Az Ujság, 1915. október (13. évfolyam, 273-303. szám)

1915-10-31 / 303. szám

............. Szpászics Vilmos, IX­I Korponay Jánosáé, garamszegi Géczy Juliánná Kunst Jancsi. x a « a j j t a b r s n_n_n_rL_n L saárov béz Huber Jolán. XL ma, em, ki, le, gyár, a, gél, rály, ső, bér, a. Glanca Juliska. VNIL — a — rdm — troma — iliom — ívány — Urna — like — kör — osár — éger VL Arad, Góga, Ungvár, Nagyvárad, Déva, Uszkob, Baja, Radna, Langfelder Magda. VIL Kis­inka és Endre. os trjság Vasárnap, IS15. október 31, ne i ''­­ i­rrnirri in K. Marianne. Nos, az én statisztikám, a­mire meg­állapításaim vonatkoznak, nem szorítkoznak ilyen szűk körre, sőt belefoglaltam a budapesti leánygimnáziumokat is. Engedelmeddel, ezúttal vagy eltértél a tárgyilagosság­tól, vagy szőkébb pátriádban csakugyan ilyen nem álta­lános értékű tapasztalatokat szereztél. Nunc autem vale carissima , tene me berugna memoria ! *— Wéber Manczi: Ezúttal rövid üzenetekben pörgetem le postámat, neked is csak kevés, jó szót juttathatok, kedvesem. fiam, én mindig irtóztam az üres erkölcsi prédikéczióktól. Mélyeb­ben kell megfogni a dolgot, hogy nyomot hagyjon az ifjú lelkekben, nem szapora és szigorú szóval, hanem lelkiismeretes és nem tanulságokat hangoztató lelki kezeléssel. A falusi kis­lányról szerzett impresszióimat nem kötöm mindenkinek orrára. Az a falusi­ kis­lány úgyis tudja, úgyis érzi, mi az igazság. — Baba. Ne is sejtse: ez esetben érthető és menthető a színészkedés. Folytasd a játékot, míg magad is elmerülsz szerepedben, azután lásd be, hogy nem ezen a ponton végződik a bol­dogulásod. Sőt itt kezdődik, hidd el nekem. Vigasztalást egyelőre ne a könyveidben keress, hanem víg társaság­ban, szórakozásaid közepette. A léhaságot én is elítélem de értsük meg a példázatot. Az antialkoholista doktor is kénytelen olykor boritalt ajánlani vérszegény kis lelkek erősítéséül. — S. K. Hilda. Gratulálok, kis barátnőm,­­ megh­atottan ragadom meg fáradt, vértelen kezedet, íme, ennyi megpróbáltatás után a legnagyobb boldog­ságban van részed, igaz hitem, hogy ez meg fogja aczélozni bátorságodat az élet küzdelmeiben. — Hazai Ilus. Ez a te világod egyelőre, Ilus , s én nem sze­retem a nagyképű írókat sem, a­kik olyan társadalmat vagy világot ismertetnek műveikben, a­mit csak híré­ből, vagy más könyveken által ismernek. Arról szó sem lehet, hogy a leveled nem érdekel, hiszen arról írsz, a­mi rád vonatkozik, a­mi helyesen tölti ki minden idődet, munkakedvedet, és ambícziódat. — L. Margit. Igaz, fiam, hogy a nagytehetségű fiatal művész produkczióival szem­ben szinte részvétben volt a vidéki közönség? Hogy fél­üres nézőtér előtt játszott, mert a magyar neve nem im­ponált derék honfitársimnak? — Hollós Bence Margit. Én pedig szomorúan tapasztalom, hogy valaki eltávolo­dik tőlünk, s még mindig a múltakon tépelődik, a­helyett hogy szép terveket szőne. Mit jelent az a kitétel, hogy neked­­nincs szerencséd«? — Präger Janka. Szóra igenis érdemes, de nyomtatott betűt olyan nyilvánosság előt­t, a­milyen Az Ujság-é, még nem érdemel. Az írástól kü­lönben nem tiltanának el, mint számodra haszontalan időtöltéstől, mert hátha lesz belőled valami. Különben ez üres szó, mert én nem tilthatlak el semmitől, hiszen rég elpártoltál tőlem. Most se a jóbarátot kerested fel, hanem bírálót kerestél, s íme, én a régi ragaszkodással nem vonom meg tőled jussodat. — Kálmán Dorka. Béka­­szomb csigamártással. Ugy­e, nagyszerű eledel? Most tisztelettel kérem a czimeres és sajátkezűen megczimzett ünnepi meghívót. Dorka kisasszony. — Éles Jolán. A haladás mértékét ez a csinos zongoraszám nem jelöli meg. Hogy is­ vagyunk az etűdökkel és a szo­nátákkal, Jolán? Erről kérek hiteles beszámolót! — Füredi Piroska. Hál Istennek, hogy így történt. Az adott viszonyok között igy kell fohászkodnunk, nemde, Piros ? Most sürgős értesítést kérek, hol van a­ beteg , megjött-e már a transzporttal és mikor, vagy hol látogathatom meg ? Máskor többet írok. — Füredi Pali. Bizony ahhoz több idő kell, mint a legékesebb latin nyelv stúdiumához, Pál barátom. Mikor jöttök el mostanában ? Kérdezni valóm is volna, meg mondanék is valamit. — Klein Erzsi. Csakugyan, Erzsi, nemcsak az írásodon ütköztem meg, hanem a kapkodó és ideges mondatokon, melyeknek gördülékenységén és ép hangzásán egyébként nem leltem kivetni valót. Terveidet illetőleg nem találom meg az el­lentmondást, technikai fogyatékosságaid és szerzői ambi­­cziód között. Más az alkotó költő, s más a reprodukáló művész. Csak a bizonysággal vagy még adósom, hogy csakugyan van hivat­ottságod ? Igaz, hogy jeles festő, művész, poéta és író akárhány akad a gyengébb nem kép­, viselői között, de komponista alig. Nem csodálkoztál még ezen V — Sebők Szóra. Megmondom, fiam : igénytelen és közepes. A­mi nem jelenti azt, hogy írásai hasznavehetet­lenek, különösen napi érdekű rovatok szempontjából. A kétkedőket nyugtasd meg, lelkem, hogy nem tévesztettél meg engem, hiszen olvasóim nagy táborában ezernél több egykorú leánytársnőd akad. — Mády Etuska. Ezen könnyen segí­the­tünk, Etus, nos, találd ki, hogyan? A »bosnyáknak« pedig útilaput a­ talpára! Megértettél? Egérfogó is elegendő, vagy feltétlenül két czicza szükséges a házibéke megteremtésére? De hol rekviráljak én ilyen bátor cziczát, kicsikém? — Szé­kely Zoltán és Pannika. Korai volna, Zoli barátom ! Lám, Pannika illedelmesen vár a sorára, példát vehetnél róla ! — Szilárd Laczi, Pista és Erzsi. Nem haragszom, de ha ismétlődik a dolog, hadüzenet lesz a vége ! Nekem irta­­tik, helytelenül ezimezitek leveleteket. — Klein Béla. Haladunk, Béla barátom ! Mikor mutatkozol be a pódiu­mon? — Lazarovits Böske. Türelmet­ kérek, Böske, most nagyon sok a dolgom, s ezért csak röviden válaszolok első »komoly« leveledre. A »jelölt« úrról személyesen beszélge­tünk, ha majd Pestre hoz a gőzparipa, írd meg, Gabels­­berger, vagy Stolze-Fenyvessy rendszere szerint tanulod-e a gyorsírást, s akkor megüzenem, melyik a leg­újabb kiadású tankönyv. Olgának add át üdvözle­temet. — Mailuska Mária. Dehogy is azért ! Gyónd meg, Maris, mi az igazi oka hosszú hallgatásodnak. — Fenyves Mariska. Feltételesen mondtam, Maris, s éppen ezért nem lehet érvet kovácsolni belőle. Meg­vallom, az illetőt közepes írónak tartom. De hogy el ne felejtsem, ma rólad álmodtam, egy rövidszoknyás, barna kislányról, úgy hiszem, rád illik a személyleírás. — Senkt Miczi. Egyszerű az oka, Miczi, a gőzparipa lassan czammog mostanában. Nyugodj meg, nem kell­ vala­mennyi rejtvényt megfejteni. Dolgozatodat, sajnos, nem közölhetem­ Az Ujság-ban, mert lezártuk a pályázatot.— Varga Böske és Dudás. Ezt szeretem, angyalkáim ! Lám, mégis csak használt a faggatásom. Melyikőtök halogatta a levél megírását ? — Gerő Rózsika. Éljenek a nagyváradi hölgyek ! Azt határozták, hogy “mindegyikük egy-egy szegény hadbavonult családját pártfogolja ? Megtették a kötelességüket ! — Székely Agicza és Dóra. Komoly a szándékotok, angyalkáim ? Majd elválik, hogyan tartják meg ígéretüket a gyöngyösi kislányok ! — Juhász Magda. Ne kiraélj, Magdus ! Minél hosszasabban üzensz, annál nagyobb örömet szerzesz öreg barátodnak : a mi tábo­runkban a nyíltszivü leányoké, a pálma. És még egyet mondok : két urnak bajosan lehet szolgálni. Tudod, mire czélozgatok, lelkem ? — Szondy Etus. Mindennapos eset,­ Etus, kár foglalkozni vele. Az ilyen műfelháborodás ellen az a legjobb orvosság, ha csendben várjuk meg a harag hullámainak elsimulását. Hogyan sikerült a »próba«, drágaságom ? — Spira Malvin. Mi a szösz, ennyire meg­­vénültem volna ! Egy okkal több, Malvin, hogy bizalma­sabb légy hozzám, mert a­ki már magassarkú »igazi n­ői« czipőben tapossa ezt a sárgolyót, az ne két-három sorban tudassa, min­tennét fejét a mostani világfelfordulás idején. Nem leczkéztetlek, csak az igazságot állapítom meg, édesem. — Schäf­fer Erzsiké. Nyilván a postán kallódott el, Zsóka, a­mi nem is csuda mostanában. Mi az óhajod, angyalkám ? — Both Rezsi. Ez csak a kezdet kezdete, Rezsi, ha jobban megbarátkozunk, közelebb engedlek és kinevezlek udvari álomfejtőmmé. Örömmel értesültem katona­bátyád hőstettéről, kétszáz muszkát ejtett fog­lyul kis csapatával ? No ez igazán derék dolog, büszkék lehettek rá ! — Ligday Dili. Pirosra tapsoltad tenyeredet a művész úr tiszteletére ? Lehet hogy igazad van, Diti, ámde mások véleményét is meg kell hallgatni, hiszen nem ok nélkül íródtak azok a közlemények. Mért sürgetsz ennyire, angyalkám, kiállításra viszed az autogrammo­­mat ? — Jendrassále Mariska és Emil. Nagy a panaszom, gyermekeim, lusta levélíróknak bizonyultatok. Jövőben több figyelmet várok, remélem, meghallgatjátok prédiká­­cziómat. Miről mesél Inkó bácsi ? — Berger Piroska. Ebből az a tanulság, Piri, hogy máskor jobban gondoljá­tok meg a dolgot, mielőtt nekivágtok az ilyen tortúrának. Okosan válaszoltál a poseni levélírónak; az volt a helyes czél, hogy megnyugtasd, az aggodalmaskodókat. Ügyes sakkhúzás volt, hozzád méltó megoldás, Piros. — Pollner Panni. Annak a vitéz urnak a sorsa érdekel, Panni, a­ki a muszka harcrtéren hadakozik. Egyébként helyeslem el­határozásodat, leányom, az ilyen lelkes teremtésnek katedrán a helye. — Sternberg Frida. Nos elővettem hosszuszáni pipámat, — a te kedvedért vásároltam, mert nem szeretem a pipafüstöt — belesüppedtem karos­székembe és most halld meg ítéletemet: a »lekváros eset« írójának tíz adag nagyapói szeretetet utalványozok, újabb dolgozatot azonban nem fogadhatok el postaszekrényem számára, mert már lezártuk a pályázatot. Megnyugszol a szentencziámban, Frida ? — Báró Tornyay Erzsi, Magda és Gyuri. Nem értetek rá ? Nos, oíz is kifogás ? Rejtvénye­teket elfogadom, de hármatok nevében közöljem ? — Schubert Rózsa, Anna és Vera. Szokatlan mulatság ! Remélem, most más téren tűntök ki, gyermekeim. —­­Szombatiig Sándor. Türelem, türelem, Sanyi ! Jövőre is üzensz Mosniczáról, pajtikám ? —­ Madarász Kató. Elő­őrseim azt jelentették, hogy te másfelé is elkalandozol, Káté. Ám tessék, de akkor vége a barátságnak. Szervul" ! — Morvai Béla, Olga és Géza. Helyes, küldjétek vissza­, szívesen kicseréljük. Székesfehérvárott is patikában áru­sítják a tintát, gyermekeim ? — Bálint Bözsi. Tessék, Bözsi, de viszonzásul meg kell ígérned, hogy gyakrabban mutatkozol házunk táján. Áll az alku ? — Bálla Ibolyka. Emlékszem-e ? Nagyon is, Ibolyka ! Ugy­e te vagy az a kislány, a­ki­ évenkint egyszer üzen Galgóczról ? Nos, fején találtam a szöget, leányom ? — Kertész Gizella. Csakis az a czélod, Gizus, hogy jutalomkönyvvel gyarapítod könyv­táradat ? Nem tudtam, hogy Mezőtúron ilyen önző kis­lányok laknak. — Dittrich Márta. Ne bántsuk ezt, Márta, nyilván az a »szófogadatlan kis veréb« csente el levele­det. Küldd el a mesét, szívesen elolvasom. — Lukács Renée. No azt a »csodabogarat« én is szeretném látni, talán bizony harap is a kis jószág, nemde, Renée ? Nos napirendre került már a »tintafolt« ügye ? Remélem, engem is meghívsz a »főtárgyalásra«. — Pesthy Lilyke. Jól esett az érdeklődésed, Lily , ha majd Szekszárdra visz az utam, melegen megszorongatom érte a kezdet. Meg­hűléssel tetézett ideggyengeséget konstatált az orvosom, de csak kilábolok belőle valahogy. Hát téged hány napi szobafogságra ítélt családi törvényszékiek, kicsikém ? — Nils Gyuszi. Az ám, ide hallik hatszázhatvan papír-vitézed hurrézása. Nyilván a kragujeváczi bombagyárat rohamoz­zák, nemde ? Müven szél fujdogál a havasok felől, Gyuszi ? — Babay Tibor, “Angéla és Irén. Nem szükséges beküldeni, úgy látom, már ti is türelmetlenkedtek, pedig »három hét­« nem is olyan­ nagy idő. Egyébként nyugalom : rejtvé­nyeitek hamarosan sorra kerülnek. — Losonczy Renée. Tanulságos történet a javából, az bizonyos ! Merre masíro­zik édesapád mostanában, Renée, Muszkaországból itt legutóbb ? — M. Vass Ilonka. Hja, meredek út visz az Úr,­,apusra, Ilus, ember legyen, a­ki egy szuszra odaér ! Nem árulnád el, miről pengeted kobzodat, csak nem a jég­pálya örömeiről zengesz d kihimnuszt ebben a háborús világban ? — Ádler Márta és Gyurka. Ejnye de ritkán szóltok és keveset is azonfelül. Nem veszem zokon, ha teleírjátok a­­­évérpapirost. — Schönfeld Klári. Kitűnő ! Jövőre is bekopogtatsz az ajtómon, Klári ? — Paulay Gusztáv. Későn érkeztél, öcsém , két hete hogy lezártuk a pályázatot. Azért ne busulj, a jövő szünidőben tied lesz a pálma, ha idején jelentkezel. Mi újság a Lónyay-utczá­­ban ? — Svaiczer Magda. Nem haragszom, Magdus, hiszen nem adtál rá okot. Útmutatásul arra kérlek, akkor üzenj, ha nem mulasztod el miatta kötelességedet. Mária most nem üzent, aranyom ? — Glancz Julia. Nem­ rejtőzöm a­­padlásra, sőt, ha úgy kívánják a »szabolcsi illen­szabályok«, a kapuban várom a tiszamelléki atyafiakat. Nos, jó lesz így, kis hitetlenem ? Mi baja volt F. Juliska néniének ? Értesíts róla, érdekel a dolog. — Szalló Böske. Ki súgta meg a titkot, barátnőiddel beszéltél rólam, Bözsi ? Lássuk a rejtvényt, de bogas legyen ám, hadd törjék rajta a fejü­ket az aprószentek. — Krausz Vilike, írd meg Sanyinak, ideje már, hogy megszólaljon. Miről beszélgettetek leg­utóbbi találkozástokkor ? — Langfelder Magda. Fel a férjel, Magdus, lássuk, mi a kívánságod ! ígérem, nem lesz okod a panaszra, ha hűségesen kitartasz mellettem. — Kerekes Adrienne,.Hej, bár én is ott lehetnék, Adrienne, olyan sokat mesélnék nektek, hogy három hétig is elhall­gatnátok ! Miről dalolnak a lányok kukoriczafosztáskor ? — Ifj. Brück Béla. Majd háború után, jó lesz, öcsikém ? Rejtvényeid hamarosan sorra kerülnek, csak türelem, Béla. Miről csiripelnek a verebek az iskola táján ? — Rob­ Tunis. Biztató kezdet! Remélem, a félév végén csupa »jeles« lesz a bizonyítványodban, így van rendjén, Torus ! Kikkel barátkozol Debreczenben és mivel fogla­­latoskodol szabadidődben, leányom ? — Rózsa Tibor és Iván. Tauglich ! Magad találtad ki a rejtvényt, Iván ? Még nem gondolkoztam róla, Tobi, de ígérem, idején érte­­sü­lek a dologról. Mikor lesz konferenczia az iskolában ? —• Sági Erzsébet és Jenő. Helyes levéllel leptél meg, Jenő. Te szerkesztetted a »folyamodványt«, vagy Zsóka mondta tollba? Beváltál, ez az üzenetem. Tetszik a »b-mol!« skála, Zsóka ? — Almássy Józsi. Rekord ! Tankönyvedben is ilyen szorgalmasan Lapozgatsz, öcsikém ? — Gáspár G. Adolf. Az elmúlt héten sok üzenetem szorult ki a lapból,­­így történt,barátom. Kérdéseidre pontokban válaszolok: 1. A bélyeggyűjtés igen hasznos időtöltés, mert földrajzot, történelmet tanulsz általa. 2. Olcsó bé'veggel. 3. A melyik­ből kevés forog közkézen. — Székely Piroska. Nos, nagyon megszapultak a »kritikusok« ? Áruld el a titkot, Piros: szájharmonikával zavarja a­ »félénk vitéz« a házibékes­séget ? — Sok levélre a jövő héten válaszolok. r ■ -- -­­ Nagyapó postaszekrétnye. A tanév kezdetével ígéretünk szerint lezárjuk posta­­szekrény-pályázatunkat, s most beszámolunk az ered­ményről. Az első négy sorozat szerzői közül, mint már említ­tettük,­­ Kampis Annus (Budapest), Kerekes Adrienne (Aranyosmarót), Kálmán Imre (Rákosliget), Clementis Irén­ke (Aranyosmarót) érdemeltek jutalmat. A további sorozatok pályadíjas szerzőit:­ Tisztaváry Ilonka (Nagykőrös), kengyel maminké (Rimaszombat), Szondy Eta (Zombor), Urisashh Erzsébet második dolgozatával (Budapest), Wéber manczi második dolgozatával (Kisacsád), Gál László (Budapest), Podhovits Erzsike (Tolcsva), Simay Lujza (Budapest). A jutalomdíjakat hétfőn, október 25-ikén, küldjük­ el,de a vidéki posta esetleges késedelméért már eleve el­nézést kérünk. Urbach Erzsébet, Tisztaváry Ilonka, Gál László, és Kálmán Imre írják meg pontos czímüket.

Next