Az Ujság, 1919. november (17. évfolyam, 143-167. szám)
1919-11-21 / 160. szám
■ i. JU Um m*. Budapest, 1919.______________________XVII. évfolyam, 19 10. szám._________________Péntek, november 21. Előfizetési árak: MT SZERKESZTŐSÉG: Kgétx érre _ „ 220 £ — f AMA MIM wm raa m ^ams ■■ni Budapest, Rákóca-ut 54. S*. Félém____110 » — 111 S*SmF m H fü Btá Telefon: Jói.e!13-35. Józ»e!133-M SPSS": »:.: jVm & Ili Mm #Z_ ISSTSSWWS'iift mdk Eg | 11*. fifi ^ SSSSSSSBiSiiS m MBLmm W'V. Wbjpmi :»•'. €4 FIÓKK1ADOHTVATAU: SS MBmM ^IEÉF m I Budapest, Erzsébet körút 43. ROVÁS. Ha a keresztény kurzus alatt a politikusok azt értik, amit az ország minden hazafias kereszténye, akkor ne féltsék ezt a kar-ozást a konczentrácziótól. Mert ennek az értelemnek nemcsak többsége van, hanem ellenzéke sincsen. Keresztény erkölcs kellene a mohamedánnak is, ha mohamedánunk volna. Ha mégis féltik, akkor valami mást értenek keresztény kurzus alatt, vagy pedig nemcsak a kurzus kell nekik, hanem a hatalom, melyet csak e kurzus juttat nekik. Nem föltételedés ez a beállítás, csak rá akarunk mutatni arra, hogy politikájukat lehet, igy is nézni s nem kívánatos a közérdeknek és magának az ország moralitásának, hogy így le-hessen nézni. Ez a kurzus, meggyőződésünk szerint, nem győz és nem bukik párttal, ezt nem erősíti s nem gyöngíti kabinetminőség. Ez történelmi produktum és szükségesség, mely tarthat pártokat, de őt nem tartja, partés kormányhatalom. Azt hiszszük, ha Huszár Károly nem fogná föl így politikai hitvallását, nem törekednék annyira a nehézségek legyőzésére. A legkisebb elégtétel, ami Apponyit megilleti, a reszenzus, amit a keresztény biokban is keltett az Ereky úr megfoghatatlanul finom kis kiszólása, melyet nem tesz rokonszenvesebbé, hogy férfias őszinteségnek mondják. Hogy ez az őszinteség s a mögötte meghúzódó politika végzetes, vagy csak múló kárt okozott-e, azt ma még nem tudjuk. De tudunk egyet. Vannak szólások, amiket csak tetéz a bocsánatkérés, vagy jóvátétel. Például ha társaságban valaki illetlenséget követ el s bocsánatkéréssel lehetetlenné teszi, hogy a társaság úgy tegyen, mintha nem vette volna észre. Ezúttal az eset súlyosabb lenne. Huszár Károlylyal lehetetlenné tették Apponyit , most Apponyival ne tegyék lehetetlenné Huszárt. Most már maradjunk mellette. S a szombati terminus nagyon közel van, igazán nem lehet sokat taktikázni. * A franczia választások eredményét kár a mi belpolitikánk számára tőkésíteni. Igen, ott a szoczialisták tért vesztettek, a konzervatívok tért nyertek. Ha ezen a módon mi Francziaország politikájába jutnánk, lelkesednénk a konzervativizmusért, akár a reakcióért is. Sajnos, ilyen módon sem válhatunk győztes, nagy és meggyarapított országgá. Francziaország lehet konzervatív vagy szoczialista, s neki nem írnak elő konczentrácziót egy béke garantálására, melyet neki diktálnak. S a franczia konzervatívok nem a magyar konzervatívokra gondoltak, mikor győztek, csak magukra. S ők sem hajlandók a magyar elvbarátokra bízni a béke biztosítását, hanem szintén konczentrácziót követelnek. A saját szoczialistáikat legyőzték, a mienket ellenben nem hajlandók az obligéból kibocsátani. A spekulálás ilgra. A kormányválságnak van egy mellékmotívuma, nem akarjuk hinni, hogy főtengelyévé válhatnék. A közvélemény nagyjában egyetért abban, hogy sir Clerk fontos személyiség, kijelentései döntő fontosságúak s mintha okoskodni sem lehetne azon, hogy katasztrofális baj lenne az országnak,ha eredmény nélkül távoznék, békéhez nei#Guifri' nánk, blokád alá kerülnénk s minden spirit-' szedünk kényének-kedvének ki lennénk szolgáltatva. d m Ha abból indulunk ki, hogy uttzent Wifel-' missziók elutazása végzetes csapás, akkor, ugyebár, minden más eltörpül az érdeke mellett, hogy ez acsapás ne érjen bennünket.. Az ország a maga egészében — ebben bizonyosak vagyunk — ezen a véleményen van. A politikusok többsége ezt múlja.« Horthy Miklós klasszikus nyilatkozta ugyancsak ezen a fölfogáson áll meg. Veehát meg kell alakítani azt a politikai konotcentrácziót, melyet az entente tőlünk kivon. Aki ezt nem tartja olyan föltétlenül szükséges etek, az ész szerint nem hiszi azt sem, hogy ennek következményei olyan végzetesek volnának. Vannak ilyenek s még pedig nem is jelentéktelenen. Mindenesetre a döntés közelében vannak s nézetüket, ha nem is osztentative, de eléggé érthetően meg is vallják. Keresztényblokos orgánumban olvassuk, amit aktív politikusoktól már hallottunk, hogy a békekötés nem is olyan nagy érdeke az országnak, mint inkább az criten le-nak. Utalnak Bulgáriára, melynek van elismert kormánya és még sincs békéje, utalnak Német-Ausztriára, melynek békéje is van vele,a nyomorúsága semmivel sem enyhült. Ha ez a gondolat dolgozik a koncentráczió meghiúsításán, akkor a gondolái elfelejtettek szóba állam a lelkiismeretükkel. Nem akarunk vitába bocsátkozni velük. Nem mutatunk rá részletesen, hogy ezek az analógiák hamisak, már azért is, mert hiányzik az ellenpróba: milyen lenne Bulgária helyzete elismert kormány és Német- Ausztria megkapott béke nélkül. Nem akarunk azzal sem érvelni, hogy a román megszállás harminczmilliárdos sarcza sem sújthatott volna benőnket, ha a bolsevista spekulácziója a világforradalomra nem zárta volna el a mi utunkat a békének Ausztriával egyidőben való nyélbeütése előtt. Ne vegyék érzékenyen az analógiát se a bolsevista külpolitikával, mely szintén az entente békéje nélkül akart boldogulni. Hadd menjünk odáig, hogy az okoskodást egészen helytállónak ismerjük el. Nem volt nekünk már elég helytálló okoskodásunk öt esztendő óta? Nem volt-e helytálló a hit Németország legyőzhetetlen támogatásában ? Mégis csalódtunk. Nem volt-e okunk ügyünket a Wilson tizennégy pontjára bízni? Hiszen annak minden egyes tételéből következett Magyarország integritása. Mi lett az integritásból? Ma egy esztendeje nem biztunk-e demokrácziában, paezifizmusban és Károlyi Mihályban? Ma átkozzuk ezt a kalandort, aki Magyarországot egy őrült tudós teóriának szolgáltatta ki s áldozta föl. Ezek az átkok méltán érik azokat, akik egy országot koczkáztattak önteltségüknek. De vájjon ezentúl már szabad? Aki az eddigiek után jön, annak a hite már csalhatatlan? Egyfelől rémteletes perspektívát mutatnak nekünk azok, akik már bizonyságot szolgáltattak arról, hogy a szavuk nem üres beszéd. Lám Német-Ausztria nyomorog, de mégis szaladt az után a béke után, mely nem segített rajta. S Németország, a sokkalta nagyobb, a magában is hatalmas, nem fogadta-e el azt a békét, melyet az abszolút kénytelenség tudata nélkül sohasem írt volna alá? Éppen mi tudnánk sikerrel dalszolni, akiket a legrongyosabbra téphettek? Mi vállalhatnék azt,a szembeszállást a fenyegetésekkel, melyektől eddig mindenki más visszatorpant? idiOthteW* ha megint, csaLglil^az a valaki MmTMi .hóit méi Van-e halandó, a ki ezt a gondolatot magára venné? Hiszen az, ha hazafi, még meghalni sem képes az emberfölötti bűn- * tudattól! Ha miigküljük a békét s rosszul járunk, ezt el lehet venni. Minijén*' háflídri vége világ kezdetétől Tötyviim békeHöi népi múlik senkin, mert jex a dolgol t rendje, De háború után békét nfejffi kérmi, —»rez m£« pokoli rendkívüliség. Ez jeleríti a habom folytatását vereség után, s^fM|ége|^ilt IfiT*"" leül, az egynek a háborúját valamennyi ellen. A kik vesztettünk erőnk teljében, most helyt-állhatnánk hallatlan, imponáló hősiességgel, de koldusbottal a kezünkben? Nem, nem, — ez nem lehet tudatos konczepczió, melyre gondolva csak formailag intéznék a konczentráczió kérdését úgy, hogy ne sikerüljön. Ez csak pszichológiai állapot lehet s egy mellékmondat, mely jelzi, hogy a béke kell ugyan nekünk, de nem vagyunk elragadtatva attól, amit hozni fog. De komolyan erre az útra ne akarja senki terelni a nemzetet, mert jaj neki és jaj a nemzetnek, ha utólag kisül, hogy erre, meg arra nem gondoltunk'. ■» lapunk mai sxácia 8 oldal. Holnap eldől a Konczentráczió sorsa! / (Elsimultak a« ellentétek Hússák Kárély pártjában. — A szocxiáldemokraták követelései. — A nemzeti párt nem szánja ezt nehézségeket. — Szerényt Játst ! a tíelyzetről. — Mit kíván a kisgazdapárt ? — Pesszimista vélemény. — Mit mondanak a keresztény pártban az ellenzék feltételeiről? — Elnöki tanácsülés a keresztény pártban. — Az Ujság tudósítójától. — Az elgyötört agyvelők lázas érdeklődése fordul ma Huszár Károly felé, aki megpróbálja a lehetetlent, egyesíteni akarja az egymás gyűlöletében elfáradt pártokat és személye,ket, meg akarja alakítani a konczentrácziós kabinetet. Igaz, hogy Huszár Károlynak van egy segítőtársa, amelynek sem ő nem örül. Sem mi nem ujjongunk. A győzelmes entente kérlelhetetlen parancsa. Egy lezuhanni készülő Damokles-kard árnyékában folynak a pártok és pártvezérek tanácskozásai. Mindenkit át kell hatnia ezért a felelősség érzésének, hogy ha a konczentráczió miatta nem sikerülne, őt terhelné a felelősség . Huszár Károly most már valamennyi párt megbízottaival tárgyalt, átvette minden politikai csoport kívánságait és azokra részben már felelt is. Általában azt az impressziót meríthette ezekből a megbeszélésekből, hogy a személyes követelések, a tárczaügyek, államtitkári fájdalmak és hasonlók háttérbe szorultak az utóbbi napokban és a tárgyalások igen egészségesen tárgyi térre helyeződtek át. Szemben áll egymással két véglet. A dezignált miniszterelnök pártjának, a keresztény nemzeti egyesülés pártjának negatív követelései és a baloldaliak, demokraták és szocziál