Az Ujság, 1917. augusztus (15. évfolyam, 191-217. szám)

1917-08-01 / 191. szám

Szerda, 1917. augusztus 1. AZ ÚJSÁG emelése mely a most folyó offenzivénák legnagyobb hatóereje. Más szavakkal: a mesticanestii arczvonalnak az oroszok részéről való kiürítése következménye azoknak a harczoknak, melyek Viznicz— Smatyn és Zalesczyki között játszódtak le és fejeződtek be a központi hatalmak fegyvereinek győzelmével. Már tegnap jeleztük, hogy e harczok erezményeképpen mára várjuk Smaiyn testét. Be is következett. És reméljük, hogy e harczok következményeihez fűzött másik reményünk, Csernovicznak egy-két napon belül való visszahódítása éppen ilyen biztosan fog valóra válni. Hiszen Swiatyntól és Verenczankától Csernovicz egyenlő és nem több mint jó 30 kilométer távolságra fekszik. Ez egy erős napi menet, ha harczokra kerül a sor — prestige-okokból ezt az oroszok meg is fogják tenni — mindenesetre kiszámíthatatlan idő. De a front alakulata, mely a Dnyesztertől északra Csernovicz délkörén már jóval túlhaladt, tehát az ott küzdő oroszoknak nemcsak oldalát, hanem már hátát is fenyegeti, hosszabb ellenállást, tartósabb harczokat kizár. A Krzyvczénél és Nivránál magát kitüntetett török hadtest duzzadó harczi kedve és rohamozó ereje biztosíték arra, hogy a csernoviczi harczok hosszú lélekzetűek nem lehetnek. Ha Románia nem volna az orosz szövetségese, ma már egész Bukovina a kezünkön volna. Ennek az álnok szomszédnak a harczbalépése biztosított az oroszok házának nagyobb szabadságot és szívósságot a délbukovinai állások tartásában. Az északról jövő oldalnyomás hatása itt sem maradhat el, annál kevésbé, mert a Zbrucz folyón való átlépésünk Skala és Husiatyn között az előbb említett hárszabadászanak lényegesen a nyakára . * A többi frontok kiemelkedő pontja az Yser és Lys között fekszik, minden franczia támadás a Chemin des Damesone mellett, bármely sikeres volna is, eltörpül. Megkezdődött az angolok nagy támadása. A német esti jelentés már hírt ad az első nagy rohamtámadás végéről. A németek visszaverték az angolokat. Nyári pletyka egy házasságról, írta Szenes esber. Kérem, bocsássák meg, hogy nem gondoltam el egy vidám, ötletes és fordulatokban gazdag történetet. Az eset, melyről beszámolok, cseppet sem különös, a történetet tegnap éjjel hallottam megbízható füredi hölgyektől, igaz voltáért azonban magam is felelek. Lehet egyébként, hogy önök közül is tudnak róla többen, mert erről a házasságról — mint minden hasonló gyászesetről — sokat beszéltek az úgynevezett jó társaságban. A házasság hőse — vagyis a férj, mert a házassággal mindig a férj követ el hőstettet — egy közismert budapesti tenorista. Nevét nem mondom meg, ha már ilyen szomorú sorsra jutott, viselkedjünk tapintatteljes kegyelettel vele szemben. A férfit jól ismertem a pesti korzóról. A nőt majdnem ilyen jó helyről ismerjük , a magyar népmondából, ahol igen előkelő helyet foglal el. A rendkívül csinos és elegáns fiatal hölgy ugyanis az a tihanyi királyleány, kiről a megbízhatatlan sajtó mindenféle álhíreket terjesztett, aki azonban meghazudtolta e szenzáczióhajhászó riportokat, még ma is fenn él a tihanyi erdőben, fő apjának, az öreg tündérkirálynak társaságában. Az öreg úr igen jó színben van, pedig június 12-én múlt kétezerháromszáz éves, de még olyan fiatalos, hogy csak kétezerévesnek hinné az ember. Csak a szeme gyöngült meg kissé az öreg tündérkirálynak és bizony már csak pápaszemmel tudja olvasni kedvenc lapját. Egyébként igen jókedvű a tihanyi király bácsi, legutóbb, mikor délutáni pikkolóra nála voltam, perczekig eltréfált. Istenem, ez érthető : igen előkelő állása van, ugyebár, tihanyi tündérkirálynak lenni nagyon szép pozíció, ez majdnem annyi, mint egy főispánság; anyagi gondjai sincsenek, miután úgy a hegyen berendezett visszhangüzlet, mint a kecskekörömgyár igen nagy forgalomról számolhattak be a legutóbbi részvénytársasági közgyűlésen. Az utóbbi hónapokban azonban mindkét üzemnél nagyobb zavarok álltak be. A visszhangot kiáltó legények közül többeket besoroztak és bizony az öreg királynak kellett beállni a boltba és naponta néhányszor visszakiabálni, hogy hazádnak rendületlenül ... De az öreg nem nagyon bírta már hanggal és igy hamar elterjedt annak a híre, hogy már a tihanyi visszhangnál sem kifogástalan a kiszolgálás ... De minden bajoknál nagyobb gondot okozott az öreg királynak az, hogy egyetlen kincse, reménysége, az aranyhajú tündérkisasszony gyengélkedni kezdett. — Semmi az egész, papa, csak egy kis múló migrén — mondogatta a tündérkirálylány, de az öreg nagyon aggódott és egy éjszaka átküldött Füredre, a királyi család háziorvosához, Sümegi doktorhoz. A kitűnő doktor úr, ki már évtizedek óta kezeli Füred betegeit, sok súlyos betegségből kigyógyította már a tihanyi tündérkirályt, bár ő a királyi családdal való összeköttetését élénken titkolta. Lehet hogy erre az úgynevezett »orvosi titoktartás« kötelezi. A doktor úr még az éjjel megvizsgálta a királylányt és gyógyfűdőket rendelt számára. Másnap, a karcsú Helka fedélzetén, mindenkinek feltűnt egy rendkívül szép, aranyhajú lány, a tündérkirálylány volt. Mikor a hajó London, június 31. (Reuters) Az admiralitás jelenti : Az Ariadne angol hadihajót megtorpedózták. A hajó elsülyedt. Az összes tiszteket és a legénységet megmentették 38 ember kivételével, akik a robbanás áldozataivá lettek. (Az Ariadne hát az az új angol csataczirkáló, melynek elsülyesztését mai berlini táviratunk jelentette már. Tizenegyezer tonnás hadihajó volt, mint említettük, és 677 főnyi legénység, 31 ágyú, 2 golyószóró volt fedélzetén. Négy torpedóirányítóval is fel volt szerelve.) kikötött, boldogan sétált végig a parkban, mert már több mint ötszáz éve, hogy nem volt Füreden. Az ötszáz év alatt a közönség nagyon megváltozott, de a szállodák, az erdei utak, a kávéház és a balatoni fürdőház mit sem vesztettek ötszáz év előtti bájukból. A délelőtti strandon képzelhető feltűnést keltett a tündérkisasszony. Ragyogó szép volt, tehát a hölgyek határozott ellenszenvvel fogadták. Egy bajai szépség azonnal megállapította, hogy az aranyhaj silány hamisítvány, tavaly még fekete volt és hydrogén hyperoxiddal van festve. Egy másik kislány határozottan emlékezett arra, hogy ez a nőszemély, ki állítólag spanyol táncosnő, tavaly Nagymarosról megszökött egy trónönkéntessel. A tihanyi királylány jó hírének érdekében azonnal ki kell jelentenem, hogy Nagymaroson nem járt soha és még kevésbé állt szóba trónönkéntesekkel. Voltak akik még sokkal súlyosabb dolgokat állítottak róla, így például egy ifjú hölgy azt a hírt terjesztette, hogy az új lány édesapját, az öreg királyt tavaly még Könignek hívták és legújabban, mint hadseregszállító szerezte vagyonát. Mondanom sem kell azonban, hogy a férfiak mit sem törődtek a rágalmakkal és egymással vetélkedve fogtak hozzá az udvarláshoz. De igen kevés eredménynyel. Még az a szimpatikus szőke hadnagy, kinek művészi oklevele van a nőhódításból, sem bírt vele. A tündérkirálylány az uszodába is eljárt. Amikor fekete trikója feltűnt, az úszómesteris elfelejtett kettőig számlálni, pedig ő már minden nőszépségek ellen edzve van. Az öreg király késő éjjel mindig megvárta Az 13?os£ háború. A Skrun mögött úji hadállásba vonulnak az oroszok. Bern, június 31. A Temps-nak jelentik Pétervárról: Az oroszok új frontot rendeztek be a Zbrucz mögött A 11. hadsereg visszavonulása nagy veszedelmet jelent a hetedik és a nyolcszadik hadseregre nézve, amelyeknek visszavonulás közben amúgy is nagy akadályokkal kell megküzdeniük. Hindenburg, aki nagy csatát vár, az orosz front déli részén 11 új hadosztályt vont össze. Kerenszki elhatározta a vezérkar és a pétervári katonai terület átszervezését. Tetterős, fiatal tiszteket akar vezető helyekre állítani, akik a fronton is és a demokratikus szervezőmunkában is kiváltak. Az orosz világ utolsó napjai t Tamopolban Lemberg, június 31. (Saját tudósítónk távirata.) Tamopolból jelentik : Az oroszokat, akik Tamopolban nagy biztonságban érezték magukat, az osztrák-magyar-német offenzíva teljesen meglepte. Július 19-én az orosz tisztek még mint rendesen, nejükkel a kávéházakban ültek, ahol zeneszó mellett szórakoztak. Július 20-án már élénk mozgolódás, zavar és ijedelem támadt. A sssScferifolt towváiHfe&föfaaffcx« 22.509 tonna. Berlin, június 31. (Wolff.) Tengeralattjáró naszádjaink újabb eredménye az angol csatornában és az Atlanti-óceánon: 22.500 bruttó tonna. Az elsülyesztett hajók között volt a 4586 tonnás Onyaholga nevű felfegyverzett és két halászhajó által védett angol tartálygőzös, a T a m e 1e nevű 3924 tonna angol gőzös, amely kokszot és pálmaolajat hozott Nyugat-Afrikából és egy nagyon megterhelt nagy gőzös, valószínűleg robbanóanyagrakománynyal. Ji tengerészeti vezérkar főnöke. Az elsülyesztett angol csataszirkálé. A katonai hatóságok csomagoltak, szintúgy a posta, a katonai fogyasztóintézetek és segítőegyesületek. Az utczákon orosz tisztek nejei tanácstalanul, kezüket tördelve szaladgáltak. Mindenünnen azt lehetett hallani, hogy a germán óriás hadsereggel közeledik és rövid időn belül Tarnopolban lesz. Tisztek és katonák egészen nyíltan kijelentették, hogy eszük ágában sincs a németekkel szemben komoly ellenállást kifejteni, hanem csak arról van szó, hogy előrenyomulásukat késleltessék. Július 20-ának estéjén a városban már nem lehetett orosz hatóságot találni. A következő napon a frontról menekülő katonák rabolni és fosztogatni kezdtek. Ekkor az ágyúzás már tisztán hallatszott és egyes golyók a városra estek. Az utczákon ekkor már pánczélos automobilok állottak tüzelésre készen, a templomtornyokban géppuskákat helyeztek el. Július 19-étől kezdve igen sok repülőgép érkezett, bombákat dobtak le és légi harczokat vívtak az oroszokkal. A repülőgépek elég jelentékeny kárt okoztak. Csak a pályaudvaron százötven katonát és sok lovat öltek meg. Vasárnap, július 22-én már szakadatlan ágyúdörej hallatszott. A lembergi útón teljes rendetlenségben orosz katonaság vonult végig, sokan fegyvertelenül, majd hosszú vonatoszlopok és tüzérség. Kozákok az ablakokba kezdtek lőni és betörték az ablakokat. Este a várost mind a négy sarkán felgyújtották, raboltak, gyilkoltak és erőszakoskodásokat követtek el ; mindebben orosz tisztek is részt vettek.