Az Ujság, 1922. június (20. évfolyam, 123-145. szám)
1922-06-01 / 123. szám
0*' 1B201 m. p.. V)g) •é'/h'l v Budapest, 5 korona. XX. évfolyam. 123. szám. CsikSjrok, janin X. , " 7 SZERKESZTŐSÉG? I \Bgéazfl^TM81 ^moKx 9 91 gn .JE* ^/^Budapest, Rákóczi-ut S&attj kivételével minden nap. *** fiB0 hA Budapest, Erzsébet-körút 4S.) ROVÁS Ha az urak egyszerűen és őszintén, azt mondanák, hogy most korteskedésről van szó, nem politikáról, a dolog rendben volna. Akkor mindent értenénk, csak azt nem, hogy vezető politikusok és felelős állásban levő államférfiak mért végzik a politikai tevékenységnek ezt a kutyamosó ágazatát a maguk becses személyében. Eddigelé a vezérek kezén ott maradt tisztán a keztyü, s a kloákákba a gödörtisztítók vájták keztyűtlen kezüket. Most? Nagyon félő, hogy a kortes tempóból visszatérni a politika előkelő stílusára már bajos lesz, ahogy bajos a cigánynak glaszékeztyűt viselni. • Hja igen, az olasz módszer. Visszaélés és a kormány nyomban összeül, hogy lehetetlenné tegye. Hát nem szép ez? Sőt nagyon szép. S éppen ez bizonyítja, hogy a választások klasszi- kusan tiszták. Ha letartóztatások, ajánlási ívek elkobzása, választó tömegek fegyveres körülfogása, zsidó választóknak kirekesztése visszaélés volna, a kormány az első hírre épp úgy összeült volna, mint most az olasz módszer eseténél. Egy hónap múlva lesz aratás és a gabonarendelettel már most foglalkoznak. Nem csodálatos ez az előrelátás? Tavaly, ha jól emlékszünk, még júliusban sem volt meg. És régebben, ha jól emlékszünk, már februárban megvolt És a gabonarendelet nagyszerű lesz: a tavalyi, mely ellen, ha jól emlékszünk, mindenki tele volt panasszal, akifogyasztó s úgy tett, mintha tele lenne panasszal, aki termelő. A tisztviselők továbbra is természetben kapják ellátásukat, noha rosszul kapták s ellátásuk most is a régi szervezetek útján monopolisztikusan történik, noha a kortesbeszédekben éljen a szabad forgalom, ma a Stassayaknak és Szterényieknek,Vázsonyiaknak stb. radikalizmusa? Mi a sok abban, amitől ő a békés fejlődést félti? Talán a stílus? A hangosság? Engedelmet kérünk, mi nem vetjük szemére Lukács pártjának, hogy amikor a terror a szájunkig ért és tenyerével azt is befogta, abban az időben Lukács azt mondta: nincs itt az ideje, hogy megmozduljon. De viszont mi, akik abban az időben megkötözötten is megmozdulni kénytelenek voltunk, nem tehetünk szemrehányást azoknak, akik nagyon is mozogtak. Beszélni, igazságot hirdetni, az elnyomottak szószólója lenni és szembeszállni a legkomolyabb veszedelmekkel, talán szintén nem elítélendő radikalizmus. Mi a radikalizmussal épp úgy ellenlábasak vagyunk, mint Lukács László, de csak akkor, ha fellép a maga mivoltával A múlt? Nos, akkor szembe is szálltunk vele.A jövő? Szintén meglesz a helyünk vele szemben. De személyek szerint a múltból következtetni a jelenre, mikor ez a jelen következtetések nélkül igazsága szerint előttünk áll, fölösleges logikai művelet, ha a tényeket akarjuk feltárni és nem tiszteletreméltó művelet, ha mellékcéljaink vannak vele. a Radikálisok. Ma Lukács László is megszólalt, nem a tribünön, ahová való, hanem a hordó tetején, ahová nem való. Azt bizonygatja, hogy az ő pártja a tiszta liberalizmus, a többi, az ellenzéki nem liberális, hanem radikális és a forradalmat jelentik ma is, mint régebben. A személyeskedéseivel nem foglalkozunk, nem a mi feladatunk tisztára mosni azokat, akikről szó van. Éppen csak, amikor viszonzásul Lukács Lászlóra másznak rá és sópanamákat emleget- nek, jegyezzük meg, hogy ez a viszonzás az egyetlen, amivel a személyeskedés kezdőjét igazolni lehet. Tehát nem liberálisok, hanem radikálisok. Lukács László ajkán a mai körülmények között ennek a megkülönböztetésnek nincs értelme. Mert áll ugyan, hogy aki liberális, nem szükségképpen radikális, ellenben aki radikális, az szükségképpen liberális is. S amikor Lukács László is egyedül a liberalizmustól várja az ország felépülését, a liberalizmus hitvallásából nem szabadna kirekesztenie a liberalizmus bármely szektáját sem. Akkor nézetünk szerint a sorrend az, hogy előbb győzzön a liberalizmus és vegyen igénybe mindenkit, aki hozzá tartozik s azután kerülhet sor a belső szelektálásra. Ha már van liberális többség, mint volt Tisza idejében, érthető, sőt szükséges is, hogy szembeszálljon a radikalizmussal. De addig? Nem a radikalizmustól tisztítja meg a közéletet, hanem azokat szolgálja, akiknek maga a liberálizmus sem más, mint agyonütni való .radikalizmus. rA személyeskedés helyett hálásak lettünk volna Lukács Lászlónak, ha felel tegnapi kérdésünkre: mi az, ami az ellenzéki követelésekben ez idő szerint radikális? Ő nem akar teljes jogrendet? Teljes szabadságot? Teljes egyenlőséget a nemzet tagjai között? Dehogynem, kell felelnünk a saját kijelentései alapján. Hát mivor sem volt nagyobb élénkség az egységes párt klubhelyiségében, mint az utóbbi hetekben, de ezúttal újabb vendég jelent meg a kormánypárt főfészkében: a pesszimizmus. Nem titkolták azt az aggodalmukat, hogy a holnapi, csütörtöki választáson nagy veszély fenyegeti az egységes pártot és azt a statisztikát, amit a néhány bennnfentes már régebben felállított a párt győzelmi esélyeiről. Annak idején 180—185 mandátumról álmodoztak, ma este már, 150 mandátummal is megelégedtek. Bizonyosra veszik, hogy a második turnusbeli választáson legfeljebb 16 kerületet tudnak elkönyvelni a maguk javára, ha ugyan nem jön közbe valami, ami még "lejebb szorítja ezt a számot. Nem vigasztalódnak azon a tényen, hogy a velük titkos Szövetségben lévő Huszár Károlyék győzelmet aratnak néhány kerületben, mert a disszidens kereszténypártiak úgy sem követik majd tűzön-vizen keresztül a kormánypártot. Különben pedig úgy tudják, hogy Huszár Károlyék esélyei is nagyon megromlottak, amióta a keresztény disszidensek politikai házasságot kötöttek Wolff Károllyal és hangos társaival. Szóval kettős vereségre készültek el: egyrészt a maguk pártját féltik csúfos kudarctól, másrészt a kormányt támogató Huszár Károlyéknak sem jósolnak sikereket. , , Okuk is van erre, hiszen éppen a disszidens kereszténypártiak miniszterei forognak a legnagyobb veszedelemben. Hegyeshalmy Lajos kereskedelmi miniszter Győrött és Szombathelyen állt ki a porondra, de egyik helyen sem integet feléje a szerencse. Győrött a nemzeti polgári párt jelöltje, Németh Károly volt országgyűlési képviselő fogja legyőzni, Szombathelyen pedig Cziráky József gróf ragadja el előle a mandátumot. Biztos vereség előtt áll továbbá Bernolák Nándor népjóléti miniszter, aki Veszprémben mérkőzik Klamnprecht Antal dr. volt főispánnal. Megbízható információk szerint a népjóléti miniszter helyzete kétségbeejtő. Ugyancsak pergőtűzben áll Vass József kultuszminiszter is Vasvárott, ahol egykori pártelnöke és klubtársa, Haller István vezet heves offenzívát ellene, s Haller Istvánon kívül még három jelölt küzd a vasvári mandátumért. A kultuszminiszter talán kilóból a bajból és kis szerencsével pótválasztást tud kiprovokálni. Általában balszerencse üldözi a minisztereket. Tomcsányi Vilmos Pál nyitotta meg a bukott miniszterek sorát, Klebelsberg Kunó gróf belügyminisztert érte a második baleset, s most újabb miniszterbukások vannak küszöbön. Ezer szerencséje Kállay Tibor pénzügyminiszternek, hogy Nyíregyházán már bebiztosította magát, mert Nagykanizsán őt is veszély fenyegeti Rassay Károly részéről. Nagy fejtörést okoz most az egységes pártban, hol helyezzék el a bukott minisztereket. A belügyminiszter hír szerint Nagyatádi barcsi kerületét veszi át és ott fog fellépni. Tomcsányi Vilmos Pál bizonyára Schandl Károlytól kap kerületet, valószínűen a kiskundorozsmait, ahol azonban nem bizonyos a megválasztatása. A keresztény ellenzék klubjában úgy tudják, hogy a kormány főleg az exponált legitimisták ellen fog védekezni a csütörtöki választáson, így elsősorban Rakovszky Istvánnal szemben a szécsényi, Sigray Antal gróffal szemben a körmendi, Lingauer Albinnal szemben a kőszegi, és Huszár Elemérrel szemben a rétsági kerületben. Biztos értesüléseink vannak arról, hogy a kormánypárt erőteljesesen ráfeküdt a fentebbi négy kerületre és egyébként is már minden lehetőt megtett a kormánypárt, hogy ezen a négy poszton elkerülje a vereséget. Már tegnap befejezték a karhatalmi intézkedéseket, s bíznak abban, hogy a kormánypárt mind a négy kerületben győztesen kerül ki a küzdelemből. A fentebb említett négy politikus megbuktatásával Andrássey Gyula gróf párlat menti pozícióját akarják gyengíteni. Az egységes párt klubjában ma este kuriózumként emlegették, hogy a május 28-iki választáson, igen sok kerületben a választópolgároknak alig, egytizede járult a bizottságok elé, a többiek pedig egyszerűen otthon maradtak, mintha nem is érdekelte volna őket, ki lesz a képviselőjük. Megállapították az egységespárti korifeusok, hogy ebben a passzív rezisztenciában az intelligencia járt elöl rossz példával. Ők nem tudták megmagyarázni az okát, pedig nagyon egyszerű: mindennek a nyílt szavazás az oka. Miután nem volt kötelező a szavazás ott, ahol nyíltan kell szavazni, az intelligencia nem vitte vásárra bőrét, de néma tüntetésével is megmutatta, hogyan gondolkodik a kormány választási taktikájáról. ■ Gömbös is a volt munkastávilag. Lapunk mai számában megírtuk, hogy a volt munkapártiak és több függetlenségi politikus akciót kezdtek Gömbös Gyula ellen azzal a kimondott céllal, hogy Gömbös kezéből kivegyék a hatalmat és liberális mederbe tereljék a kormánypolitikát. Több oldalról nyert információnk alapján emlékeztünk meg erről a mozgalomról és annak várható eredményéről. Újabban az alábbi ér.-H fésülést szereztük ezzel a kérdéssel kapcsolatosan: — Az akció nem számíthat gyors sikerre, mert Bethlen István gróf ragaszkodik Gömbös Gyulához és gondosan ápolja a barátságot mind- azokkal, akik Gömbös Gyula szűkebb környezetéhez tartoznak. Bajos elképzelni, hoggy a miniszti terelnök keztyüt tudna dobni ennek az összeforrott együttesnek. A helyzet valójában az, hogy Gömbösék kezében van a hatalom és elsőrangú hatalmi tényezők valamennyien. Nem engedik ki kezükből a fegyvert senki kedvéért, legkevésbé pedig abból a célból, hogy az ő sarokfolállításukkal a liberális áramlat kapjon erőre és irányítsa a kormány politikáját. Nem is igazi liberális megmozdulásról van szó, hiszen a volt munkapártiak és a volt függetlenségiek már, akkor, levizsgáztak a szabadelvűségből, amikor, az egységes pártba léptek. tj — Bethlen István gróf pártjának minden más lehet a célja és taktikája, csak az nem, hogy igazít szabadelvűség árassza áldásait az országra. Nemkeli sok bizonyítékkal magyarázni, hogy ez igaz van. Elég annyit említeni, hogy az ébredőknek it leginkább az egységes párt felé húz a szivük, Wolffék és az összes levitézlett kurzushősök ott keresnek menedéket és az Esterházy-palota a kedvenc találkahelyük mindazoknak, akik a reakciót hordozzák az ajkukon és a reakcióért lelkesednek szivükben. Ilyenformán a miniszterelnökhöz csatlakozott Wolff—munkapártiak és egyéb régi politikusok nem is lehetnek apostolai a liberálizmus-nak, s ezenfelül szabadkezük sincsen a pártban, hiszen Gömbös Gyuláék kegyelméből jutottak mandátumhoz. Reakciós talajból nem nőhet ki a liberálizmus fája, s míg Gömbös Gyula kegyeket oszt jobbra meg balra az egységes pártban, nem is lehet remélni azt, hogy korszerű alakulattá csiszolódjék az Esterházy-palotában politizálgató társaság. Már* százötven mandátummal is * megelégszik az egységes párt. ‘1j Nem titkolták, hogy holnap, csütörtökön vereséget szenvednek• —í Hegyeshalmi és Sernovák miniszterek bukás előtt állanak. — Erőteljes rendszabályok az exponált legitimisták választókerületeiben. Gömbös Gyula mérkőzése a volt munkapártiakkal.