Az Ujság, 1921. május (19. évfolyam, 94-116. szám)

1921-05-04 / 96. szám

3 mi. AZ ÚJSÁG V. 4. — Megszületett ugyan a béke, — mondotta — de bölcsőjénél a háború fúriái állottak, mert a haladás he­lyett rabszolgaságot hozott. Az uj hatalmi eltolódások folytán előállt gazdasági élet teljes csőd előtt áll. Ez az ország ellenségesen nézett Magyarországra és állan­dóan nem létező készülődésektől tartott, a­minek ered­ménye, hogy sok katonát tartanak fegyverben az adó­zók terhére. Senki sem tilthatja meg, hogy az elszaka­dás után is szerethessük a véreinket. Mi lesz Zalaegerszeggel? A miniszterelnök és a belügyminiszter tegnap tfi^arvizs gált^is » zalaegerszegi internálás! tábort, s m­sf reggel visszaérkeztek a­ fővárosba. Zák­íny Gyula képviselő holnap reggel átázik Zalaeger­szegre. Zákány képviselő kijel­öl tette munkatár­sunknak, hogy­ fel­tett énül ragadkodifósdftHnterná- Idsi rendszer ntcgxztüntetéséhe. Édvánfa, hátjy a politikát­ bűnösöket rendes Jok­ói után vonják fe­lelősségre. Erre nézvre indítványt fog előterjesz­teni a nemzetgyűlésen. “ bo" Alább rövid 'ttjó­gnást közlünk a zalaegerszegi in­ternálás! táborról. A tábor hosszúkás trapézalakú­­ leg­­keskenyebb oldalán van a bejárata. A trapéz, többi há­rom oldalának mentén az internáltak barzatjai vannak ma pedig legelői — a bejárattól balra — , a nők két barakja, melyeket külön drót vesz körül A tábor rajza tehát ilyen : g«shr»! Az egész tábort azután még természetesen külön­­drótkerítés veszi körül. Azok az internáltak, a­kik nin­csenek munkára vezényelve, a nap legnagyobb részét a nagy téren töltik. Számuk az év első hónapjaiban mintegy ezernégyszáz volt, a­kiknek kilenc­ven száza­léka volt a férfi, a többi, nő. Mintegy négyszáz árdrágító és allaamatlan idegen volt közöttük, a többi pedig politikai internált. Hat-hét orvos, tíz ügyvéd, ugyan­annyi mérnök, ugyanannyi tanár és ugyanannyi újság­író. A többi politikai internált egy csekély része föld­műves, a túlnyomó része azonban munkás. Egy-egy barakban mintegy hetven ember van elhe­lyezve, a­kik priccsen, szalmazsákon alusznak. A­ki nem a saját kosztját eszi, az reggel fekete kávét, délben le­vest és főzeléket, — vasárnap húsz — este megint főze­léket kap, azonkívül egy negyed kenyeret. Az udvaron csak alkonyatig szabad tartózkodni. Látogatás ideje csütörtökön van, a­mikor az internáltakat csoportonként a templom­ bárakba vezetik, a­hol hozzátartozóik vár­nak rájuk, a­kikkel ellenérzés mellett húsz peresig be­szélhetnek. Egy internált ezt mondotta élményeiről : — Az ellátás azelőtt nagyon rossz volt, de a leg­újabb időben — mikor a csendőrség vette át a polgári hatóságtól a kezelést — javult a helyzet : az internáltak kétszer annyit kapnak enni, mint azelőtt. — A tábor lakóinak lelkiállapota a kétségbeeséssel határos. Mert — habár a testi fenyítések, melyek Haj­­máskéron napirenden voltak, utóbbi időben nem fordul­nak elő — az a tudat, hogy bizonytalan a szabadulás, elviselhetetlenné teszi helyzetüket. A rab, a­kit a bí­róság határozott időre ítél­­ el, tudja, mikor nyílik meg a börtönajtó. Az számlálhatja a napokat, és hónapokat, melyek közelebb hozzák a szabadság napját. De az internált fogsága bizonytalan időre szól. El lehet kép­zelni azt a csü­ggedést, a­mely az internáltak lelkét el­tölti, a­kik családjuktól, a munkától és a szabadságtól elzárva, egyáltalán nem tudják, hogy mikor szabadul­hatnak. nr~..... | r / ®1 '■ \ 9 18 \ ! fi |,: Z - B ; V §ti 1\ .ff *:\ M «v ff »\ /f IV ; f ess m mm mm ma sm tsm mmt \ v................................ -................-----.......................................................* liejttbrech­t kir. herczeg és Beniczky Ödön szembesítését, — Tomcsányi kénytelen lesz levonni a konzekvencziát.­­ A mentelmi bizottság ma délután öt órától kilenrc óráig folytatólag tárgy­a Beniczky Ödön mentelmi ügyeit Elsőnek herneur Windisch­­graetz Lajosnál hallgatták ki, a­z önkért jelent­kezett, vallomás­tételre. (Családtag le akarta, be­szélni erről a lépésről, de a lujrczegné ragaszko­dott ahhoz, hogy 4. bizottság előtt, megjelenjen. Vallomásában nem tárt fel,nonyegesi körülménye­ket Méltatlankodá­ssu­l beszélt arról­, hogy ottho­nából különböző hirercet r­öpüllnek forgalomba olyanok, kik vendégek gyanánt voltak ott, él­vezték az­­ő bizalmukat és a kiknek körében , mint háziasszony szerepelt. Windischgraet,7. Lajos herczeg ma WienA­ LD megjelei­t a bizottság előtt és előző vallom­ésaink helyreigazításaként, leszögezte azt a tényt hogy Beniczky Ödön együtt távozott, Szmiletca­nyi Györgygyel és Albrecht királyi her­­czu is csak később hagyta el kíséretével együtt a Szép­ utcza 5. szám alatti lakást A bizottság az­után kihítti B­áitu?­floffma­nn József komornyikot, továbbá pátfor/Jonifa­ Békies fővárosi tanácsjegyzőt, a­ki m­ajnt tartalékos főhadnagy április nyolcza­­dikáig* *Ostenburg őrnagy segédtisztje volt Ugyancsak ma jelent meg a bizottság előtt Göm­bös Gyu­la képviselő is és Beniczky Ödön ellen tett vallomást. Görrtbös tudvalévően Albrecht kir. herczeg hívásra jelent meg annak idején a, Nem­zeti Kaszinóban és részt vett az, emlékezetes meg­beszélésén. Lingauer Albin hosszú és érdemi val­lomást tett különösen a király szombathelyi tar­tózkodására vonatkozólag. Vallomásában igazolta annak a két sürgönynek a valódisá­gát a melyet Beniczky Ödön a nemzetgyűlé­sen felolvasott. A bizottság több tagja kérdést intézett Lingauer­­hez arra nézve, igaz-e, hogy a király uralkodói jogokat gyakorolt Szombathelyen. Lingauer ezt megc­áfolta. Beniczky Ödön a bizottság mai­ ülé­sén kijelentette, hogy eltekint Széchenyi Mihály gróf kihallgatásától. Rutkafalvy Miklós elnök be­jelentette, hogy Széchenyi György­­ gróf táv­­iratilag kimentette magát, de egyúttal írásba fog­a­lalta vallomását. Az elnök közölte a bizottsággal az udvarnagyi bíróság átiratát.. Ennek az a lé­nyege, hogy Albrecht királyi herc­zeg a legjobb esetben is csak három hét múlva jelenhetne meg a bizottság előtt. Ennek alapján valószínű, hogy a bizottság eltekint a királyi herczegnek és Beniczky Ödönnek a szembesítésétől . . A bizottság ezzel nagyjában végzett a nyári kajával, de a vizsgálatot még nem fejezte fel, össze fogják állítani a tárgyalás egész anyagát a gyorsírói jegyzetek alapján. B­ubinek István előadó is megkezdi jelentésének a megszövegezé­sét. Mint értesülünk, Beniczky Ödön, a­ki előtt ma különben feltárták az egész eddigi anyagot írásba teszi meg észrevételeit és ugyanakkor majd indítványt tesz esetleg a vizsgálat kiegészí­tése czéljából. Akkor kezdődik meg majd az ér­demleges tárgyalás. Előreláthatóan hosszú vita előzi meg a bizottság határozatát. Beavatott hely.*k­ről arról értesülünk, hogy az eddigi tanuk javarészének vallomásai iga­zolják Beniczky Ödön mentelmi jogának meg­­sértését. Teljes erővel azon dolgoznak, hogy az ügyet békés után intézzék el. Informátorunk szerint ez azon­ban alig lesz lehetséges. Beniczky Ödön — mond­ják — dűlőre viszi a dolgot és megakadályozza, hogy Tomcsányi Vilmos Pál miniszter az ügyet elposványorsítsa. A mai ülésről a képviselők több­sége már azzal a tudattal távozott, — s ezt mint befejezett tényt említették — hogy az igazságügyminiszter kénytelen lesz ebből az ügyből magára nézve levonni a konzekven­­c­iát. A bizottság valószínűe­n a jövő hét derekán folytatja az ügy tárgyalását. Megkezdődött a költségvetési vita. (Mi a destrukczió? — Van-e fehér kommunizmus? —? A kapálás nem szégyen.) A nemzetgyűlés mai napján ijedt íjászton és So­mogyi István intézték el a napi i­ fld előtt tradíczioná­­lisan kötelező előcsatározást egy stirlapi indiszkréczió körül. Azután Szijj Bálint utasította vissza Vitter Lászlónak egyik, múltkori közbszólását, melylyel ka­pálni küldte a kisgazdaképviselket. Virter igen lojális kedvében vám kijelenti, hol tydapolni nem szégyen, ő­ a kapálást igen tisztességes porteári foglalkozásnak tartja, de viszont abból, hogylo­wmaki egy kétségtelenül igen fontos foglalkozáshoz ért, még nem következik okvetlen, hogy közjogi kérdésekben is szakértő legyen. Iklódi-Szabó János előadó ajánlja ezek után elfo­gadásra a költségvetést, melyhez elsőnek S­zádeczky Lajos szól hozzá. Elég hosszasan, mint egyik legelső történettudósunkhoz illik, terjedelmes históriai fejtege­tésekbe bocsátkozik. Tanulságos előadását sokan okulva hallgatják és Szádeczky professzor úr egészen beleme­legszik a praelegálásba. Annyira, hogy már azt lessük, mikor feledkezik el magáról és mikor mondja „tisztelt nemzetgyűlés helyett: „tisztelt hallgatóim". Egyébként leghelyesebb megállapítása az, hogy a királykérdést össze kell kapcsolni a területi integritással. Jí. A szervezett ellenzék előre jelzett költségvetési k­ampányának első szónoka Kerekes Mihály. Fél egytől kettőig kibeszéli az ülést. Bírja szóval, hanggal és flegmával. Megmagyarázza, mit tart ő destrukc­iónak. Azt, ha valaki Petőfi szobránál a közszabadságok ellen tart beszédet. Nem látja a kormány híre a takarékossági politikáját. Pénzt adnak ki arra, hogy a h­ázak lakóit megfigyeljék. — Államhatalmi megbízott néven házbizalmiak! — szól közbe Vázsonyi. Beszél Kerekes a kislistről is, mire Sziráki Pál, a kisüstkérdés alapos ismerője, a­ki eddig csöndben ült, diadalmasan és mégis keserűen kiált közbe: — Ez az! Kerekes sok aktuális politikai témáról mondja el a véleményét elég keményen. Köz­ben élénk dialóg, fej­lődik ki Andaházy-Kasnya Béla .A Budavári László között Kasnya úgy véli, hogy van fehér kommuniz­mus, mert a mozik elkommunizálása az, -- Budavári­nak viszont erről más a véleménye. Elmondja Kerekes, hogy a zalaegerszegi táborban kikötést ígértek az inter­náltaknak és úgy preparálták őket arra, hogy mit valljanak, ha a miniszterelnök ott megjelenik. Erős kezet vár. Erős, de pártatlan és igazságos kezet! — Az egyetem tanári kara a fizikai intézet megszüntetése ellen. — Alz Újság tudósítójától. —­ ­ A főváros tudományos köreiben élesen elitélik azt a tervet, — a melyiket Az Újság mai vezér­­czikkében foglalkozott — hogy Eötvös Lóránt báró fizikai intézetét megszüntetik, helyére a köz­gazdasági egyetemet telepítik, fölszerelését pedig fölosztják a többi hazai egyetemek között Beszél­tünk a magyar tudományos világ több neves tag­jával s valamennyien hangoztatták, hogy a terv megvalósítása kulturbotrány lenne. Eötvös Ló­ránt báró tündöklő betűkkel irta be nevét a tu­domány könyvébe s emléke oly kincse a magyar kultúrának, hogy ha, másért nem, puszta kegye­letből fa féltő gonddal kellene őriznünk hagyaté­kát. Mint értesülünk, az egyetem bölcsészeti kara, sőt a többi fakultás sem nyugszik bele a közgaz­dasági egyetem ilyen módon való elhelyezésébe és mindent el fog követni, hogy a kérdést más­képp oldják meg. Eötvös báró fizikai intézete az Esterházy-utczai régi műegyetemnek egy kis pa­­villonja és nehezen tételezhető föl, hogy a közgaz­dasági egyetem részére ne lehetne más helyet ta­lálni. Kari ülésen is szóba fogják hozni a fizikai intézet ügyét és bizonyos, hogy a tudományos világ határozott föllépése eltéríti a kultuszkor­­m­ányt ettől a szándékától. Almásy Denise grófnő vallomása. A mai tárgyaláson Almásy Denise g grófnő minta®, harmadtól óra hosszáig mondotta el artemes nap törté­netét. Miután elmondotta, hogy nagybátyja, Tisza Ist­ván gróf hallani sem akart menetülésről és elmondotta Gü­rtner délelőtti revolveres látogatását és azt, hogy egy jószálldóku czivil lux jött tözölni a családdal ama­ titkos jelszavakat, a­m­elye­k segélyével a megszáll­ott telefon a kívánt szám!(kJki®csolja. Aztán áttért a bor­zalmas délután ismertetésére : — Ebéd után sürü lövöldözés közben berohant Di­meter szolga a szobába, hogy meneküljünk, mert nyolcz­­katona v illásra keresi a kegyelmes urat. Tisza a szolga Valibra tette a kezét: Isten áldjon meg, hű­ cselédem volta.. In én el nem buvok sehová. A hogyan éltem, úgy fogoi­ meghalni. Újabb lövések hallatszottak. Nagy­­bátyú,­ ekkor megszólalt: úgy látszik, elérkezett éle­­te utolsó órája! E pillanatban három fegyveres ka­­tona rohant be a ház­ba. Tisza, a nagynéném és én­ egyszerre kiléptünk a szobából és a katonák elé áll­tunk. A középső, a­­ ki Dobó volt, felszólította Tiszát, hogy tegye le a revolvert, majd durván reá rivált: Öm okozta a háborút, nyolcz év óta vagyok katona, a fele­ségem hűtlen lett hozzám, négy ízben megsebesültem, Tisza­­ nyugodtan felelte : Fiam, ennek oka én nem vagyok. Ekkor a hátrább állótól, a­ki Sztanykovszky­­hoz hasonló alak volt, kérdezte, meg­van-e az összeköt­tetés ? Ez igennel felelt, mire Dobó harsányan kiabálta: Kegyelmes úr, ütött a végső óra. E pillanatban Tisza Dobó felé ugrott, hogy a fegyverét kicsavarja a kezéből. A fegyver eldördült és Tisza István haslövés folytán le­bukott a földre. E pillanatban még 4—5 lövés dördült el. Tisza engem is magával rántott a földre és a szőke fiatal katona reám mordult: Ha még most, is véded, dögölj meg. Elsötétült előttem minden, de hirtelen föl­­tápászkodtam és láttam, hogy nagybátyám mellett nagytréném fekszik a földön aléltan. Nagybátyám reám tekintett és igy szólt: „A fejem." De tapogatói után láttam, hogy a fején nincsen seb, tehát megnyugtattam. Ekkor kigomboltam a kabátját és láttam, hogy vérzik. Még ennyit szólt : Végem van, ennek igy kellett tört­­énni. Már akkor alig mozgott az ajka. Úgy véltem, a nevemet susogja, odahajoltam és ekkor nagybátyám még ennyit mondott: Köszönöm, a viszontlátrásra! (Mélységes megindultság az egész teremben. Többen zsebkendőjükkel a szemüket törlik.) Aztán vissza­­hanyatlott és meghalt. A cselédek orvos után futottak én pedig párnát tettem nagybátyám feje alá. — Sokszor mondta, hogy szeretne még élni, hogy szerencsétlen nemzetét megmentse. — Nem volt arra mód, hogy meneküljön ! — Védelem nem volt, mi ele­get figyelmeztettük, de ő azt, felelte, hogy ő nem bujkál. Szomszédja, Balázs főispán levélben figyelmeztette a készülő merényletre. Tisza előttünk felolvasta a levelet és zsebre vágta. Balázs Béla a hírt egy soffőrtől hal­­lotta. Ő maga is a levelet már csak a kertrácson dobta át. — Fen­tartja állítását, hogy Gartner csak azért járt a villában, hogy megtudja, Tisza otthon van-e ! — Fel­tétlenül fentartom, hiszen nagybátyám elmondta, hogy egy Buzieska devn századost keresett nála és semmi egyébről nem beszélt. De különben is ő intett a künn levő katonáknak is. — A tetteseknek nem volt alkohol­­szaga ! — Mind józan volt, czigarettáztak és még reám is bocsájtották a füstöt. — Biztos az, hogy mind a há­rom benn levő ember lett ! — Egészen biztos, künn a lépcsőházban még 4—5 alak mozgott Dobót és Sztany­­kovszkyt is rögtön felismertem. (A tanú Gartnerben és a hangjában felismeri a délelőtti látogatót, Sztany­­kovszky alakja volt olyan, mint azé, a­ki a kérdésre, várjon az összeköttetés megvan-e, azt felelte : igen. Hüttner Sándort csak helyszíni szemlén és a katonai bírósági tárgyaláson látta. A gyilkosságnál a hátulsó katonák között lehetett, ő tehát Hüttnert nem láthatta. Bevezetik a grófnő elé Sztanykovszkyt katonai ruhá­­ban. A grófnő megjegyzi, hogy az alak egészen ilyen volt.) — Az elnök kérdésére a tanú azt feleli, hogy kissé rövidlátó. Az elnök: Minek tulajdonítja azt a grófnő, hogy éppen a forradalom kitörésekor rendelték el a villától a csendőröket. — B* bizonyára felsőbb parancsból fér..

Next