Az Ujság, 1922. július (20. évfolyam, 146-171. szám)

1922-07-04 / 148. szám

Aj, Hb o* Mit J ) / ,W 1'1 1U rlL J V 192 M) 01 Bnflepest,­1988. In S 8ts,onn. 3. évfolyam. 148. színt. 1—- Reid. juftus 4. Előfizetési árak: ' • V ■ eBj? - J SZERKESZTŐSÉG: Egyaz évre........... noo K —! mm .mi —— - Budapest, Rákóczi­ út 54. S3. Félévre --------............ 560 „ —„ SmM ISBzMf&M gil 1|| fS§| -JfigligB Telefon: József 13-36, József 122-58 negyedévre*.----..... 2S0 „ —M kpf gk fe'ft pp IS*TM1 É&ma Mthr' --­E»yhóra.............. ioomswa, jme g§ gg® mgw ■■ kiadóhivatal: ken é3 a­pá?ya^ varakon ^korona] i| W B B M fi M iMÉ Budapest, Rákóczi-út 54. SS. nap 100 osztrák korona. 1111. ’^Pil­­llil­l­a József 122­56. ■ mmm mVi ROVÁS Miniszterelnöki hatalmánál fogva Bethlen István ma végzett a drágasággal. Oka: pénzünk elértéktelenedése és becsukandó rágalom min­den más. Punktum. Ez világos. De azért a kor­mány mindent el fog követni... stb. Punktum. Ez is világos. A kormány nem fog semmit sem csinálni s ebben igaza van, ha megmondja, mert nem is csinálhat semmit. Meghagyni mindent, ahogy van és a drágaságot letörni csakugyan lehetetlen. A pénzelértéktelenedés nem oka a drágaságnak, hanem maga a drága-* ság, a másik oldalról nézve. Tenni kellene róla ■— más, egészen más politikával, hogy a pénz ne legyen értéktelen, vagy a drágaság ne le­gyen nagy. Erre a kormány nem kapható s mivel többsége van, drágaság letöréséről többé ,de legyen szó.* Kicsit sajátságos, mikor most meglevő intézményeket azzal védenek, hogy a kommu­nisták találták ki. Internálást, politikai üldöz zést, lakásrekvirálást stb. Hát igen, ezt mind­­a kommunisták csinálták. De tudtunkkal a ke­resztény politika nem azzal jött, hogy foly­tatja, hanem kiirtja a kommunista munkát. "Aki jobb, annak nem lehet jogcíme a rosz­­szabbra, különben nincs joga jobbnak vallania magát. " . • . * # " Tökéletesen egyetértünk Nagy Emillel s magunk is ismételten megírtuk: a mi ki­lengőink mellett vannak másutt is kilengők: olasz fascisták, német kommunisták és kappis­­ták, román vasúti tolvajok. S ezen az alapon méltán tiltakozhatunk ellene, hogy Magyar­­ország mint olyan tekintessék Balkánnak. De olasz fascisták, német pucsisták, román vasúti rablók is kiirtandók és magyar kilengőktől is szabadulni kell. Amazokkal végezzenek az il­lető más államok, a mieinkkel pedig végezzen a mi kormányunk, róluk és szóvá tette a nemzetgyűlésen. Hát jól van, forradalmi szellem, népítélet, válságos időkben válogatlan eszközökkel dolgozó túlzott hazafiság, s az elemi vihar nem törődik jog­gal, igazsággal. Főpapi alak hirdette, hogy nem kell jogrend, hanem keresztény Magyar­­ország. A tábornok-miniszter mondta, a nép a rendet csináló katonaságtól csak azért félt, mert azt hitte, zsidóvédelemről van szó, de megnyugodott, hallván, hogy nem erről van szó. De most itt ülnek az ország szine előtt a vádlottak s nyoma sincs sem forradalmi szel­lemnek, sem keresztény világnézetnek, sem túlzott hazafiságnak, sem viharnak, népitélet­­nek. Maguk mondják: nem tudnak semmit, nem gondoltak semmit,­­ nyolc liter, vagy öt liter bort tolnak most előre a vihar, a nép­itélet és lobogó hazafiság helyébe, mert most jobb, ha részegek voltak, nem pedig hazafiak. Dehogy is invitáljuk a többieket is a vád­lottak padjára! Nincsen bennünk haszúállás, nem fáj nekünk senki megmentett bőre. De ennek a véres és gyászos közelmúltnak szeret­nék látni az erkölcsi kimenekedését abból a szégyenből, melybe a mostani vádlottak döntik az akkori Magyarországot. Szeretnénk, látni akárcsak egy embert, aki megbecsüli akkori mivoltát és helytáll érte. Aki nem tagad, nem nem emlékezik s nem itallal mentegeti magát, hanem emelt homlokkal áll az ország elé:­­igenis, ezt tettem, meggyőződésből, melyhez most is ragaszkodom, hazafiságból, mely most is ugyanezt diktálná. Megtettem, vallom, állom, a következményeket s hazafiságom teljességei­vel, elkövetett tetteim erkölcsi tisztasága ér­dekében akarok is megfizetni értük a földi igazságnak, mely szentesített törvények alap­ján tiltja azt, amit szent ideál szolgálata vi­szont rám parancsolt. Hol van az az ember? És hol vannak azok a felelős miniszter, törvényhozó és újságíró urak, akik annak az időnek gőzkörében oly dicsőek és nagyok voltak? Hadd lássák, kiket tettek meg hősöknek s hazafi­ mintaképeknek s jelel­tenék ki ugyancsak férfias becsületes­séggel: csalódtak-e ők is, avagy igenis, ilyen embereknek tudták akkor és becsülik most is az orgoványi mítosz hőseit? @r|@ság!Fi iisprsiszlék. Végre becsületes napvilágnál, húsból, vérből valóságukban látjuk néhányát azoknak az em­bereknek, akikről annyi szó folyt, annyi képzet szövődött. Fekete, vérszopó rémeknek vélték az egyik oldalon, a haza sorsán, a haza méltat­lan fiain elbusuló és haragra gyűlő lelkes hazafiaknak a másikon. Bestiák és névtelen hősök egyaránt voltak, rettegték és dicsőítették őket érdem és politikai szempont szerint. Most biráik előtt látjuk őket­ .Vájjon milyenek? Sem nem rémek, sem nem hősök, kicsi nyo­morultak. Tagadnak, nem emlékeznek, részegek voltak. S maguk nem tehetnek semmiről, pa­rancsot kaptak. A rémre és hősre gondolva, az embernek összeroskad az esztétikai morálja. Érdemes volt ezekről suttogni? Ezek körül állást foglalni? Eszmét és világnéz­etet emle­getni ezekkel kapcsolatban? Szegény senkik,­­ nekünk ugyan nem jelent semmit a meg­büntetésük. Ismét egy katonai bírósági tárgyalás, mely­nek menete, szelleme és hangja előtt a leg­mélyebb tisztelettel hajlunk meg. Bíráink működése valóban jelent valamit, jelenti az ország kimenekedését az európai kitagadottság mocsarából. De ezeknek a véreskezű, de jelen­téktelen szegény ördögöknek a sorsa? Nem is gondolunk reájuk. De bíróság színe előtt megjelenésük mégis felveti az emlékek és kérdések egész raját. Eszünkbe jut a cenzor, aki kormányrendeletre jótékony ismeretlenségbe borította őket. A nemzet érdekévé tették meg, hogy a közönség meg ne tudja, mit műveltek ezek a szegény ördögök. A keresztény nemzeti politika érde­kének tették meg, hogy megtorlás ne érje őket. Nemzet elleni árulásnak, ha ki mégis tudott Vass népjóléti miniszter a lakásrendeletről. Ma éjjel alkalmunk volt Vass József­­népjóléti miniszterrel beszélni a lakásren­deletről, — melyet lapunk más helyén rész­letesen ismertetünk — aki a következő tájékoztatást volt szíves adni: — Az új lakásrendelet csütörtökön feltétlenül megjelenik. Az érdekeltségeket nem fogjuk újból meghallgatni, mert velük már minden oldalról megtárgyaltuk az itt felmerülő kérdéseket. A la­kásrendelet kibocsátását tovább már nem lehet halasztani, hiszen augusztus­ban beköszönt az új lakbérnegyed.­­ A legutolsó simításokat holnap­­ a minisz­terelnök úrnál fogjuk megtenni, ezért most nem tudok mást mondani, csak azt, hogy én az objek­tív igazságot kerestem. Megpróbáltam, hogy a két szélsőséges álláspontot összeegyeztethessem és közöttük békés megegyezést érjek el. Sajnos, nem sikerült, és így magunknak kellett a szociális igazságot mindkét oldalra a legobjektívebb mér­tékkel kimérni. Hogy szerencsés kézzel történt-e, az más kérdés. Mindenesetre iparkodtunk meg­találni a középutat, amikor szem előtt tartottuk a háztulajdonosok nehéz helyzetét és az általános súlyos gazdasági helyzetet egyaránt.­­ Ez a rendelet bizonyos vonatkozásban erős lépés a szabadforgalom felé, másrészt azon­ban a teljesítőképességre való különös tekintettel a lekötöttséget is fenn kellett tartani.­­ Részletekbe nem akarok belemenni, kér­désükre azonban megjegyzem, hogy az albérlőkről sem­ feledkeztünk meg. A­ háztulajdonosnak az al­bérletbe is lesz beleszólása, erkölcsi szempontok­ból tiltakozhat az albérlő személye ellen és anyagi szempontból is védelemben részesülnek az al­bérlő érdekei. Viszont az albérlőknek joga van bí­rósági védelmet venni igénybe a főbérlővel szem­ben, ha netán ez a terheket rá akarná hárítani. Az albérleti jogviszony megállapítása is ugyan­olyan elvek szerint történik, mint a főbérlőé.­­ A köztisztviselői lakások csak akkor lesznek szabadforgalom tárgyai, ha a köztisztviselőket szolgálati érdekből áthelyezik. Azokban a helysé­gekben, melyeknek kétezernél kevesebb lakosa van szabad lesz a lakások forgalma. Egyébként az a hír, hogy a lakások­­bérét a lakások nagysága szerint az 1917. évi bér négysze­resére, nyolcszorosára és tizenkétszeresére, a bolt­bért pedig az 1917. évinek tizenötszörösére, húszszo­rosára és harmincszorosára lehet emelni, megfelel a valóságnak. Véglegeset azonban csak h­olnap mondhatok, mert — amint említettem — az utolsó simításokat holnap délelőtt végezzük el a lakás­rendeleten. Őszre halasztják a főrendiház reformját. Korábban kap nyári szünetet a nemzetgyűlés. — Kicserélnek tíz főispánt. A kormány reméli, hogy tíz nap múlva véget ér az indemnitási vita. Annak idején tervbe vet­ték, hogy az indemnitás megszavazása után több sürgős pénzügyminiszteri javaslatot fognak letár­gyalni, s a főrendiház reformját is tető alá hozzák a nemzetgyűlés nyári szünete előtt. Minden jel arra vall, hogy ez a tarikaprogramm lényegesen megrövidül. Komolyan beszélnek arról, hogy a nemzetgyűlés a nyári szünet előtt a földadó fel­emelését célzó javaslaton kívül csak a drágaság letörésére irányuló egy-két javaslatot fog tár­gyalni s a főrendiház reformját őszre halasztják. Ilyenformán a nemzetgyűlés korábban jut nyári vakációhoz, mint eredetileg tervezték. Jelentős változás készül a főispáni karban­ Értesülésünk szerint mintegy­ fia főispánt fognak kicserélni. Hír szerint befejezett tény, hogy Bor­­bély-Maczky Emil borsodi főispánt is felmentik állásától. Az első főispáncsere a napokban fog­megtörténni. Fertsák Jenő soproni főispán he­lyébe Simon Elemér volt munkapárti képviselőt küldik főispánnak. Javarészt az egységes párt képviselőtagjainak soraiból veszik az új főispá­nokat, hogy helyet szorítsanak azoknak, akik nem juthattak mandátumhoz. Így elsősorban Klebels­­berg Kunó gróf belügyminiszternek akarnak ke­rületet szerezni, miután a most megüresedő né­hány kerületben nincs reménye a győzelemre, nyíregyházán tudvalévően Rakovszky Iván­ bel­­­­ügyminisztert­ lépteti fel az egységes párt, Kis-­­kundorozsmán a sajtófőnöknek szereznek helyet, a barcsi kerületben pedig szintén nincs kedvező talaja a belügyminiszternek, csakúgy nem, mint azokban az ellenzéki kerületekben, ahol részint a szociáldemokraták, részint a keresztény ellenzék egy-egy tagja jutott kettős vagy háromszoros győzelemhez.. Eddig egyébként huszonnégy man­dátumot támadtak meg petícióval, javarészt egy­ségespárti mandátumokat, melyek közül főleg a feledi, a mezőcsáti és a gödöllői mandátum sorsa a legkritikusabb. Biró Pál ózdi mandátuma is komoly veszedelemben forog. Ifjai Peír János Biigba Salmaior­ran­ssisztere. Kitűnő forrásból arról értesülünk, hogy a szombati minisztertanács hozzájárult Mayer Jánosnak megh­atal­­mazott miniszterré tervezett kineveztetéséhez. Mayer János ebben a minőségében átveszi a római nemzetközi mezőgazdasági intézet, valamint a nemzetközi agrár­szövetség magyar vonatkozású, ügyeinek irányítását. .A római nemzetközi mezőgazdasági intézet a háború ki­törésekor abbahagyta működését é­s nyolcévi szünet után most lát hozzá újra hivatása teljesítéséhez. Ma­gyarországnak, mint agrárállamnak, mindig jelentős szerepe volt ennél az intézetnél, ami abból is kitűnik, hogy olyan nagy tagsági díjat fizetett, mint a leg­nagyobb államok. Informátorunk szerint ez a tagsági díj évi húszezer svájci frankra rúg.

Next