Az Ujság, 1915. október (13. évfolyam, 273-303. szám)
1915-10-10 / 282. szám
Vasárnap, 1915. október 10. AZ ÚJSÁCI HHNHIhHk erélyes intézkedéseivel sok tekintetben gátolta azt, hogy a közgyűlés egyes klikkjei akadályokat gördítsenek útjába. Kéri a polgármestert, nyilatkozzék, mi igaz ezekből, kikből állanak a klikkek, kik azoknak képviselői. Szóba hoz egy czikket, amely egy előkelő fővárosi bizottsági tagról azt állítja, hogy bizottsági tagságát arra használta fel, hogy a főváros zsirakciójának titkait megtudva, azt spekulációs alapul használta fel. Ugyane szerint a czikk szerint egy másik városatya állítólag arra akarta bírni a fővárost, hogy zsírkészleteit adja el, mert ez az ő szalámiüzletének nagy hasznára lett volna. Cáfolat nem jött. Szóba hozta Vértes ezután a nyári, utolsó közgyűlésen történt inczidenst, amikor tudvalevőleg egy bizottsági tagra azt állították, hogy a fővárosnak szállító bizottsági tagok korona províziót kapnak, mások kevesebbel kénytelenek beérni. Megelégelte már ő és vele, azt hiszi, mindazok, akik önzetlenül szolgálják a közt, hogy a bizottsági tagokról ilyen hangon lehessen beszélni. Folkusházy Lajos tanácsos azonnal válaszolt Vértes szavaira. E lap megjegyzését — mondotta ■— nem olvasta, azonban figyelmemet felhívták rá. Az hívta fel, aki illetékes. Én akkor kijelentettem, hogy ez igazságtalanság, amit én, aki, különben megnevezve nem voltam, nem állítottam. Felajánlottam arra vonatkozó készségemet, hogyha ezzel élni kíván, ezt nyilvánosan is kijelentem. (Helyeslés.) A mélyen tisztelt bizottsági tag úr ezt mérlegelte és azt mondta, nem reflektál rá. Ezzel részemről az ügy el volt intézve. (Élénk helyeslés és taps.) Vázsonyi Vilmos : Én nem tudom, mennyire helyén vagy nem helyénvaló, hogy ebben a mai vitában, mely kell, hogy tengely legyen ebben az akcióban, ezt a mellékkérdést felemlítjük, de ha felmerült, ismétlem, szakítani kell teljesen azzal a hagyománynyal, hogy megtorlás nélkül hagyjunk támadásokat, hogy minden támadást elhallgatunk. Helyeslem, hogy esetről-esetre számon fogjuk kérni, ha támadások megtorlás nélkül maradnak, mert ha ezt folytatjuk, elérjük azt, amit egyszer mondtam elkeseredésemben, hogy szégyen lesz bizottsági tagnak lenni. Azt akarom, hogy ne szégyen, hanem hisz, méltóság és megtiszteltetés legyen a bizottsági tagság (Helyeslés.), azt akarom, hogy aki a közgyűlést rágalmazza, becsületében marczangolja, elnyerje méltó büntetését. Szalai Mihály a baromfitenyésztés létesítését sürgette, erre vonatkozólag indítványt is nyújtott be. Kraemer József a rekvirálást és az állatállomány összeírását sürgette. Javaslatot nyújtott be a hizlalók kukoricaszükségletének biztosítására. Szólt a tojásdrágaságról és ismertette a németországi viszonyokat az ott foganatosított intézkedésekkel együtt. Mindazokra a czikkekre vonatkozólag meg kell védeni a közönség érdekeit, amelyekre a fővárosi lakosságnak feltétlenül szüksége van. Végül nagy elismeréssel szólt Folkusházy tanácsosról, aki éjjel-nappal dolgozik és minden téren megteszi kötelességét. A tanács javaslatát elfogadja. (Éljenzés.) Beimer Sándor (ő az a bizottsági tag, akit Vértes a beszédében aposztrofált) személyes kérdésben szólalt fel és visszautasította az említett lapnak támadását. Glücksthal Samu azzal kezdte beszédét, hogy Vértes nem jó szolgálatot tett sem a közélelmezés kérdésének, sem a közgyűlés méltóságának. A közönség jogos keserűségében amúgy is téves következetésekre jut a felelősség kérdésében és a fővárost vonja felelősségre oly következményekért, melyeket nem ő okozott és amelyeket elhárítani nem tudott. A közélelmezés kérdésében a törvényhatóságnak közjogi hatásköre nincs. A főváros csak egy nagykereskedő szerepét játszsza, az élelmiszereket a lakosság számára bevásárolja és a fogyasztóközönség között szétosztja. A közjogi funkció kizárólag az államhatalmat illeti meg, amely azonban kizárólagosan termelési politikát folytat. A zsir magas ára kizárólag az élő sertés árában leli magyarázatát. Drága sertés mellett nem lehet olcsó zsir. A hizlaló, aki békében egy pár disznón 30 koronát keresett, most 400 koronát keres. A húsfeldolgozó iparos pedig egymásután csukja be üzletét, ami bizonyára csak azért van, mert a megélhetés minimumát nem keresi meg, és mégis lépten-nyomon csak azt halljuk, hogy ahentes az uzsorás, a rendőrség a kereskedőt vizsgálja, a zsírkészletek felhalmozása a kereskedőnél büntetendő cselekmény, a termelő árfelhajtásával is készletei felhalmozásával pedig senki sem törtükt. Bármily foglalkozási körben legyen található az árdrágító, a polgárság megvédése kell hogy sújtsa a modern alkimistát, aki vérből és könyből aranyat sajtol. (Élénk helyeslés.) Bárczy István dr. polgármester felolvasta Hofernek a Szerbia elleni offenzivára vonatkozó jelentését, amit a közgyűlés lelkesen megéljenzett. Székács Antal és Bittner János felszólalása után Bárczy István szólalt fel s reflektált a vita folyamán elhangzott kritikákra. Kimutatja a német városok kongresszusának határozataiból, hogy a városok nem, csakis az állam segíthet a bajokon, mert hatalmi eszközökkel a városok nem rendelkeznek. Azt hiszi, hogy a mi kormányunk is meg fogja tenni a magáét. A felelősséget minden irányban viseli. Aztán így folytatja : A mi hibát elkövettünk, vagy abban rejlik, hogy talán nem ítéltük meg helyesen a dolgot, talán nem volt elég hozzáértésünk, de az igyekezeten semmi esetre sem múlott. És e helyütt a magam részéről is nem mulaszthatom el, hogy Folkusházy Lajos kollégámnak (Lelkes éljenzés és taps.) azért az odaadó, valóban lelkes és minden kívánságot igazán kielégítő működésért a leghálásabb köszönetemet fejezzem ki (Zajos éljenzés és taps.) és mindazokért az intézkedésekért, amelyeket inicziált, a magam részéről szintén kötelességszerűen a felelősséget elvállalom szolidárisan vele együtt. Azt hiszem, hogy azok a támadások, amelyek őt érték, azokkal szemben a 1. közgyűlésnek az a jóindulatú elégtétele, amelyben őt részesítette, teljesen kielégítheti ambícióit és azt hiszem, hogy éppoly ernyedetlen és igazán talán emberi erőt is felülmúló igyekezettel fogja továbbvinni ezt a nehéz és nem hálás ügykört és fogja ellátni annak ügyeit, amint eddig is tette. Kérem a 1. közgyűlést, hogy azt az objektív kritikát, amiben minket részesített, a jövőben is gyakorolja. Mi át vagyunk hatva annak tudatától, hogy milyen nagy érdekek azok, amelyeknek szolgálatában állunk, hogy ma a szegény lakosságnak mily nehézséggel kell megküzdeni az élelmezés terén és természetesen nincs oly csekély része a drágaságnak, amelynek leküzdéséért nem volna érdemes a legnagyobb erőfeszítést megtenni. Ha nem történt volna semmi hiba sem, akkor is bizonyos, hogy a zsír ára 7—8 korona volna és a marhahús ára ugyancsak ilyen magas lett volna, mert ezen segíteni úgy sem tudunk, mert készletekkel az árakat olcsóbbá tenni nem lehet. — Még két dologra akarok kitérni. Az egyik az, hogy a sajtótámadásokkal szemben kellő helyreigazításokkal állandóan nem éltünk, de ennek is némi magyarázatául legyen szabad hivatkozni nagy elfoglaltságunkra, amely igazán még arra is alig adott időt, hogy az újságokat végigolvashassuk és csak hallomásból tudom, hogy itt vagy ott mit mondtak rólunk és a főváros közélelmezéséről. Belátom azonban, hogy ez a politika nem volt helyes és a jövőre nézve mindenesetre a legsürgősebben fogok intézkedni arra, hogy legyen ennek rendes organizációja, mely mindig megvizsgálja a dolgokat, amik a lapokban úgy a közgyűlésről mint a tanácsról, vagy egyes tisztviselőkről megyennek. És minden esetben, ha valami rágalmazás fenforog, kivétel nélkül megindítjuk az eljárást és a helyreigazításnak is mindig meg kell történnie. A másik kérdés, amit Pető bizottsági tag úr említett, az, hogy a közgyűlést nem tartjuk szükségesnek ezzel foglalkoztatni. Méltóztassék elhinni, hogy a tanács részére általában nem kellemes dolog közgyűlés nélkül adminisztrálni, mert különösen ily kérdésekben, ahol óriási felelősség terheli a tanácsot, nagyon kényelmes felelősséget megosztani a közgyűléssel. Vázsonyi bizottsági tag úr indítványát helyeslem, hogy a közgyűlésnek havonként jelentést tegyünk a közélelmezési állapotokról. Megjegyzem, hogy ha a közgyűlés bármely részéről aziránt való kívánság nyilatkozott volna meg, hogy a közgyűlést összehívjam, mindig itt voltam Budapesten, nem voltam szabadságon , bármikor nyáron is összehívtam volna a közgyűlést. Most, mikor olvastam az újságokban, hogy a VI. kerületi bizottsági tagok értekezletén felmerült az a kérdés, hogy közgyűlést kell tartani, rögtön kötelességszerűleg összehívtam a közgyűlést. Mindenesetre kötelességszerűen fogjuk teljesíteni a közgyűlésnek azt a határozatát, ha el méltóztatnak fogadni Vázsonyi Vilmos indítványát, hogy minden hónapban jelentést tegyünk a közélelmezésről, de azt hiszem, ez nem sokat változtat a hajon, mert, mint méltóztattak hallani, a bajnak gyökere nem az intézkedések esetleges helytelenségében van, hanem abban, hogy ezek a kérdések nem voltak országosan rendezve. Bejelentette ezután, hogy a városok kongreszszusát, amelyet ő kezdeményezett, legközelebb ülésre hívja egybe. Beszédét így fejezte be : — Mindezek után méltóztassék megengedni, hogy még egyszer kijelentsem azt, hogy a tanács minden erejével azon lesz, hogy minden tőle telhetőt megtegyen az élelmezés nehézségeinek elhárítására, viszont a magam részéről a saját személyemre nézve is kijelentem azt, hogy minden egyéni reputációmat hozzákötöm ahhoz, hogy ebben a tekintetben a közgyűlés által indított akciónak sikere tényleg mielőbb be is következzék. Kérem, méltóztassék a tanács javaslatát elfogadni. (Zajos éljenzés és taps.) Baránszky Gyula dr. szólott még, majd Szigeti János a főváros üzemi alkalmazottai részére háborús segély utalványozását sürgette. Az elnök ezután szavazásra tette föl a kérdést. A közgyűlés egyhangúlag magáévá tette a tanácsi előterjesztést Vázsonyi Vilmos kiegészítésével a büntető szankcióra vonatkozólag. Elfogadták azonkívül Székács, Havas Rezső dr. és Kraemer József dr. indítványait is, míg Szalai Mihálynak a baromfitenyésztésre vonatkozó indítványát a népélelmező bizottság elé utalták. Ezzel a közgyűlés fél kilencz órakor véget ért. (A propellerközlekedés korlátozása.) A Csavargőzösátkelési Vállalat igazgatósága azzal a kérelemmel járult a pénzügyi kormány elé, hogy engedje meg neki a dunai forgalom eddigi rendjének megváltoztatását. Kéri mindenekelőtt a Lánczhidi Erzsébet-híd pesti hídfője és a Szilágyi tér—■ Vigadó-tér járatok megszüntetését. Ellenben kéri új közlekedési vonalak engedélyezését : Óbuda— Margit-híd pesti hídfője, a Ferencz József-híd budai oldala s az Erzsébet-híd pesti oldala között. A vállalat kérelmében felemlíti, hogy az eddigi vonalakat azért is képtelen fentartani, mert a kormány két gőzösét lefoglalta hadi czélokra s azok a vonalak feleslegessé válnak a Lánczhíd megnyíltával. A kormány a kérelmet véleményadás czéljából kiadta a főváros hatóságának. Ez az ügy legközelebb a közlekedési bizottság elé kerül. (A burgonya ára a kiskereskedelemben.) A burgonya árának szabályozására vonatkozó kormányrendelet a termelőre nézve ma lépett életbe. Ebből kifolyólag a vásárigazgatóság tájékoztató árjegyzéke szerint a budapesti detailárak a következők : Nagybani ár viszontelárusítók részére kg.-kint: sárga burgonya, rózsa burgonya, kifliburgonya és magnum bonum 14 fillér (eddig 14—16 fillér, illetve a sárga 17—19 fillér volt). A fehér burgonya, a Woltmann-fajta 13 fillér (eddig 14—16 fillér volt). Kicsinybeni ár a fogyasztó közönség részére kg.-kint: rózsa, sárga burgonya 18 fillér (eddig 18—24 fillér volt), fehér és Woltmann-féle 17 fillér (eddig 17—18 fillér). Ennél az ármegállapításnál figyelembe vétetett a budapesti nagykereskedőnél a vasúti szállítás dija métermázsánkint 120 fillér, a kövezetvám és mérlegdíj 10 fillér, a vagyonból való kirakás, zsákolás, bevásárlási jutalék 50 fillér. A raktárba fuvarozás 40 fillér, a zsák-és zsinegköltség 50 fillér, a szállításnál mai nap általában tapasztalható súlyhiány, fagyás, rothanás 90 fillér, a raktári irodai költség, az áru válogatása, selejtezése, adó stb. 90 fillér, a kereskedő keresete 50 fillér, összesen tehát métermázsánként 500 fillér. Ehhez hozzá jön a kiskereskedőnél: 1 métermázsa árunak iS