Az Ujság, 1917. március (15. évfolyam, 60-87. szám)

1917-03-01 / 60. szám

Budapest, 1917. XV. évfolyam. 60. szám.______________Csütörtök, márczius 1. Flödési árak. “ ............ ..... gf ~ SZERKESZTŐS«», F^eTre ------38 K — | jgOfegf || jg| j|| sgggjtt fe||l Telefoa­. Mm«! 13-S5. Z Z X9 » 60 * Jfil jmf $ fi jE MT* Jfrlik KIADÓHIVATAL: Egry hóra------8 » 30 » dm :'f­ teUl .yl' Ifiji «gr'.-S Budapest, Rákócai-ut 54. ez, B*y« «an ára Bud.pe.teB, vidd. Mffl ii* ^ AjajWsA fel X*l«:on: ««ml**-» 4« ,3-SS. ken és pályaudvarokon 12 filler. Piji 'M rijj Jpg WL H FIÓKKIADÓHÍV­AT­AI». Megjelen hetfS kivételével ke M Ék HH ^P SB Wk «BabwelB Budapest,Erzoebet-kurut g. minden nap, ünnep után is. sm­tmtmmffiPj *35» Telei cm; Józsei 80, 1 K-­V Csspatalnit sikere a ualeputisai nt menten. Iztrháromszáz oroszt eifoffiunk, 11 gép« fegyvert ás 9 aknavetőt zsákmányfoltunk. Ms olaszok véres kunszczí szlacseOorsiá&ars. finfer jelentése* Hivatalos jelentik (kiadatott február 28-án): KELETI HA­RCITÉR. Mackensen vezértábornagy hadcsoportja: Nincs jelenteni való. József ki­r. herczeg vezérezredes hadseregarczvonala: Campurilétől keletre meg­semmisítettünk egy ellenséges tábori őrséget. A valeputnai út két oldalán csapataink tegnap délután meglepő támadásban rohammal elfoglaltak több ma­gaslati állást. A­alagut-támaszpontot a védelmi művek szétrombolása után kedvezőtlen fek­­vése miatt az ellenség beavatkozása nélkül kiürítettük. Az összes többi elfoglalt terü­letét több makacs támadással szemben megtartották. A nap zsákmánya 12 tiszt, több mint 1300 főnyi legénység, 11 gépfegyver és kilencz aknavető. Lipót bajor herczeg vezértábornagy hadseregarczvonala: Lucktól nyugatra rohamcsa­patáink rajtaütöttek egy orosz előőrsön. OLASZ HARCITÉR. A tengermelléki harczvonalon a tüzérségi tevékenység mérsékelt hatá­rok között maradt. Repülőink a görzi grófságban sikeresen dobtak bombákat olasz csapattáborokra. Marmolatától délre tüzünkkel rajtaütöttünk az ellenség Gmbretta-állásain és két ágyút, egy lőszerraktárt és az olaszok fedezékeit megsemmisí­tett­e­n. DÉLKELETI HARCITÉR. Biztosító csapataink Maliktól északnyugatra szétugrasztottak egy ellenséges osztagot.­­• a vezérkar tőrökének veljellene. A német vezérkar jelentései Berlin, február 28. A nagyjihadisz­ináé közli : NYUGATI HARCZTÉR. Az Artois-arczvonal néhány helye ellen intézett angol felderíti előretöréseket visszavertünk. Az Ancre területén állásaink előterében gyalogsági harczok had­­vezetőségünk szándékai szerint folytak le. Vaillytól nyugatra, az Aisne mentén, folyóbiztosító csapa­taink egyikén a francziák rajtaütöttek; az őrállás és a már fogságban levő megszálló csapat ellen támadással ismét a mienk lett. A Maas balpartján a francziáknak erős tüzelés után éjjel Avocourttól északkeletre fekvő árkaink ellen intézett résztámadásai meghiúsultak. Markirektől nyugatra (a Vogézekben) négy franczia felderítő osztag vállalkozásai kudarczot vallottak. KELETI HARCZTÉR. Lipót bajor herczeg vezértábornagy arczvonalai A helyzet változatlan. József kir. herczeg vezérezredes harczvonala. A valeputnai út mindkét oldalán, az Erdős-Kárpátok déli részén csapataink jól előkészített, bravúrosan végrehajtott támadása több orosz magaslati állást juttatott birtokunkba. 12 tisztet és több mint 1300 főnyi legénységet foglyul ejtettünk, 11 géppuskát és 9 aknavetőt zsákmányoltunk. Az elfoglalt vonalakat több éjjeli ellentámadással szemben is megtartottuk. Az úttól délre az oroszoktól elfoglalt támaszpontot védelmi berendezéseinek megsemmisítése után e pontnak reánk nézve kedvezőtlen fekvése miatt az ellenség behatása nélkül kiürítettük. Mackensen vezértábornagy hadcsoportja: Nincs újság. Ms, eredóniai h­arczvonal: A Cserna hajtásban az olaszok a Paralevótól keletre február 12 én tőlük elfoglalt magaslati állásokat bőséges tüzelőkészítés után nagy erőkkel megtámad­ták. Támadásuk nagy veszteségükkel omlott össze. Egy talpalatnyi földet sem vesztettünk. Ludendorff első föszállásm­ester. A Wolff-f ígyistiksig este jelentése: Berlin, február 28. A Wolff-ügynökség jelenti február 28-án este. A Somme északi partján az angolok le Transley és Sailly közötti támadást intéz­tek, a­melyet visszautasítottunk. Legszélsőbb árkunk két pontján még folyik a harcz. Keleten nagyobb harczi események nem történtek. Felismerik mi? a helyzetet Angliában, München, február 28. (Saját tudósítónk távirata.) A New Statesman legutóbbi szá­mában álltak a következők: »A korlátlan tengeralattjáró harc" bizonyos tekintetben "komoly sikerrel kecsegtet. Németország reméli, hogy élelmiszer és nyersanyag-szállítmányainkat annyira meg fogja nehezíteni, hogy már néhány hónap múlva kénytelenek leszünk a tárgyalásokra. És ez semmiképpen sem balga reménykedés. Ha a tonnákat úgy fogják továbbra is pusztítani, mint a legu­obb­ két héten, akkor néhány­ hónap múlva vagy meg kell nyernünk a háborút, vagy békét kell kötnünk. Még egy jelet nem bírunk ki. A német kormány jól felismerte, hol van igazi és a szó valódi értelmében egyet­len kilátása.« Wilson és a Lacenia-eseJ. Rotterdam, február 28. (Saját tudósítónk távirata.) Wilson tanácskozott Lansinggal a Laconia elsülyesztése tárgyában. A sajtónak hivatalos ködést adtak át, a­mely azt mondja, hogy a Laconia elsülye­dése olyan cselekedet, a­melynek végrehajtásától Németország, mint Wilson remélte, tartózkodni fog. Kieser altábornagy, ROVÁS: A tengeri sírok hiénái már szimatolgatják, hogy oda veszett-e amerikai állampolgár a Laco­­nid-val. Ez a gőzös angoloké vet, tehát termé­szetes, hogy volt rajta amerikai állampolgár, mert egy angol gőzös, pláne egy elsü­lyesztésre szánt angol gőzös csak akkor ér valamit, ha a fedélzetén czipeli a casus belli-t. És ha az angolok azt mondják, hogy a Laconiá­val ame­rikaiak is elpusztultak, akkor bizonyosak lehe­tünk a­felől, hogy az angolok kivételesen nem­­hazudnak. Tehát, beállott a casus belli ! Nem tudjuk, Wilson kiváló jogász, és ha nem akarja Németországgal a háborút, így is okoskod­­hatik . Egy amerikai állampolgár, a­ki felfegy­verzett angol­ gőzös szolgálatába szegődik, meg­sérti Amerika semlegességét, mert egy had­viselő állam érdekében harczba száll egy másik hadviselő állammal. És a­ki a frontra megy, legyen elkészü­lve arra, hogy agyonlövik. Végül pedig, a­­ki ennyire nem kíméli a saját életét, minő jogon követeli, hogy a németek kímél­jék azt. A természetes jogérzés így gondol­kozik. Most pedig lássuk, el tudja-e annyira bujtatni magában ezt a jogérzést az Unió el­nöke, hogy még az Unió jogásza se talál­hassa meg.* Pedig könnyű lenne nyomára­ akadni. Beth­­mann-Hollweg megadta Wilson úrnak az­ útba­igazítást. Figyelmeztette, hol keresse magában ezt a Wisont, a­ki olyan semlegességet akar, a­mely nem vezet háborúra. A kanc­elár emlé­keztette az elnököt 1913-iki üzenetére, a­mely­ben Wilson úgy magyarázta a semlegességet, hogy nem enged fegyvert és hadianyagot kül­deni a mexikói háborús feleknek. A figyelmez­tetés frappáns, de azért nem kell okvetlenül hinni, hogy Wilson akkor korrektebbül magya­rázta a semlegességet, mint­­ma. Wilson 1913- ban azért volt ilyen irányban semleges,­­mert annak a pártnak, a­melylyel ő rokonszenvezett, elég muníc­iója volt és Wilson segítsége nélkül is el tudott bánni az ellenséggel. Nem szorultak rá, tehát Wilsonnak könnyű volt lemondani a haszonról és könnyű volt igazságosnak látszani. A lényegben tehát nem következetlen­­és nem hűtlen magához Wilson. És most állapítsuk meg : jó volt az 1913-iki esetet kiásni. Nem magáért az esetért, hanem a hozzá fűzött ma­gyarázatért. Mert csak a kettő együtt ad igazi képet Wilsonról. * Nem­ értjük az angolokat. Mindig kinevet­ték a németet s most először történik, hogy egy előkelő angol lap komolyan veszi őket és azt írja róluk, hogy okosak és jól tudják, hol sebezhető meg legérzékenyebben Anglia. Okos­nak mondják, holott a német csakugyan okos. Miért ismerik be és miért nem tagadják tovább is ezt ? Az események lehetetlenné teszik a tagadást. Az élelmiczikkek ára rohamosan emelkedik, a tiszta búzaliszt­ből sütött kenye­ret be kellett tiltani, mert nincs elég búzaliszt, kiviteli és behozatali tilalmakat kellett ki­bocsátani, hogy lehetővé tegyék az élelmezést. A nagy, hatalmas és okos Anglián esik meg ilyesmi. És a nagy, hatalmas és okos Angliát egy pipogya, ész és fantázia nélkül való nép hozta ilyen helyzetbe ? Ha egy ilyen nép diadal­­maskodhatik Anglia fölött, akkor miféle nagy­ság, hatalmasság és szellemi kiválóság Anglia ? A németet elő kellett léptetni valamivé, hogy az angolok kritikus helyzete ne lássék nevet­ségesnek. Meg kell becsülni az ellenséget, mert borzasztó lenne, ha Angliát az a német győzné át, a­minek őt az angol gőg és elfogultság for­málta a háború előtt. Ez a megbecsülés már félelmet jelent. De gőg még mindig van benne : nem akarja kicsinek érezni magát, tehát el­hiszi másról is, hogy nagy. (.apunk «war száma 0 oldal.

Next