Az Ujság, 1921. június (19. évfolyam, 117-141. szám)

1921-06-10 / 125. szám

2 1921. AZ ÚJSÁG VI. 10. Az tsj sajtótörvény alapelvei.­ ­Lingauer Albán tervezetét is figyelembe veszik, és Fokozott felelősség a kiadókkal szemben.) Tomcsányi Vilmos Pál­­igazságügyminiszternek teg­nap kellett voln­a tájékoztatnia a kisgazdapártot az esedékes sajtótisprens­r­ől. Erről a programmpontról azonban a belügyminiszter elleni viaskodásban teljesen megfeledkeztek. Valószínű, hogy az igazságügyminisz­ter hétfőn mutatja be elaborátumát a pártnak. Mint értesülünk, az igazságügyminiszter­­figyelembe veszi Lingauer Albin képviselőnek a sajtókérdéssel kapcso­latos tervezetét és elsősorb­an ojt,­,jj szem­pontjárt,, dombo­rítja ki a sajtósárvíi­ban, Mieg­j-' a felelős­ség foko­zottabb mértékben mint eddig, a kiadóvállalatokra hdritcassék. Lingauer Albin azzal indokolta ezt az elvet, hogy a kiadók sokszor üzleti érdekből czélzatos közleményeket iratnak a hírlapírókkal s így a felelős. Régben is elsősorban a kia&k’g^ak kell részt vállalniolg Az új sajtótörvény f^eHifént egyszer már szállvaferístt a minisztertanácson s az igazságügyminiszter már meg­nyerte minisztertársainak hozzájárulását. Annyi tény, hogy Tomcsányi Vilmos Pál nem tudja megtartani ígéretét, június 10-ig nem teheti le­ a nemzetgyűlés asz­talára a törvényjavaslatot, de v viszont''az is bizonyos, hogy legföljebb egy heti késéssel mégis csak kirukkol porondra. . Drózdy Győzőt felmentettél­. („Ez az ügy tisztán porpil­a".) Veszprém, június 9. Drózy Győző bünpörében foly­tatták a tanúkihallgatásokat, a­mivel úgyszólván az egész nap el is telt. A tanulói vallomásából megerősítést nyert, hogy Drózdy a házasságról és a sexuális problé­mákról tartott előadást. A szárnnyalás folyamán föl­vetődött az a kérdés is, mikor és hogy történt Drózdy ellen a vádemelés. A védelem ugyanis arra az álláspontra helyezke­dett, hogy a Drózdy-féle ügy voltaképpen politikai hajsza és — a­mint Gratzer tanú elmondta — a föl­jelentésnek az volt a czélja, hogy bebizonyítsák, hogy Drózdy nem méltó a mandátumára. Ezzel szemben Faragó János­ kiemelte azt, hogy a­mikor a vádirat készült, ő még nem tudta, hogy Drózdy föl fog lépni képviselőjelöltnek. Az adatokat ugyanis jóval előbb gyűjtötték és azután közjegyző előtt hitelesítették. A tanúvallomások általában megállapították, hogy Drózdy előadása alatt ellenforradalmár gyanánt visel­kedett és c­inikus szavaival és modorával botrányt idé­zett elő. Ezután a vád- és védbeszédre került a sor. Az ügyész szerint Drózdy szavai és kifejezései, melyeket az em­lékezetes előadáson jelen volt kilenc­ tanú bizonyított, a házasság jogi intézménye ellen való izgatás bűntet­tének tényálladékát kimerítik. Szerinte Drózdy nem védekezhetik azzal, hogy ő Fuchs könyvének egyes ré­szeit ismételte, mert­ hiszen a könyv nyomán előzete­sen lediktálta előadását egy kék füzetbe és így a szán­dékosság fenforog.­­ A védelem azt fejtegette, hogy a házasság intéz­ménye elleni izgatásról nem lehet beszélni. A tanuk vallomása igazolta, hogy Drózdy tényleg előre meg­mondta, hogy ellenforradalmat szít és szét akarja ug­rasztani a kommunista továbbképző tanfolyamot. Ezután hosszasan replikázik az ügyész és a védő a tanúvallomások megbízhatósága felett, majd az utolsó szó megint a vádlottat illeti. — Azt a vádat, — mondja nagyon szenvedélyesen Drózdy — a­melyet az ügyész úr hangoztatott, hogy erkölcstelen vagyok, kereken visszautasítom. Még egyet­len hamis tanú sem állította, hogy kommunista voltam. A képviselőválasztás előtt négy nappal adták ki a jel­szót, hogy engem üldözzenek. Az ügyiratok minden ak­tájából kitűnik, hogy ez az ügy tiszta politika. Engem mint fődestruktívot, mint főagresszív embert állítottak az egész ország elé, mivel a Zalaegerszegen sínylődő emberek érdekében mondtam a mai füleknek szokatlan dolgokat. Hiszen az ő sorsukat csak én tudom igazán megítélni, a­kit ártatlanul meghurczoltak. Drózdy azután ismét kijelentette, hogy semmi esetre­­­e fogad el amnesztiát. A bíróság ezután tanácskozásra vonult vissza, a­mi nagyon sokáig eltartott. Fél kilencz óra tájban hirdették ki az ítéletet, mely szerint Drózdyt a bíróság a 103/1. sz. rendelet első szakaszában megállapított izgatás bűn­tette alól felmenti. A bíróság az indokolásban megállapította azt is, hogy a tárgyalt ügy hozzá, vagyis a gyorsított eljárás alá tartozott, a­mi szintén vitásnak látszott. Felebbezés­­inek a gyorsított eljárás esetén természetesen nincs helye. A kultusztárc­a költségvetése se érdekelte sokkal jobban a nemzetgyűlést, mint az előző tárczák budget­­vitája. Csak Andaházy-Kosnya felszólalása okozott némi kis vihart. Ma elsőnek Gerencsér István szólalt fel, a­ki azt az indítványt terjesztette a nemzetgyűlés elé, hogy a világháború magyar eseményeit és a trianoni béke­szerződést kellő formában tegyék az elemi és közép­iskolai oktatás tárgyává. Diesswein Sándor hatalmas beszédben fejtegeti, hogy a nevelés egy híd, mely a múltból indul ki s a jövőbe ve­zet. Az ifjúság lelkéből ki kell irtani az önzést és bele kell ültetni az összetartozóság érzését. A nevelés legyen nemzeti és szocziális iránya, mivel e­ társadalmi osztá­lyok egymásra vannak utalva. A háziipar fejlesztését különösen szükségesnek tartja s ezért szükséges, hogy már az iskolák kézimunkákra neveljék a gyermekeket. Beszédének legérdekesebb része a katolikus autonó­mia kérdésével foglalkozik.­­kijelenti, hogy az alsópap­ság jó része ma is, igen rossz helyzetben van. Az egy­­idői kérdéseket a szocziális igazság szempontjából értjel,szükséges az autonómia.­ Gielswein nagyhatású beszéde után egri Nagy János szólalt fel, a­ki Giessweirpied polemizálva kijelenti, hogy a katolikus autonómia, 'elitsk­ezity ' a keresztény egyház alaptörvényeivel. * » ‘' (Jogrend és jogegyenlőség.) Egri Nagy János beszéde után Andaházy-Kasnya Béla szólalt fel, a­kinek merész beszéde többízben nagy vihart okoz a Ház többségi oldalán. Mindenekelőtt megkérdezi, hogy létezik-e jogrend jogegyenlőség nél­kül ? Megállapítja, hogy az igazi jogrendet mindaddig nem lehet helyreállítani, míg a mai jogrend az igazi jogrendnek útját állja. Kasnya B­lía"szavait természe­tesen állandó közbekiáltások zavarják, a­mi a szónokot a legkevésbé sem zavarja és erélyesen szólal fel az egyetemi karhatalmak ellen. Támogassuk az egyetemi hallgatókat mint diákokat, de ne mint különítményt. Hajtsuk végre a numerus clausust, de vegyék fel azt az ezerhatszáz hallgatót is, a­kit a törvény ellenére nem vettek fel. Itt természetesen nagy vihar támadt, a­melyben Taszter Béla, Budavári László, Hornyánszky Zoltán és Dánér Béla vitték a vezetőszerepet. Kasnya azonban nem zavartatja magát és kijelenti, hogy az egyetemi karhatalom állam az államban és minden magyar állampolgárt egyforma jogok kell, hogy meg­illessenek. A keresztény kurzus csak keresztény szere­tetre alapítható. Kasnya érdekes és erélyes beszédét a művészetpártolásra való felhívással fejezi be. (Micsodák a nők?) Budavári László szólal fel azután és több­ erős an­tiszemita- és szabadkőműves-ellenes kijelentést­­tesz. Schlachta Margit igen okos és szimpatikus beszédben foglalkozik az óvónők ügyével. Az iskolaszékek,’ kérdé­séről kijelenti, hogy a törvény az „egyének" kifejezést használja, tehát a nők is választhatók. — A nők nem egyenek! — kiáltja közbe Gaál Gaszton. — Hát micsodák ? — kérdezi Schlachta Margit. — Angyalok — fejezi be a vitát Gaál Gaszton, mire Schlachta Margit csak azt jegyzi meg, hogy ez nem közjogi meghatározás. Beszédjét, melyet Gál Endre, Tisetty, Meskó, Gaál Gaszton közbeszólásai tarkítanak, általános tetszés mellett fejezi be. Ezután az elnök az ülést délutánig felfüggeszti. Ki az énsgsekeziés mirossztes’? Négy óra után megindul a taposómalom, a­mit rész­letes vitának neveznek. Ez az a nagyüzem, a­melyben feldolgozzák most mindazt a beszédanyagot, a­mely bennerekedt az emberekben az általános vita meglepő berekesztése miat­t! A­mikor kezdik, öten ülnek a teremben. Beleszá­mítva a szónokot, Usetty Ferenczet is, a­ki a közép­iskola és a középiskolai tanárok vigasztalan helyzetéről beszél nagy szakértelemmel. A kultuszminiszter is hiányzik még, ő sem gondolhatta azt, hogy az elnök ilyen pontosan megnyissa az ülést. De, lám, a kormány mégis csak képviselve van. Valaki ül az egyik miniszteri székben, csak nem nagyon hasonlít a kormány egyik tagjához sem. Most megismerjük. A derék Csontos Imre bácsi az, a­ki a nyugodalmas délutáni órákat levél­írásra használja. Fesztelenül letelepedett vezérének, a földmivelésügyi miniszternek üres bársonyfoteljébe és a miniszteri asztalon ir. Huszár Károly oda is megy hozzá és tréfásan gratulál neki, mire Csontos bácsi abba­hagyja a crimen­­esae maiestatist, feláll és az asztalra könyökölve, ír tovább. De akkor már nincsen is szük­ség arra, hogy miniszteri inspekcziót tartson, mert Vass József megjelenik. Usetty a tanárképzés reformját sürgeti, a hadviselt tanárok megérdemelt előléptetését kívánja és vérlázító adatokat olvas föl a ferenczvárosi gimnázium állapotá­ról. Kulturbotrány ez, melyet tűrni nem lehet! Utána Szilágyi Lajos beszél, mint előre megígérte, röviden, öt perc­ig. Határozati javaslatot terjeszt be annak érdekében, hogy a hadsereg, csendőrség és rendőrség által elfoglalt iskolákat adják vissza rendeltetésüknek. („Ellenzéki lojalitás... “) Bleyer Jakab, a következő szónok, hál’ Istennek nincsen itt és Zákány Gyula is csak pár perczig be­szél. Mint mondja: „a kormány iránt érzett ellenzéki lojalitásból“. Azt kívánja, hogy az­'alsópapság javadal­mazását rendezzék — addig is, a tűig a katolikus auto­nómia kérdése rendezve nem lesz, ,— a püspöki és káp­talani vagyonok és jövedelmek terhére. P Ernszt Sándor, bár megígéri, nem ilyen röviden beszél. A szaporodó leánygimnáziumok ellen szól, mert mit csinálunk annyi maturás leánynyal ? Aztán hosszasan foglalkozik a kato­likus autonómia kérdésével. Sokorópátkai Szabó István a falusi tanítóhiány miatt panaszkodik. Andaházy- Kasnya Bélát is aposztrofálja a numerus claususos be­széde miatt, mire a fiatal honatya szót kér és megma­gyarázza, hogy őt rosszul értette sokorópátkai. Kevés az iskola, — mondja — azért nem lehet iskoláztatni a falusi tehetségeket! De a bajon nem úgy kell segíteni, hogy bárkit is kitiltunk az iskolából. A­ki tehetséges, az tanulhasson még h­a zsidó is, — a­ki pedig tehetség­telen, az ne tanuljon még ha keresztény is! Gunda Jenő beszél ezután. Többnyire felolvas. Czikkeket, me­lyekkel egyetért és leveleket, melyekkel szintén egyet­ért. Van két határozati javaslata is. Az egyikkel ki akarja terjeszteni a numerus clausust a középiskolára. (Hiszen suba alatt úgyis megvan ez már! Minek a törvény !) (A tanácskozóképtelen Ház.) A szónokok és határozati javaslatok unalmas lavi­náját végre megunja Szilágyi Lajos és a tanács­kozóképesség megállapítását. Megállapítják a képtelen­séget, felfüggesztik az ülést és Szilágyi megmagyarázza a terem közepén, hogy azért haragudott meg, mert a kormánypártok megszegték a paktumot, a­mely így szólt: Befejezni gyorsan a kultusztárcza vitáját öt­perc­es beszédekkel és minél több távollevő szónokkal! Ő és Zákány, az ellenzékiek, be is tartották a meg­állapodást, öt-öt perczig beszéltek. De Ernszt és Gunda félórás speech-eket tartottak, most pedig föl­iratkoztak ketten is a kereszténypárt részéről! Végre megegyeznek valahogyan. Megkezdik az ülést, Szilágyi nem firtatja a létszámot és Huber János csak öt perczig beszél arról, hogy a debreczeni Tisza István-egyetem példájára nevezzük el a budapesti egyetemet alapítójáról Pázmány Péter-egyetemnek. Nagy lelkesedéssel fogadja az ideát a Ház. A kultuszminiszter a gizsztaságé és mi­em! integritászás. Fuss József kultuszminiszter emelkedik ezután szó­lásra, hogy reflektáljon a vita folyamán elhangzott észrevételeiben,-Ez a nem nagyon hosszú miniszteri zá­róbeszéd sokkal több volt annál, a­mi az ilyen rezümé szokott lenni. Egy kiváló elmének nagyszabású meg­nyilatkozásává-­ szélesült. Mondataiból egy gazdag egyéni kultúra kicsendülését éreztük. Megköszöni a miniszter a­­vita folyamán kapott ta­nácsokat, melyekből okulni kivan, mert tanulékony lél­­ekkel hallgatta azokat. Foglalkozik egyik­ képviselő megjegyzéseire válaszolva, a kolozsvári és pozsonyi egyetemek elhelyezésének ügyével. Azt mondja, nem tartja egészséges állapotnak azt, hogy a főiskolai ifjú­ság túlnyomó része a fővárosba özönlött össze. Ha de­­c­entralizáljuk az egyetemeket, a professzoroknak meg­adjuk a módot arra, hogy ne csak hivatásuk ismeretköz­­lési részét teljesítsék mintaszerűen, mint eddig tették,­­ hanem a nevelést, az ifjúságra való közvetlen ráha­tást is, a­mit eddig nem tudtak teljesíteni, mert egy professzort nyolczszáz, vagy’ ezer hallgató hallgatott. A menekült egyetemek föntartásának még más nagy oka is van. A főiskolai termelést nem szabad nekünk olyan szűkre szabnunk, mint a­mennyi éppen Csonka-Magyarországnak az igénye. Nemcsak territo­riális integritás van, de gazdasági és szellemi integritás is. Azok a férfiak, a­kik most az utódállamok férfiaival tárgyalnak a kereskedelmi szerződések dolgában, a ke­reskedelmi integritás elérésére törekszenek. Ha a for­galom megindul és átömlik onnét ide, innét oda az újonnan megvont határokon keresztül, akkor mi már helyreállítottunk egy integritást: a gazdasági integri­tást! Akkor hiába szakítottak szét mondvacsinált vona­­lakkal. (,Itt európai műveltségű népnek kell laknia!") De megvan a szellemi integritás is. Mint nagy elődöm, E­ötvös József báró mondta, — folytatja a mi­niszter —- "­Európángjc ezen a pontján nyugati művelt­ségü népnek’"tret­­ laknia, mert ez a történelem poszta kitúrna. És erre törekedett a magyar nemzet. Itardda kezében megvédte ezt a földet, azután nyugodtabb idő­ben könyvet írt, iskolát állított, intelligencziát, kultú­rát, czivilizácziót termelt, a­mely nekünk dél és kele felé hegemóniát biztosított. A nyugatnak szerves ré­szévé kapcsolt bennünket a magyar kulturmunka , nekünk nem szabad ettől az ideától eltérnünk, bánét arra kell törekednünk, hogy ebben a Csonka-Magyar­országban a kulturfölénynek ezt a vonalát megtartsa, és ne csak a magunk részére termeljünk, hanem a egész terület részére, a­melynek igényei most is mutat­koznak a magyar kultúra irányában. A miniszter ezután dicsérettel emlékezik meg a me­nekint egyetemeknek otthont kínáló Szegedről, Pécsre és Debreczenről, majd lelkesedéstől izzó szavakban szó a művészi gondolat fejlesztéséről. (A művészet szépítse meg a magyar életet.) Azt mondja, hogy a művészet egy nemzet szél­én életében nem játékszer, nem a felső tízezer élete meg­szépítésére­ irányíttó-­­törekvés, hanem a művészgondola a nemzet legalsóbb rétegétől a legmagasabb rétegét felszökő virág, melynek színpompája, formaszépség fejezze ki az egész nemzet egyéniségét és harmóniájává hassa át a palotákat éppen úgy, mint a kunyhókat. Beszél ezután művészi ízlésre és művészi kultúrái „A magyar szellemi erő túlemlik határainkon." (Vass József miniszter a szellemi integritásról. ( Befejeztél­ a Kultusztárcza vitáját.) Baj van a fővárosi tisztviselők fizetési pótlékával.­ ­ (Még nem döntött a pénzügyminiszter.) Tudvalevő, hogy Hegedűs Lóránt pénzügy­­miniszter százszázalékos törzsfizetési pótlékot jut­tatott az államytisztviselőknek április, május és június hónapokra. Ugyanezt a pótlékot kérelmez­ték a fővárosi tisztviselők is, de még nem kaptak­­választ a pénzügyminisztériumból. Az ú­jság meg­írta, hogy erre a segítségre föltétlenül számot tart az oktató személyzet s természetes, hogy a tisztviselők többi kategóriái is reménykednek. Ma az az örvendetes hír terjedt el, hogy a pénzügy­­miniszter már döntött s a jövő héten megkezdik a hiénák folyósítását. Sajnos, az ma nincs ilyen kedvező stádiumban. Munkatársunk kérdést inté­zett Hegedűs Lóránt pénzügyminiszterhez, a­ki erre vonatkozóan igy nyilatkozott: — Az akta még nem került elém s igy nem felel meg a valóságnak, hogy ebben a pótlék­­ügyben leiratot intéztem volna a főváros taná­csához. Kerntler Kálmán államtitkár előtt van az ügy, ő azonban most Prágában tartózkodik. Ha visszaérkezik, akkor hamarosan elém kerül az akta. Munkatársunknak arra a kérdésére, várjon a pénzügyminiszter a pótlék folyósítása mellett fog-e­ dönteni. Hegedűs, Lóránt nem nyilatkozott.

Next