Az Ujság, 1924. március (22. évfolyam, 51-75. szám)

1924-03-29 / 74. szám

„ X. ÁTve­rrt ,­ Budapest, 1924. Ára 1500 korona. XXII. évfolyam. 77t­­ •• Szombat, március 29. Előfizetési árak: Negyedévre ....................90000 K Egy hóra......................... 30000 K Külföldre az előfizetés kétszeres. Egyes szám ára Budapesten, vidéken és pályaudvaron hét­köznap 1500 ., vasárnap 2000 K. Ausztriában hétköznap 2000.—, vasárnap 2500.— osztrák korona. Megjelenik ünnep utáni napok kivételével minden nap.A­Z ÚJSÁG SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: V., Vilmos császár­ út 34. sz. Telefon 154—20. 154—21. 154—22. 154-22. Nyomdai telefon : (csak estei 6 órától kezdve) 154—21. FIÓKKIADÓHIVATAL, BUDAPEST, Erzsébet-körút 42. Telefon: József 16—28. ROVÁS. Ne vegye rossz néven a kormány szkepszisünket: ami terhet a szanálási akció jelent, azt gondosan írásba foglalták és törvény lesz belőle. Ami jó vele összefügg, az csupán jóslat és ígéret, de írás nincs róla. Például a forgalom szabadsága, a kényszerintéz­­mények leszerelése. Már ismételten ígértek ilyesfélét máskor is és huszonnégy óra múltán visszaszívták. Legutóbb a takarékkorona ellenében a devizák fel­­szabadulását természetes következménynek vallották , a devizák most sincsenek felszabadítva, sőt most már a devizaközpont fentartását a szanálás utánra is elhatározták. Már pedig nagy különbség, ha az eme­letről ugrr ugratnak le, hogy matracot tesznek alám S én ugrom ebben a tudatban s az összetört tagjaim felvilágosítanak, hogy nem tették alám a matracot. Igazságosságról is szokás beszélni a terhek ki­rovásánál, de beszéljünk csak célszerűségről. A rész­vények után kapott már az állam húsz percentet és í­ég akar kapni. A részvényesek eddigelé elvesztették a vagyonuk háromnegyed részét, tehát ki van pró­bálva úgyse bár, hogy tudnak veszíteni. De az állam­nak sok-sok milliárd haszna van a részvények for­galmából és sok-sok milliárdtól esik el, ha a részvé­nyek nem forognak. S az adó következtében még kevesebbet fognak forogni és az államnak adó- és vagyonmentés tekintetében nagy érdeke, hogy érté­kük emelkedjék. Tehát megterheli őket. A túlságosan m­egrakott szekérnél sem kérdezzük: igazságos-e ez a jó szempontjából, hanem célszerű-e a kocsiséból. .. Csontos bácsi ma már nem Csontos bácsi, hanem igazán a kis-, sőt a nagygazdapárt. Nekik most rekom­­penzáció kell azért, hogy az ország rendbehozása cél­jából új adókat vetnek ki rájuk is. Ők az országot ingyen, nem akarják megmenteni. Nekik dohány és kisüst, nagyobb létminimum s még isten tudja, mi minden kell. Ha nem kapják meg, isten uccse fel­mondják a hazának a gerincszolgálatot és kiszaladnak a kormány lába alól, mint az aranyszirt. Szilágyi Lajos felelősség® Nem­ kicsinyeljük Szilágyi Lajos képviselő­­úr politikai súlyát, amikor azt kérdezzük tőle: mit ér az ő felelőssége, amellyel vállalja a sza­nálási tervek ratifikálásának elkésését? Nekünk igen eleven fantáziánk van, de egy magyar N­. G. Wells sem tudná megkonstruálni, hogy a szaná­lási akció meghiúsulása esetén milyen más mó­don boldogulhat az ország. Mi nagyjában és egészében azonosítjuk magunkat a Szilágyi La­jos véleményével a kormánypolitikáról. De eb­ben a véleményben, ha kiderül is abszolút igaz­sága, semmi olyan momentumot nem látunk, amely a szanálási politika bukása esetén annak helyébe léphetne. Ezért rászorulunk Szilágyi Lajosra. Ne­ mondja általánosságban, hogy vál­lalja a felelősséget, hanem jelölje meg, miből áll ez a felelősség, mit ad ez a felelősség az ország­nak és mit tud ő arról, amit senki nem tud: mit csinál majd ez a kormány vagy az utána jövő Szilágyi Lajos-kormány, ha ez az akció megbu­kott, a párisi megállapodások érvényüket vesz­tik, a külföld minden kis és nagy tényezője visszakapja akciószabadságát és felszabadíthatja azokat a jónak nem nevezhető indulatokat, ame­lyeket eddig Magyarországgal szemben érvénye­sítettek. Ha Szilágyi Lajosnak erről tiszta képe van, mondja meg, mi lesz azután, amit ő helyeselni tud. Ha tiszta képe nincs, akkor tisztelettel kér­deznünk kell, mily erkölcsi alapon vállalhat egy rombolást, melynek következményeiről sejtelme sincs. A felelőssége, mint eddigelé minden ma­gyar politikus felelőssége, magyarán mondva, nem ér semmit. Mi az? Lemond mandátumá­ról? Nem fontos az országnak, ha megtartja. Bocsánatot kér? Nem érdemes meg nem bocsá­tani. A felelősség egy jelentéktelen frázis a mi politikai életünkben, de nem mernék ugyan­ezt mondani a lelkiismeretről. Ez nem felelős­£ég és nem elv, hanem lelkiismeret kérdése. A mi lelkiismeretünk megriad attól a gondolattól. hogy hadat viselve a Bethlen-kormány ezernyi hibája ellen, sikerül nekünk e hibák alapján megbuktatni a kormányt , és a kézzel együtt, amely tartja, megsemmisíteni a tétet is, amelyet benne szorongat. Nagypéntek igen közel van. Mi fájdalmasan és gyászosan el tudjuk képzelni, hogy nagypéntek után tovább is a romboló köz­szellem uralkodik a magyar közéletben, amely eddig a gazdasági katasztrófákat, az osztályel­keseredéseket, a törvény szentségének sü­lyedé­­sét okozta. De nem tudjuk elképzelni, hogy sza­nálási akció híjján húsvét után mi tesz az állam pénzügyi helyzetéből, a nemzet külpolitikai po­zíciójából, a pénzérték megsemmisüléséből és a gazdasági élet, általános anarchiájából. Az előbbit ismerjük és vállalhatjuk teljes felelőssé­günk tudatában azért, mert még mindig jobb egy reakciós kormánypolitika, amely a kibontako­zás egyetlen útján halad, mint ennek az egyetlen útnak a berekesztése. Az örvény szélén, ahova a rossz vezető ka­lauzolt bennünket, dőreség a kalauzzal harcba bocsátkozni és rábizonyítani a rossz vezetést. Itt már az elemi életösztön azt parancsolja, hogy ne okoskodjunk, ne bizonykodjunk, mi lett volna, ha más után jártunk volna, hanem át kell vergődnünk a veszedelmes helyzeten és leg-;­feljebb holnapra tehetjük el a számonkérés jo­gát, ha életünk biztonsága már értéket ad az elégtételvevés kívánságának. Itt most az országról van szó, nem pedig kormányról és ellenzékről, politikáról és más politikáról. Mint eddig, most is ismételjük: az ország az örvény szélére jutott a kormány poli­tikája miatt. Nem hajlandó most beleszédülni az ellenzék politikája kedvéért. Ha felelősségről van szó, áldja Szilágyi Lajos a gondviselést, amely a felelősséggel a kormányt terhelte és nem őt. Ennek a megnyugvásnak van értéke az ő számára. Az ő felelősségvállalásának nincs ér­téke az ő számára. Katasztrófába az országnak nem szabad kerülnie. És akinek csak igaza van, amikor a kormánypolitika káros voltát bizonyítja, de nem tud helyébe mást adni, ami egésze bizo­nyosan jobb, az számoljon a lelkiismeretével és mérje össze az egyéni meggyőződését az ország sorsával: szabad-e az utóbbit az előbbi kedvéért kockáztatni? Sem a magyar, sem az osztrák legitimisták nem tudnak Ottó király betegségéről. Lequeitióba fordultak felvilágosításért a magyar legitimisták.­­ Még nem érkezett válasz a sürgönyre. Az a szomorú hír érkezett Budapestre, hogy Ottó király Lequeitóban súlyosan megbetegedett. Egyik híradás szerint paran­tusz kínozza. Munkatár­saink több helyre­ fordultak felvilágosgásért, hogy mi igaz a szomoru hiradatokból. Magyar legitimista körökben egyáltalán nem hídnak Ottó király betegsé­géről. Károlyi József gróf és Cziráky József gróf dél­ben sürgönyt fogalmaztak meg a parlament folyosó­ján és ilyen módon léptek érintkezésbe Lequeitióval Eddig még nem érkezett válasz a sürgönyre. Bécsi szerkesztőségünk telefonon felhívta Schager Albin bárónak, a királyi család bécsi jogi képviselő­jének lakását, de csak a báró feleségével tudott be­szélni, mert Schager Albin most Tirolban időzik. A bárónő elmondotta, hogy ma is beszélt az urával, aki azonban nem tett említést előtte a király betegségéről. Pedig bizonyára közölte volna vele a szomorú hírt, ha alapja volna a híradásnak. Bécsi legitimista kö­rükben sem hallott ilyen pozitív hírt. Seydl volt udvari püspök, akihez szintén felvilá­gosításért fordult bécsi szerkesztőségünk, nem tartóz­kodik Bécsben. Sem Budapesten, sem Bécsben nem tartják valószínűnek, hogy Ottó király komolyan meg­betegedett. Megalakult a Poincaré-kabinet A kabinetnek Loucheur, Maginot, Leygues és Lefebvre a tagjai. Az új Poincaré-kormány megalakult. Az új kor­mánylista legnagyobb érdekessége, hogy Loucheur és Leygues is helyet foglalnak­ benne, akik az utóbbi bi­zalmi szavazásoknál állandóan Poincaré ellen szavaz­tak. Ez az újítás valószínűen nem jelent rendszer­­változást. Mégis Loucheur jelenléte a kormányban arra a reményre ad jogot, hogy a francia kormány politikája inkább gazdasági térre tolódik át. Paris, március 28. (Havas.) A francia kormány megalakult és a következő tagokból áll: Elnökség és külügy: Poincaré. Pénzügy: Marsai. Kereskedelem: Loucheur. Hadügy: Maginot. Közmunkaügy: Let­rocquer. Közoktatásügy: De Jouvenel. Gyarmatügy: Fabry. Belügy: Leygyel György. Tengerészet: Boka­­novski. Földm­­velés: Capus. Munkaügy: Vincent Dá­niel. Igazságügy: Lefebvre du Prey. Felszabadult te­rületek: Marin Lajos. Harding szombat reggel elutazik Budapestről. Bethlen részletesen tájékoztatta a magyar problémáról. Magyarország illusztris amerikai vendége, William P. G. Harding, aki pénzügyi és gazdasági viszonyaink köz­vetlen megismerése végett jött el Budapestre, ittartózko­­dásának második és utolsó napját már fontos tanácskozá­­sokn­ak szentelte. A délelőtt folyamán ugyanis felkereste sárbeli palotájában Bethlen István gróf miniszterelnököt, aki Korányi Frigyes báró pénzügyminiszter jelenlétében több mint egy órán keresztül ismertette vele az ország Fnanciális és szociális bajait és azt a programmot, melyet a népszövetségi bizottsággal együtt a szanálás érdekében kidolgoztak. Harding tiszteletére Sir William Good ma délben lunchot adott, amelyen az előkelő amerikai vendégeken kívü­l részt vett Bethlen István gróf miniszterelnök­, Daru­­váry Géza, Watkó Lajos és Korányi Frigyes báró minisz­terek és Murray­ hírneves londoni bankár, akinek fontos pénzügyi tárgyalásairól éppen tegnapi számunkban emlé­keztünk meg. A délután folyamán Harding ismét gyalogosan, egye­dül nekiindult a városnak és több mint egy órán át sétál­gatott a szitáló esőben a banknegyed utcasorain. Este a p­iniszterelnök által tiszteletére rendezett diner-n vett részt Harding, amelyen rajta kívül meghívót kaptak és jelen voltak Brentano amerikai követ, Mikes Ármin gróf, Korányi Frigyes, Daruváry Géza,­ Walkó Lajos és Kálmy Tibor és természetesen Harding Budapesten időző bará­tai: Samuel Reading Bertron, Lucien Janiet és Eli L. Philips, végül ott volt még a diner-n a kölcsönügyben sok­ jó szolgálatot tett Sir William Good is. Az illusztris amerikaiak programmszerű­en szomba­ton reggel a nyolcórai gyorsvonattal távoznak el végle­gesen Budapestről. Harding a szombat délutánt Bécsben tölti és még az est folyamán tovább utazik Pak­sba. IA takarékkorona mai árfolyama 1,15 papírkorona

Next