Az Ujság, 1915. augusztus (13. évfolyam, 211-242. szám)
1915-08-02 / 213. szám
l hatatlanok, további tárgyalásoknak semmi értelme nincsen. Új ausztráliai hadiadó, Berlin, augusztus 1. Az Age című újság jelenti, hogy az ausztráliai kormány a hadiköltségek fedezése czéljából kénytelen font sterlingként három pennytől öt shillingig terjedő fokozatos jövedelmi adót kivetni. Az adóztatás százötvenhat font sterlingnél kezdődik. Elsülyesztett halászhajók. London, augusztus 1. (Reuter) Egy német búvárhajó két lowestowti halászjárművet elsülyesztett. Az elsülyesztett hajók legénységét partraszállították. Elsülyedt torpedóromboló. Konstantinápoly, augusztus 1. Megbízható magánjelentés szerint egy nagy ellenséges torpedóromboló a Fekete-tengeren Keeken magasságában, Schilétől keletre ismeretlen okból elsülyedt. A máltai zsákmánybíróság ítélete, Athén, augusztus 1. Az athéni távirati ügynökség jelenti. A máltai zsákmánybíróság a Kalymnos gőzös rakománya dolgában úgy ítéli, hogy a görög alattvalók áruit nem kobozzák el, a rakomány többi részéről pedig később ítélkezik. A vardanellák ostroma. A török főhadiszállás jelentése. Konstantinápoly, július 31. A Dardanellaarczvonalon — mint a főhadiszállás jelenti — július 30-án a szokásos kölcsönös helyi jellegű tüzelés folyt. Ari Bumunál jó eredményekkel aknákat robbantottunk, melyeket centrumunkból kiindulva az ellenség felé előretoltunk. Az ellenséges lövészárkok egy részét és a drótsövényakadályokat elpusztítottuk. A többi arczvonalon semmi jelentős. Ha még egy téli hadjárat lesz... Konstantinápoly, augusztus 1. A Tanin arra az esetre, ha a háború még egy télen át tartana, felszólítja a nemzetet, kettőzött buzgalommal legyen segítségére a hadseregnek és minden nélkülözhető javát adja át katonáknak. Angol vereségek, Konsantinápoly, július 31. Bagdadi jelentés szerint az angol hadsereg mohamedán katonái, akik átmentek a török táborba, beszélik, hogy egy angol zászlóalj összes tisztjei július 14 én folyt éjjeli harczban elestek. Csak a parancsnok maradt életben. Egy másik zászlóalparancsnok ugyanebben az ütközetben súlyosan megsebesült. A török tüzérség elsülyesztett egy ellenséges hajót, amelynek fedélzetén ágyuk voltak. Brulard tábornok a Dardanelláknál. Paris, augusztus 1. A Matin jelenti Marseilleból. Brulard tábornok a Dardanellákhoz utazott, ahol átveszi egy hadosztály vezetését. Hervé dűlőre akarja juttatni a Dardanellák ostromát. Paris, augusztus 1. Hervé lapjában, a Guerre Sociale-ban, ezt jelenti ki: A hármas entente diplomácziája Szerbiát nem bírhatta rá, hogy Bulgáriának átengedje Macedónia területét és ezzel Bulgáriát beavatkozásra bírja. Szerbia vonakodása folytán a szövetségesek kényszerültek a Dardanellák megvívására százezer emberrel többet áldozni, hogy ezt a rosszul kezdett expedíciót be lehessen fejezni. Az egész világ tudja, hogy a hadműveletek a partraszállás óta nem jutottak előre. A partraszállított csapatok csak puszta sziklákat tartottak megszállva, ahol kitéve a törökök tüzelésének, az egész utánpótlás csak a legnagyobb nehézségek mellett lehetséges. E mellett a szövetségesek rendkívül sok embert veszítettek. Az expedicziót dűlőre kell juttatni, mert a csapatokra és a flottára másutt nagyobb szükség van és mert azonkívül az oroszok segítségre szorulnak. Hogy nekik hadianyagot és mupicziót lehessen küldeni. Konstan AZ ÚJSÁG Hétfő, 1915. augusztus 2. tinápolyt minden áron el kell foglalni. A rossz időjárás beálltával a partraszállított csapatok élelmezése lehetetlen lesz. Két hónapon belül Konstantinápolynak el kell esnie, mert különben az egész áldozatot hiába hozták. A balkáni államok és a háború. Képzelt szerb támadás. A Magyar Távirati Iroda jelenti a sajtóhadiszállásról: A nisi távirati iroda július 26-iki ama jelentése, hogy egy szerb különítmény Batar mellett (Janjától délre) átlépte a Drinát, azután hirtelen megtámadott egy osztrák-magyar osztagot, a légből kapott koholmány. Sem az említett napon, sem előbb vagy később az említett tájon szerb járőrök vagy osztagok a Drinán innen nem mutatkoztak. Az Adeverul 70.000 rubelje. Bukarest, augusztus 1. Az Adeverul szerkesztősége megczáfolja az Universulnak azt a jelentését, hogy Mille Konstantin, az Adeverul tulajdonosa Szinajában elvesztett egy borítékot, amelyben 70.000 rubel volt. Az Adeverul hivatkozik arra, hogy még az ellentábor lapjai is, mint a Ziua megcáfolták ezt a jelentést. Az Homo hősei, Leonhard Adelt, a »Berliner Tageblatt«-nak az olasz harctérre küldött tudósítója írta ezt a czikket: Régi várak állanak a Karsztban: Rocca, Duino, Rubbia, Greifenberg, Görz, Laibach és újak is, amelyek története azonban annyira változatos, hogy titokzatosan ősieknek tűnnek. Az egyik közülök — nem nevezem meg — összegyűjtötte magán a modern háború minden jegyét. Az erődítés egyik sarkában messzi kikönyököl a Vastagmellű bástya; koraiakban fut egy ősi gesztenyefa körül és a fa világoszöld sátra megtompítja a koraiakra eső fényt. Az egyik lőrés előtt ifjú tiszt guggol és telefonkagyló van a fülén. A völgyet telefondrótok szövik keresztbe-karba ; az ágyuk idegei ezek. Fönn a vártorony tetejében a hasán fekszik egy tiszt és kétágú távcsővel kémli a vidéket. Olyan mint a pók, mely az áldozatára lel . Körner alezredes ő. Hetek óta járja a vidéket. Az olasz leányok és férjtelen asszonyok, akik odalenn a faluban a házak előtt ülnek, kezdetben félősen keresztet vetettek, ha autóban elrobogott előttük. Ilyenkor mosolygóan szólt rájuk : »Lányok, el ne áruljatok ! Csak a ti károtok, ha az ellenség idejő — nekem nem árt!« Azóta azonban ráemelik a szemüket... Kömer alezredes nem ír naplót, kard nem csörög az oldalán — de mégis romantikus. Szereti a törököket — némileg a hárem miatt — török bugyogót visel, a fején hetykén ül a fez és az egész sereg »hosszú bosnyák«-nak hívja ; ennek azonban csak a fezben van némi alapja. A feznek története van. Nem éppen gyönyörű, de illik a lövészárokba. Lenn feküdtek Szerbiában és olyan közelségben, hogy az ellenségek az egymás szívedobogását is hallhatták. Senki nem dugta ki az orrát, mert azonnal golyót kapott a fejébe. Piszkot, szemetet dobáltak egymásra és igy lett hasznavehetetlen a hősnek sapkája, a melyet a szerbek boszantására kiakasztott a lövészárok fölé. Nem volt sapkája, másik után kutatott hát és a derék bosnyákok voltak olyan szívesek kisegíteni őt. Azóta viseli. Akkor is a fején volt, amikor a hadilegenda szerint a 708-as magaslatot annyira szétlőtte, hogy csak 704-es maradt belőle. Fején volt akkor is, amikor nehéz mozsaraival áthatolt a magunk állásain, az Isonzón előnyomult egészen Lucziniczáig és a cormonsi pályaudvaron kiszállított olasz csapatokat annyira összekartácsolta, hogy minden kedvük elment az ottmaradástól. Akkor is a fején volt, amikor fölkerestük őt a varázskastélyában, a csatatér közepén. Az öreg úr nyári álmát aludta, egy aggastyán, aki az emlékeiről álmodik. Hová tűntek az idők, amikor a szent római birodalom császárja betört a kapun és lándzsák csaptak össze lovagi tornán és ellenség döngette a falakat. A kor megszelídült, békés lett és mai emberek nem tudnak a férfiasságról és balgaságokat űznek. Odafönn például valaki a hasán fekszik, kémli a völgyet és a sarokban egy halott jószág, olyan, mint az élő fül, beszél fura szókat. És messzi valahol dörög, dörög és ráczáfol a derült égre. Plava környékén B. tábornok seregében egy csemete zászlós tűnt föl nekünk, mellén az arany vitézségi érem. A tábornok szólt: — A legderekabbak egyike. Az érmet Belgrad alatt szerezte... Luka, beszéljen róla az urnák! Az ifjú magyar elvörösödött, mint a rák, de neim engedtük habozni, muszáj volt beszélni neki. — Belgrad kiürítésekor volt. A magyar parton a szolgámmal együtt a svadronomat kerestem, de túlról lövöldözést hallok. A távcsövön át meglátom, hogy néhány katonánkat nagy szerb erő vette körül. Csónakba ugrottam és a három czivilkocsist pisztolynál vettem rá, hogy átevezzenek velem. Az egyik kocsis golyót kapott a fejébe , belöktem a vizbe. A másik kettő kikötött velem. Annyi katonánkat szedtem a csónakba, amennyi belefért, visszaeveztem a Száván és az első pontra vittem őket. Egy káplár megsebesült. Mire visszaértem, a szerbek rohamra indultak. Csak tizenhatan voltunk, hangos Éljen !-t kiáltottunk és raj vonalba lefeküdtünk. A szerbek utánunk csinálták. Mint a teknősbékák másztunk a partig, csónakba ugrottunk és ellöktük magunkat. A szerbek ordítva és lövöldözve utánunk. Két katonám megsebesült, a többit visszahoztam. Luka Pál feszesen nézett a generálisra, aki fejbólintással mondott köszönetet. Luka Pál megkönnyebbülten ment el. A Karsztból jövök. Azon az utón, a melyen különben jámbor zarándokok ballagnak a Monte Santóra és bab van a czipőjükben, hogy a sántikálásukkal is megindítsák Máriát. A szegény szlovének az útmenti vörös sziklabarlangokba húzódtak, mert a faluik tűzbe kerültek. Mélyen alattunk merész kőhíd vágott át a smaragdzöld Isonzón. A vasút sinpántlikája rajta jött a jobbpartra át, a sziklafalak mentén igyekezve tovább. A tiszt, ki velünk volt, elmagyanrázta,. f — Fönn az ellenség áll kétszáz ágyúval, lenn a mi pánczélvonatunk szalad. Nabresina márványbányáihoz jutottunk; a fehér kövei Bécs és Trieszt palotáit díszítik. Azután olajfák ezüstzöld ligetje, a babér sötétzöldje következett és sok szőlő terem, a melyek borát már Lucia, Augusztus császár felesége is nagyon szerette. Itt szépek az asszonyok, a tartásuk nemes — olaszul beszélnek. A meredek sziklafalakon túl a tenger kéklik. Az öreg Duino várkastély terraszán állunk. Itt pihentek meg a Hohenstaufok, ha Olaszország ellen vonultak. Távol csónak csavargott a tengeren, talán kém feküdt benne a hasán. Puskagolyók röpültek feléje, az Echo lassan »fölmondta« a dörgést. A zeniten ellensége aviatikus, mint karvaly keringett. Sietiana öblébe, katonák fürödtek nagy hujákolással. A harcztéren Duino és Sietiana ura Thuri Taxis Sándor herczeg vezetett minket. A gránáté belevagdostak a 121-es magaslatba és D’Annunziról, Duséról, Pilkeről és Bourgetről beszélgetőin egykor vendégei voltak Duinón, azután Wemöllerről, Hoffmansthalról és Strausz Richárd a kik ma is barátai. Köröskörül minden sz történelmi és kulturált. Délután Manfahom jutottunk , most Bomna főhadnagy és Scheicbauer hadnagy vezetett bennünket, a mögött korkantó pánczélvonat két parancsnoka. Az szemek fedezékeiből láthattuk a hajógyárat benne a két, Kína számára épülő czirkálót egy hatalmas, húszezer tonnás hajó törzse »Austro-Americana« rendelte és most félsz olasz tanyázik benne. A német Breitner fölgyujtott olajtelepe még most is füstölög. A herczeg római forrásai meg a part között kicsiny, pavillonfejü 21-es domb. A fensik ez tolt mellvédjét egy magyar tartalékos tisz az olaszok minden támadásával szemben. ( olyan fából faragták, mint két vezetőmet, s a szomorú nevű románt és Scheichelbau tegnapi prágai diákot, a mozgékonyt, a Nagyon megkértem és Bojna elmesélte két pánczélvonaton. »Görz volt az állomás. Éjszaka a sale hídon át, onnan törtem Nerhovlje-Plav ellenség fölöttem a csúcsokon állt és a füst elárult. Lőttek ránk, visszafordultunkön át Sagradóba rohantunk. Nagy törv állt ott, valamennyit lekartácsoztuk. A mellett pánczélos autók támadtak meg 1 méteres ágyukkal. Küzdve hátráltunk, sináig leráztuk őket, mire megint előny Redipugliába. Most, nem zavartak elvi ellenséget. Nemsokára Verhovljáig a valt kellett megvizsgálni és ahol szükség .