Az Ujság, 1917. október (15. évfolyam, 244-269. szám)
1917-10-02 / 244. szám
’ Ifi és of!. • v ’ • , . .. ’ Apponyi Albert grófnak, a kinek egyénisége a háború első esztendői alatt oly tiszteletreméltóságban érvényésült, hogy azt többé semmiféle politikai botlás nem csorbíthatja, szeretnék azt a tanácsot adni, hogy ugyanegy napon két helyen ne nyilatkozzék. Nincs az a téma, melyet az ő elekverácziója és fényes dialektikája szántó ellentmondást lehetetlenné téve, nem tudna megvilágítani. Általános titkos? Sefild sem tud mellette meggyőzőbben érvelni, mint ő. Általános titkos ellent?. Senki sem tudott ellene meggyőzőbben küzdeni, mint ő. A két diadala között azonban körülbelül tizenöt esztendő jótékony spácziuma van. Az argumentumait el lehetett felejteni, a meggyőződéseit a jobb belátás útján megváltoztathatta. De délelőtt a választójogi blokk ülésén és délután az erdélyi szövetség ülésén, — ide sem feledés, sem nézetváltozás nem illeszthető be. Itt éppen csak a szónoklatképessége virul és mutatja, hogy kellő képességgel mindent be lehet bizonyítani. Akit mond az általános titkosról? Egy ideig hallgatott ő is azokra, akik a sötétbe való ugrásról beszéltek. .De aztán elmélyedt a statisztikába s látta, hogy ez a félelem dóré. • Ezt csak mellesleg, illusztrálásul szedjük ki szép beszédéből. Véletlenül emlékszünk rá, hogy a választójoggal kapcsolatban a sötétbe ugrás metaforáját éppen ő használta elsőnek. Aztán egyszerűen nem hiszszük el neki, hogy az ő szokott elmélyedő komolyságával harmincz esztendőn keresztül egy áláspontot vezetően képviselt volna, s csak azután nézett volna utána a statisztikában, hogy igaza van-e, m ne vegye rossz néven Apponyi, hogy kételkedünk ismereteinek De huzarans időn át való fogyatékos voltában, s ne gondoljuk róla, hogy ha már Emróffy idejében ismerte volna a statisztikát, akkor nem látta volna az általános titkosban a magyar alkotmány rombadöntését. Emberibb és hozzá méltóbb föltevés, hogy az ő eszejárása zseniálisan hozzá tud alkalmazkodni az ő politikai czéljaihoz és helyzeteihez. Hogy amikor Kuntóffy jön de- mokrártziával vele szemben, akkor látnokian meg tudja mutatni a gondolat végzetes veszedelmeit, a mikor pedig ő maga jön, a programmal Tisza megbuktatására s az ő barátainak hatalomra jutására, akkor rajongva ki tudja mutatni e programra összes nemzetéltető előnyeit. Nem, itt kevesebb több lett volna. Maradjunk csak meg a mellett, hogy az idő múlt se más a történelmi helyzet, tehát Appontinak is joga van eddigi nézete ellenkezőjét vallani. Ennyivel beérheti, ennyit az ellenfeleinek is el kell ismerniük. De a sötétbe ugrás, a statisztikának nagyjában való tanulmányozása—nem Apponyihoz méltó argumentumok. De hogy a fődologra térjünk, a választóblokkban Apponyi nemcsak nem félti, a nemzetiségektől a magyar nemzetet, hanem egyenesen erősítené velők. Csak az izgatok az ellenség. De ezek kevesen vannak, a választójog pedig a többeknek, a tömegeknek jut , ezzel is vonódnak az izgatok hatása alól. Most ellenkezőleg áll : a czenzusos választójog éppen az izgatókat látja el politikai jogokkal s a jóhiszemű tömegeket nem. »Nem félek, úgymond, a vélt, vagy igazi veszélyektől. Ebben a nemzetben megvan az a szellemi és erkölcsi erő, hogy biztosítsa a magyar nemzeti egységet.« Igaza van-e ? Nem vitatkozunk vele. És ne vegye Apponyi Albert malieziának, ha elhiszszük neki: igaza van ! «Nekünk el kell határolnunk országunkat, különösen ezt a fenyegetett erdélyi részt... Erdély vagy Magyarország erős vára, vagy folyton tátongó nyílt sebe.« ■ Ezt ugyanaznap délutánján mondja, az erdélyi szövetségben, ahol Buchinger Manónak már nincs szava, már nem is érdekli, semmi köze hozzá. Ellenben Bethlen István viszi a szót, az általános titkosnak beevetően nyílt ellenfele. S hogy Magyarországnak Erdély ne nyílt sebe legyen, az óvatos és a szavazati jog kiegyenlítő, a hazához hűvé tevő hatásában bízó Apponyi Erdély határainak kiigazítássát követeli a békekötéstől s magyar határőrvidéket, nehogy a széleken a mi románjainkvédjék az országot Románia románjaitól. És a magyar ezredeknek még a szomszédságában se legyen háború idején nemzetiségi ezred. S mir el is felejtette Apponyi, hogy akkoriban már általános titkos szavazati jog lesz, mely a magyar állameszm© híveivé teszi a románokat is, már végzett hatalmas kulferirunikát, mely immunizál az izgatás ellen, mér teremtett demokratikus jólétet, mely kívánatossá teszi a románnak a Magyarországhoz való tartozást. Már beszél batárkiigazitiról, mintha erre még szükség lenne, mikor demokratizálódtunk, sőt ellene van a demokrácziának, hiszen ez visszautasít, minden országcsonkítást, illetve, gyarapítást. S fél a jövendő irredentától, noha a demokráczia uralma egyszerre és mindenkorra útját állja minden háborúnak. Ebéd előtt és ebéd után két világ átérzése, ragyogó dialektikával beigazolása, napnál fényesebben megvilágítása. Igazat adtunk Apponyinak, mikor nem félt a vélt, vagy valódi veszélyektől és most igazat kell held adnunk, mikor fél tőlük. Itt ilyen a demonstrálandó tétel, ott olyan. S Apponyi beigazol itt és beigazol ott. Nem áltat, -- a vitágért sem. Az ő hevével, az ő becsületes hangján csak olyat lehet, mondani, amit hisz. A különös csak az, hogy a hallgatóság szerint változik az ő hite. Apponyi szuggusztív szónoki tehetsége mindig egy szuggesztió hatása alatt áll. Kár, hogy neva lírai öltő. Azt már nem mondjuk : kár, hogy politikus. AZ ÚJSÁG Kedd, lívL október 2. .».»•r—........... «i,jn r.n.'éniáiniiiiiií n». ...Jk A. ■■■ ■a- ...............mm / * / Ék haSsorifl mai fsépe* Keleten nincs lényeses esemény. — A sxoRsbetaa még heves elese támadáson vesérnap ellenymnultak, RepQliink sikeres mBkSd áse eless fdltfSn. — Ssombaten és vasárnap is fdentéktelen esa* f&roások (djftak a nyugati bazartérén 3 Etponcsont és környéteét a német repfir 5R te'itsét feonabésték. — Placedrantjára is és Ázsiában nincs újság. Amíg Keleten a bareztéren rohamcsapataink vállalkozásai itt-ott felélesztik a harczot, mely jóformán szünetelne különben, addig az orosz belső események egyre jobban a teljes felfordulás felé terelődnek. A Keleti-tenger flottája rögtöni fegyverszünetet követel és teljesen demokratikus kormányt; a városok és a bolsevikiek külön hadseregeket— vörös gárdákat — szerveznek, szerelnek fel és gyakorolnak be ; kisütik, hogy Kornilov egy gyékényen árult Kerenszkivel akkor, mikor Pétervár felé vonult csapataival és hogy népszerűsége és a hatalom birtokáért azután elárulta és tőrbe csalta; a demokrata polgári pártok pedig a direktórium eltörlését és a miniszterek egyenjogúsítását követelik. Ezek az innen is, onnan is összeszedett, hírek mutatják, hogy még az oroszok maguk se tudják, hogy mit akarnak. De arra, hogy odabenn minden forrong és hogy maholnap kitörésre kerül a sok ellentét harcza, mindezeknél a jelentéseknél hathatósabb, bizonyítékot kapunk a Secolo azon pétervári jelentésére is, hogy Kerenszki új, az egész orosz frontot magába foglaló, általános offenzívát készít elő, mely már a napokban megindulna. Az bizonyos, hogy ilyen züllött viszonyok között egy jól vagy rosszul sikerülő offenzíva pillanatnyilag villámhárító szerepet játszana. De az is bizonyos, hogy Kerenszkit és társait, kiknek feje felett a hullám összecsapóban van, ez az utolsó, kétségbeesettt vállalkozás mindenesetre elsöpörné az orosz politikai hatalom mezejéről. Lenin, Trockij és hívei máris jakobinus stitusban szónokolnak, a flotta nemkülönben, a züllöttség teljes, most már csak a susculotteokat, a Dantonokat és a Robessaereket várjuk, hogy a rémuralom kezdetét vehesse. Az idők szele, mely az embereket magával ragadja és a szellemhez formálja, elő fogja hozni a forradalmaknak ezen jól ismert alakjait is véres malmukkal együtt. Az oroszok ellenségeink. De sok ellenségünk között ők voltak a legbecsületesebbek, a leglovagiasabbak. Ezekért a tulajdonságukért Sajnálatunk fogja kísérni őket, ha egyes emberek hatalmi hóbortjáért elveszti!!; mindazt, amit, ha fegyverben nem állanának, meg tudnának maguknak boldogságukra és szabad fejlődésükre serény munkával szerezni. Az olasz sajtó által beharangozott offenzívát nyugalommal várjuk, de eljöttét merjük kétségbevonni. Az olaszok egyelőre úgy látszik, eljátszották kisded játékaikat és érzik jelenlegi tehetetlenségüket. Az orosz offenzívát ők szeretnék ée bátran merjük mondani azt, hogy a pétervári Necó fejderítésnek a tehetetlenségből fakadó, segítség utáni vágy volt az édesanyja. Mert Cadorna még egyszer próbálkozott. Pénteken nagy erővel és elkeseredéssel vetette magát az olasz prestige szerélyesítőjévé vált Monte San Gabrielére és a tőle északkeletre fekvő harez venati szakaszokra. Szombaton is még teljes gőzzel iparkodott ezen a bástyán átjutni, hogy Trieszt felé menetelhessen, de mindenütt becsapták előtte az oda nyíló, kapukat. Vasárnap támadásai ellanyhultak és már csak tüzérsége dolgozott a szokott famnkczió, pazarlással állásaink bedöngetésén. Ez a kísérlete sem sikerült tehát. Lesz-e még hamarjában annyi ereje, hogy még egy ilyen vállalkozásba belefogjon, vagy ezek voltak-e a tizenegyedik csata legutolsó hullámai, annak csak az Úristen és Cadorna maga a megmondhatója. . Egyelőre feltétlenül azt a szerepét játszsza, amelyet a hívatlan szerelmes játszik, aki előtt becsapták az ajtót és aki a kulcslyukon át sóhajtja üldözött szerelme felé : »Du bist so nah’ und doch so fern.« Repülőink sikeres munkáját ajánljuk olvasóink figyelmébe. Ennyi siker, ennyi vállalkozás már régen volt ilyen alig arasznyi idő alatt. A tizenegyedik csata első napjaiban olyan fenhéjázóan jelentett száz és száz olasz repülőgép hol van, mert nem próbál repülőinknek útjába állatni? Vagy közbe levitézlettek már ? A nyugati harezférón sem volt -e szó első, napokban nagyobbszabású harez. Részben rossz látási viszonyok okozták ezt, részben és véleményünk szerint túlnyomó részben ellenfeleink pillanatnyi kimerülése. Az angol lassúság és módszeresség minden támadása közé be szokott ilyen csendes napokat iktatni, fia voltak apró sikerei, akkor ezeket először körülbástyázza, tüzérségét megfelelően új állásokba helyezi, módszeresen újból ,belövi magát, tájékozódik, hogy újból nekik kerüljön és amint, az események mutatják, megint csak egy-egy árokrészszel vagy erdőrészlettel és sok-sek-véres veszteséggel elégedjék meg. A francziák lendületesebbek ugyan támadásaikban, csakhogy kardforgató karjuk már nem elég erős, hogy harczias lelkük kívánsága szerint merje egyfolytában a vágásokat. Nekik neml módszerességből, hanem szükségképpen kellenek ezek a csendesebb napok a pihenésre és erőgyűjtésre. A német repülőgépeket azonban a rossz idő nem akadályozta meg abban, hogy London és környéke felé el ne látogassanak és kellemetlen vendégekként ott zavart és kártne okozzanak bombáikkal. Valamennyi sértetlenül tért vissza kiinduló állomásába. Sokat hallottunk már az angol légi védelem tökéletesítéséről és nagyszerű hatásáról, de csak entente-lapokban sok szóval, de kevés tettel. És ha tökéletes volna is, amint a német gyalogság rettenthetetlensége átjutott legutóbb az angolok zárótüzén, úgy a német léghajók és repülőgépek akkor is meglátogatják majd Londont és környékét. Oroszország válsága: Finnország polgárháború előti. Stockholm, szeptember 30. Haparardából jelentik .4 harca a finnországi polgári és szocziáldemokrata pártok között polgárháborúvá látszik elfajulni. Holnap kezdődnek az új Velős, lések a tartoménygyűlésbe. A polgári sajtó a tecéziáldemokratáknak fénére veti, hogy a tegnapi tartománygyűlési ülés megtartásával válástisi írekre adták magukat és a szoczialisták síbifclistíjét huligánok gyűjteményének mondja. A szoczialisták vörös gárdát szerveztek katonai felszereléssel. Ez a vörös gárda esetleg Kornilov csapatainak szerepét fogja játszani. Bícói eljárás a finn tartománygyalás tagjai ellen. Helsingfors, szeptember 30. Hivatalos közlés szerint a főkormányzó megparancsolta, hogy a tartománygyűlés elnökét és tagjait, akik a feloszlatás ellenére erőszakosan behatoltak a tartománygyűlés épületébe és ott ülésttartottak, bírói eljárás alá vonják.