Az Ujság, 1921. július (19. évfolyam, 142-168. szám)

1921-07-23 / 161. szám

Szombat, 1921 július 23. AZ TUS ÁCS­ A biztosítók megkezdik a díjtételek leszállí­tását. A gazdasági tartózkodás daczára a biztosí­tási szakmában nagy az élénkség és az üzleti te­vékenység­. A piaczot leginkább a c­égbiztosító­­társasá­­ok horribilis vesztesége érdekli. Eddig közel hovtamÜMJit**jelentettek be, de miután a becsleni eljárások még folyamatban vannak, — és lábon áll a dohány és szőlő — előrelátható, hogy ez az összeg még növekedni fog. Ezt köve­­tőleg előreláthatólag alkudozások fognak meg­indulni a gazdák és a biztosítók között, de ha a biztosítóknak sikerül is lealkudni valamit, a veszteség úgyis olyan nagymértékű lesz, mint a m­inőre évtizedek óta nem volt példa­. Annyit máris meg lehet állapítani, hogy az eddig beje­lentett károk felülmúlják az idei díjbevétel ösz­­szegét. Másik eseménye a biztosítási piac­nak : a biztosítótársaságok kartel­jének tárgyalása, a kartelen kívül álló társaságok bevonása érdeké­ben. A Hungária biztosító csatlakozását a kör­telhez legkésőbb októberre várják. Ezután már csak a Turul marad kartelen kívül, egyelőre ezt a társaságot nem sikerült bevonni a kartelbe, mert teljesíthetetlen feltételeket szabott. A bizto­sítók egyébként tárgyalásokat folytatnak az ösz­­szes biztosítási díjtételek leszállítása érdekében. Az üzleti forgalom ugyanis annyira megcsap­pant, hogy a fellendülést most már csak egy alacsonyabb díjtételtől remélik. Itt volna a­z ide­je már annak is, hogy a biztosítók által felszá­mítható kezelési pótlékot, a­mit annak idején Huszár Károly miniszterelnök engedélyezett, el­töröljék. A biztosító társaságok a díjleszállítást­ — mint halljuk, — a betörés elleni biztosításnál kezdik meg. Kedvező a próbacséplés eredménye. Az egész országban a próbacsíplésekat­­befejezték. Mint­­ a földmivelésügyi miniszté­rium illetékes osztályában kijelentették, a próbacséplések ked­vező meglepetésben részesítették a gazdákat, így különösen a Dunántúlon i­s a Duna-Tisza közén. Kivételt csak a Tiszavidék néhány vá­rm­egyéje : Jásznagykunszolnok, Csongrád, Békés vár­megyék fis Hajdú vármegyének a Tiszához közelebb fekvő része kértez. A Gyosz, a szállítmányozó társaságok ellen. A szabadforgalom beállával, mióta a gazdasági élet megkötöttsége egyre szű­kül, mi sem áll írtjá­ban annak, hogy bizonyos szakmák elviselhetet­len árköveteléseket támasztanak. Ámde az érde­keltségek, rájöttek arra, hogy a szabadforgalom keretében is lehet védekezni a túlzott árkövetelé­sek ellen, a­minek demonstrálására a Gyosz. leg­utóbb közölte a biztosító társaságokkal, hogy nem fogadja el a drága díjtételeket és önálló biz­tosítási vállalat létesítésével fog válaszolni a tár­saságok díjemelésére. Az elhatározást követő tár­gyalások teljes sikert hoztak a védekező gyár­ipar számára, a­mennyiben a biztosítók megriad­tak az újabb versenytárgyalástól és jelentősen leszállították a Gyosz­ tagjai számára a biztosí­tási díjakat, úgy látszik hogy a gyáripar ezt a rendszert az egész vonalon keresztül akarja vinni, mert most az egyre nagyobb követeléseket támasztó szállítmányozók ellen készül fellépni és közölte az érdekeltekkel, hogy ha ragaszkodnak a drága fuvarozási díjtételekhez, akkor gondos­kodni fog megfelelő szállítmányozási alkalma­tosságokról, a­melyek kartelen kívül állanak. A bejelentés hatása már szemmel látható, mert az azóta folyó tárgyalásokort a szálltmányozók jóval engedékenyebbek, mert tartanak attól, hogy a gyáriparosok megvalósítják tervüket és saját maguk állítanak fel tagjaik számára fuvarozó vállalatot. Ennek nyomán hasonló mozgalom ta­pasztalható a kereskedelemben is, a mennyiben az egyes kereskedelmi és érdekképviseletek körében POK ADAM HETVENHÉT ÉLETE is A TAMÁS REGÉNYE (Folytatás.)(18) Etelka ezalatt Pálf^Adám támogatásával a la­kásba­ ment. Mig^rendbe hozta magát, a két barát magára marralt . . . — komoly, — mondotta Fok Adam -­­nem lehet magukra hagyni őket. — A dohány tette volna? — tűnődött nyugtala­nul. Toborzó Andris. — Ne bántson, ha úgy is volt — biztatta Pók Ádám. — A betegségnek ez a lefolyása és valami­kor az üldözési mániának ki kellett törnie. Ha a dohány következtében, ha más miatt — valami okvetlenül kiváltotta volna. — Igen, — szólt Toborzó Andris — mégis jobb szerettem volna, ha más, nem én lennék az oka. Egészen mást vártam. -- A csudakurát — szólt enyhe gúnynyal Pók Ádám. — Igen — válaszolt komolyan Toborzó Andris, — őrizkednünk kell a csudakuráktól. Az ablakból Etelka intett. Pók Ádám indulni készült, de Etelka tagadólag rázta fejét. Toborzót hívta. , Ez bűntudattól nyomva indult meg. — Megmossa a fejemet — súgta Pók Ádámnak — és aligha nincs igaza. Az első szobában Etelka már az asztalnál ült és helyet mutatott a piktornak. — Engem okol, ugy­e? — kezdte ez csüggedten.­­ — Nem — felelt Etelka, a­ki rendbehozta volt haját és feltűnő halványsága mellett egészen olyan volt, mint máskor. Maga az oka, de én nem okolom. Jót akart, vagy semmit sem akart, rosszat biztos, hogy nem akart. És én tudom, hogy valamit tenni mindig veszedelmes, mert az ember tudja, mit akar, de nem tudja, mi lesz belőle. Ezért akarok most magával beszélni, de nem erről. — Parancsoljon. — Nekem semmi gondolatom nincsen, a­mit jövendő uram előtt el kellene hallgatnom.­ Nem is szabad. Ha a halálom is, mindenre felelnek, ha kérdez. Most is csak előzőleg szólok magának, nem a háta mögött. —­ Szinte túlozza a becsületességet. —­ Ezt nem lehet túlozni. Maga jövendő uram­nak legjobb barátja és az enyém is. Még nema is­merem magát és nem tudom, hogy nála nélkül barátságot éreznék-e maga iránt. így azonban, őszintén barátomul fogadom és kérem a szolgá­latát. — Köszönöm. — Első látásunkkor azt mondta: ne igyák to­kajit üres pohárból. — Csak amolyan mondás volt. — Nem volt csak mondás — jelentette ki ko­moly nyomulóikkal a lány. — Maga nem olyan ember, a­ki a mondásaival nem akar valamit mondani. És én ezt megértem és addig gondolko­dom, a­míg meg is értem. Az apám ne dohányoz­zék üres pipából és én ne igyam tokajit üres po­hárból. Nem ebben az összefüggésben beszélt? — De igen, csakhogy már megjártam a tömött pipával és most . . .•­ Erről van szó, én pedig nem akarom tele­tölteni a poharamat. Se teli, se üres pohárból — egyszerűen nem akarok és nem fogok tokajit inni. — Mire érti? — A­mire maga. Maga arra gondolt, hogy Pók Ádám feleségévé válván, én a szerelem édes borát fogom inni, pedig a pohár üres. — Nem így. Arra gondoltam: maga olyan nő, a­ki meg tudja tölteni szerelemmel azt az embert, a­ki azt hitte, hogy ez ki van zárva. — Mindegy. De éppen arról akarok magával beszélni, hogy nem akarom szerelemmel eltölteni. — Nem akarja? — Nem. Ez a nem nagyon keményen és nagyon szomo­rúan hangzott. — Maga nem tudná őt szeretni? — Most róla van szó, nem én rólam. Ő egy drága jó ember. Alig egy­ hete, hogy ismer és már ott tart, hogy melegséget hoz nekem. Melegséget, melyre nem gondolt, a­mikor hozzám ért, úgy ta­pasztaltam, hogy mint ember és mint m­­űvész nyitva a lelke minden benyomásnak és nem tud szilárdan megmaradni akármi mellett. Én pedig nem akarom elfelejteni, hogy a kép mindennek­­ alapja és végső czélja. Ha ő nem érzi is, nekem ezt tudnom kell. Én nem akarok másképp lenni felesége, mint ő gondolta. Ha elszédül, én nem merítek a szédüléséből, hanem megfogom és nem engedem megtántorodni. Nagyon édes a tokaji, de nem iszom belőle. — Etelka! — Mér­t nem akarok majdan üres pohár elvn keseregni és neki se fájjon, hogy az ő pohara is kiürült. — Etelka! — kiáltott ismét a festő és megra­­g­adta a lány kezét. — Lehetséges, hogy ilyen jel­lem lappangjon ezen a komisz világon? — Félek, hogy nem jellem — suttogta a lány távolba vesző nézéssel. — Édesapámat ismeri — el­mebajos. Édesanyámat nem ismeri — ő is elme­bajos volt. És én a gyermekük vagyok és érzem mint él külön-külön mindenikük énbennem és a miből a magam egyénisége előáll, az két ember kettős elmebetegsége.­­ (Folyta­tava ugyancsak az a terv merült fel, hogy nem ve­szik igénybe a szállítmányozó vállalatokat és ma­guk gondoskodnak a jelenlegi szállítmányozók pótlásáról. IGAZSÁGSZOLGÁLTATÍ$. § A Tisza-gyilkossági per. Ma folytatták Magyar Lajos hírlapíró igazi kihal­lgatását. Magyar ma is nagy nyomatékkal hangsúlyozta, hogy Pogány József nem­ le­hetett Tisza István gyilkosai között, mert a gyilkosság órájában együtt dolgoztak a városházán. Gadó elnök­nek feltűnt a tanú buzgósága, mire Magyar kijelentette, hogy ő igenis benső, meghitt barátságban van Pogány Józseffel,­­de nem azért védi, hiszen Pogány teljesen biztonságban van, aztán rengeteg bűncselekmény, 145 gyilkosság miatt körözik, ő reá nézve ez a vallomás közömbös. Utal arra, hogy Pogány neki annyira jó ba­rátja, hogy ha részes lett volna a gyilkosságban, akkor ezt ő előtte nem titkolta volna. Az elnök kérdésére be­ismeri, hogy a­mikor Tisza meggyilkolását emlegették előtte, ő azt felelte, nem vagyunk öreg­asszonyok, gye­rünk tovább. Bevallja, hogy Tisza halálát egy végzet­nek látta, a brit nem fogadta megrendüléssel. Tiszát nagytehetségű, kiváló embernek tartotta, a­ki becsü­lettel szolgálta osztálya érdekeit. Polónyi Gézát azért akarták letartóztatni, mert a választói jognak nagy el­lensége volt és mint nagyeszű ember, nekik sok kelle­metlenséget okozott volna. A Lukachick-eset magyará­zatára azt jegyzi meg, ha ők nem fogatják el Lukachi­­chot, akkor Lukachich fogatja el őket. Majd c­élzásokat tett a mai állapotokra, de az elnök meginti és vissza­utasítja az összehasonlítást. Erre a tanú azt feleli, hogy ő nem azért van itt, hogy a proletárdiktatúrát védel­mezze, de szívesen rendelkezésre állt. Az elnök egy kéz­­legyintéssel vetett véget a párbeszédnek. Szilassy ügyész aztán a tanúhoz czikkei tárgyában intézett né­hány kérdést, majd Fényes ostromolta a tanút kérdé­sekkel, a­ki azt felelte, hogy közlekedési és forgalmi ügyekben több bizalma volt Landlerhez, mint Fényes­hez. (Fényes közbeszól : A következmények szépen iga­zolták.) A tanú egyébként azt vallja, hogy Fényes na­gyon el volt keseredve a forradalom emberei, főleg Po­gány ellen, ezért el sem járt a nemzeti tanács üléseire. Kéri kérdésére pedig megállapítja, hogy Kéri Svájci­ból memorandumokat küldött haza és óva intett min­denkit a Vágó Béláktól és a László Jenőktől. A követ­kező tanú Eckhardt Tibor dr. miniszteri osztálytaná­csos, a sajtóosztály vezetője. Azt vallja, hogy lakótársá­tól hallotta, hogy a Bálóné-vendéglőben két tiszt kifa­kadt a­miatt, hogy a vendégkönyvben Friedrich neve két olyan névvel együtt szerepel, a­kik a Tisza-gyilkos­­ság miatt vád alá kerültek. Ezért a Friedrich nevét a könyvből törölték. Közelebbi részleteket nem tud ez ügyben. Herskovics Mária kézimunkakereskedő a Bálóné vendégkönyvvel kapcsolatban azt vallja, hogy egy iratra egyszer az ő volt férje reá írta a Paksi de­tektív nevét. Ezért, Paksi össze, is szidta volt férjét, Re­ményi Endrét. Zsilinszky Endre dr. hírlapíró megerősíti Eckhardt dr. vallomását, aztán Fényes László kérdé­seire válaszolt. Következett Klapka László hadbíró-alezredes ki­hallgatása. A tanú nagy érdeklődés kíséretében el­mondja, hogy a kérdéses Bálóné-féle vendégkönyvre a figyelmüket Ulain dr. hívta fel. Elmondja, hogy a­mi­kor a katonai, vádlottak után a­ polgári vádlottakat hall­gatta ki, Vágó szólta előtte Kovács vizsgálóbírót, de ő ezekre nem hederített. Ulain kérte, hogy mint Altuássy Veniso gróínő jogi képviselője, a kihallgatásoknál jelen lehessen, azt ő csak Dobó kihallgatása után engedte meg és akkor engedélyt adott neki, hogy az iratokba betekinthessen. (Vágó közbeszól, a tanú pedig reászól : Ne járjon a szája !) Tagadja, hogy Usain dr. az ő távol­­létében bárkit is kihallgatott. Az előszobában történhe­tett érintkezés, de hát ennek az épületi beosztás az oka. Kizárt dolog, hogy a fogházban Vágót Paksi preparál­hatta. Az igaz, h­ogy egy ízben, a­mikor a tanú meg­győződött arról, hogy Vágó anyja súlyos beteg, elen­gedte Vágót Paksi kitérőjében az anyjához és akkor betértek egy vendéglőbe, a­miért Paksit nagyon meg­­tdorgálta. A vádlottak fenyegetéséről, bántalamazásá­­ról mit sem tud. Az tény, hogy ő Sztanykovszkynak és Hüttnernek, a­kiket félrevezetett embereknek tart, meg­magyarázta, hogy milyen büntetés vár reájuk. Sztany­­kovszky el is kérte a törvénykönyvet, aztán beismeri vallomást tett. Lengyel Zoltán az ő jelenlétében beszél­ Sztanykovszkyval és magyarázta néni, hogy ha beis­meri tettét, jobban jár, mintha czivil bíróság elé kerül Később Sztanykovszky Váry főügyész jelenlétében siri kezdett és kijelentette, hogy ha menekül az akasztófá­tól, kész mindent beismerni. Később Sztanykovszky részletes beismerő vallomást tett. Sztujka alezredes kihallgatását holnap folytatják. § Vizsgálat a lágymányosi gyilkosság ügyében. A budapest ügyészség a lágymányosi gyilkosság ügyében indítványt ter­jesztett elő a büntető törvényszék viz­sgálóbírájához, a­melyben Kovács Sándor 33 éves mészárossegéd ellen gyilkosság bántetta miatt kéri a vizsgálat és a vizsgálati fogság elrendelését Koricsánszky József dr. vizsgálóbíró ma hozta meg ez figyésa indítvány értelmében a végzését, a­melyben elrendelte a vizsgá­latot a vizsgálati fogsággal együtt. A bűnügyi vizsgálat ezélrt elsősorban azon lelki okoknak bírói megállapítása lesz, a­melye Kovács Sándort a gyilkosság elkövetésére késztették. Kovács Sándor még mindig tagad.. A tliről vizsgálat hivatása lesz a ti­tokzatos bűnpörben a tényállást felderíteni.­­ Másodízben is halálos ítélet. A Magyar Távirat Iroda Szegedről jelenti : A budapesti katonai törvény­szék, mint kiküldött bíróság, három napi zárt tárgya­lás után ma délben fél egykor hirdette ki az ítéletet­­ kémkedéssel, az állam hadereje elleni bűntettel vádol Székely (Lehrvarz) József 27 éves m­agánh­ivatalnos ügyében. Székely, 1919 május havában, mikor Szeged© francziák tartották megszállva, a keletkező nemzeti had­sereg erejét, mozdulatait és terveit kikémlelve, a fran­cziáknak pontos hírt adott. Ebben az ügyben a szegedi katonai törvényszék a tél folyamán halálos ítéletet ho­zott, a­melyet a honvédfőtörvényszék megsemmisített Most a budapesti királyi katonai törvényszék, mint új­rafelvételi bíróság, Mondada százados­ hazbíró vezetési alatt a vádlottat kötél általi halálra ítélte. A vádlott felebbezett, a védő pedig a katonai bíróság illetékes­sége ellen jelentett be semmiségi panaszt. SPORT. A M_4FC úszóversenye. (Első nap.) Hét év után ismét részt vesz a hírneves német úszóversenyző gárda­iagyar versenyen Meyer-Absberg oldaluszó bajnok, Schmidt és Attaréin sprinterei Eh­lersch­ink, Délnémetország­ legjobb mellúszója, Ohlrogge, a Hellas csapat egykori tagja és Müller Mtonuera (valamennyiei müncheniek) ugyanis biztos indulók a MAFC szombati vásárnál a Császárfü­rdőben eldöntésre kerülő nemzetközi úszó­versenyén a­melyen természetesen a kiváló magyar gárda is teljes szám­mal vesz részt. A verseny délután 6 órakor kezdődik.­­ Az FTC ifjúsági versenye. Az FTC holnap, szombaton dél­után 171 órakor ifjúsági atlétikai viadalt rendez az Üllői-úti­pályán. A Munkás TE versenye. Az MTE* vasárnapi, a Hungáriából pályán rendezendő szenior atlétikai viadala a stockholmi kikül­döttek távolléte daczára érdekesnek és nívósnak ígérkezik. Kü­lönösen szép küzdelmeket várunk a 800 és 1500 m. síkfutásban a négyszer négyszázas stafétában és a súlydobásban. Hölgy­ver­senyek is lesznek 6O, 200, 800 és négyszer száz méteres távon. Ügetőversenyek. Ma csak két meglepetésben volt részük s favoritjátékosoknak V II. falumban a beavatottak erősen le­fogadták Also­doch-ot, viszont a totalizator tizenegy­szeres pérért fizetett reá. Az­­Magi díjban viszont íme jutalmazta meg valóban kevés szánni hívét 47-szeres kvótával. Részletes eredmény: 1.­­ Bukoviczai ménes Apja fi­a (Wiltshire). 2. Drótos. 3. Quassia Tót.: 10 : 13. Helyre 10 : 11, 16, 20. — II. 1. Gallbrunni ist. A I s­­­doch (Fischer). 2. Roth­kacph­en. 3. Castor. Tót.: 10 : 110. Helyre. 10 : 12, 25, 33. — III. 1. Mr. Dollár Walks (Wach­tler). 2. Ezer­mester. 3. Pandúr. Tót.: 10 : 17. Helyre: 10 : 13, 13.­­ IV. 1. Mr Dollár W­a­p i­t­i (Sennyey gr.). 2. Feldpost. 3. Shady M. Tot.: 10 : 13. Helyre: 10 : 11, 15. — V. 1. Bauer és Wedom I­­erwi­se 1? (Wiltshire). 2. Grodek. Tót.: 10 : 14. Helyre: 10 : 13, 22. — VT.­­ Jobbágyi ménes Forgószó 1—P­árka (Deutsch). 2. Our Peak­ —Putiter. 3. Czudar—Ollie Mc­Kinney. Tót.: 10 : 15. Helyre: 10 : 10. 10. — VII. 1. Orosz L. I­m c (Kalinka). 2. Liebesgabe. 3. Doberdo. Tót.: 10 : 472. Helyre: 10 : 79. 20. Alapította­ Gajari Ödön. Felelős szerkesztők: Agai Béla és kóbor Yalv»«. Laptulajdonos: AZ ÚJSÁG Rt.:SZV£KYTÁR5ASA<IS­ 7

Next