Az Ujság, 1917. november (15. évfolyam, 270-295. szám)
1917-11-01 / 270. szám
14 r \ ' I Budapest, 1917. XV. évfolyam, 270. szám. Csütörtök, november 1. * ROVÁS. Az olaszt a nyavalya töri, de ugyanekkor az angol és franczia sugárzik a boldogságtól. Boldogok, hogy végre alkalom adódik nekik az osztrák-magyar és német hadakkal nyilt mezőn verekedni. Hát van még boldogság a földön,és ezt is mi szereztük nekik, mi, az ellenségük és nem Cadorna, a szövetségesük. Cadorna az egy irigy fráter, aki harmadfél évig akadékoskodott, Trieszt felé igyekezett és nem generálta szövetségeseinek a boldogságot, hogy olasz földön szembe kerüljenek a központi hatalmakkal. Oh, ha tudták volna, hogy ez a leghőbb vágyuk ! De mért nem szóltak ? Flandriában és Északfrancziaországban van még egy kis érintkezésük a németekkel, megmondhatták volna nekik, hogy nyílt terepen mozgó harcsokra van gusztusuk. És ha ennyire ingeskedők, mert nem szerezték meg maguknak ezt az örömet Flandriában és Francziaországban ? De elég a kérdésekből. Az asztal terítve van, legyen szerencsénk. De gyorsan, még mielőtt megijednének a saját étvágyuktól. * libben megint csak . az ő hamisítatlan dreiokiáeiájur. intje ki a X* . máját , az ifjságiróval döntő bíróság elé megy a földmivelési miniszter, de ha Pálffy grófnak úgy tetszik, vele elmegy a bírósághoz. A grófnak megteszi ezt a szívességet, holott vádak kiröpítésénél nem a vádaskodó, de a vád a döntő tényező. Mi megadtuk már a felmentést a miniszternek és megadta a döntő bíróság is. De ezek után legyen következetes a miniszter és tartson ki a bírái, meg a vádlója mellett és ne mondja azt, hogy ez a bíróság csak addig jó, míg egy szerény újságíró a vádló, de nem számít, mihelyt egy gróf megismétli azt, amit az újságíró mondott. Igen, a közönség elvárhatja, hogy legalább a miniszter vegye komolyan a saját döntőbíróságát és annak ítéletét. • Olaszországon lenne a sor, hogy kíméletet vagy kegyelmet esdekeljen tőlünk. A magyar bákcsmokkol: nem várják be ezt, hanem türelmetlenül közbevetik magukat és prédikátori hangon tremoláznauk a központi hatalmuknak arról, hogy legyenek européerek és ne felejtkezzenek meg békenyilatkozataikról. A figyelmeztetés igazán egész fölösleges és csak az a jó, hogy az úgynevezett magyar intellektuelek kidüllesztett mellel szavalhassák a világnak: lássátok, mi intellektuelek most sem készült le a nyugateurópai erkölcsökhöz való csatlakozás.. Köszönet a nemes törekvésért, mely oda irányul, hogy ne tartsanak barbároknak, de ez a törekvés idejét múlta, mert odaát békesmokkjaink nyafogásának hallatán már nem barbárnak, de baleknek tartanak. És a balekség ma inkább barbárság, mint régen az igazi barbárság. A hadikörcsönről. írta Teleszky János. Hetedszer fordul a magyar állam a titáni küzdelemhez hasonló világháború folyamán polgáraihoz, hogy a háború viteléhez szükséges pénzt, kölcsön alakjában, rendelkezésére ocsássák. Soha jobbkor ! Az orosz kolosszus, a magyar államnak, s ezzel az osztrák-magyar monarchiának legádázabb ellensége, tehetetlenül vergődik belső viszályok által szétmarczangolva. Szerbiát s Románia nagyobb részét meghódítottuk. S a hitszegő, szövetségesből gálád árulóvá vált Olaszország most részesül derék csapataink által a megérdemelt megtorlásban. Vitéz csapatainknak hű szövetségeseinkkel együtt az olasz határon folyó véres küzdelme remélhetőleg rövidesen vív eredményeket fog elérni, hogy a központi hatalmaknak és hű szövetségeseiknek, a kiknek megrablására a háború folyamán egy egész világ szövetkezett, s a kik csodaszámba menő sikereiket polgáraik határtalan vitézségének és áldozatkészségének és ügyük igazságának köszönhetik, immár csak a nyugati fronton lesz dolga számottevő ellenséggel. Győzedelmesekké válván a többi frontokon, és oly helyzetbe jutván ezáltal, hogy összes katonai erőinket a nyugati fronton összpontosíthatjuk, remélhetőleg ott is mielőbb oly helyzetet teremthetünk, mely meghozza a minden Jobbern*i ember által várva-várt, a magyar államnak és ezzel az osztrák-magyar monarchiának alapjait és jövőjét hosszú időkre biztosító báhét. Ha..csak az entente 4!lerúgja az olasz fronton‘ étert’sikereink nr'.*4 ••a aMíí,’ belátva' a további vérontásnak nemcsak embertelenségét de az ő érdekeik szempontjából is hiábavaló voltát, jobb útra nem térnek, s már előbb el nem fogadják a részünkről szüvetégéseinkrel egyetértőleg feléjük nyújtott békejobbot Bár meg nem állapíthatjuk előre biztosan azt, hogy mikor fog megtörni az entente-államok ügyeit jelenleg vezető politikusok konoksága,ami a békének ez idő szerint egyedüli akadálya, mégis nem a fellegekben járó idealizmus, hanem a tényekkel és erőviszonyokkal komolyan számító optimizmus, ha ki merjük fejezni azt a reményünket, hogy a most aláírásra kerülő 7 magyar hadikölcsön e háborúnak utolsó hadikölcsöne lehet. A milyen előnyös reánk nézve a harertéri helyzet, s a mily biztatók kilátásaink a jövőre, olyan kedvező a gazdasági helyzet a hadikölcsön kibocsátása szempontjából. A most végződött mezőgazdasági év igen jól zárult. Gazdáink jelentékeny pénzfelesleggel rendelkeznek. A pénzbőség jelei mutatkoznak mindenütt, s a tőzsdén a részvények árfolyamai olyan indokolatlan színvonalat értek el, hogy ezzel szemben a szolid és a jövőre is gondoló tőkének szükségképpen a fix kamatozású értékpapírok felé kell fordulnia. A háború kitörése folytán pangásnak indult egyes iparágak a beállott pénzbőség folytán új fellendülésnek indultak , s a hadiiparok nagyösszegű befektetései a háborúnak egyébként igen sajnálatos váratlan hosszú tartama folytán immár törlesztsék. Ily körülmények között szinte érthető lett volna, ha a kormány a 7. hadikölcsönt a közönségre nézve némileg kedvezőtlenebb feltételek mellett bocsátotta volna, aláírásra, mint aminek a 6 hadikölcsön feltételei voltak. De a kormány nagyon helyesen nem ezt az utat választotta, ellenkezőleg, a mellett, hogy a 6%-os járadékot ugyanolyan feltételek mellett bocsátja aláírásra, mint a 6. hadikölcsön alkalmával, egyidejűleg 1e 1 5%-os járadékot is bocsát aláírásra melynek nettó kamatozása alig valamivel csekélyebb a 0%-os járadék nettó kamatozásánál, s amelynek kibocsátási árfolyama a dolog természetéből folyólag körülbelül 0%-al alacsonyabb a 6%-os járadék kibocsátási árfolyamánál, úgy hogy rövid idő alatt bekövetkezhető jelentékeny árfolyamnyereségre is kínálkozik alkalom. Helyesen cselekedett a kormány, mikor így járt el, mert szűk látkörű pénzügyi politika lett volna az igen kedvező havertéri és közgazdasági helyzetet arra akarni felhasználni, hogy az új hadikölcsön az államra nézve némileg kedvezőbb feltételek mellett bocsáttatván ki, ezáltal az állam kamatterhe némileg csökkentessék, holott a helyes pénzügyi politika az, amelyet a kormány követ, hogy némi áldozat árán is, olyan feltételek mellett bocsássa aláírásra az új hadikölcsönt, amely biztosítja azt, hogy az új hadikölcsönnek minél nagyobb legyen a sikere. Mert a fő szempont most az, hogy a 7. hadikölcsön minél nagyobb sikere révén minél nagyobb bankjegymennyiség jusson az állam birtokába, hogy ezáltal a bankjegyforgalom további növelésének szüksége elessék és pénzünk vásárló erejének további romlása megakadályoztassék. S ezért jegyezzen mindenki minél több hadikölcsönt. Ezzel nemcsak a hadviselés költségeinek előteremtését könnyíti meg, de ki-ki saját erejéhez mérten hozzájárul ahhoz, hogy pénzünk vásárló ereje tovább ne csökkenjen, hogy az immár aggasztó mérveket öltő drágaság legalább is tovább ne fokozódjék. Azokat a kishitűeket pedig, akik a háború hosszú tartama folytán haiti kölcsönbe, fektetett tőkéiket nem látják oly biztosnak, mint részvényekbe, vagy ingatlanokba fektetett pénzüket, vagy akik ,azt hiszik, hogy a háborúról a békére való átmenet időszakára, ám mobilizálnák magukat, ha a ma rendelkezésükre álló összes készpénzüket hadikölcsöönükbe fektetnék be." utalom arra, amiket e tárgyban a képviselőház 1. évi október hó 23-án tartott ülésén mondottam, s amiket az ország miniszterelnöke és pénzügyminisztere, Wekerle Sándor dr. teljes mértékben magáévá tett. E beszédemben részletesen kifejtettem, hogy a hadikölcsönkötvényekbe fektetett vagyonnak minden másnemű befektetéssel szemben a legbiztosabbnak kell lennie, s valóban, aki csak némileg ismeri a modern államháztartás alapelveit, amelyektől — bármilyen legyen is más kérdésekben az állásfoglalása — a hivatása magaslatán álló egy kormány sem térhet el, s aki ismeri az adótechnikának azokat a tökéletesedett eszközeit, amelyek a mai államok rendelkezésére állanak, az egy pillanatig sem kételkedhetik a felett, hogy ha a háború folytán esetleg igen súlyos lesz is az adóteher, s hogy ha annak természetszerűen az összes, bármily módon befektetett vagyonokra, s a bárhonnan eredő jövedelmekre is ki kell terjednie, egy modern állam, tehát a magyar állam sem juthat abba a helyzetbe, hogy a hadikölcsön kötvény birtokokkal szemben elvállalt kötelezettségeinek megfelelni ne tudna. Sőt tovább menve, nem szabad megelégedni azzal, hogy a hadikölcsönökbe fektetett vagyon teljesen biztos legyen, hanem amint azt ugyancsak kifejtettem volt idézett beszédemben, intézményesen fog kelleni gondoskodni arról, hogy azok, akik a háború folyamán a rendelkezésükre álló készpénzzel vagy hitelük igénybevételével hadikölcsönöket jegyeztek, s a hadviselés érdekeit ezáltal előmozdították, előnyösebb helyzetbe jussanak, mint azok, akik vagyonukat más módon fektették be. Erre a legalkalmasabb mód az, ha a háború pénzügyi terheinek likvidálására nézetem szerint okvetlenül behozandó egyszers mindenkori nagyobb vagyonadó kivetése tekintetében a hadikölcsönkötvényekbe fektetett vagyon kisebb adó alá vonatik, s ha másrészt azok, akiknek birtokában egyéb vagyonuk arányában nincs megfelelő mennyiségű hadikölcsön-kötvény, magasabb olyan külön adóval sújttatnak, amely ez aránytalanság mérvéhez emelkedik. Nemcsak hazafiasan cselekszik terrát, de saját érdekében britünk mm száma 8 oldalt