Az Ujság, 1916. január (14. évfolyam, 1-31. szám)
1916-01-04 / 4. szám
a KÖZGAZDASÁG. A déligyümölcs-kivitel kérdése. (A kiviteli engedély és a belső fogyasztás ellátása.) Amikor az olasz háború kitört, mindenki természetesnek találta, hogy a déligyümölcsök tekintetében hiány fog beállani, és hogy a már behozott készletek ára rohamosan fog emelkedni. E feltevés a harcz megindulását követő hetekre nézve tényleg helyesnek is bizonyult, aminek kétségtelenül nem csupán magának a behozatalnak elmaradása volt az oka, hanem az a tapasztalati tény is, hogy minden körülmények között bizonyos időre van szükség, amíg a kereskedelem új behozatali módozatokat talál és új összeköttetéseket teremt. Ez a háború is bebizonyította azt, hogy a piacon uralkodó bizonytalansági érzés és a kellő tájékozódás hiánya — megfelelő pánikhangulattal összekötve — a legbiztosabb felszöktetője az áraknak, mert pl. a czitrom ára is négyszeresére emelkedett, amennyiben egy 300 darabot tartalmazó láda ára 15 koronáról a háború kitörése után hirtelen 60 koronára emelkedett. Vállalkozó szellemű kereskedelmünknek érdeme, hogy azonnal új behozatali utak felkutatását tűzte ki czélul és a bevásárlási piaczokat meg is találta részint Svájczban, részint pedig Hollandiában, úgy tudjuk, Svájczban Zürich, Hollandiában pedig Amsterdam a fő bevásárlási piacz. Mindkét semleges országból főleg olasz árut hozunk be, habár értesüléseink szerint Hollandia kisebb mennyiségben spanyol eredetű déligyümölcsöt is közvetít. Ma már behozatalunk e két országból szervezve van és kereskedőink állandóan kapnak ajánlatokat igen jelentékeny kvantumokra. A háború kitörését követő hónapokban ez nem így volt, mert az olasz kormány meglehetős rövidlátó politikát követve, akadályozta a déligyümölcs kivitelét. Igaz, hogy a kivitelt jelentékeny mértékben megnehezítette a vasutaknak a hadsereg czéljaira való igénybevétele és jelentékeny fordulat csak akkor állott be — s ez bizonyos tekintetben pikáns oldala a kérdésnek — amidőn a déligyümölcs-export tekintetében elsősorban érdekelt délolasz és sziciliai termelők energikusan követelték az olasz kormánytól, hogy ne foszsza meg őket megélhetésüktől. Úgy látszik, hogy végre az olasz kormány is belátta, hogy hadseregünk sem a czitromot, sem pedig a narancsot shrapnellül nem fogja felhasználni és lassanként lehetővé tette, hogy nagyobb mennyiségű czitrom és narancs vitessék ki. Úgy Svájcz, mint Hollandia sietett megragadni a kedvező alkalmat a közvetítésre és különösen Amsterdam emelkedett gyorsan a helyzet magaslatára. Természetes, hogy noha bármily jeles surrogátum a svájczi és hollandi behozatal, mégsem lehet olyan tökéletes, mintha közvetlenül Olaszországból importálnék az árut, mert a czitrom a hosszabb út és az átrakások következtében néha erősen szenved, aminek viszont az árakra elég figyelemreméltó befolyása van. Jelenleg a czitrom ládájának ára 18 és 24 korona között ingadozik minőség szerint, ami azt bizonyítja, hogy noha az árak a háborút megelőző időkhöz viszonyítva figyelemreméltó mértékben emelkedtek, mégis ez a háborús árszínvonal nagyon mérsékelt a pántszerű 60 koronás árhoz viszonyítva. Tekintettel arra, hogy mint említettük, kereskedőink szakadatlanul kapnak eladási ajánlatokat, aminek folytán a belfogyasztás teljesen fedezve van és a behozatali lehetőségek fokozhatósága folytán feleslegek is produkálhatók, kereskedőink azzal a gondolattal foglalkoznak, hogy Romániának czitrommal és egyéb déligyümölcsökkel való ellátását közvetítsék. E törekvésnek megfelelően — úgy tudjuk — több cég a pénzügyminisztériumhoz folyamodott, hogy a kiviteli tilalmakat e czikkekre nézve esetre-esetre függessze fel. E részben a következő fontosabb szempontok mérlegelendők: A kormánynak a kiviteli tilalom felfüggesztése tekintetében minden egyes alkalommal a egy nagyobb óvatosságot kell tanúsítania, hisz a belfogyasztás biztosítása ma mindennél fontosabb közérdek. Oly esetekben viszont, amidőn a nagyközönség érdeke teljes mértékben kielégíthető, rendszerint nem gátolják a kivitelt már csak azért sem, mert kivitelünk emeléséhez tudvalevőleg fontos valutáris érdekek fűződnek. Igaz ugyan, hogy ha árut exportálunk Romániába, ugyanannyival kell többet importálnunk a semleges országokból. Már most a szóban forgó déligyümölcsnél a vétel és az eladási ár között természetszerűen különbség van (legalább is öt korona ládánként), a mi valutánk szempontjából előnyösen esik a mérlegbe. Ez az aránylag csekélynek látszó differenczia a jelenlegi viszonyok között nem kicsinylendő, mert soha oly szoros és érzékeny kölcsönhatás az áruforgalom és a pénzrendszer között fenn nem állott, mint a jelenlegi háború alatt. Míg máskor ugyanis a nemzetközi tőkéknek áramlása, a deviza arbitrage, a penziók, szóval a nemzetközi értékkereskedelem maga is figyelemreméltó módon befolyásolja valutánk alakulását, addig most e fontos tényező jórészt elesik és e helyett valutánk fokozott mértékben reagál az áruk forgalmára. Látszólag tehát semmi lényegesebb akadálya se mutatkozik a reexport megengedésének, de ha mélyebben tekintünk a kérdésbe, akkor figyelembe kell vennie apénzügyminisztériumnak, hogy csak tényleges feleslegek legyenek az országból kivihetők, s ami nem kevésbé fontos, hogy a kiviteli engedélyek módot ne adjanak a spekulációra, illetve az árak mesterséges felhajtására. A minisztériumnak tehát evidens kötelessége számot vetni a meglévő készletekkel, illetve árviszonyokkal s kiviteli engedélyt csak akkor szabad adnia, ha ezzel a belső fogyasztás ellátását semmikép meg nem nehezíti. A Pénzintézeti Központ ügye a pártok között létesült megállapodás folytán olyan stádiumba került, mely teljesen értéktelenné teszi mindazon fejtegetéseket, amelyek e nagyjelentőségű tervezettel kapcsolatban a lapokban és értekezleteken elhangzottak és amelyek kivétel nélkül abban csúcsosodtak ki, hogy a Központ gazdasági és hiteléletünk rendszeres továbbfejlesztésében korszakos szerepre van hivatva. A mai helyzetben nem kívánatos e kérdés politikai vonatkozásaihoz szólni, de lehetetlen néhány szempontot említés nélkül hagyni, melyeket a változott körülmények állítottak előtérbe. Mint minden intézménynél, úgy a tervezett központnál — s itt még talán fokozottabb mértékben — helytálló az a körülmény, hogy a várható eredmény lényegesen összefügg a személyi kérdésekkel, tehát azzal, hogy kikre bizatik a vezetés. Tekintettel arra, hogy az intézmény fennállását a most történt megállapodás folytán csak ideiglenesnek lehet tekinteni, nagy kérdés, várjon akadnak-e az ügyvezetésre olyan férfiak, akik kiforrott és nyugodt fejlődést biztosító állásukat otthagyják. Elvégre azzal tisztában kell lennünk, hogy a Központ vezető állásaira csak olyan anyagilag teljesen független és kiválóan gyakorlati tudású embereket lehet alkalmazni, akiknek úgy a pénzintézeti ügyvitel, mint pedig az általános gazdasági viszonyok megítélése terén tökéletes jártasságuk és műveltségük van. Hogy az ilyen, vezetésre alkalmas egyének most mily álláspontra fognak helyezkedni, igazán problematikus, úgy hogy a Központ organizálása igen súlyos feladat elé fogja állítani Teleszky János pénzügyminisztert, amint hogy valószínű az is, hogy azok a személyi kombinációk, melyek eddig felmerültek, a változás folytán ugyancsak megdőlnek. Különben — mindenben fontossága mellett — ez még csak kisebb baj. Sokkal mélyrehatóbb jelentősége és hatása lehet azon eltolódásoknak, melyek az alapvető intézkedésekben történtek, így elsősorban a kötelező revízió elejtése veendő figyelembe, amelyet pedig éppen a pénzintézetek túlnyomó része követelt, s amely tulajdonképp a magva lehetett volna egy az intézetek autonóm jogain felépült pénzintézeti reformnak. Megállapíthatjuk, hogy a szervezet deformálása ezt az autonóm reformot lehetetlenné teszi, de ugyanakkor azon kötelesség elé állítja a kormányt, hogy haladéktalanul foglalkozzék külön törvény alapján megvalósítandó reform ügyével. Nyomatékosan hangsúlyozni kívánjuk ugyanis, hogy az okok, melyek a központ létesítését szükségesé tették, semmiképp se enyésztek el azzal, hogy a tervezetet — mely pontosan kitűzött célt, vagyis pénzintézeteink akcióképességét volt hivatva szolgálni — alapjában kiforgatták. Ha tehát a kormány — bármely tiszteletreméltó intenciók által vezéreltetve — elállott a Központ eredeti megvalósításától, korántsincs jogosítva arra, hogy egyúttal a kapcsolatos feladatok megoldását is elejtse. A helyzet mindenesetre tisztult annyiban, hogy most már napirendre kell kerülni a pénzintézeti reform kérdésének. Hogy pénzintézeteink mennyiben fogják majd e változást magukra nézve kedvezőbbnek találni, bizonyára nem marad majd titokban. A Központi Hitelszövetkezet kamatlába. Az Országos Központi Hitelszövetkezet január 1-től kezdődőleg további intézkedésig a váltó és rendes, valamint külön jelzálogos kötelezvénykölcsönök után 6 és fél % kamatot szed s a szövetkezetek takarékbetétjeit 4 és fél %-kal kamatozhatja. Villamosok bevétele. A budapesti villamos városi vasut r.-t. vonala a mast év deczember havában összesen 1,005.300 korona bevételt értek el. A múlt év ugyanezen hónapjában a bevétel 714.087 koronát tett ki. A folyó év január 1-től az összes bevétel 10,798.141 koronára rúgott, a mint év ugyanezen időszakában elért 9,604.772 korona bevétellel szemben. A Ferencz, József földalatti villamos vasút r.-t. vonalain múlt év deczember havában összesen 79.935 korona bevételt értek el. A múlt év ugyanezen hónapjában a bevétel 57.510 koronát tett ki. A folyó év január 1-től az összes bevétel 865.924 koronára rúgott, a múlt év ugyanezen időszakában ért 791.862 korona bevétellel szemben. A Fonóféra pesti biztosító intézet igazgatósága régi, érdemes főkönyvelőjét, Polgár Gyulát cégjegyzővé nevezte ki. Szelvényeink márkaértéke Frankfurtból jelentik. Az osztrák-magyar értékek január 1-én esedékes szelvényei ezúttal is az eddigi 80,65 márka , 100 korona árfolyam mellett váltatnak be. A budapesti ipari és kereskedelmi munkásközvetítő intézet f. hó 30-iki kimutatása szerint 1071 munkás és 829 unkásnő keres foglalkozást. Munkát kaphat férfi helyben : 5 kovács, 11 lakatos, 2 vasesztergályos, 2 műszerész, 2 vizsgázott sütő, 8 czipész, 2 csizmadia, 4 borbély, 1 szabó raktári munkára, 30 napszámos, 14 szolga, 36 kocsis, 3 lóápoló, 1 üveges. — Vidéken: 2 kovács, 2 lakatos, 1 géplakatos, 2 villanyszerelő, 1 vizsgázott sütő, 1 vizsgázott gőzekefütő, 1 mészáros-hentes, 3 asztalos, 3 faesztergályos, 1 kádár, 12 bognár, 1 kárpitos, 1 kékfestő-tarkázó, 4 könyvkötő, 1 nyomdásszedő, 4 czipész vegyesmunkás, 5 borbély, 3 magyarszabó, 2 szolga, 3 kocsis. Munkát kaphat még nő helyben : 2 fehérneművarrónő, 3 varrónő hadi munkára, 3 papírhajtogatónő, 8 ingvasalónő, 2 gallérvasalónő, 5 mindenes, 5 takarítónő. A vasárnapi munkaszünet reformja. A háborús állapotok a kereskedelem és ipar területén sok irányban kívánatossá tették, hogy a vasárnapi munkálatokat és iparűzést megszorító intézkedéseket a kormány ideiglenesen hatályon kívül helyezze és a kereseti lehetőségeket előmozdítsa. A munkaszünetnek felfüggesztése eleinte kedvező eredménynyel járt és az iparosok és kereskedők éltek is az alkalommal, hogy üzemeiket minél jobban kihasználhassák. Az utóbbi időkért azonban mind az iparvállalatoknak, mind a kereskedőknek sikerült a termelést és a forgalmat akként szabályozni, hogy a várnapi munkára nagy általánosságban már alig van szükség és így nincs semmi akadálya annak, hogy a vonatkozó tövény és rendeletek előbbi intézkedései visszaállíttassanak. Szükség van ezenkívül avasárnapi munkaszünet helyreállítására azért is, mert az egész vonalon megcsökkent számű személyzet végzi a munkát és ezek az alkalmazottak hónapok óta a normális munkaidőn túl szinte a kisierüléig dolgoznak napnap után. S éretnénk, ha igaznak bizonyulna az a hírünk, hogy a kereskedelemügyi miniszter most megfontolás tárgyává teszi, hogy a vasárnapi munkaszünetet elsősorban a keskedelemben visszaállítja és ezzel az alkalmazottak nagy társadalmának ismét biztosítani fogja vasárnapi pihenőjét. Hasonló intézkedés tö tént a napokban Ausztriában, ahol vasárnaponként az élelmiszerüzletek kivételével a kereskedések zárva maradnak és Bécsben, ahol január 3-tól fogva ismét életbe léptetik az esti 7 órai boltrakást. A németországi betegsegélyző pénztárak előkészületeket tesznek a háborúból hazatérő katonák betegségeinek gyógyítására és kezelésére. A háborúból visszatérő katonák előreláthatólag igen sok betegséget hoznak majd magukkal a polgári életbe. Ezek a betegségek — amilyenek például idegbaj, vérhas, szívbaj, nemi betegségek stb. — hosszas és gondos kezelést igényelnek. Németországban ezeknek a betegségeknek a kezelését az állam költségén betegsegélyző pénztárakra bízzák. A németországi betegsegélyző pénztárak szövetségének Frankfurtban tartott szokásos évi gyűlésén hat. AZ ÚJSÁG Kedd, 1916. Január 4.