Az Ujság, 1916. november (14. évfolyam, 304-333. szám)
1916-11-01 / 304. szám
2 T@ü|Qri berláfok. Az angol presztízs, mely a háború előtt megingathatatlannak látszott, súlyosan szenvedett a háború folyamán. Legsúlyosabban éppen azon a téren, ahol az angol erő a legimpozánsabban jelentkezett a tengeren. Anglia tengeri uralma a háború folyamán kettős csapást szenvedett: az egyik morális, a másik materiális természetű. Amély mértékben ugyanis Anglia a tengerek szabadságát a semlegesek hátrányára korlátozta, sőt elsikkasztotta, s a nemzetközi jog lábbal tiprásával a kalózkorszakra emlékeztető visszaélésekre ragadtatta magát, mindjobban meggyőződött a világ, mégpedig nemcsak ellenség, hanem jóbarátok és semlegesek is egyaránt, hogy Anglia távolról sem az a jogtisztelő állam, amelynek hitték, s hogy a brutális hatalom sokkal erősebb fegyvere, mint az erkölcsi belátás és a tételes jogszabály. Azok a veszteségek pedig, melyeket egyrészt a német búvárhajók okoztak neki, másrészt azok a nyílt tengeri ütközetek, amelyekben vereségeket szenvedett, oly anyagi károsodást jelentenek, amelyek még az angol flotta fölénye mellett is szinte végzetesek. Hozzájárult Anglia tengeri presztízsének lerombolásához a nagy garral hirdetett blokád kudarcra is. Az egész háború folyamán nem volt rá eset, hogy a blokád, melyet Anglia a központi hatalmak teljes elzárására s kiéheztetésére tervezett, effektív lett volna. Németország tengeri utón érintkezhetett semleges államokkal s a tilos tengereken akárhányszor bebizonyította az angol zárlat kiáltó hiányosságait. Amikor pedig König kapitány az angol partok mentén a La Manche-csatornán át Baltimoreba kormányozta az első tengeralattjáró kereskedelmi hajót, az angol blokád egyszerűen elvesztette minden jogalapját, s a semleges tengeri államok gunyhahatása az őrjöngésig fokozta az angolok tehetetlen dühét és félelmét. Azóta újabb meg újabb ökölcsapások sújtottak le az angol tengeri presztízsre. A német búvárhajók kimerészkedtek a Jeges-tengerre, s a hajóutat Oroszország, Anglia és Amerika közt a legnagyobb mértékben veszélyeztetik. A szállítmányok ez után ugyanis Archangelszk felé irányulnak, s képzelhető az entente-államok s a velük egy követ fújó norvégek kétségbeesése, hogy a jegestengeri régiókban egyre több hajójuk pusztul el a német búvárhajók torpedóitól. Az angol és amerikai muntcziószállítás forog ezáltal a legnagyobb veszélyben, s olasz lapok máris keseregnek azon, hogy Anglia, a német búvárhajók működése folytán, nem láthatja el ágyúval és municzióval a románokat. De nemcsak a románok, hanem az oroszok is erősen érzik az archangelszki út veszedelmeit, mert ha most, amikor Archangelszk körül még szabad a tenger, nem kaphatnak elegendő municziót, télen, amikor a tenger ott befagy, a legnagyobb zavarokat okozhatja a municzióhiány. Az Északi-tengeren, bárhogy iparkodott is Anglia, Oroszország segédletével, a skandináv államokra nyomást gyakorolni, ugyancsak leküzdhetetlen akadályokba ütközik az entente szállítási politikája, s a német torpedórajnak legutóbbi raidja a csatornába, közvetlen az angol parti hajózás veszedelmének teljes felismerésére vezetett. A franczia s az olasz flotta sem fejthet ki említésre méltó akciót, sőt a német és az osztrák-magyar hadi- és búvárhajók a Földközi-tengeren s az Adrián egyaránt érzékeny csapásokat mértek .Az ellenség flottájára. Még közel az amerikai partokhoz is veszélyeztetve van az entente hajóforgalma a messzejáró német búvárhajók által, s az U 56) példája bizonyítja, hogy a Világtengereken sehol sem tekintheti magát az entente, elsősorban Anglia, annak a korlátlan urnak, akinek képzelte magát. Ha nekünk megnehezíti az ellenséges flotta a világgal való érintkezést, az ententenak is erős, kellemetlen és kártékony korlátokat szabnak a mi aránytalanul kisebb tengeri erőink. Ha nekünk az élelmezés terén nehezítik meg helyzetünket, mi sokkal érzékenyebb és veszedelmesebb ponton támadják meg hadi erejüket : a municziószállitás megnehezítésével, a szállítási tarifák növekedésével s ezzel kapcsolatban a szükséges fogyasztási czikkek drágításával. AZ ÚJSÁG Szerda, 1916 november 1. A fiaborumm feipe® Marcaokarss-willárás as erdélyi «Mii hafárhegys£gn6C. Megh*e«sui rom,?n támaíísofe Cam8»©?M«igi»á 8 és eserabávcsnér. Mérőm hét alatt "20 romáim fogoly és 37 zséfcmüsagolt ágyú. — Eris bartzok Vothyitiában» Vére&és a visszavert orosz támadások a SCrysméi és a Sássá rimái. — Török csapatod sSfeefcs r&lsnmss. — A balkáni és mazzeeffiniai harsadék.■ SMegfüjtsasziffpanezia előretöréseit a Somme-fronton. — Olasz támadás visszaverése © Fassarai-alpokboan. Az erdélyi déli határhegységben a tél kezd már jelentkezni. Sürü köd és hóvihar nehezíti meg a hadműveleteket ; mindazonáltal a harczok szakadatlanul tovább folynak. Tegnap a románok Campolingtól északra, úgyszintén Börzénynél, Csernahéviztől északra fejtettek ki nagy erőlködést, hogy a tőlük elfoglalt magaslati állásokat visszaszerezzék. Valamennyi támadásuk meghiúsult határvédő csapataink hősies ellentárásán. A ma közzétett jelentés összegezi az utóbbi három hét eredményét foglyokban és zsákmányban. E szerint a Falkenhayn hadserege október 10-ike óta 9920 főnyi román legénységet fogott el, köztük 111 tisztet s 37 ágyút és 17 gépfegyvert zsákmányolt. Az orosz frontnak csupán volhyniai részén folynak jelenleg igen erős harczok. Bredytól északra, főleg a Styr- és a Szezara-szakaszon, iparkodnak az orosz támadások rést ütni frontunkon. Még mindig Kovel és Vladimir Volinszkij az az irány, amely felé előre, esetleg áttörni szeretnének. A tegnapi harczok épp oly kevés sikert hoztak az ellenségnek, mint az előző nap támadásai. A Szezara-szakaszon Kaszyn mellett, Bereszteczkótól délkeletre véres vereséget szenvedtek, s a Styr felső folyásánál, Bereszteczkótól északnyugatra az előtéri csatározások a mi javunkra dőltek el. Figyelemreméltó a török csapatok sikere, melyet a Narajovka keleti partján egy vitéz, rohammal értek el, kivervén az oroszokat több előadásukból. Ugyancsak meghiúsultak orosz előretörések Stanislautól délnyugatra. A Dobrudzsából semmi újabb hír nem érkezett. A helyzet ott egyelőre változatlan. Hogy mi igaz az entente-sajtó híreszteléseiből, hogy új orosz segélycsapatok érkeztek Dobrudzsa északi részébe, a legközelebbi események fogják csak felderíteni. A macedón fronton szerb osztagok tudvalevőleg a Csarna-hajlás keleti részében némi sikereket értek el. Tegnap a bolgár gyalogság a szerbeket, súlyos veszteségeik mellett, visszavetette régi állásaikba. * A Somment, a télire fordult időjárás nagyban korlátozza a hadiakcziókat. Les Boeufsnél, La Maisonettenél, Chaulnesnél és Ablaincourtnál franczia támadásokat tegnap a németek sikeresen visszavertek. A Maas mentén aránylag nyugalom uralkodik, csupán St. Miklósnél ágyút űz. Rominia werssés®. A román sereg balszárnyának vesEsdtelm®. Hága, október 31. Az angol lapok, mint Londonból táviratoztak, a román harettérről érkezett legújabb hírek következtében aggódnak a román hadsereg balszárnyinak sorsa miatt, mert attól félnek, hogy ennek a Dornavatra körüli összeszorított seregnek helyzete válságossá válhatok. A Daily Chronicle katonai munkatársának fejtegetés© szerint a domavatrai hídfő, kiugró pont lévén, csak nehezen védhető. Számításba kell vennünk, mondja, azt a lehetőséget, hogy szövetségeseink itt kudarcot vallanak. A dornavatrai hídon való visszavonulás nehéz és veszedelmes vállalkozás. A lap más helyén annak a reménynek ad kifejezést, hogy a románoknak sikerülni fog a Mackensen és Falkenhayn seregéből álló harapófogó két ágát szétfeszíteniük. Ha Hindenburg vezérei ezt a fogót össze tudják szorítani, akkor az ellenségnek Románia fele jutna kezére, nem is számítva a dobrudzsai területet. Orosz erősítések Dobrudzsák«», Hága, október 31. (Saját tudósítónk távirata.) A Daily Telegraph jelenti Rómából, hogy pátervári jelentések szerint orosz csapatok érkeztek Dobrudzsába s így a számarány ismét a román-orosz hadsereg javára változott meg. A dobrudzsai ellenség Bssszarábiábe menekült. Basel, október 31. (Saját tudósítónk távirata.) A Ruszkoje Szlovo jelenti Remiből. Az orosz-romén hadsereg kétharmadrésze a Dobrudzsából Besszarábiába menekült. Mi kelljen Horiántánek ? Lugano, október 31. A milánói lapok Rómából diplomácziai útón érkezett bukaresti híreket kaptak, amelyek azt mondják, hogy Romániára nézve