Az Ujság, 1921. június (19. évfolyam, 117-141. szám)
1921-06-10 / 125. szám
2 1921. AZ ÚJSÁG VI. 10. Az tsj sajtótörvény alapelvei. Lingauer Albán tervezetét is figyelembe veszik, és Fokozott felelősség a kiadókkal szemben.) Tomcsányi Vilmos Páligazságügyminiszternek tegnap kellett volna tájékoztatnia a kisgazdapártot az esedékes sajtótisprensről. Erről a programmpontról azonban a belügyminiszter elleni viaskodásban teljesen megfeledkeztek. Valószínű, hogy az igazságügyminiszter hétfőn mutatja be elaborátumát a pártnak. Mint értesülünk, az igazságügyminiszterfigyelembe veszi Lingauer Albin képviselőnek a sajtókérdéssel kapcsolatos tervezetét és elsősorban ojt,,jj szempontjárt,, domborítja ki a sajtósárvíiban, Miegj-' a felelősség fokozottabb mértékben mint eddig, a kiadóvállalatokra hdritcassék. Lingauer Albin azzal indokolta ezt az elvet, hogy a kiadók sokszor üzleti érdekből czélzatos közleményeket iratnak a hírlapírókkal s így a felelős. Régben is elsősorban a kia&k’g^ak kell részt vállalniolg Az új sajtótörvény f^eHifént egyszer már szállvaferístt a minisztertanácson s az igazságügyminiszter már megnyerte minisztertársainak hozzájárulását. Annyi tény, hogy Tomcsányi Vilmos Pál nem tudja megtartani ígéretét, június 10-ig nem teheti le a nemzetgyűlés asztalára a törvényjavaslatot, de v viszont''az is bizonyos, hogy legföljebb egy heti késéssel mégis csak kirukkol porondra. . Drózdy Győzőt felmentettél. („Ez az ügy tisztán porpila".) Veszprém, június 9. Drózy Győző bünpörében folytatták a tanúkihallgatásokat, amivel úgyszólván az egész nap el is telt. A tanulói vallomásából megerősítést nyert, hogy Drózdy a házasságról és a sexuális problémákról tartott előadást. A szárnnyalás folyamán fölvetődött az a kérdés is, mikor és hogy történt Drózdy ellen a vádemelés. A védelem ugyanis arra az álláspontra helyezkedett, hogy a Drózdy-féle ügy voltaképpen politikai hajsza és — amint Gratzer tanú elmondta — a följelentésnek az volt a czélja, hogy bebizonyítsák, hogy Drózdy nem méltó a mandátumára. Ezzel szemben Faragó János kiemelte azt, hogy amikor a vádirat készült, ő még nem tudta, hogy Drózdy föl fog lépni képviselőjelöltnek. Az adatokat ugyanis jóval előbb gyűjtötték és azután közjegyző előtt hitelesítették. A tanúvallomások általában megállapították, hogy Drózdy előadása alatt ellenforradalmár gyanánt viselkedett és cinikus szavaival és modorával botrányt idézett elő. Ezután a vád- és védbeszédre került a sor. Az ügyész szerint Drózdy szavai és kifejezései, melyeket az emlékezetes előadáson jelen volt kilenc tanú bizonyított, a házasság jogi intézménye ellen való izgatás bűntettének tényálladékát kimerítik. Szerinte Drózdy nem védekezhetik azzal, hogy ő Fuchs könyvének egyes részeit ismételte, mert hiszen a könyv nyomán előzetesen lediktálta előadását egy kék füzetbe és így a szándékosság fenforog. A védelem azt fejtegette, hogy a házasság intézménye elleni izgatásról nem lehet beszélni. A tanuk vallomása igazolta, hogy Drózdy tényleg előre megmondta, hogy ellenforradalmat szít és szét akarja ugrasztani a kommunista továbbképző tanfolyamot. Ezután hosszasan replikázik az ügyész és a védő a tanúvallomások megbízhatósága felett, majd az utolsó szó megint a vádlottat illeti. — Azt a vádat, — mondja nagyon szenvedélyesen Drózdy — amelyet az ügyész úr hangoztatott, hogy erkölcstelen vagyok, kereken visszautasítom. Még egyetlen hamis tanú sem állította, hogy kommunista voltam. A képviselőválasztás előtt négy nappal adták ki a jelszót, hogy engem üldözzenek. Az ügyiratok minden aktájából kitűnik, hogy ez az ügy tiszta politika. Engem mint fődestruktívot, mint főagresszív embert állítottak az egész ország elé, mivel a Zalaegerszegen sínylődő emberek érdekében mondtam a mai füleknek szokatlan dolgokat. Hiszen az ő sorsukat csak én tudom igazán megítélni, akit ártatlanul meghurczoltak. Drózdy azután ismét kijelentette, hogy semmi esetree fogad el amnesztiát. A bíróság ezután tanácskozásra vonult vissza, ami nagyon sokáig eltartott. Fél kilencz óra tájban hirdették ki az ítéletet, mely szerint Drózdyt a bíróság a 103/1. sz. rendelet első szakaszában megállapított izgatás bűntette alól felmenti. A bíróság az indokolásban megállapította azt is, hogy a tárgyalt ügy hozzá, vagyis a gyorsított eljárás alá tartozott, ami szintén vitásnak látszott. Felebbezésinek a gyorsított eljárás esetén természetesen nincs helye. A kultusztárca költségvetése se érdekelte sokkal jobban a nemzetgyűlést, mint az előző tárczák budgetvitája. Csak Andaházy-Kosnya felszólalása okozott némi kis vihart. Ma elsőnek Gerencsér István szólalt fel, aki azt az indítványt terjesztette a nemzetgyűlés elé, hogy a világháború magyar eseményeit és a trianoni békeszerződést kellő formában tegyék az elemi és középiskolai oktatás tárgyává. Diesswein Sándor hatalmas beszédben fejtegeti, hogy a nevelés egy híd, mely a múltból indul ki s a jövőbe vezet. Az ifjúság lelkéből ki kell irtani az önzést és bele kell ültetni az összetartozóság érzését. A nevelés legyen nemzeti és szocziális iránya, mivel e társadalmi osztályok egymásra vannak utalva. A háziipar fejlesztését különösen szükségesnek tartja s ezért szükséges, hogy már az iskolák kézimunkákra neveljék a gyermekeket. Beszédének legérdekesebb része a katolikus autonómia kérdésével foglalkozik.kijelenti, hogy az alsópapság jó része ma is, igen rossz helyzetben van. Az egyidői kérdéseket a szocziális igazság szempontjából értjel,szükséges az autonómia. Gielswein nagyhatású beszéde után egri Nagy János szólalt fel, aki Giessweirpied polemizálva kijelenti, hogy a katolikus autonómia, 'elitskezity ' a keresztény egyház alaptörvényeivel. * » ‘' (Jogrend és jogegyenlőség.) Egri Nagy János beszéde után Andaházy-Kasnya Béla szólalt fel, akinek merész beszéde többízben nagy vihart okoz a Ház többségi oldalán. Mindenekelőtt megkérdezi, hogy létezik-e jogrend jogegyenlőség nélkül ? Megállapítja, hogy az igazi jogrendet mindaddig nem lehet helyreállítani, míg a mai jogrend az igazi jogrendnek útját állja. Kasnya Blía"szavait természetesen állandó közbekiáltások zavarják, ami a szónokot a legkevésbé sem zavarja és erélyesen szólal fel az egyetemi karhatalmak ellen. Támogassuk az egyetemi hallgatókat mint diákokat, de ne mint különítményt. Hajtsuk végre a numerus clausust, de vegyék fel azt az ezerhatszáz hallgatót is, akit a törvény ellenére nem vettek fel. Itt természetesen nagy vihar támadt, amelyben Taszter Béla, Budavári László, Hornyánszky Zoltán és Dánér Béla vitték a vezetőszerepet. Kasnya azonban nem zavartatja magát és kijelenti, hogy az egyetemi karhatalom állam az államban és minden magyar állampolgárt egyforma jogok kell, hogy megillessenek. A keresztény kurzus csak keresztény szeretetre alapítható. Kasnya érdekes és erélyes beszédét a művészetpártolásra való felhívással fejezi be. (Micsodák a nők?) Budavári László szólal fel azután és több erős antiszemita- és szabadkőműves-ellenes kijelentésttesz. Schlachta Margit igen okos és szimpatikus beszédben foglalkozik az óvónők ügyével. Az iskolaszékek,’ kérdéséről kijelenti, hogy a törvény az „egyének" kifejezést használja, tehát a nők is választhatók. — A nők nem egyenek! — kiáltja közbe Gaál Gaszton. — Hát micsodák ? — kérdezi Schlachta Margit. — Angyalok — fejezi be a vitát Gaál Gaszton, mire Schlachta Margit csak azt jegyzi meg, hogy ez nem közjogi meghatározás. Beszédjét, melyet Gál Endre, Tisetty, Meskó, Gaál Gaszton közbeszólásai tarkítanak, általános tetszés mellett fejezi be. Ezután az elnök az ülést délutánig felfüggeszti. Ki az énsgsekeziés mirossztes’? Négy óra után megindul a taposómalom, amit részletes vitának neveznek. Ez az a nagyüzem, amelyben feldolgozzák most mindazt a beszédanyagot, amely bennerekedt az emberekben az általános vita meglepő berekesztése miatt! Amikor kezdik, öten ülnek a teremben. Beleszámítva a szónokot, Usetty Ferenczet is, aki a középiskola és a középiskolai tanárok vigasztalan helyzetéről beszél nagy szakértelemmel. A kultuszminiszter is hiányzik még, ő sem gondolhatta azt, hogy az elnök ilyen pontosan megnyissa az ülést. De, lám, a kormány mégis csak képviselve van. Valaki ül az egyik miniszteri székben, csak nem nagyon hasonlít a kormány egyik tagjához sem. Most megismerjük. A derék Csontos Imre bácsi az, aki a nyugodalmas délutáni órákat levélírásra használja. Fesztelenül letelepedett vezérének, a földmivelésügyi miniszternek üres bársonyfoteljébe és a miniszteri asztalon ir. Huszár Károly oda is megy hozzá és tréfásan gratulál neki, mire Csontos bácsi abbahagyja a crimenesae maiestatist, feláll és az asztalra könyökölve, ír tovább. De akkor már nincsen is szükség arra, hogy miniszteri inspekcziót tartson, mert Vass József megjelenik. Usetty a tanárképzés reformját sürgeti, a hadviselt tanárok megérdemelt előléptetését kívánja és vérlázító adatokat olvas föl a ferenczvárosi gimnázium állapotáról. Kulturbotrány ez, melyet tűrni nem lehet! Utána Szilágyi Lajos beszél, mint előre megígérte, röviden, öt percig. Határozati javaslatot terjeszt be annak érdekében, hogy a hadsereg, csendőrség és rendőrség által elfoglalt iskolákat adják vissza rendeltetésüknek. („Ellenzéki lojalitás... “) Bleyer Jakab, a következő szónok, hál’ Istennek nincsen itt és Zákány Gyula is csak pár perczig beszél. Mint mondja: „a kormány iránt érzett ellenzéki lojalitásból“. Azt kívánja, hogy az'alsópapság javadalmazását rendezzék — addig is, a tűig a katolikus autonómia kérdése rendezve nem lesz, ,— a püspöki és káptalani vagyonok és jövedelmek terhére. P Ernszt Sándor, bár megígéri, nem ilyen röviden beszél. A szaporodó leánygimnáziumok ellen szól, mert mit csinálunk annyi maturás leánynyal ? Aztán hosszasan foglalkozik a katolikus autonómia kérdésével. Sokorópátkai Szabó István a falusi tanítóhiány miatt panaszkodik. Andaházy- Kasnya Bélát is aposztrofálja a numerus claususos beszéde miatt, mire a fiatal honatya szót kér és megmagyarázza, hogy őt rosszul értette sokorópátkai. Kevés az iskola, — mondja — azért nem lehet iskoláztatni a falusi tehetségeket! De a bajon nem úgy kell segíteni, hogy bárkit is kitiltunk az iskolából. Aki tehetséges, az tanulhasson még ha zsidó is, — aki pedig tehetségtelen, az ne tanuljon még ha keresztény is! Gunda Jenő beszél ezután. Többnyire felolvas. Czikkeket, melyekkel egyetért és leveleket, melyekkel szintén egyetért. Van két határozati javaslata is. Az egyikkel ki akarja terjeszteni a numerus clausust a középiskolára. (Hiszen suba alatt úgyis megvan ez már! Minek a törvény !) (A tanácskozóképtelen Ház.) A szónokok és határozati javaslatok unalmas lavináját végre megunja Szilágyi Lajos és a tanácskozóképesség megállapítását. Megállapítják a képtelenséget, felfüggesztik az ülést és Szilágyi megmagyarázza a terem közepén, hogy azért haragudott meg, mert a kormánypártok megszegték a paktumot, amely így szólt: Befejezni gyorsan a kultusztárcza vitáját ötperces beszédekkel és minél több távollevő szónokkal! Ő és Zákány, az ellenzékiek, be is tartották a megállapodást, öt-öt perczig beszéltek. De Ernszt és Gunda félórás speech-eket tartottak, most pedig föliratkoztak ketten is a kereszténypárt részéről! Végre megegyeznek valahogyan. Megkezdik az ülést, Szilágyi nem firtatja a létszámot és Huber János csak öt perczig beszél arról, hogy a debreczeni Tisza István-egyetem példájára nevezzük el a budapesti egyetemet alapítójáról Pázmány Péter-egyetemnek. Nagy lelkesedéssel fogadja az ideát a Ház. A kultuszminiszter a gizsztaságé és miem! integritászás. Fuss József kultuszminiszter emelkedik ezután szólásra, hogy reflektáljon a vita folyamán elhangzott észrevételeiben,-Ez a nem nagyon hosszú miniszteri záróbeszéd sokkal több volt annál, ami az ilyen rezümé szokott lenni. Egy kiváló elmének nagyszabású megnyilatkozásává- szélesült. Mondataiból egy gazdag egyéni kultúra kicsendülését éreztük. Megköszöni a miniszter avita folyamán kapott tanácsokat, melyekből okulni kivan, mert tanulékony lélekkel hallgatta azokat. Foglalkozik egyik képviselő megjegyzéseire válaszolva, a kolozsvári és pozsonyi egyetemek elhelyezésének ügyével. Azt mondja, nem tartja egészséges állapotnak azt, hogy a főiskolai ifjúság túlnyomó része a fővárosba özönlött össze. Ha decentralizáljuk az egyetemeket, a professzoroknak megadjuk a módot arra, hogy ne csak hivatásuk ismeretközlési részét teljesítsék mintaszerűen, mint eddig tették, hanem a nevelést, az ifjúságra való közvetlen ráhatást is, amit eddig nem tudtak teljesíteni, mert egy professzort nyolczszáz, vagy’ ezer hallgató hallgatott. A menekült egyetemek föntartásának még más nagy oka is van. A főiskolai termelést nem szabad nekünk olyan szűkre szabnunk, mint amennyi éppen Csonka-Magyarországnak az igénye. Nemcsak territoriális integritás van, de gazdasági és szellemi integritás is. Azok a férfiak, akik most az utódállamok férfiaival tárgyalnak a kereskedelmi szerződések dolgában, a kereskedelmi integritás elérésére törekszenek. Ha a forgalom megindul és átömlik onnét ide, innét oda az újonnan megvont határokon keresztül, akkor mi már helyreállítottunk egy integritást: a gazdasági integritást! Akkor hiába szakítottak szét mondvacsinált vonalakkal. (,Itt európai műveltségű népnek kell laknia!") De megvan a szellemi integritás is. Mint nagy elődöm, Eötvös József báró mondta, — folytatja a miniszter —- "Európángjc ezen a pontján nyugati műveltségü népnek’"tret laknia, mert ez a történelem poszta kitúrna. És erre törekedett a magyar nemzet. Itardda kezében megvédte ezt a földet, azután nyugodtabb időben könyvet írt, iskolát állított, intelligencziát, kultúrát, czivilizácziót termelt, amely nekünk dél és kele felé hegemóniát biztosított. A nyugatnak szerves részévé kapcsolt bennünket a magyar kulturmunka , nekünk nem szabad ettől az ideától eltérnünk, bánét arra kell törekednünk, hogy ebben a Csonka-Magyarországban a kulturfölénynek ezt a vonalát megtartsa, és ne csak a magunk részére termeljünk, hanem a egész terület részére, amelynek igényei most is mutatkoznak a magyar kultúra irányában. A miniszter ezután dicsérettel emlékezik meg a menekint egyetemeknek otthont kínáló Szegedről, Pécsre és Debreczenről, majd lelkesedéstől izzó szavakban szó a művészi gondolat fejlesztéséről. (A művészet szépítse meg a magyar életet.) Azt mondja, hogy a művészet egy nemzet szélén életében nem játékszer, nem a felső tízezer élete megszépítésére irányíttó-törekvés, hanem a művészgondola a nemzet legalsóbb rétegétől a legmagasabb rétegét felszökő virág, melynek színpompája, formaszépség fejezze ki az egész nemzet egyéniségét és harmóniájává hassa át a palotákat éppen úgy, mint a kunyhókat. Beszél ezután művészi ízlésre és művészi kultúrái „A magyar szellemi erő túlemlik határainkon." (Vass József miniszter a szellemi integritásról. ( Befejeztél a Kultusztárcza vitáját.) Baj van a fővárosi tisztviselők fizetési pótlékával. (Még nem döntött a pénzügyminiszter.) Tudvalevő, hogy Hegedűs Lóránt pénzügyminiszter százszázalékos törzsfizetési pótlékot juttatott az államytisztviselőknek április, május és június hónapokra. Ugyanezt a pótlékot kérelmezték a fővárosi tisztviselők is, de még nem kaptakválaszt a pénzügyminisztériumból. Az újság megírta, hogy erre a segítségre föltétlenül számot tart az oktató személyzet s természetes, hogy a tisztviselők többi kategóriái is reménykednek. Ma az az örvendetes hír terjedt el, hogy a pénzügyminiszter már döntött s a jövő héten megkezdik a hiénák folyósítását. Sajnos, az ma nincs ilyen kedvező stádiumban. Munkatársunk kérdést intézett Hegedűs Lóránt pénzügyminiszterhez, aki erre vonatkozóan igy nyilatkozott: — Az akta még nem került elém s igy nem felel meg a valóságnak, hogy ebben a pótlékügyben leiratot intéztem volna a főváros tanácsához. Kerntler Kálmán államtitkár előtt van az ügy, ő azonban most Prágában tartózkodik. Ha visszaérkezik, akkor hamarosan elém kerül az akta. Munkatársunknak arra a kérdésére, várjon a pénzügyminiszter a pótlék folyósítása mellett fog-e dönteni. Hegedűs, Lóránt nem nyilatkozott.