Az Ujság, 1916. november (14. évfolyam, 304-333. szám)

1916-11-01 / 304. szám

2 T@ü|Qri berláfok. Az angol presztízs, mely a háború előtt megingathatatlannak látszott, súlyosan szen­vedett a háború folyamán. Legsúlyosabban éppen azon a téren, a­hol az angol erő a leg­­impozánsabban jelentkezett­­ a tengeren. Anglia tengeri uralma a háború folyamán kettős csapást szenvedett: az egyik morális, a má­sik materiális természetű. A­mély mértékben ugyanis Anglia a tengerek szabadságát a sem­legesek hátrányára korlátozta, sőt elsikkasz­totta, s a nemzetközi jog lábbal tiprásával a kalózkorszakra emlékeztető visszaélésekre ra­gadtatta magát, mindjobban meggyőződött a világ, még­pedig nemcsak ellenség, hanem jóbarátok és semlegesek is egyaránt, hogy Anglia távolról sem az a jogtisztelő állam, a­melynek hitték, s hogy a brutális hatalom sokkal erősebb fegyvere, mint az erkölcsi belátás és a tételes jogszabály. Azok a vesz­teségek pedig, melyeket egyrészt a német búvárhajók okoztak neki, másrészt azok a nyílt tengeri ütközetek, a­melyekben vere­ségeket szenvedett, oly anyagi károsodást je­lentenek, a­melyek még az angol flotta fölénye mellett is szinte végzetesek. Hozzájárult Anglia tengeri presztízsének lerombolásához a nagy garral hirdetett blokád kudarcra is. Az egész háború folyamán nem volt rá eset, hogy a blokád, melyet Anglia a központi hatalmak teljes elzárására s kiéhez­­tetésére tervezett, effektív lett volna. Német­ország tengeri utón érintkezhetett semleges államokkal s a tilos tengereken akárhányszor bebizonyította az angol zárlat kiáltó hiányos­ságait. A­mikor pedig König kapitány az angol partok mentén a La Manche-csatornán át Baltimoreba kormányozta az első tenger­alattjáró kereskedelmi hajót, az angol blokád egyszerűen elvesztette minden jogalapját, s a semleges tengeri államok gunyhahatása az őrjöngésig fokozta az angolok tehetetlen dühét és félelmét. Azóta újabb meg újabb ököl­csapások sújtottak le az angol tengeri presz­tízsre. A német búvárhajók kimerészkedtek a Jeges-tengerre, s a hajóutat Oroszország, Anglia és Amerika közt a legnagyobb mérték­ben veszélyeztetik. A szállítmányok ez után ugyanis Archangelszk felé irányulnak, s kép­zelhető az entente-államok s a velük egy követ fújó norvégek kétségbeesése, hogy a jeges­tengeri régiókban egyre több hajójuk pusztul el a német búvárhajók torpedóitól. Az angol és amerikai muntcziószállítás forog ez­által a legnagyobb veszélyben, s olasz lapok máris keseregnek azon, hogy Anglia, a német búvár­hajók működése folytán, nem láthatja el ágyú­val és municzióval a románokat. De nemcsak a románok, hanem az oroszok is erősen érzik az archangelszki út veszedelmeit, mert h­a most, a­mikor Archangelszk körül még szabad a tenger, nem kaphatnak elegendő municziót, télen, a­mikor a tenger ott befagy, a leg­nagyobb zavarokat okozhatja a municzió­­hiány. Az Északi-tengeren, bárhogy iparkodott is Anglia, Oroszország segédletével, a skandi­náv államokra nyomást gyakorolni, ugyan­csak leküzdhetetlen akadályokba ütközik az entente szállítási politikája, s a német torpedó­rajnak legutóbbi raid­ja a csatornába, köz­vetlen az angol parti hajózás veszedelmének teljes felismerésére vezetett. A franczia s az olasz flotta sem fejthet ki említésre méltó akc­iót, sőt a német és az osztrák-magyar hadi- és búvárhajók a Földközi-tengeren s az Adrián egyaránt érzékeny csapásokat mértek .Az ellenség flottájára. Még közel az­ amerikai partokhoz is veszélyeztetve van az entente hajóforgalma a messzejáró német búvárhajók által, s az U 56) példája bizonyítja, hogy a Világtengereken sehol sem tekintheti magát az entente, elsősorban Anglia, annak a korlát­lan urnak, a­kinek képzelte magát. Ha nekünk megnehezíti az ellenséges flotta a világgal való érintkezést, az ententenak is erős, kellemetlen és kártékony korlátokat szabnak a mi arány­talanul kisebb tengeri erőink. Ha nekünk az élelmezés terén nehezítik meg helyzetünket, mi sokkal érzékenyebb és veszedelmesebb pon­ton támadják meg hadi erejüket : a municzió­­szállitás megnehezítésével, a szállítási tarifák növekedésével s ezzel kapcsolatban a szük­séges fogyasztási czikkek drágításával. AZ ÚJSÁG Szerda, 1916­ november 1. A fiaboru­mm feipe® Marcaok­arss-wi­llár­ás as erdélyi «Mii hafárhegys£gn6C. Megh*e«sui­ rom,?n támaíísofe Cam8»©?M«igi»á­ 8 és eserab­ávcsnér. Mérőm hét alatt "20 romáim fogoly és 37 zséfcmüsagolt ágyú. — Eris bartzok Vothyitiában» Vére&és a visszavert orosz támadások a SCrysméi és a Sássá rimái. — Török csapatod sSfeefcs r&lsnmss. — A balkáni és mazzeeffiniai harsadék.­­■ SMegfüjtsaszif­fpanezia előretöréseit a Somme-f­ronton. — Olasz támadás visszaverése © Fassarai-alpokboan. Az erdélyi déli határhegységben a tél kezd már jelentkezni. Sürü köd és hóvihar nehezíti meg a hadműveleteket ; mindazonáltal a har­czok szakadatlanul tovább folynak. Tegnap a románok Campolingtól északra, úgyszintén Börzénynél, Csernahéviztől északra fejtettek ki nagy erőlködést, hogy a tőlük elfoglalt magas­lati állásokat visszaszerezzék. Valamennyi tá­madásuk meghiúsult határvédő csapataink hősies ellentárásán. A ma közzétett jelentés összegezi az utóbbi három hét eredményét fog­lyokban és zsákmányban. E szerint a Falken­­hayn hadserege október 10-ike óta 9920­ főnyi román legénységet fogott el, köztük 11­1 tisztet s 37 ágyút és 17 gépfegyvert zsákmányolt. Az orosz frontnak csupán volhyniai részén folynak jelenleg igen­ erős harczok. Bredytól északra, főleg a Styr- és a Szezara-szakaszon, iparkodnak az orosz támadások rést ütni fron­tunkon. Még mindig Kovel és Vladimir­ Vo­­linszkij az az irány, a­mely felé előre­, esetleg áttörni szeretnének. A tegnapi harczok épp oly kevés sikert hoztak az ellenségnek, mint az előző nap támadásai. A Szezara-szakaszon Kaszyn mellett, Bereszteczkótól délkeletre vé­res vereséget szenvedtek, s a Styr felső folyásá­nál, Bereszteczkótól északnyugatra az előtéri csa­tározások a mi javunkra dőltek el. Figyelemre­méltó a török csapatok sikere, melyet a Nara­­jovka keleti partján egy vitéz, rohammal értek el, kivervén az oroszokat több elő­adásukból. Ugyancsak meghiúsultak orosz előretörések Stanislautól délnyugatra. A Dobrudzsából semmi újabb hír nem érke­zett. A helyzet ott egyelőre változatlan. Hogy mi igaz az entente-sajtó híreszteléseiből, hogy új orosz segélycsapatok érkeztek Dobrudz­sa északi részébe, a legközelebbi események fog­ják csak felderíteni. A mac­edón fronton szerb osztagok tudva­levőleg a Csarna-hajlás keleti részében némi sikereket értek el. Tegnap a bolgár gyalogság a szerbeket, súlyos veszteségeik mellett, vissza­vetette régi állásaikba. *­­ A Somment, a télire fordult időjárás nagy­ban korlátozza a hadiakcziókat. Les Boeufsnél, La Maisonettenél, Chaulnesnél és Ablaincourt­­nál franczia támadásokat tegnap a németek sikeresen visszavertek. A Maas mentén arány­lag nyugalom uralkodik, csupán St. Miklósnél ágyút űz. Rominia werssés®. A román sereg balszárnyának vesEsdtelm®. Hága, október 31. Az angol lapok, mint Londonból táviratoztak, a román harettérről érke­zett legújabb hírek következtében aggódnak a román hadsereg balszárnyinak sorsa miatt, mert attól félnek, hogy ennek a Dornavatra körül­i összeszorított seregnek helyzete válságossá vál­hatok. A Daily Chronicle katonai munkatársának fejtegetés© szerint a dom­avatrai hídfő, kiugró pont lévén, csak nehezen védhető. Számításba kell vennünk, mondja, azt a lehetőséget, hogy szövetségeseink itt kudarc­ot vallanak. A dorna­­vatrai hídon való visszavonulás nehéz és vesze­delmes vállalkozás. A lap más helyén annak a reménynek ad kifejezést, hogy a románoknak sikerülni fog a Mackensen és Falkenhayn seregé­ből álló harapófogó két ágát szétfeszíteniük. Ha Hindenburg vezérei ezt a fogót össze tudják szo­rítani, akkor az ellenségnek Románia fele jutna kezére, nem is számítva a dobrudzsai területet. Orosz erősítések Dobrudzsák«», Hága, október 31. (Saját tudósítónk táv­irata.) A Daily Telegraph jelenti Rómából, hogy páter­vári jelentések szerint orosz csa­patok érkeztek Dobrudzsába s így a számarány ismét a román-orosz hadsereg javára vál­tozott meg. A dobru­dzsai ellenség Bssszarábiábe menekült. Basel, október 31. (Saját tudósítónk táv­irata.) A Ruszkoje Szlovo jelenti Remiből. Az orosz-romén hadsereg kétharmadrésze a Do­brudzsából Besszarábiába menekült. Mi kelljen Horiántánek ? Lugano, október 31. A milánói lapok Rómából diplomácziai útón érkezett bukaresti híreket kap­tak, a­melyek azt mondják, hogy Romániára nézve

Next