Az Ujság, 1923. március (21. évfolyam, 48-73. szám)

1923-03-22 / 66. szám

s/fj'r Jy ^^ Budapest, 1923. Ara 3© k­ajma* XXL évfolyam: 66. 'M ■h.S&''‘ Csütörtak, március 22* ---..........................— ..........■■— —­­ .........................■ ■r&a«igaT»mTBff;'-T.. N­.­.— . -----------------------------------. Előfizetési árak: SZERKESZTŐSÉG: Negyedévre............... 1700 K — t ,-«« mtg^u&gsia m lTW.t.nr.i­.|. *£2!L __„ „ Budapest, Rákóczi-ut 54. SS. S£^ar.-s mm. ®f Pl H p |SS1 r­:A 0® ^arsifisssi.** #n I# l | ik, &/-_ . .^Ss^. ken és pályaud­varokon 30 korona, mj$! WBJ Mjff 8^j| J JCf&s­'a Budapest, Rakoczi-ut 54. S», Ausztriában hétköznap és.vasár- Jfeti teÖlj fó-É ’ stóa Telefon: József 13-35, József 16-26* nap 1200 osztrák korona. tó-?4 feli jp$ HeL József 122-56. Megjelenik ünnep nttui napok H­H& JHdB ^fgfa&gF $3 Wj| FIÓKKI ADÓHIV­ATAL: kivételével minden nap. mU «“ Sm&a&M ^fekaP' Mi «“» Budapest, Erzsébet-körút4S. 1S23 MAR 2 a • '­ ROVÁS. Mi is volt az a nagy erő, mely a tegnapi ülésen egybekalapálta az egész Házat a kormány mellett? Semmi különös és mégis milyen szen­zációs felpezsdülés! Hogy a kormány a saját közegei mellé állt és a törvények megtartása mellett nyilatkozott. Ennyi elég volt a legszélsőbb baloldalnak s elég furcsa, hogy a rendőrség mellett a szocialisták is tüntettek, akiknek elvégre elég sok panaszuk van a rendőrség ellen s csak néhány ar elégedetlenkedett, akiknek pedig elég okuk volna megelégedetteknek lenni a törvénynek rájuk való alkalmazásával. Rend és törvény kell pártkülönbség nélkül a többségnek s a kormány mégis rendtörvényhez ragaszkodik, mely csak annak a néhány urnak kell, akiknek sem a rend, s­em a törvény nem kívánatos! e A középúti politikának, melyet most Gömbös Gyula még mindig a kormány táborában támad és elítél,­­ mi is ellenzői vagyunk. De ő ellenzi, mert középút, mi ellenezzük, mert nem az, ő támadja, mert középútnak látja, mi azért, mert nem láttuk, hanem csak hallottuk annak. Bizony­ság, hogy igazunk volt, az, hogy Gömbös Gyulá­nak sem volt semmi kifogása a sok középutas beszéd ellen, megelégedett a cselekedetekkel s most kevesli őket, noha mi még mindig sokaljuk. De érdekes elolvasni okfejtését, mert úgy, ahogy megokolja, nincs igaza. Nincs középút, mondja, nemzeti és kozmopolita, fajegyenlőség és faj­­védelem, szocializálás és magántulajdon között. Ebben tökéletesen igaza van, de a középút, ha őszinte, nem is e kettő között keresi az áthidalást, hanem nem törődik velük. Értjük, ha Gömbös szélsőséges politikát akar, ahogy értjük, hogy a bolsevisták is szélsőségeset akartak. De hogy az egyik után most a másikat is ki kellene próbálni, azt hiszi Gömbös és nem hisszük mi s ez a kü­lönbség közte és a valóban mérsékelt politika között, melynek mérsékelt voltát az teszi, hogy a törvényes alaphoz ragaszkodik, m­íg amaz a tör­vényt a fizikai hatalom felszentelésével kezdené. - “ - « - -­­ A rend helyreállt: az egyetemeken ismét tanítanak, tanulnak és véresre verik a zsidó­­diákokat. nyék szakszerű magyarázatával: az állami és a pénzügyi mérleg deficitje oka mindennek. Hát itt meg kell állni? Oka mindennek! Talán ez is szintén okozat? Miért deficites az állam és a pénzügyi mérleg? Az állam sem kezdte negyven milliárd deficitnél, hanem elért hozzá azon az úton, amelyen a pénzügyi politika még mindig halad! A pénzügyi mérleget is a lefolyt három év gazdasági politikája rontotta le, amely monopó­liumokon kezdte, kereskedelemellenességen foly­tatta s most iparfejlesztést kiabálva, sorra meg­állásra ítéli az ipari munkát. Talán mégis itt volna már az ideje az elköve­tett hibák férfias bevallásának s az elfordulásnak egy útról, melyen még remény sem vezeti a rajta járókat. Éppen elég tapasztalatunk van már, hogy valuta­javítással nem boldogulunk s eléggé rá­szorultunk a reményre, hogy több termeléssel talán mégis többre visszük. Kell most már tud­nunk, hogy mechanikus rendszabályokkal csak szabályozzák a romlást, siettetik is, de nem állít­ják meg. Meg kell már próbálni a másik módot is, akár hit nélkül is, hiszen a mostani után is már hit nélkül,botorkálunk tovább!­ 013. Hogy az egyetemi ifjak és a rendőrség ügyén túl vagyunk s általános a boldogság és a diadal érzete a politikában, most már foglalkozhatunk azzal is, hogy az országban általános a pánikszerű megriadás , a pénz rohamos elértéktelenedésén. Nincs kategória, melyet ez a riadalom el ne ra­gadna. A gazda nem cseréli erre a bizonytalan értékű pénzre, a­ gabonáját s ezért az ára felmegy és viszi magával a kenyér árát. A kereskedő nem tudhatja, mennyibe van az áruja, mert nem tud­hatja, mennyit kell fizetnie érte, ha majd meg­kapja mégis a devizáját. Az ipar megáll, mert nincs nyersanyaga, ugyancsak devizahiány miatt , a munkásság egyrészt nem kap munkát,­ más­részt sztrájkol, mert nem kapja meg a kétszáz­­koronás kenyérnek megfelelő magasabb bért. -Mi is jellemzi ezt a példátlan helyzetet? Nem is példátlan, hanem abszurdum. Egy ország, mely a valutája érdekében redukálja a produkciót, még nem volt rajtunk kívül. A sok régi baj mellett a legvégzetesebbnek bizonyul ime a Devizaközpont, mely magára vállalta, hogy a külföldi valutákkal és devizákkal jobban gazdálkodik, mint a szabad forgalom. S a szabad forgalom mellett romlott a korona és folyt a munka. Kérdezzük meg a meg­szorult kereskedőket és gyárosokat, nem fizetnek-e szívesen többet devizákért, miket megkapnak, mint kevesebbet olyanokért, miket nem kapnak meg. S a tapasztaltak után kérdezzék meg akár magát a Devizaközpontot: mit mentett meg a korona értékéből s mennyivel sülyedt volna mé­lyebben, ha nem volna? Ellenben, hogy megrekedt minden munka, mely devizával összefügg, tény s hogy ez a tény nem nyilatkozik meg valutajavítólag, ugyancsak tény. Exporttal szerezni devizákat lehet, de lássuk át végre, hogy ez is csak egyszerű helycseréje az értékeknek nem pedig azok szaporítása. Fölöslegek termelése vezethet hasznos exporthoz, a puszta pénzszükségletért való parforee-eladás a pillanat­nyi könnyebbség kedvéért rontja a vagyonállo­mányt. Az efajta export és a gavallér között, aki eladja aranyóráját, hogy pénzhez jusson, semmi különbség nincsen. Mi lesz, ha ez a pénze elfogy és aranyórája már nincsen? Mit exportálunk, ha ez a deviza is elfogy és raktáraink üresek, mert közben nem termeltünk és minden rezervát kelle­tén túl igénybevettü­nk? Ezekre a kétségbeesett kérdésekre csak két­ségbeesett a felettünk: katasztrófa, mint a Pénz­ügyi Tanács mondotta. S a Tanács megelégszik a mondással és a kormány is megelégszik a tö­­ lömbösök titokzatos politikai eszmecseréje. Volítéji fokozzáfi akciójukat. — Mozgalom a devizaközpont ellen. — Inflációs pénzügyi politikát sürgetnek Kállay Tibortól. Bethlen István gróf és Rakovszky Iván teg­napi nyilatkozatainak tanulságos utórezgései vannak. A jobboldali radikálisok nagyon jól tud­ják, hogy súlyos vereséget szenvedtek a parla­mentben, de azzal vigasztalódnak, hogy hamaro­san kiköszörülik a csorbát s ebben főleg vidéki szervezeteik közreműködésére számítanak. Ál­landó érintkezésben vannak az egyetemi ifjúság vezéreivel és minden erővel fokozzák akciójukat. Hosszasan tanácskoztak ma a parlament épületé­ben s azt az ötletüket népszerűsítik, hogy a kor­mány sürgősen verje bilincsbe a liberális sajtót, amely olyan hatásosan állja az ostromot a jobb­oldali demagógiával szemben. Ebből a szempont­ból nagyon érdekes délutáni uszító lapjuk érve­lése. Azt akarja elhitetni a naiv lelkekkel, hogy a miniszterelnök tegnapi válasza csak a liberális sajtóorgánumok ellen irányult. A tényeknek ilyen vakmerő elferdítése arra késztette a sajtófőnököt, hogy ő is megszólaljon. Ángyán Béla dr. azt mondja nyilatkozatában a többi között, hogy a zsidókérdés miatt durvult el a sajtóorgánumok hangja. Megleckézteti a baloldali sajtót, amelyről az az egyéni felfogása, hogy lé­nyegében a nemzeti gondolatot támadja (?), majd a fajvédők lapjainak­ üzeni a következőket: s a jobb OMSZ szélsőséges sajtóorgánumok minden jó­zan és a konszolidációra irányuló törekvésben a nacionalista és keresztény gondolat elárulását vé­lik látni s a következményekkel nem törődve, el­vakult és sokszor olyan durva hangot használnak, amilyet egy kulturnemzet sajtójában sehol nem találunk.« Végül megállapítja, a sajtófőnök, hogy a miniszterelnök az egész sajtó fokozottabb ellen­őrzésére utasította az ügyészséget. Mindenki tisz­tában van azzal, hogy erre a közbelépésre a jobb­oldali sajtóuszítás adóik okot a kormánynak. Feltűnést keltett Eckhardt Tibornak az a nyilatkozata, hogy ha a kormány még egyszer arat olyan győzelmet, amilyet tegnap vívott ki a parlamentben, akkor nemcsak a kormány, hanem az egységes párt is belebukik. Bizonyosra veszik, hogy a volt sajtófőnök e nyilatkozata és tegnapi szavazata után hamarosan kilép a kormány­pártból. Bizalmas tanácsteocás éjfélig. Gömbösék egyébként ma este újabb­­ eszme­cserére gyűltek össze vezérkari főnöküknek, Gömbös Gyulának lakásán. Csak annyit sikerült megtudnunk a bizalmas tanácskozásról, hogy azon csak a legkipróbáltabb fajvédők vettek részt. A többi között ott voltak a házigazdán kívül: Eckhardt Tibor, Zsilinszky Endre, Csilléry An­drás, Fáy Gyula, Hornyánszky Zoltán, Wolff Ká­roly és még két-három fajvédő. Délután öt órakor kezdődött a titokzatos tanácskozás s közel éjfélig tartott. Csilléry András fél hét óra tájban eltávo­zott és a főváros közgyűlésére sietett. Wolff Ká­roly végesvégig ottmaradt. Kérdezték is a főváros közgyűlésén, hogy hol késik a »vezér«? A meg­beszélés főleg az egyetemi ifjúság ügyével füg­gött össze. Titokzatosan ment minden s — mint értesü­lünk — az érdekeltek nem is árulnak el­ semmit terveikből a nyilvánosság számára. Az egyetemi­­ifjúság tizenkettes bizottsága az egyik új hírlap­­író-klubban várta a híreket. Eskhardt Tibor és Zsilinszky Endre felmentek ebbe a klubba az éj­szaka folyamán és hosszabb időn át bizalmasan tanácskoztak az egyetemi ifjúság vezéreivel. Itt említjük meg, hogy a fajvédők akciója dél­után a nemzetgyűlés folyosóján is szóba került. El­lenzéki körökben komolyabbnak ítélik meg a hely­zetet, mint a kormánypárt táborában s csak abban látnak biztosítékot, hogy a kormány jól is­meri a kulisszatitkokat és mindazt, ami az egye­tem környékén történik. Mint másutt megírtuk, az ellenzék egyik tagja sürgős interpellációt ter­jeszt elő a holnapi, csütörtöki ülésen s nemcsak az újabb verekedést, hanem a ma éjszakai titokzatos tanácskozást is szóvá fogja tenni a parlamentben Abban látják a lényeget, hogy a fajvédők nem hagyták abba kormánybuktató akciójukat s már kormány­listát is köröznek legkipróbáltabb kivetik körében, ©sSr©5tt a ISevisafoBspoist ellen. Nyíltan beszélték a parlament folyosóján, hogy Kállay Tibor pénzügyminiszter nem baj már sokáig dacolni a Devizaközpont ellen indítón ostrommal. Sok képviselő azzal érvelt, hogy e Devizaközpont révén életbe léptetett megkötöttség teljesen elvesztette létjogosultságát s további fentartása katasztrófát zúdíthat a gazdasági életre. Nagy Emil tudvalévően már régen figyel­meztette a­ pénzügyminisztert, hogy búcsúzzék el merev deflációs álláspontjától s fokozatosan tér­jen át az inflációs pénzügyi politikára. Kormány­­párti körökben is látják már, hogy Nagy Emilt igazolták az események és számos egységespárti képviselő már meg is indította a mozgalmat, hogy Kállay Tibor pénzügyminisztert erre a másik útra vezessék. Csak ettől remélik, hogy az ipar kereskedelem és mezőgazdaság hozzájut a szük­séges hitelhez s újból fellendülhet a munka és a termelés, ami viszont hatásos ellenszere lesz e drágaság őrületének. Információnk szerint ezt a kérdést az egységes párt hamarosan formálisan is meg fogja beszélni. Lufcss&aleli 15!t£fcc7«Egy levele: Lukachich Géza altábornagy, a NyáKOSz országot elnöke meleghangú levelet intézett Szilágyi Lajoshoz s megköszönte neki, hogy igazi ha­­­társi szeretettel fog­lalt állást a nemzetgyűlésen a nyugdíjas katonatisztei érdekében. Zsirkay János mandátuma. Ma hirdették ki a bírálóbizottság határozatát a C­sirka­y János mandátuma ellen előterjesztett petíciók ügyében. Elrendel­ték a vizsgálatot s Usetty Ferencet küldték ki vizsgálóbiztosul. Ilyenformán csak hosszabb idő múlva fog eldőlni a tarpai man­dátum sorsa. I . Szombaton megszűnik a vízkorlátozás. Végre rendbejött a „megkerülő vezeték". A káposztásmegyeri ikercsatornák kijavítására szol­gáló smegkerülő vezeték*, amit oly sokat kerülgettek a hivatalos nyilatkozatok, végre rendbejött. Ami azt jelenti, hogy hat hét után ismét rendes lesz a vízszol­gáltatás. Megszűnik tehát a viznyomoruság, a. »tarta­lékol­áss*, a vödrökkel és edényekkel való tornászás az emeleteken, s mindaz a nők kin­cs kínlódás, amit a víz­hiány okozott. Végre már mosást is lehet tartani, a fürdőszobák is haszna­vehetők lesznek, s ami a legfőbb: naponta meg lehet mosakodni, épp úgy, mint régi béke­években... Éppen ideje! . Az örvendetes eseményt Buzáth János vízdiktátor jelentette be a főváros mai közgyűlésén. Mindenekelőtt ismertette az eddigi munkálatokat, majd újból a meg­kerülő vezetékről tartott hosszabb értekezést. A programm végrehajtása bizonyos bonyolult tech­nikai megoldás folytán halasztást szenvedett, az elmúlt éjjel azonban bekapcsolták a megkerülő vezetéket, am­e­­lyet szerdán reggel hat órakor üzembehelyeztek. A víz azonban még zavaros. A teljes vízmennyiséget még nem lehet az új csatornába bebocsátani, azonban ez csak egy-két napig tart, ami után a vízszolgáltatásban je­lentékeny javulás áll be. A megkerülő vezeték bekap­csolásának előnye az, hogy nem kellett a vízszolgálta­tást két-három napra beszüntetni. Végül közölte Buzáth alpolgármester, hogy a nappali vízkorlátozást szombaton­ teljesen felfüggesztik, abban a reményben, hogy takarékos vízhasználat mellett többé nem kerül sor korlátozásokra. A bejelentést helyesléssel tudomásul vették?

Next