Az Ujság, 1920. október (18. évfolyam, 232-258. szám)
1920-10-01 / 232. szám
fiva egy korona. Budapest, 1920. — XVIII. évfolyam, 232. szám. Péntek, október 1. f ............................- ---------------— “ i ■--| n i i __j- . - - --................................ .......1------------1 1------1-———i—~~~——-. .................. ■■ 11*’ Előfizetési árak: SZERKESZTŐSÉG: Egész évre..—« 280 K — |Wr ____ Budapest, Rákóczi út 54. sx. Félévre............. 1400—» BSMk fS| f&8 g® BSBSE jffllll Telefon: József 13-36, József 122-58 Negyedévre «... 700 — » BemSA Igl Kg MErTM** BsKm ,— ! Egy hóra......... 25 . Jgf'l| Jgf M fg§ ||g SE. mWf £gr KIADÓHIVATAL: Egyes szára ára Budapesten, 111 Jlg Bi Igl ti|| JiBwB Sf AH Budapest, Rákóczi út 54. sz. vidéken és a pályaudvarokon &SW |||| ||| jS|| BS ®g| Telefon: József LS^. József 16-25 Megjelenik ün^Tp nUnt napok JTfl mJI fUi BTwi FIÓKKIADÓHIVATAL: kivételével minden nap. WIULM MBiM BfM Budapest, Erzsébet-korut 43. ROVÁS. Jelsqres harmadik Rovásunkat a czenzura törölte. f * / Nekünk borsódzott a hátunk, mikor azt az örvendetes hirt kaptuk, hogy a bolsevista békebizottságot minden föltétel elfogadására utasította a kormánya. Ez történt Breszt- Litovszkban és igy azóta ismerjük a bolsevista elvet: aláírni \ Mindent* Megtartani ? Semmit. Tollat szerszám. JrTM ^k°r ^amas' JF Tizre egy! ^f^rómi félelemmel irom a következőket. Nagyon nehéz meggyőzni valakit olyanról, amiről az illető azt hiszi, hogy érdeke ellen vét, ha elismeri. Még nehezebb a már szinte megkövülten elhelyezkedett fogalmakat másképp csoportosítani. Szépen kérem az olvasót, várja be ennek a fejtegetésnek a második részét is, csak azután vitatkozzék velem. Kevés papirost kapok, két részletben kell most megírnom azt, ami boldogabb időben egy süzetben sem volt hosszú czikknek mondható. Kétszázötvenezer tisztviselő van, ami megfelel háromnegyed millió nem produktív embernek, akit hat és fél millió kénytelen eltartani. Minden tíz emberre jut egy tisztviselő! Mikor a kormány ezt konstatálta, nem kellett bizonyítania, hogy ez tarthatatlan. Az országot ez a tény fejbevágta, nyilvánvaló az abnormitása, erről szót sem lehet vesztegetni. Maguk a tisztviselők is lesújtva érzik: lehetetlenség. S most elhinnék nekem, hogy nem lehetetlenség! Hogy ez az arány nem is szörnyűséges, nem is ijesztő. Magam is kételkedem benne, nem is merem állítani, éppen csak próbálom revideálni a tényt s a tartalmával tisztába jutni. Elképzelek egy közepes jómódú polgári családot. Szülő és három gyerek, öt ember, aki között egy a kereső, a produktív. Nem pazarlás, ha két cselédet tartanak. Nem túlzás, ha az apa minden nap borbélyhoz jár, az egyik gyereket nyelvre taníttatja, a másikat muzsikára. Egy produktív ember tehát eltart négy improduktív családtagot, két improduktív cselédet egészben, borbélyt, tanárt, háziorvost részben. Ha, mint a miniszter, a produktív ember családját is a produktív osztályhoz sorolom, akkor öt ember eltart kettőt, vagyis az országos tétellel közös nevezőre hozva s a részben eltartottakat egészben mellőzve, tíz produktív emberre jut négy — a polgári életben. A miniszteri kijelentés egy kosárba veszi produktív osztálynak a földesgazdát és az iparost, a kereskedőt és a munkást, gazdagot, szegényt. A másik kosárba pedig szintén válogatlanul a miniszteri tisztviselőt, a tanárt, tanítót, rendőrt, orvost, mérnököt stb. és ezeket mind megteszi improduktíveknek, akiket „el kell tartani“. Úgy látom, a tévedés itt is onnan való, hogy a dolgot a másik oldalról nézik. El kell tartania a nagyságos urnak a két cselédjét! Nem azért szaladgál utánuk helyszerzőtől helyszerzőhöz. Meddő kiadás-e neki a borbély, a tiszta gallér? Improduktívnek érzi-e a zenetanító költségét? S örülne-e, ha nem akadna tanár, aki fiának franczia leckét adna? Úgy rémlik, az államháztartásban semtartja el a produktív társadalom az improduktív tisztviselőket, hanem a saját élete teljességéhez tartozik, hogy ezek legyenek és kiszolgálnák. S az állami funkcziók sokaságát tekintve s az élet természetszerűségét, mely nemcsak produktív igényeket ismer, tiz polgárnak nem lehet sok egy tisztviselő, ha tiz családtagnak éppen a jólétéhez tartozik a minimális négy eltartott. Az adminisztráczióban rend kell, az adókezelésben preczizitás, különben többet vesztene a polgár, mint megtakarít a tisztviselő elbocsátásával. A vasúthoz kalauz és bakter kell, az utcza sarkára rendőr, a kerületbe és a járásba orvos, az iskolába tanár, tanító. Azoknak kell akik nem bakterkednek, tisztviselősködnek, adót szednek, posztot állnak stb. Az ő igényük a modern állam- és kultúréletben oly nagy, hogy nekik lenne baj, ha tízre még kevesebb jutna állami alkalmazott, mint egy, ahogy a családnak is baj, ha nem kap cselédet. Azt hiszem, másképp és igazabbul látjuk a ’tisztviselőkérdést, hanem mint tehertételt tekintjük. A tisztviselőt ebben az esetben nem lehet improduktívnek vallani, mert a munka alól, amit ő végez, fölszabadítja a többit, aki produktív hivatásában többet tud * elérni, mintha nem folyna tisztviselőmunka. De hát ebben az esetben is több lehet a tisztviselő, mint az elvégzendő munka. Lehet, de várjon úgy van-e ? Akinek hatósággal dolga van, annak kivétel nélkül várnia kell! A ki tisztviselő, annak már restancziája van. A falu jegyzőjének a feje ma is káptalan s hetvenhétféle funkcziót végez. Ellenben orvos ma sincs falun, holott van ott pénz bőven s naphosszat rostokolni egy marhapasszusért ma is kell, holott hatvan korona napszám mellett az idő nálunk is pénz. Ha részletezném, hogy a falu meggazdagodása következtében mi minden igénye lehet a falunak ma, a melyről csak a szegénysége mondathatta le s csak az indolenczia miatt nélkülözi ezentúl is, akkor igazán kisülne, hogy tiz ember nemcsak eltarthat egyet, hanem szüksége is van rá, hogy eltartsa. I Panaszbizottságokat sürgetnek a keresztényszocziálisták, (»' x jrx x *x x x x x — Kováts J. István dr. államtitkár lemond.) *x ! A^creresztényszoczialisták legutóbbi értekezletére-íróba került az is, hogy a kormány többszöri sürgetés ellenére sem adta ki a munkásság és az ipari termelés biztosítása szempontjából annyira fontos rendeletét a panaszbizottságok létesítése czéljából. A keresztényszoczialista képviselők és a keresztényszoczialista szakszervezetek vezetői leszögezték azt a tényt, hogy a kormány erre nézve kötelező ígéretet tett s mégsem intézkedett. Úgy döntöttek, hogy sürgősen felkérik Rubinek Gyula kereskedelmi minisztert a kormány ígéretének beváltására.. .Ebben azügyben Frühwirt Mátyás képviselő így nyilatkozott Az úfjság munkatársának : "- A panaszbizottságokat minél előbb fel kell állítani. Ez a munkásság érdeke, de érdeke egyúttal az ipari termelésnek is. A kormány elvileg elfogadta már álláspontunkat s csak azzal magyarázhatjuk a rendelet kiadásának elmaradását, hogy idegen befolyások érvényesültek s ezzel a mi óhajunk a háttérbe szorult. Ha működnének már a panaszbizottságok, meg lehetett volna akadályozni a szabóiparosok sztrájkját xxxxxxxxx x x x x Úgy tervezzük a panaszbizottságokat, hogy azokban a munkaadók és a munkások delegáltjain kívül hatósági személyek is résztvegyenek. (Itt a cenzúra 19 sort töröli.) Miért mond le a x X x x államtitkár, Kováts J. István dr. x x x államtitkár ma kijelentette munkatársunknak, hogy legkésőbb hétfőn beadja lemondását. Ezt a lépését vasárnap jelenti be választóinak enyingi beszámolójában. Kováts államtitkárt, nagyatádi Szabó István miniszter és több képviselő kíséri le kerületébe. A xxx államtitkár nem óhajtott nyilatkozni a nyilvánosság részére lemondásának okairól. XX xxxxxxxxx (Itt a cenzúra 9 sort törölt.) Kávésen igényelnek földet. Az illetékes bizottságok október 14-én tárgyalják részletesen a földbirtokreform-javaslatot. Akkor fog majd eldőlni, mennyire módosulnak majd a javaslat pénzügyi vonatkozásai. Az a felfogás van kialakulóban, hogy az állam nem nyújthat korlátlan hitelt az igényjogosultaknak, mert ezzel sok-sok milliárdos teher hárulna az országra. Gaál Gaszton annak a nézetének adott kifejezést ma este a pártkörben, hogy nem lesz olyan sok földigénylő, amennyiről széltében-hoszszában beszélnek, s ezek is inkább a földbérlet-rendszert tartják kívánatosnak. Bentartják maguknak ugyan a vételjogot, de nem ragaszkodnak a tulajdonjog sürgős realizálásához. Jellemző tünetként említette meg Gaál Gaszton, hogy a Búza Barna-féle földosztás idején is kevesen jelentkeztek, annyira, hogy a Nagykanizsa város határában levő Batthyány-Strattmannféle mintegy huszonötezer holdas földbirtokból mindössze százötven hold került volna kiosztásra Kihallgatások a kormányáénál. A kormányzó ma fogadta M. Dr. Milovevitch Milán dr.-t, a szerb-horvát-szlovén királyság budapesi teljhatalmú megbízottját, Castagnetto Kajetán herczeget, az olasz királyság képviselőjét, majd a református zsinat tagjait, kiknek nevében Dégenfeld József gróf üdvözölte. A" kormányzó a zsinat tagjainak üdvözlését meleg köszönettel fogadta és a zsinat tagjaival hosszasan elbeszélgetett. Ezután fogadta meg a kormányzó Emich Gusztáv berlini követet, továbbá Balogh Elemért, Meskó Pált, Dömötör Lászlót és Pajor Ignácz gazdasági főtanácsosokat, végül Harago Lengquist svéd újságírót. Hatérforgalmi katonai felügyelő. Ma rendelet jelent meg a hivatalos lapban, amely szerint a közélelmezésügyi minisztériumban működő meghatalmazott tábornok egyúttal a határforgalmi katonai felügyelő czímet is kapja. A tiltott áruforgalom megakadályozását czélzó intézkedések végrehajtásával tudvalevőleg átmenetileg a határvédelmi szolgálatot teljesítő katonai alakulások és a csendőrség is meg van bízva és a határvédelmi katonai felügyelőnek az lesz a feladata, hogy ezek a katonai szervek egységesen és gyorsan hajtsák végre a kormányrendeleteket. Az egyöntetű eljárás biztosítása czéljából a szakminiszterek a HKF mellé szakelőadókat vagy összekötő közegeket is rendelhetnek ki. A pénzügyőrség munkáját a határforgalmi katonai felügyelő működése nem érinti. Brüsszel a népszövetség főpróbája,, (Lojális kiegyezés. — Teljesülhető feUfteleket szabnak Németországnak^^^% győzőknek és legygiSttekykJpfeatot kell hozniok. — Még egy psArenczia BrüszszelbelLl A brüsszeli nemzetközi pénzügyi konferenczia magára vállalta azt, amit a versaillesi értekezlet, noha módjában volt, elhárított magáról. A brüsszeli értekezleten egymásután merülnek fel azok a javaslatok és tervek, melyek Európa újjáépítésére vonatkoznak. A versaillesi tárgyalások büntetni, védekezni és megtorolni akartak, mert a tárgyalószékeket politikusok foglalták el. Brüsszelben a gazdasági megbízottak tanácskozása tudatában van annak, hogy a győzelmi politika a győzőkre nézve is veszélylyel jár . Európa újjáépítése csakis a nemzetközi gazdasági életnek stabilis alapokra való helyezésével érhető el. A Temps szerint általános politikai szempontból el kell ismerni, hogy ez a nemzetközi összejövetel, mint a népszövetség kezdeményezése, igen nagy jelentőségű. Feltétlenül érdeme a népszövetségnek, hogy már a háborút követő nap ilyen, összejövetelt tudott szervezni, amelyen a tegnap még hadviselőkre és semlegesekre oszló államok képviselői most egymás mellett fog-lalhatnak helyet és mindenféle szenvedélytől mentes atmoszférában tárgyalhatnak az általános közérdekkel kapcsolatban államaik külön érdekeiről. A brüsszeli értekezlet fő fontossága abban rejlik, hogy szabatosan megállapítja, milyen a pénzügyi helyzete mindegyik államnak. A Matin szerint, ha a békeszerződésben olyan szankciókat mondtak volna neki, mint a minőt Spadba, a szénszállításokra vonatkozólag megállapítottak, akkor Németország már többet teljesített volna. Aoaaban megfenyegették Németországot. Ha így jártak volna elmás jóvátételek dolgában is, akkor Németország egyéb kárpótlásokba is belement volna. A békeszerződésben mindenekelőtt megfeledkeztek a szankciókról és ezeket most egymásután, kell ■megáUapitanie’