapkodó, kétségbeesett önszédítés tetőpontját érte el. Kétségbeesésükben nem is magát az egész németséget, hanem egyenesen a császárt nevezték meg mint a merénylet értelmi szerzőjét. És e gyanúsítás mögött ott reszketett a halálos nyavalya láza, a kétségbeesés, hogy — ime — Pierpont Morgan élete egy hajszálon függött és ki tudja mi következett volna halála után. Mert a háború időtartamát nem a hadviselő felek állapítják meg, hanem Pierpont Morgan. Mert a háború sorsa nem a haveztereken dől el, hanem a Pierpont Morgan Íróasztala mellett. Miért ? Mert ez a fiatalember Napóleonra emlékeztető vakmerőségével és szervező zsenijével olyan monstruózus pénzügyi műveletek hálózatát tartja a kezében, amire európai finánczkapacitások gondolni sem mernek. Mert autokrata uralkodója ő az aranypiacznak, aminek már központja nem London, hanem Newyork. Mert az ő tehetségétől függ, hogy Anglia megrendeléseiből mennyit fogadjon el és mennyit utasítson vissza. Mert, végül, az ő tehetségétől függ, hogy — mikor legyen vége a háborúnak, így képzelik ezt Párisban. , Egy hágai könyvesbolt kirakatában, a Molnár Ferencz »Ördöge-e mellett, amelynek holland nyelvű kiadásán — a czimlapon — egy zöld képű kedves ördögfej vigyorog felém, sokáig elnézem a Pierpont Morgan arczképét. Kifejezésre, testi külsőre igazán óriás. Hogy csakugyan az a félelmes hatalom-e, aminek a francziák beteges képzelődésükben feltüntetik, nem tudom. De a legpontosabb újságolvasásból is csak halvány képet kaphatunk arról, hogy mi történik Párisban. Erre vonatkozólag itt van a kezemben egy egész érdekes dokumentum. Hágából levelezőlapot küldtem Parisba Monnet-Sullynak, a Comédie nagyszerű művészének, akihez bizalmas barátság fűz sok esztendő óta. Megvallom, hogy csak a kíváncsiság vitt rá, kiváncsi voltam, hogy öreg barátom felel-e és — mit ? Felelt. Csak ennyit írtam neki: »L’art des nations guerrières ne se battent pas. Sur ce point — sans qu’aucun de nous deux trahirais sa patrie, nous pouvons encore nous serrer la main ... De loin ... de très loin ...« (A harczos nemzetek művészete nem harczol egymással. Ezen a ponton, anélkül hogy bármelyikünk is hazaárulást követne el, még kezet foghatunk ... Messziről... nagyon messziről.. .. A hetvenöt esztendős aggastyán, finom betűkkel, de már bizonytalan vonásokkal, ezt írta válaszul: »Que la terre est belle et que les hommes sont criminels... Il n’y a que pleurer et porter le deuil pour toute la vie.« (Milyen szép a föld és milyen bűnösek az emberek. Csak sírhatunk és gyászolhatunk egész életünkben.) Ez a hang igaz, őszinte és fájdalmas szív« dobbanás Páris legsajgóbb belsejéből. Nagyon meghatott. Törökország hősiessége. Berlin, julius 23. A Nordd. Alig. Ztg. írja : Julius 23-ika a török szabadság napja. Ezen a napon kezdődött hét esztendő előtt az ifjútörök párt politikai léte azzal a programmal, hogy az ozmánok népének befelé és kifelé önálló fejlődést biztosítson. Ezt a programmot akkor üdvözölték olyan országokban is, amelyeknek kormányai most Törökország jövője felett palctát törtek és európai és ázsiai területének felosztását tervezték. E látszólagos barátságokért az ottomán birodalom kárpótlást talált azoknál a hatalmaknál, amelyekkel igazi érdekközösség alapján vállvetve küzdi végig a létéért való harczot. Ebben a harczban Törökország oly hősiességet, tanúsít, amely az ozmán történelem legfénysbb lapjaira emlékeztet. A háború Törökország ellenségeinek csalódást hozott, szövetségeseinél pedig csodálatot a török hősiesség iránt. A konstantinápolyi nemzeti ünnep napján gondolataink, jobban mint valaha, a vitéz szövetségestársnál időznek, hálás örömet érzünk eddigi fegyvertényeiért és benső jókívánságokkal vagyunk eltelve a dicsőséges harcz végleges sikere iránt.