Az Ujság, 1917. október (15. évfolyam, 244-269. szám)

1917-10-02 / 244. szám

’ Ifi és of!. • v ’ • , . .. ’ Apponyi Albert grófnak, a­ kinek egyéni­sége a háború első esztendői alatt oly tiszte­letreméltóságba­n érvényés­ült, hogy azt többé semmiféle politikai botlás nem csorbíthatja, szeretnék azt a tanácsot adni, hogy ugyanegy napon két helyen ne nyilatkozzék. Nincs az a téma, melyet az ő el­ekverácziója és fényes dialek­tikája szántó ellentmondást lehetetlenné téve, nem tudna megvilágítani. Általános titkos? Sefild sem tud mellette meggyőzőbben érvelni, mint ő. Ált­alános titkos ellent?. Senki sem tu­dott ellene meggyőzőbben küzdeni, mint ő. A két diadala között azonban körülbelül tizenöt esztendő jótékony spácziuma van. Az argumentumait el lehetett felejteni­, a meg­győződéseit­­ a jobb belátás­ útján megváltoz­tathatta. De délelőtt a választójogi blokk ülésén és délután az erdélyi szövetség ülésén, — ide sem feledés, sem nézet­vált­ozás nem illeszthető be. Itt éppen csak a szónoklat­képessége virul és mutatja, hogy kellő képes­séggel mindent be lehet bizonyítani. Akit mond az általános titkosról? Egy ideig hallgatott ő is azokra, a­kik a sötétbe való ugrásról beszéltek. .De aztán elmélyedt a statisztikába s látta, hogy ez a félelem dóré. • Ezt csak mellesleg, illusztrálásul szedjük ki szép beszédéből. Véletlenül emlékszünk rá, hogy a választójoggal kapcsolatban a sötétbe ugrás metaforáját éppen ő használta elsőnek. Aztán egyszerűen nem hiszszük el neki, hogy az ő szokott elmélyedő komolyságával harm­incz esztendőn keresztül egy áláspontot vezetően képviselt volna, s csak azután nézett volna u­tána a statisztikában, hogy igaza van-e, m ne vegye rossz néven Apponyi, hogy kétel­kedünk ismereteinek De huzarans időn át való fogyatékos voltában, s ne gondoljuk róla, hogy ha már Emróffy idejében ismerte volna a statisztikát, akkor nem látta volna az általános titkosban a magy­ar alkotmány romba­­döntését. Emberibb és hozzá méltóbb föltevés, hogy az ő eszejárása zseniálisan hozzá tud alkalmazkodni a­z ő politikai czéljaihoz és helyzeteihez. Hogy a­mikor Kuntóffy jön de-­ mokrártziával vele szemben, akkor látnokian meg tudja mutatni a gondolat végzetes vesze­delmeit, a mikor pedig ő maga jön, a­ program­­mal Tisza megbuktatására s az­ ő barátainak hatalomra jutására, akkor rajongva ki tudja mutatni e programra összes nemzetéltető elő­nyeit. Nem, itt kevesebb több lett volna. Ma­radjunk csak meg a mellett, hogy az idő múlt se más a történelmi helyzet, tehát Appontinak is joga van eddigi nézete ellenkezőjét vallani. Ennyivel beérheti, ennyit az ellenfeleinek is el kell ismerniük. De a sötétbe ugrás, a statisz­tikának nagyjában való tanulmányozása­­—nem Apponyihoz méltó argumentumok. De hogy a fődologra térj­ünk, a választó­­blokkban Apponyi nemcsak nem­ félti, a nem­zetiségektől a magyar nemzetet, hanem egye­nesen erősítené velők. Csak az izgatok az ellen­ség. De ezek kevesen vannak, a választójog pedig a többeknek, a tömegeknek j­ut , ezzel is vonódnak az izgatok hatása alól. Most ellen­kezőleg áll : a czenzusos választójog éppen az izgatókat látja el politikai jogokkal s a jóhiszemű tömegeket nem­. »Nem félek, úgy­mond, a vélt, vagy igazi veszélyektől. Ebben a nemzetben megvan az a szellemi és erkölcsi erő, hogy biztosítsa a magyar nemzeti egy­sé­get.« Igaza van-e ? Nem vitatkozunk vele. És ne vegye Apponyi Albert malieziának, ha el­­hiszszük neki: igaza van ! «Nekünk el kell határolnunk országunkat, különösen ezt a fenyegetett erdélyi részt... Erdély vagy Magyarország erős vára, vagy folyton tátongó nyílt sebe.« ■ Ezt ugyanaznap délutánján mondja, az erdélyi szövetségben, a­hol Buchinger Manó­nak már nincs szava, már nem is érdekli, semmi köze hozzá. Ellenben Bethlen István viszi a szót, az általános titkosnak bee­v­ető­en nyílt ellenfele. S hogy Magyarországnak Erdély ne nyílt sebe legyen, az óvatos és a szavazati jog kiegyenlítő, a hazához hűvé tevő hatásá­ban bízó Apponyi Erdély határainak kiigazí­­­tássát követeli a békekötéstől s magyar határ­­őrvidéket, nehogy a széleken a mi románjaink­­védjék az országot Románia románjaitól. És a magyar ezredeknek még a szomszédságában se legyen háború idején nemzetiségi ezred. S mir el is felej­tette Apponyi, hogy akkoriban már általános titkos szavazati jog lesz, mely a magyar állameszm© híveivé teszi a romá­­nokat­ is, már végzett hatalmas kulferirunikát, mely immunizál az izgatás ellen, mér terem­tett demokratikus jólétet, mely kívánatossá teszi a románnak a Magyarországhoz való tartozást. Már beszél batárkiigaziti­ról, mintha erre még szükség lenne, mikor demokratizá­lódtunk, sőt ellene van a demokrácziának, hiszen ez visszautasít, minden országcsonkí­tást, illetve, gyarapítást. S fél a jövendő irredentá­tól, noha a demokráczia uralma egyszerre és­­ mindenkorra útját állja minden háborúnak. Ebéd előtt­ és ebéd után két világ átérzése, ragyogó dialektikával beigazol­ása, napnál fé­nyesebben megvilágítása. Igazat adtunk Appo­­nyinak, mikor nem félt a vélt, vagy valódi veszélyektől és most igazat kell held adnunk, mikor fél tőlük. Itt ilyen a demonstrálandó tétel, ott olyan. S Apponyi beigazol itt és­ beigazol ott. Nem áltat, -- a vitágért sem. Az ő hevével, az ő becsületes hangján csak olyat lehet, mondani, a­mit hisz. A különös csak az, hogy a hallgató­ság szerint változik az ő hite. Apponyi szug­­­­gusztív szónoki tehetsége mindig egy szug­g­esztió hatása alatt áll. Kár, hogy neva lírai öltő. Azt már nem mondjuk : kár, hogy politikus. AZ ÚJSÁG Kedd, lívL október 2. .».»•r—........... «i,jn r.n.'éniáiniiiiiií n».­­ ...Jk A. ■■■ ■a- ...............mm / * / Ék haSsorifl mai fsépe* Keleten nincs lényeses esemény. — A sxoRsbetaa még heves elese támadáson­ vesérnap ellenymnultak, RepQliink sike­res mBkSd­ áse eless fdltfSn. — Ssom­­baten és vasárnap is fdentéktelen esa* f&ro­ások (d­jftak a nyugati bazartérén 3 Etponcsont és környéteét a német repfir 5R te'itsét feonabésték. — Placed­rantjára is és Ázsiában nincs újság. A­míg Keleten a bar­ezt­éren rohamcsapa­taink vállalkozásai itt-ott felélesztik a harczot, mely jóformán szünetelne különben, addig az orosz belső események egyre jobban a teljes felfordulás felé terelődnek. A Keleti-tenger flottája rögtöni fegyverszünetet követel és teljesen demokratikus kormányt; a városok és a bolsevikiek külön hadseregeket­­— vörös gárdákat — szerveznek, szerelnek fel és gyako­rolnak be ; kisütik, hogy Kornilov egy gyéké­nyen árult Kerenszkivel akkor, mikor Péter­vár felé vonult csapataival és hogy népszerűsége és a hatalom birtokáért azután elárulta és tőrbe csalta; a demokrata polgári pártok pedig a direktórium eltörlését és a miniszterek egyen­jogúsítását követelik. Ezek az innen is, onnan is összeszedett, h­írek mutatják, hogy még az oroszok maguk se tudják, hogy mit akarnak. De arra, hogy odabenn minden forrong és hogy maholnap kitörésre kerül a sok ellentét harcza, mindezeknél a jelentéseknél hathatósabb, bizo­nyítékot kapunk a Secolo azon pétervári jelen­tésére is, hogy Kerenszki új, az egész orosz frontot magába foglaló, általános offenzívát készít elő, mely már a napokban megindulna. Az bizonyos, hogy ilyen züllött viszonyok kö­zött egy jól vagy rosszul sikerülő offenzíva pillanatnyilag villámhárító szerepet játszana. De az is bizonyos, hogy Kerenszkit és társait, kiknek feje felett a hullám összecsapóban van, ez az utolsó, kétségbeesettt vállalkozás min­denesetre elsöpörné az orosz politikai hatalom mezejéről. Lenin, Trockij és hívei máris jako­binus stitusban szónokolnak, a flotta nemkü­lönben, a züllöttség teljes, most már csak a s­usculotteokat, a Dantonokat és a Robes­­saereket várjuk, hogy a rémuralom kezdetét vehesse. Az idők szele, mely az embereket ma­gával ragadja és a szellemhez formálja, elő fogja hozni a forradalmaknak ezen jól ismert alakjait is véres malmukkal együtt. Az oroszok ellenségeink. De sok ellensé­günk között ők voltak a legbecsületesebbek, a leglovagiasabbak. Ezekért a tulajdonságukért Sajnálatunk fogja kísérni őket, ha egyes embe­rek hatalmi hóbortjáért elveszti!!; mindazt, a­mit, ha fegyverben nem állanának, meg tudná­­nak maguknak boldogságukra és szabad fej­lődésükre serény munkával szerezni. Az olasz sajtó által beharangozott offen­­zívát nyugalommal várjuk, de eljöttét merjük kétségbevonni. Az olaszok egyelőre úgy látszik, eljátszották kisded játékaikat és érzik jelen­legi tehetetlenségüket. Az orosz offenzívát ők szeretnék ée bátran merjük mondani azt, hogy a pétervári Necó fe­jderítésnek a tehetet­lenségből­ fakadó, segítség utáni vágy volt az édesanyja. Mert Cadorna még egyszer próbálkozott. Pénteken nagy erővel és elkeseredéssel vetette magát az olasz prestige szer­élyesítőjévé vált Monte San Gabrielére és a tőle északkeletre fekvő harez venat­i szakaszokra. Szombaton is még teljes gőzzel iparkodott ezen a bástyán átjutni, hogy Trieszt felé menetelhessen, de mindenütt becsapták előtte az oda nyíló, kapu­kat. Vasárnap támadásai ellanyhultak és már csak tüzérsége dolgozott a szokott famnkczió­­, pazarlással állásaink bedönget­ésén. Ez a kísér­lete sem sikerült tehát. Lesz-e még hamarjá­ban annyi ereje, hogy még egy ilyen vállalko­zásba belefogjon, vagy­ ezek voltak-e a tizen­egyedik csata legutolsó hullámai, annak csak az Úristen és Cadorna maga a megmondhatója. . Egyelőre feltétlenül azt a szerepét játszsza, a­melyet a hívatlan szerelmes játszik, a­ki­­ előtt becsapták az ajtót és a­ki a kulcslyukon át sóhajtja üldözött szerelme­ felé : »Du bist so nah’ und doch so fern.« Repülőink sikeres munkáját ajánljuk ol­vasóink figyelmébe. Ennyi siker, ennyi vállal­kozás már­ régen volt ilyen alig arasznyi idő alatt. A tizenegyedik csata els­ő napjaiban olyan fenh­éjázóan jelentett száz és száz olasz repülőgép hol van, mert nem próbál repülőink­nek útjába állatni? Vagy közbe levitézlettek már ? A nyugati­ harezférón sem volt -e s­zó első, napokban nagyobbszabású harez. Részben rossz látási viszonyok okozták ezt, részben és véle­ményünk szerint túlnyomó részben ellenfeleink pillanatnyi kimerülése. Az angol lassúság és módszeresség minden támadása közé be szo­kott ilyen csendes napokat iktatni, fia voltak apró sikerei, akkor ezeket előszö­r körülbás­tyázza, tüzérségét megfelelően új állásokba he­lyezi, módszeresen újból ,belövi magát, tájé­kozódik, hogy újból nekik kerüljön és a­mint, az események mutatják, megint csak egy-egy árokrészszel vagy erdőrészlettel és sok-sek-vé­res veszteséggel elégedjék meg. A francziák lendületesebbek ugyan támadásaikban, csak­hogy kardforgató karjuk már nem elég erős, hogy harczias lelkük kívánsága szerint merje egyfolytában a vágásokat. Nekik neml mód­szerességből, hanem szükségképpen kellenek ezek a csendesebb napok a pihenésre és erő­gyűjtésre. A német repülőgépeket azonban a rossz idő nem akadályozta meg abban, hogy Lon­don és környéke felé el ne látogassanak és kellemetlen vendégekként ott zavart és kárt­­ne okozzanak bombáikkal. Valamennyi sértet­lenül tért vissza kiinduló állomásába. Sokat hallottunk már az angol légi védelem tökélete­sítéséről és nagyszerű hatásáról, de csak en­­tente-lapokban sok szóval, de kevés tettel. És ha tökéletes volna is, a­mint a német gyalog­ság rettenthetetlensége átjutott legutóbb az angolok zárótüzén, úgy a német léghajók és repülőgépek akkor is meglátogatják majd Lon­dont és környékét. Oroszország válsága: Finnország polgárháború előti. Stockholm, szeptember 30. Haparardából je­lentik­­ .4 harca a finnországi polgári és szocziál­­demokrata pártok k­özött polgárháborúvá látszik el­fajulni. Holnap kezdődnek az új Velős­, lé­sek a tartoménygyűlésbe. A polgári sajtó a tecéziál­­dem­okratáknak f­énére veti, hogy a tegnapi tar­tomány­gyűlési ülés megtartásával válás­­tisi írekre adták magukat és a szoczia­listák síb­ifclistí­jét huligánok gyűjteményének mondja. A szoczialis­­ták vörös gárdát szerveztek katonai felszereléssel. Ez a vörös gárda esetleg Kornilov csapatainak szerepét fogja já­tszani. Bícói eljárás a finn tartománygyalás tagjai ellen. Helsingfors, szeptember 30. Hivatalos köz­lés szerint a főkormányzó megparancsolta, hogy a tartománygyűlés elnökét és tagjait, a­kik a feloszlatás ellenére erőszakosan behatol­tak a tartománygyűlés épületébe és ott ülést­­tartottak, bírói eljárás alá vonják.

Next