Az Ujság, 1915. augusztus (13. évfolyam, 211-242. szám)

1915-08-02 / 213. szám

l­ hatatlanok, további tárgyalásoknak semmi ér­telme nincsen. Új ausztráliai hadiadó, Berlin, augusztus 1. Az Age c­ímű újság je­lenti, hogy az ausztráliai kormány a hadiköltségek fedezése czéljából kénytelen font sterlingként há­rom pennytől öt shillingig terjedő fokozatos jöve­delmi adót kivetni. Az adóztatás százötvenhat font sterlingnél kezdődik. Elsülyesztett halászhajók. London, augusztus 1. (Reuter­) Egy német búvár­hajó két lowestowti halászjárművet elsülyesz­tett. Az elsülyesztett hajók legénységét partra­­szállították. Elsülyedt torpedóromboló. Konstantinápoly, augusztus 1. Megbízható magánjelentés szerint egy nagy ellenséges torpedó­romboló a Fekete-tengeren Keeken magasságában, Schilétől keletre ismeretlen okból elsülyedt. A máltai zsákmánybíróság ítélete, Athén, augusztus 1. Az athéni távirati ügy­nökség j­elenti. A máltai zsákmánybíróság a Kalymnos gőzös rakománya dolgában úgy ítéli, hogy a görög alattvalók áruit nem kobozzák el, a rakomány többi részéről pedig később ítélkezik. A vardanellák ostroma. A török főhadiszállás jelentése. Konstantinápoly, július 31. A Dardanella­­arczvonalon — mint a főhadiszállás jelenti — július 30-án a szokásos kölcsönös helyi jellegű tüzelés folyt. Ari Bumunál jó eredményekkel aknákat robbantottunk, melyeket c­entrumunkból ki­indulva az ellenség felé előretoltunk. Az ellen­séges lövészárkok egy részét és a drótsövény­­akadályokat elpusztítottuk. A többi arczvonalon semmi jelentős. Ha még egy téli hadjárat lesz... Konstantinápoly, augusztus 1. A Tanin arra az esetre, ha a háború még egy télen át tar­tana, felszólítja a nemzetet, kettőzött buzgalom­mal legyen segítségére a hadseregnek és minden nélkülözhető javát adja át katonáknak. Angol vereségek, Kons­antinápoly, július 31. Bagdadi jelentés szerint az angol hadsereg mohamedán katonái, a­kik átmentek a török táborba, beszélik, hogy egy angol zászlóalj összes tisztjei július 14 én folyt éjjeli harczban elestek. Csak a parancsnok maradt életben. Egy másik zászlóalparancsnok ugyan­ebben az ütközetben súlyosan megsebesült. A tö­rök tüzérség elsülyesztett egy ellenséges hajót, a­melynek fedélzetén ágyuk voltak. Brulard tábornok a Dardanelláknál. Paris, augusztus 1. A Matin jelenti Marseille­­ból. Brulard tábornok a Dardanellákhoz utazott, a­hol átveszi egy hadosztály vezetését. Hervé dűlőre akarja juttatni a Dardanellák ostromát. Paris, augusztus 1. Hervé lapjában, a Guerre Sociale-ban, ezt jelenti ki: A hármas entente diplomácziája Szerbiát nem bírhatta rá, hogy Bul­gáriának átengedje Mac­edónia területét és ezzel Bulgáriát beavatkozásra bírja. Szerbia vonakodása folytán a szövetségesek kényszerültek a Dardanellák megvívására százezer emberrel többet áldozni, hogy ezt a rosszul kezdett expedíc­iót be lehessen fe­jezni. Az egész világ tudja, hogy a hadműveletek a partraszállás óta nem jutottak előre. A partra­­szállított csapatok csak puszta sziklákat tartottak megszállva, a­hol kitéve a törökök tüzelésének, az egész utánpótlás csak a legnagyobb nehézségek mellett lehetséges. E mellett a szövetségesek rend­kívül sok embert veszítettek. Az expedicziót dűlőre kell juttatni, mert a csapatokra és a flottára másutt nagyobb szükség van és mert azonkívül az oroszok segítségre szorulnak. Hogy nekik hadi­anyagot és mupicziót lehessen küldeni. Konstan­ AZ ÚJSÁG Hétfő, 1915. augusztus 2. tinápolyt minden áron el kell foglalni. A rossz idő­járás beálltával a partraszállított csapatok élelme­zése lehetetlen lesz. Két hónapon belül Konstanti­­nápolynak el kell esnie, mert különben az egész áldozatot hiába hozták. A balkáni államok és a háború. Képzelt szerb támadás. A Magyar Távirati Iroda jelenti a sajtóhadi­­szállásról: A nisi távirati iroda július 26-iki ama jelentése, hogy egy szerb különítmény Batar mel­lett (Janjától délre) átlépte a Drinát, azután hirte­len megtámadott egy osztrák-magyar osztagot, a légből kapott koholmány. Sem az említett napon, sem előbb vagy később az említett tájon szerb járőrök vagy osztagok a Drinán innen nem mutatkoztak. Az Adeverul 70.000 rubelje. Bukarest, augusztus 1. Az Adeverul szerkesztő­sége megczáfolja az Universulnak azt a jelentését, hogy Mille Konstantin, az Adeverul tulajdonosa Szinajában elvesztett egy borítékot, a­melyben 70.000 rubel volt. Az Adeverul hivatkozik arra, hogy még az ellentábor lapjai is, mint a Ziua megc­áfolták ezt a jelentést. Az Homo hősei, Leonhard­ Adelt, a »Berliner Tageblatt«-nak az olasz harc­­­térre küldött tudósítója írta ezt a czikket: Régi várak állanak a Karsztban: Rocca, Duino, Rubbia, Greifenberg, Görz, Laibach és újak is, a­melyek története azonban annyira válto­zatos, hogy titokzatosan ősieknek tűnnek. Az egyik közülök — nem nevezem meg — összegyűj­tötte magán a modern háború minden jegy­ét. Az erődítés egyik sarkában messzi kikönyököl a Vastagmellű bástya; koraiakban fut egy ősi gesztenyefa körül és a fa világoszöld sátra meg­­tompítja a koraiakra eső fényt. Az egyik lőrés előtt ifjú tiszt guggol és telefonkagyló van a fülén. A völgyet telefondrótok szövik keresztbe-karba ; az ágyuk idegei ezek. Fönn a vártorony tetejében a hasán fekszik egy tiszt és kétágú távcsővel kémli a vidéket. Olyan mint a pók, mely az áldo­zatára lel . Körner alezredes ő. Hetek óta járja a vidéket. Az olasz leányok és férjtelen asszonyok, a­kik odalenn a faluban a házak előtt ülnek, kez­detben félősen keresztet vetettek, ha autóban el­robogott előttük. Ilyenkor mosolygóan szólt rájuk : »Lányok, el ne áruljatok ! Csak a ti károtok, ha az ellenség idejő — nekem nem árt!« Azóta azon­ban ráemelik a szemüket... Kömer alezredes nem ír naplót, kard nem csörög az oldalán — de mégis romantikus. Szereti a törököket — némileg a hárem miatt — török bugyogót visel, a fején hetykén ül a fez és az egész sereg »hosszú bosnyák«-nak hívja ; ennek azonban csak a fezben van némi alapja. A feznek története van. Nem éppen gyönyörű, de illik a lövészárokba. Lenn feküdtek Szerbiában és olyan közelségben, hogy az ellenségek az egymás szívedobogását is hallhatták. Senki nem dugta ki az orrát, mert azonnal golyót kapott a fejébe. Piszkot, szemetet dobáltak egymásra és igy lett hasznavehetetlen a hősnek sapkája, a melyet a szerbek boszantására kiakasztott a lövészárok fölé. Nem volt sapkája, másik után kutatott hát és a derék bosnyákok voltak olyan szívesek kisegíteni őt. Azóta viseli. Akkor is a fején volt, a­mikor a hadilegenda sze­rint a 708-as magaslatot annyira szétlőtte, hogy csak 704-es maradt belőle. Fején volt akkor is, a­mi­kor nehéz mozsaraival áthatolt a magunk állásain, az Isonzón előnyomult egészen Lucziniczáig és a cormonsi pályaudvaron kiszállított olasz csapa­tokat annyira összekartácsolta, hogy minden kedvük elment az ottmaradástól. Akkor is a fején volt, a­mikor fölkerestük őt­­ a varázskastélyá­ban, a csatatér közepén. Az öreg úr nyári álmát aludta, egy aggas­tyán, a­ki az emlékeiről álmodik. Hová tűntek az idők, a­mikor a szent római birodalom császárja betört a kapun és lándzsák csaptak össze lovagi tornán és ellenség döngette a falakat. A kor megszelídült, békés lett és mai emberek nem tud­nak a férfiasságról és balgaságokat űznek. Oda­­fönn például valaki a hasán fekszik, kémli a völgyet és a sarokban egy halott jószág, olyan, mint az élő fül, beszél fura szókat. És messzi valahol dörög, dörög és ráczáfol a derült égre. Plava környékén B. tábornok seregében egy csemete zászlós tűnt föl nekünk, mellén az arany vitézségi érem. A tábornok szólt: — A legderekabbak egyike. Az érmet Bel­grad alatt szerezte... Luka, beszéljen róla az urnák! Az ifjú magyar elvörösödött, mint a rák, de neim engedtük habozni, muszáj volt beszélni neki. — Belgrad kiürítésekor volt. A magyar par­ton a szolgámmal együtt a svadronomat keres­tem, de túlról lövöldözést hallok. A távcsövön át meglátom, hogy néhány katonánkat nagy szerb erő vette körül. Csónakba ugrottam és a három czivilkocsist pisztolynál vettem rá, hogy átevez­zenek velem. Az egyik kocsis golyót kapott a fejébe , belöktem a viz­be. A másik kettő kikötött velem. Annyi katonánkat szedtem a csónakba, a­mennyi belefért, visszaeveztem a Száván és az első pontra vittem őket. Egy káplár megsebesült. Mire visszaértem, a szerbek rohamra indultak. Csak tizenhatan voltunk, h­angos Éljen !-t kiál­tottunk és raj vonalba lefeküdtünk. A szerbek utánunk csinálták. Mint a teknősbékák másztunk a partig, csónakba ugrottunk és ellöktük magun­kat. A szerbek ordítva és lövöldözve utánunk. Két katonám megsebesült, a többit visszahoztam. Luka Pál feszesen nézett a generálisra, a­ki fejbólintással mondott köszönetet. Luka Pál meg­könnyebbülten ment el. A Karsztból jövök. Azon az utón, a melyen különben jámbor zarándokok ballagnak a Monte Santóra és bab van a czipőjükben, hogy a sánti­­kálásukkal is megindítsák Máriát. A szegény szlovének az útmenti vörös sziklabarlangokba húzódtak, mert a faluik tűzbe kerültek. Mélyen alattunk merész kőhíd vágott át a smaragdzöld Isonzón. A vasút sinpántlikája rajta jött a jobb­­partra át, a sziklafalak mentén igyekezve tovább. A tiszt, ki velünk volt, elmagyanrázta,. f — Fönn az ellenség áll kétszáz ágyúval, lenn a mi pánczélvonatunk szalad. Nabresina márványbányáihoz jutottunk; a fehér kövei Bécs és Trieszt palotáit díszítik. Azután olajfák ezüstzöld ligetje, a babér sötétzöldje következett és sok szőlő terem, a melyek borát már Lucia, Augusztus császár felesége is nagyon szerette. Itt szépek az asszonyok, a tartásuk nemes — olaszul beszélnek. A meredek sziklafalakon túl a tenger kéklik. Az öreg Duino várkastély terraszán állunk. Itt pihentek meg a Hohenstaufok, ha Olaszország ellen vonultak. Távol csónak csa­vargott a tengeren, talán kém feküdt benne a hasán. Puskagolyók röpültek feléje, az Echo lassan »fölmondta« a dörgést. A zeniten ellensége aviatikus, mint karvaly keringett. Sietiana öblébe, katonák fürödtek nagy hujákolással. A harcztéren Duino és Sietiana ura Thuri Taxis Sándor herczeg vezetett minket. A gránáté belevagdostak a 121-es magaslatba és D’Annunzi­ról, Duséról, Pilkeről és Bourgetről beszélgetőin­ egykor vendégei voltak Duinón, azután We­möllerről, Hoffmansthalról és Strausz Richárd a kik ma is barátai. Köröskörül minden sz történelmi és kulturált. Délután Manfah­om jutottunk , most Bomna főhadnagy és Scheic­bauer hadnagy vezetett bennünket, a mögött korkantó pánczélvonat két parancsnoka. Az szemek fedezékeiből láthattuk a hajógyárat benne a két, Kína számára épülő czirkálót egy hatalmas, húszezer tonnás hajó törzse »Austro-Americana« rendelte és most félsz olasz tanyázik benne. A német Breitner fölgyujtott olajtelepe még most is füstölög. A herczeg római forrásai meg a part között kicsiny, pavillonfejü 21-es domb. A fensik ez tolt mellvédjét egy magyar tartalékos tisz az olaszok minden támadásával szemben. ( olyan fából faragták, mint két vezetőmet, s a szomorú nevű románt és Scheichelbau tegnapi prágai diákot, a mozgékonyt, a Nagyon megkértem és Bojna elmesélte ké­t pánczélvonaton. »Görz volt az állomás. Éjszaka a sale­ hídon át, onnan törtem Nerhovlje-Plav ellenség fölöttem a csúcsokon állt és a­­ füst elárult. Lőttek ránk, visszafordultunk­­ön át Sagradóba rohantunk. Nagy törv állt ott, valamennyit lekartácsoztuk. A mellett pánczélos autók támadtak meg 1 méteres ágyukkal. Küzdve hátráltunk, sináig leráztuk őket, mire megint előny Redipugliába. Most, nem zavartak­­ elvi ellenséget. Nemsokára Verhovljáig a valt kellett megvizsgálni és a­hol szükség .

Next