Az Ujság, 1923. június (21. évfolyam, 122-145. szám)
1923-06-10 / 129. szám
2 AZ ÚJSÁG Vasárnap, 1923. június 10. Gazdálkodás — számadás nélkül. Nincs zárszámadás sem a fővárosnál, sem az államnál. Az állami és városi gazdálkodás egyik első kritériuma a zárszámadás. Zárszámadás nélkül szinte ellenőrizhetetlennek mondható a gazdálkodás. Ismételten hangzottak súlyos panaszok úgy a nemzetgyűlésben, mint a főváros közgyűlésében, de a sajtóban is a zárszámadás nélküli gazdálkodás ellen. Hiába volt minden panasz, minden komoly érvelés. Az államháztartásnak már harmadik esztendeje nincsenek zárszámadása. A főváros urainak uralma már két esztendeje tart s e két esztendő pénzügyi gazdálkodásáról ezideig még nem nyújtottak elszámolást. A főváros főszámvevősége csak most foglalkozik az elmúlt két esztendő mérlegének számadatgyűjtésével. Tudósítónknak alkalma volt ezekről a rendkívül életbevágó kérdésekről illetékes véleményt szerezni. A budgetjog helytelen kezelése. Az államháztartás zárszámadásáról megkérdeztük Strausz István dr.-t, a legfőbb állami számvevőszék volt elnökét, aki a következőkben nyilatkozott: — Ez olyan kérdés, amelyről már talán beszélni sem érdemes. A közvéleményt nagyon sokat foglalkoztatta ez a probléma. A forradalmak után ez többször szóba került, különösen pedig a mostani nemzetgyűlés foglalkozott a kérdéssel. Az adófizetők, de az egész ország feszült érdeklődéssel várta. Mikép fog eldőlni,a vita a nemzetgyűlésen. Már-már úgy látszott, hogy pénzügyminisztereink és vele együtt, a kormány, többi tagjai a budgetjogot teljesen negligálták. Ez erős kritikát hívott ki a kormánnyal szemben, a legkisebb falu utolsó kunyhójában is, mert a budgetjog helytelen kezelése nemcsak az ország rovására megy, hanem a polgárság zsebeit is mélyen érinti. A külföldi lapok is foglalkoztak már azzal, hogy a magyar kormány budget nélkül dolgozik. De ezzel a kormányok keveset törődtek és a kritikákat nem méltatták különösebb figyelemre. Annyi bizonyos, hogy minden alkotmányon legnagyobb sérelem a budgetjog semmibevétele, mert ez annyit jelent, hogy tobzódhatik a kormányhatalom, úgy, ahogy csak akar. félénk viták folytak már a budgetek szükségességéről és szinte fásultság vett erőt a telkeken, amikor a forradalmak után a budgetjognak még a maradéka is megsemmisülni látszott azokban az indemnitásokban, melyek csak név szerint voltak indemnitások. Azt reméltem és velem együtt sokan, akik ebben az országban békés nyugodt munkát és teljes restaurálódást akarnak, hogy ha az 1922/23. év költségvetés nélkül is telt el, a rákövetkező 1923/24. évről mégis csak kap rendszeres költségvetési előirányzatot a nemzetgyűlés. Úgy látszik nagyon csalódtam. Nem tudom, azonban elítélni a pénzügyminisztert, bár pénzügyi kormányzati felfogásokban ellentétben vagyok vele, de mégis meg kell állapítanom, hogy nem képes megvalósítani azt a pénzügyi programmal, amelynek megvalósítását maga elé tűzte, mert a politikai hullámok majdnem elnyelik. Ami pedig a zárszámadást illeti, arra vonatkozólag a következőket mondhatom: — A nemzetgyűlésen már többször szóvátettem, hogy zárszámadásokat a kormány még mindig nem terjesztett elő, márpedig enélkül gazdálkodni legalább is felelős kormánynak nem szabad. A zárszámadások beterjesztése érthetetlenül még mindig stagnál, még csak tájékoztatást sem kapott az erre hivatott legfőbb állami számvevőszék elnöke részéről a nemzetgyűlésen. Még azt sem tudja a nemzetgyűlés, hogy az 1915/16., 1916/17., 1917/18., 1918/19., 1919/20., 1920/21. és 1921/22. költségvetési évek zárszámadásait mikor kaphatja meg a Ház. Az a vélemény, hogy a hátralékos zárszámadások beterjesztése már nem késhetik sokáig, mert maga a közvélemény fogja azokat kisürgetni. Ezt azokból a suttogásokból állapítom meg, amiket jobbról és balról is lehet hallani. Mindenesetre nagy hiba, hogy eddig is késtek és késnek a zárszámadások beterjesztésével. Elvégre is mindenkinek joga van aziránt érdeklődni, hogy a forradalom és a háború, de még a trianoni béke is mit hagyott meg az állam javaiból az országnak. Ez a legnagyobb dokumentum a külföld előtt is, hogy vagyonilag majdnem egészen megsemmisültünk. Viszont azonban ha a kormány tényleg elkészíti majd egyszer és beterjeszti a zárszámadásait, akkor azokban mutassanak is ki mindent, mert ha tartalmuk csak arra fog szorítkozni, hogy mily bevételek beszedése és mily kiadások kiadása iránt rendelkeztek a különböző kormányok, az egyenlő lenne a semmivel, mert az csupán csak számolási műveleteket tartalmazó kimutatás és ezeket érdemlegesen nem lehet elbírálni. Azért az volna a kötelessége a legfőbb állami számvevőszéknek, hogy a pontos zárszámadást a tényeknek megfelelően és nem kiszakítottan, csinálja meg. Vederemo! A főváros pénzügyi gazdálkodásáról Ereky Károly ezeket mondotta munkatársunknak: — A zárszámadások elkészítése mindenütt technikai okokból késik, mert nem lehet úgy, mint a békében, fix számokkal dolgozni, hanem most hónapról-hónapra, negyedévről-negyedévre hullámzanak és változnak az egyes tételek. Nincs fix bázisa a pénzügyi gazdálkodásnak. A tisztviselői fizetések, az anyagárak és egyéb kiadások folyton változnak. Éppen ezért a zárszámadások összeállítása irtózatos nagy munkát ró a főváros számvevőségére. A zárszámadások késésének fő oka még az is, hogy a főváros könyvvitele teljesen rossz. Egész esztendőin elkönyvelik a központi pénztári adatokat és csak akkor, amikor ez az óriási adathalmaz egybegyűl,ül neki a főszámvevőség, hogy feldolgozza és az adatokat elossza. Ez speciális hibája a főváros pénzügyi ügyvitelének, amely rendkívül megnehezíti a munkát. A másik ok pedig, hogy tulajdonképen nem is sietnek vele. A keresztény községi párt ilyen lappáliákkal, mint a zárszámadás elkészítése, nem is foglalkozik. A többségi párti bizottsági tagok egész ténykedése nem más, minthogy névjegyet nyomtatnak, amelyen az áll: ,,fővárosi bizottségi tag“, de semmit sem dolgoznak és nem törődnek a főváros vitális érdekeivel. Természetes következmény, hogy az ilyen komoly meggondolást, tanulmányozást, elmélyedést és munkát igénylő ügyeket elhanyagolják. De nemcsak ez, hanem minden egyéb is marad annyiban. A többségi párt legfőbb hibája, hogy mindent egy-egy frázissal intéz el, befejezettnek vesz és az ilyen nagyfontosságú kérdéssel mit sem törődik. Mert hiszen végeredményben mégis készen lehetne a zárszámadás a rendkívül nagy nehézségek ellenére is, ha a többségi párt erre megfelelően szorítaná a tanácsot. Mivel ez nem történik meg, a tanácsnak természetesen könnyű a helyzete: örül, hogy az uralmat gyakorló párt nem kiváncsi gazdálkodásának adataira; nekik igazán nem sürgős. Speciális hibája a főváros pénzügytechnikai rendszerének, hogy amint egy jól kiképzett számtanácsosa és főszámtanácsosa van, az rögtön kikivánkozik a főszámvevőségből az üzemekbe. Az illetők itt mint igazgatók, üzemellenőrök, pénztárosok stb. működnek, míg a főszámvevőség segéderőkkel dolgozik. A számadatok és statisztikák hiánya az oka, hogy ha a polgármestertől megkérdezik, hány tisztviselője van a fővárosnak és hányat helyeztek ki az üzemekhez, nem tudná megmondani. Ugyancsak ezért van az, hogy ha a közgyűlésen valaki adatokkal felszerelt komoly beszédet mond, akkor a legtöbben ámulnak-bámulnak s természetesen képtelenek hozzászólni. Törvényes védelmet kérnek a magánalkalmazottak. Az Újság már megírta, hogy a kereskedelmi minisztérium törvényjavaslatot készít elő a magánalkalmazottak gazdasági érdekeinek védelmére. A magánalkalmazottak különböző szervezetei már ismételten sürgették Walkó Lajos minisztert, hogy ezt a javaslatot minél előbb terjessze a magyar törvényhozás elé. Lépéseiknek azonban még nincs eredménye és éppen ezért a magánalkalmazottak blokja most a nyilvánosság elé lép és a sajtó útján óhajtja tájékoztatni a közvéleményt. Az Újsághoz is hoszszabb közlést juttattak el, amelynek lényege a következő: • „A magánalkalmazottak társszervezetei mai ülésükön mély elkeseredéssel és megdöbbenéssel állapították meg, hogy a kormánynak nem volt egyetlen megnyugtató szava sem a magánalkalmazottak számára akkor, amikor a kormány egy hozzáintézett interpelláció nyomán részletesen kifejtette a köztisztviselők támogatására vonatkozó programrajár. Vikler Emil képviselő, a Magyarországi Magántisztviselők Szövetségének elnöke interpellációt terjesztett elő a nemzetgyűlésen a magánalkalmazottaak társszervezeteinek megbízásából, de interpellációja válasz nélkül maradt, így joggal fel lehet tételezni, hogy a kormánynak nincs tudomása a magánalkalmazottak rettenetes gazdasági helyzetéről. Nincs tudomása arról, hogy az iparban, a kereskedelemben, ■a pénz- és biztosító intézetekben dolgozó alkalmazottak a rohamosan növekvő drágasággal szemben a létért való rettenetes küzdelmet már nem bírják tovább s azt kell hinniök, hogy a kormány nem akar gátat vetni e társadalmi rétegek további elnyomorodásának. A magánalkalmazottak szervezetei a nemzetgyűlés pénteki ülése előtt együttes beadványban azt a kérelmet intézték a kormány nevében felszólaló pénzügyminiszterhez, hogy kívánságaik ügyében a kormány sürgősen hívja össze ankétre a munkáltatók és munkavállalók érdekképviseleteit. Erre eddig azonban nem kaptak megnyugtató választ és ígéretet. A szervezetek mindebből azt a következtetést kénytelenek levonni, hogy a magánalkalmazottik mostani katasztrofális helyzete a kormányt nem érdekli s éppen ezért kénytelenek lesznek az általuk képviselt sok tízezer végleg elkeseredett alkalmazott életérdekeinek hathatósabb megvédése céljából más eszközökhöz folyamodni.“ Sándor Pál és Bogya János Ugye Sándor Pál és Bogya János lovagias ügyét ma,segédek békés utón intézték el. Megállapíítoták, hogy Sándor Pál „gazemberség“ közbekiáltása nem Bogya személyére vonatkozott, hanem a jobboldalról ismételten elhangzott „hazaáruló‘‘ felkiáltásokra általában — így tehát lovagias eljárásnak helye nincs. Bethlen — díszpolgár. Kiskunhalas város Bethlen István gróf miniszterelnököt díszpolgárává választotta. A város — a határozat indokolása szerint — azokat az érdemeket óhajtja elismerni, amelyeket Bethlen István gróf a rend, fegyelem, személy- és vagyonbiztonság megteremtésével s másrészt fáradságot nem ismerő külföldi útjával szerzett az ország érdekében. Válasz a belgrádi magyarellenes támadásra. Beavatott magyar politikai körök véleménye a jugoszláv külügyminiszter expozéjáról és a viharos parlamenti tüntetésről. Nincsics jugoszláv külügyminiszter expozét mondott a belgrádi parlamentben s beszéde alatt viharos tüntetés kerekedett Magyarország ellen. Olyan éles volt a támadás, hogy belgrádi ügyvivőnk nem győzte ideggel és a tüntetés láttára eltávozott a karzatról, ahová azért ment el, hogy a külügyminiszteri expozénak szem- és fültanúja lehessen. Nincsics külügyminiszteri expozéjának lényege a következő: — Szomszédi viszonyunk az állandó javulás útján van. Sajnálattal állapítom meg, hogy Magyarország az egyetlen kivétel. A jugoszláv kormány ismételten igyekezett megvitatni és szabályozni sok kérdést a béke ratifikálása óta, hogy normális szomszédi viszonynak vethesse meg az alapját, de törekvésünk nem járt sikerrel, mert a másik oldalon mindig rosszakarat nyilvánult meg. Magyarországon hiányzik a lejalitás a trianoni szerződés határozatainak végrehajtására. Az a jóakaró magatartás, amelyet magyar oldalon bizonyos nacionalista, soviniszta és imperialista szervezetekkel szemben tanúsítottak, az a különös mód, ahogyan a hadsereg újjászervezésére és megerősítésére törekedtek, végül az a magatartás, amely a magyar sajtó részéről megnyilvánul, ország-világ előtt igazolja, hogy a magyar kormány a trianoni szerződést csupán ideiglenes nemzetközi egyezménynek tekinti, amelynek helyébe hamarosan a dolgok régi rendje kerül. Szomszédaivalszemben tanúsított magatartásával Magyarország nem adja bizonyságát annak, hogy jóakarattal igyekszik jobb viszonyok megteremtésére. Magyarország meg nem engedhető módon jár el az ellenőrzőbizottság és az idegen állampolgárok ellen egyaránt. Különösen a jugoszláv állampolgárokat üldözi, internálja, sőt alaptalanul halálra is ítéli. E.-.úr a mondatnál néhány képviselő represszáliákat sürgetett a magyar állampolgárokkal szemben. A Grazer Tagespost belgrádi jelentése szerint Korosec dr. így kiáltott közbe: — Internálni kell a magyar követet! Egy másik képviselő ezt a közbekiáltást kockáztatta meg: — Okkupálni kell Magyarországot! Több más éles kifakadás is elhangzott ■s szkupstina tagjai viharosan tüntettek Magyarország ellen. Ezekre a közbeszólásokra a karzaton lévő magyar ügyvivő eltávozott helyéről. Nincsics külügyminiszter végül a magyar kölcsön ügyéről beszélt s ezt mondotta: — A kölcsön megadása ellenében meg kell teremteni azokat a garanciákat, amelyeket Franciaország is követel. Ilyenformán Magyaroszágnak nem lesz módja arra, hogy a kölcsönt az európai béke megzavarására fordítsa. * Az Újság kérdést intézett illetékes helyre, ahol azonban azt a választ kapta, hogy hivatalosan nem nyilatkoznak mindaddig, míg a magyar kormány ebben a szomorú ügyben állást nem foglalt. Munkatársaink beavatott politikai körökben és kitűnően informált helyeken az alábbi nézeteket hallották arról a kérdés-komplexumról, amelyre a jugoszláv külügyminiszter expozéja rávilágított: — Éppen az ellenkezője áll annak, amit a jugoszláv külügyminiszter dikt. Magyarország részéről mindig nyilvánvaló volt a jóakarat, de ez a jószándék éppen a jugoszlávoknál hiányzott. Nincsics miniszter úr csak általánosságokat mond, konkrét tényeket nem sorol fel és éppen ezért beszédét kimondottan politikumnak kell minősíteni. Valami különös célt akart elérni szavaival. Talán éppen azt, hogy a párisi ellenőrző missziók Budapestre érkezésének előestéjén újabb akadályokat állítson a békés megértés útjába. A magyar kormány köztudomású tényekkel tudja bármelyik fórum előtt igazolni, hogy csak a békét kereste. Magyaroszág tényleg és effektíve fáradozott a jó szomszédi viszony kiépítésén és ebbéli törekvését mindig a kis-entente hiúsította meg. Ebben a munkában a jugoszlávoknak is nagy részük van. Erről tanúskodnak az alábbi tények: — A portorosei konferencián éppen magyar részről terjesztették elő az indítványt a gazdasági közeledés, az import-export tilalmainak és akadályainak csökkentésére és a forgalom korszerű szabályozására. Az indítványt éppen Jugoszlávia utasította vissza. Ugyanez történt a gráci konferencián is. Ott tudvalévően útlevél-egyezmény jött létre a Népszövetség kezdeményezésére. Az egységes típusú útlevél és az ezzel kapcsolatos egyéb kérdések megoldása Jugoszlávia és Románia magatartásán hiúsult meg. A gráci egyezményt ugyanis Olaszország, Csehország, Ausztria és Magyarország sorra ratifikálták, csak Jugoszlávia és Románia nem. Itt van továbbá annak a purparlénak az ügye, amelyet még Bánffy Miklós gróf akkori külügyminiszter kezdeményezett Genfben azzal a céllal, hogy gazdasági megegyezés jöjjön létre Magyarország és a kis-entente államai között. A magyar kormány lelkesen karolta fel az akciót és késznek nyilatkozott a szükséges lépésekre. Az volt a véleménye, hogy akár bizottság útján, akár más után nyélbe kell ütni a gazdasági megegyezést. Sajnos, éppen jugoszláv részről zárkóztak el a tárgyalás elől. Ezek ismert tények. Éppen így közismert az internálással és állítólagos halálraítéléssel kapcsolatos állandó vád is. Mindössze annyi történt, hogy jugoszláv kémeket fogtak el a magyar hatóságok. Ez nem a mi specialitásunk, mert hiszen minden országban vannak ilyen esetek. A jugoszláv külügyminiszter talán éppen Sever Boldizsár ügyére célzott expozéjában. Sever Boldizsárt kémkedés miatt tényleg letartóztatták Magyarországon s ügye még folyik. Magyar részről kicserélését javasolták, de ez elé a jugoszlávok akadályokat gördítettek. — Nincsics expozéját Bethlen István gróf sikeres római utjának szemszögéből kell mérlegelni s akkor sokat megért az ember. " • «