Az Ujság, 1924. május (22. évfolyam, 84-105. szám)

1924-05-06 / 84. szám

Kedd, 1924 m­ájus 6. AZ ÚJSÁG Beszélgetés Adorján Gézával és Gyalayval a zalaegerszegi internálótáborban. Már csak húsz politikai foglyot őriznek. — Abbahagyták a dologház építését. Zalaegerszeg, április hó közepén. Messze a várostól, kietlen tájékon, domboktól határolva fekszik a magyar királyi internálótábor. Az idő ugyancsak megviselte a há­zakat, a fekete kátránypapírt a házak oldaláról letépte a szél, az ablakok üvege összetöredezett. Már ju­hcs meg az a hatalmas tábor, amelyben a háború idején tizezerszámra őriztek foglyokat s a kom­mün után ezerszám zártak el olyan embereket, akiket a közigazgatási hatóságok az ál­lam és társadalmi rendre nézve veszedelmeseknek talál­tak. A megkopott, összedőléssel fenyegető barakkokat le­bontották és az ép alkatrészekkel kijavították ez internál­tak kevés­bé ronoga házikóit A tábor ötszáz­hét lakója körül m­ ti írtát csak husi a kommunista. Valamennyien szürke, kis emberek­, a nagy nyilvánosSOE néni ismeri őket, fl­árendelt szerepük volt a rémuralom alatt, bíróság el se ítélte, őket, de itt vannak, amíg m­alápielyik régiziós eljárás során mégis szabadon nem engedik őket. Ötszáz fogoly, kétszázötven őr. Az internálótábor vezetése eléggé komplikált. Az előtt csendőrség intézte az ügyeket, ürést rendőrtisztek a vezetők. Hetek előtt vette át a tábor igazgatását Rácz János rendőrkapitány. Emberségesen, okosan kezeli az ügyeket. Nem téteti az internálták szabadságnélkülisés okozta szenvedéseit, kedvükre jár, méltányos kéréseiket teljesíti, munkaalkalmakat nyújt nekik, hogy keresmé­nyükkel segítsenek magukon. Segítőtársa Bodó Elek rendőrkapitány, aki eddig a belügyminisztérium közbiz­tonsági osztályán intézte a tábor ügyeit. Kitűnő ember, aki sok praktikus érzéssel vezeti a dolgokat. A feladat nem könnyű, me­rt at internálták túlnyomórészt sok szórósan büntetett betörők, tótvájók, zsebm­etszők és a nagykörös Szel­és egyéb Csirkefogó. Ezeknek csavargás, munkakerülés az életük. A szertefekvő baraktábort szigorúan őrzik. A drót­kerítés esetén mindenfelé csendőrök állanak őrt. A kerítésen belül rendőrök. Minden barak előtt őrszem áll és benn a Sárákban szintén. Az őrszolgálatot kétszáz főből átlő csendőrzászlóalj és ötven rendőr­­látja el. Két fogolyra egy őr jut. A tábor fentartási igén Súlyos tér­ztét mér az államkincstárra. Április havában száznyolc­vanmillió korona a szükséglet. Séta a­ táborban. Az egyik rendőrtiszt kíséretében Megtekinthetem a tábort Minden arra mutat, hogy a táborban felette szi­gorú fegyelem uralkodik Az őrszemek katonás pontos­ságga­ jelentkeznek és jelentik az eseményeket Szinte minden ötven lépésre őrszem áll­­, mindegyik jelentést tesz. Először a kovácsműhelybe lépünk Két ember dol­gozik benne. Feszes vicgazállítsben fogadnak Az egyik előlép. Szerényen, panaszosan mondja: — Kapitány úr, még mindig itt vagyok! Maxim Józsefnek hívják. Megszállott területre való. Kiutasították az országból, a csehek azonban még nem intézkedtek az átvétele felől. Féléve várja, hogy történjék az érdekében valami. Elmondja a kapitánynak, hogy meg­elégednék azzal is, ha megengednék, hogy a feleségével a táboron kívül együtt lakjon. Szívesen dolgozna tovább a tábornak, akár a kovácsműhelyben, akár a gépházban. — Nálamnál jobb munkás alig akad — hivalkodik. — Tudom —­ feleli a kapitány. Elmegyünk s útköz­ben meséli a rendőrtiszt, hogy a tábor lakói között több­ségben vannak a kiutasított külföldiek, összesen kétszáz­­négyen vak­nak. Itt kell megvárniuk, addig konzulátusaik intézkednek felőlük. De hosszú ideig késik az intervenció, mert túlnyomórészt büntetett előéletű emberekről van szó. Ez a derék kovácsmester is — mondja­­—­ kétszer volt lopás miatt büntetve. Megyünk tovább, szorgos munka folyik mindenütt. Az asztalosműhelyben székeket, asztalokat, képrámákat készítenek. Másutt asszonyok gyékényből papucsot fon­nak, hatalmas kályhában cserépkályha alkatrészeket égetnek. A vezetőjük­ egy Oroszországból hazatért katona, aki szülőföldjén, Békésen kommunista agítációba fogott Tehetséges agyagformáló. Tetszetős virágvázákat, levél­­nehezékeket, hamutartókat és falidíszeket készít.­ Egyiken a tábor látképe diszlik, a másikon Lédát a hattyúval for­mázta. Ez a büszkesége. Szobája falán függ sok más hasonló csecsebecsével. Szorgalmas munkás, szabad idejé­ben is az agyagot gyúrja. Megmutatják a tűzoltók­ szobáját. Internáltak' a tüz­­­érők'. Önmaguk szervezték meg katonásan magukat. Mikor a küszöbre lépünk, harsányan kiáltja a vezetőjük:­­— Őrség, vigyázz! Egyszerre, katonásan pattannak föl a helyükről. Ál­landóan készenlétben vannak. Ha tűz ütne ki, katasztro­fális lenne ebben a csupa fa és kátránypapír városban. Adorján Géza szerzi meg a kölcsönt. Egy másik darakba lépünk" Kisérőm­ megjegyzi: — Itt lakik Adorján Géza! Megkérem, hogy beszélhessek vele. Megengedi. Belé­pünk a szobába. Két férfi van benn. Az egyik festőáll­vány mögül bújik elő, a másik asztalnál bélyegekkel bí­belődik. Láttunkra feláll.. A rendőrtiszt súgja: — Ez Adorján. Előbb a festővel beszélek. Állítólag német gróf. Egyike a tábor legrégibb lakóinak. Nagyon jól érzi ma­gát itt. Azt mondja, hogy császárpárti arisztokrata ér­zelmű és a mostani Németországban úgy sem volna ma­radása. Csavargás miatt fogták el annak idején. Semmi foglalkozása nem volt. A tábor vezetősége nem hiszi, hogy tényleg, gróf legyen. Am­iig a festővel beszélek, Adorjáil szerényen félrehúzódik. Hozzá fordulok: Doktor úr, hogy van? — Nem vagyok doktor. — Nem? Hisz Pesten úgy szerepelt. — Mérnök vagyok. — Csak a bélyegeivel foglalkozik? H­ával fii tudományos technikai dákokká­. A'velye­­ket tanulok. A gróf a mesterem. Tizenhárom nyelvet beszél. — S tulajdonképen miért internálták? — Nem tudom. Illetve jól tudom. A külföldi kölcsön miatt. Mulatni kellett, hogy a kormánynak nincs köze hozzánk, hát engem internáltak. Rendben van, hát én in­nen megszedem nekik a kölcsönt. Ezt komolyan hiszi, hát nem a merényletekben való részvétele miatt Internálták? — Mindenfélével megvádolnak, de semmit sem tud­nak rám bizonyítani. Disznóság! — Hát az operettszínházi merénylet? — Ebben a dologban az ügyészség másfél éve folytat eljárást elllenem. Másnak senkinek semmi köze honni — El van készülve rá, hogy itt kell maradnia, míg a bíróság szem­ foglalkozik az ügyeivel? — Szó sincs róla, az én szabadulásom már csak órák, legfeljebb napok kérdése. — S ha kiszabadul, mit fog csinálni? ^ Főig tálóm, akit a hatóságok közbelépése miatt abba kellett hagynom. ■— Az ébredők egyesületében. — Természetes. A rendőrkapitány int, hogy megyünk A beszélgetés kényessé kezdett válni.. Adorján Géza érdekes ember. Csupa álfölény. Beszédének hangjából a felháborodás ér­ződik, ki, amiért internáltságban tartják, úgy érzi, hogy az ország vezetésére volna hivatva és megakadályozzák ebben A külseje nem mutat arra, hogy ő az a félelmetes ha­talom, aki a bombák hajítására, merényletek elköveté­sére adott parancsot Vivabluz van Tájta, szürke tiszti bricsesz és magaSSZárú fűzős cipő A feje kopasz, a ba­jusza kétoldalt fésülve és a hegye lé van nyírva Erőlteti magára a nyugalmát, nagyon kényelm­etlenül érezheti itt a táborban magát. Harminckilenc hónapig internálva. Kísérem a női barakka vérét. Már csak kettőben laknak. Leginkább bravár­gólányok, bűnöző,­­egyházból szabadult perszónák és erkölcstelen életet élő nők, akik sehogy sem tudnak beleilleszkedni a polgári rendbe. Itt a táborban is nehezen tudják őket munkára fogni. Sa­lakjaik belseje azonban díszítéseivel elárulja, hogy nők a lakói. Fehér papírral bevonták a falakat, képeket ra­gasztottak ki, színes papírból virágfüzérescét készítettek s azok az ágyak fölött lógnak. A Sok mindenféle csecse­­bérce között a diszhelyen Psilander képe függ. A tábor női lakói között a legérdekesebb egy Kőszí­­lösné névű­ zenetanárnő. Kommunista érzelmei miatt harminckilencedik hónapja van Zalaegerszegen. Már többször kiszabadulhatott volna, ha ígéretet tesz, hogy nem fog politizálni. De semilyen nyilatkozatot nem hajlandó tenni. A családja levélben kérleli, a tábor igaz­gatói igyekszenek kapacitálni, de semmi nem használ. Inkább éli ezt az életet. Együtt van rossz erkölcsű nők­kel, cselédlányokkal, fegyházból szabadultakkal. A tá­borban azzal foglalkozik, hogy analfabétákat tanít írásra-olvasásra és könyveket köt be.. Megkérdem, hogy érzi magát? — Nagyon rosszul. — Hát miért nem igyekszik kiszabadulni? — Mert becsületszóra, való nyilatkozatot akarnak tőlem, hogy nem fogok többé politizálni. —­ Hát erről nem tud lemondani.­­ — Dehogy is nem. Nem akarok én politizálni. — Akkor kiállíthatja azt a nyilatkozatot. —-- Nem. Harminckilenchónapos internáltság után megérdemelném, hogy minden külön kikötés nélkül sza­badon bocsássanak. Különben sem követtem el semmi­féle Bünk — Miért internálták'!* — Tagja voltam a IV. kerületi munkás- és katona­tanácsnak. Kísérőm azt mondja,­ hogy exaltált nő. Ismeri a csa­ládját. Rendes emberek. Az asszonynak meghalt a férje és azóta minden szélsőség elragadja. , ^___ Gyalay helyesli az internálást. Most már elvezetnek Gyalay Mihályhoz, az Ébredős? Egyesületének másik internált vezető tagjához, ő a tábor könyvtárának kezelője. A könyvtárhelyiség egyúttal lakó­szobája Gyalaynak. Ott ül egy asztalnál. Vézna, magas alak. Sápadt arcú. Vértelen ajka felett világosszőke kis bajusza van Füzetbe ir valamit. Előbb a könyvtárról beszélünk. Igen kim­érten válaszol. Megkérdem, hogy érzi magát itt az internálótáborban. — Nagyon rosszul — feleli. — Hiszen ön cikkeket irt az internálás üdvös­ségéről. — Ma is helyesnek tartom azt az intézményt. Feltét­lenül szükséges azok számára, akik föl fognak itt váltani bennünket. * — Szóval csak az utódaira nézve jó intézmény! — És az elődeimre nézve is jó volt — S honnan gondolja, hogy Önt fel fogják váltani? — Mert én rám adakuln nagyobb szükség van mint itt — Ugyan! Tehát számit arra, hószy kiszabadul — Hogyne, ennek rövidesen meg kell történnie. A külső események meg fogják követelni jelenlétemet. — Most mit csinál? — írogatok. Az internált életről.‘­­ Ebben sokkal inkább benne vagyok, semhogy írhatnék róla. Vannak nékent más, fontosabb és jelen­tősebb ételékeink. — Szóval memoárokat ir? — Dehogy Szépirodalmi dolgokat. A kisérő rendőrtiszt türelmetlen­ségét kell hogy véssék a beszélgetésnek Künn a házak előtti téren még mindig fél-alá jár Adorján Géza Nyilván be akar menni Gyaloghoz, hogy megtudja, miről beszélgettünk. Egy Mbenmaradt épület. Befejezzük a körsétát A táborban nincs más érde­kes ember Internált ugyan Friedrieh István egyik állam­titkára, Bórta Jenő, de most nincs itt. Fülkájával a vá­á­rosi kórházban ápolják Megmutatják a kertésztelepet, azután ery félbe­maradt épületbe vezetnek. Múlt év nyarának végén lát­tak hozzá az építkezéshez Hatalmas derékszögben egy­­másbafutó négyszárnyas épületet akartak emelni a fa­­barakok helyébe. Még a télin késznek kellett volna lenni, hogy az internálótábor dologházzá alakuljon át. A munkát azonban a belügyminisztérium utasítására abbahagyták. Csak másfél szárnyat készítettek el. Úgy tervezték, hogy az épület udvar felől eső részén lettek volna negyven negyven ember számára a hálótermek, a szabadra néző oldalon a munkatermek De az építés abbamaradt s egyelőre nem tudják, hogy sor kerül-e a folytatására Nádor Jenő. A zalaegerszegi táborból ma érkezett haza Diószeghy János belügyminiszteri tanácsos. Öt napig volt fenn a tá­borban és újból revízió alá vette az internáltak ügyét. Ennek az eljárásnak a folyamán százkilencvenhárom em­­ber nyerte vissza szabadságát. Az elbocsátottak között tizennégy volt a politikai okból internált. Gyalog Mihályt szintén­ szabadon bocsátották, mert tüdőbeteg és további fogvatartása egészségére ártalmas lett volna. A táborban most már mindössze nyolc politikai internált van. Dió­szeghy tanácsos május végén újból lemegy Zalaegerszegre és akkor megint átvizsgálja az internáltak ügyét. A tábor megszüntetésére a miniszteri tanácsos vélekedése szerint csak az új büntetőnovella törvényerőre emelkedése után kerülhetne sor, de azután is szükség lesz valamilyen intéz­ményre, ahol a közrendre komolyan veszedelmes egyének­ elhelyezhetők. s­ ­záz százalékkal emelték a háziurak az aranykoronás házbéreket. Pótrendelet készül a kultúrintézmények házbéréről. Az aranykoronán alapuló h­ázbérfizetésnek ma járt le az a határnapja, ameddig a háziuraknak tudataitok kel­lett lakóikkal, hogy a bért milyen összegben­ állapítják meg. A miniszteri rendelet értelmében a májusi évne­gyedre az 1917 november 1-én fizetett házbérösszeg egy­negyedének hét százaléka volt­ felszámítható, azonkívül a­­ lakók közüzemi költség címén három és kincstári ha­szonrészesedés címén 1,75 százalékot kötelesek fizetni. A miniszteri rendelet azonban olyan pontot is tartalmaz, amely szerint a háziúr az 1917-es lakbérnél nagyobb ös­­­szeget is vehet alapul. A mostani emelés egyes lakásoknál olyan horribilis, hogy milliókat tesz ki a különbözet az évi bérnél. Bródy Ernő dr., aki a lakók képviseletében hetek óta folytat küzdelmet az illetékes hatóságoknál a háziurak árdrágító törekvései ellen. Az Újság munkatársának a következőket mondotta: — A lakásrendelet a közönség körében rendkívül nagy elégületlenséget okoz. Különösen azok az új ren­delkezések adnak sok panaszra okot, amelyek a rende­letben mint nóvumok szerepelnek, így például az a szakasz, mely megengedi az 1917-es bérek felemelését. Igaz, hogy ez a szakasz arra is vonatkozik, hogy alacsonyabb összegben állapítható meg ott a házbér, ahol 1917-ben többet fizet­tek, mint hasonló lakásokért általában akkoriban elkér­tek. Olyan háziúr azonban még nem akadt, aki elismerte volna, hogy a múltban drágán adta volna ki a lakásait. Ennek a szakasznak a rendelkezései folytán százaknak és ezreknek a lakbérét emelték fel, ami annál veszedel­mesBUtmj­mA.wm.jmm emelkedő arányban ró terheket a következő esztendőig a lakókra, úgy hogy egy egész jelentéktelennek látszó emelés, mint például csak 50 aranykoronával való több lakbér, már a jövő esztendei májusi negyedben még akkor is, hogy ha az aranykorona átszámítási kulcsa változatlan marad, másfélmillió koronás többletet jelent. Ilyen megterhelést pedig a mai körülmények között a lakosság túlnyomó nagy része nem bír el.­­ A rendeletnek hiányossága, hogy a kulturális in­tézmények, zeneiskolák, magániskolák és hasonló intéz­mények nem részesülnek kellő védelemben, úgy­hogy a háztulajdonosok ezeket az intézményeket üzleteknek mi­nősítették és olyan terheket raktak rájuk ezen a címen, hogy egész sereg ilyen iskola beszüntetésével kell szá­molni, ha idejében nem történik védelmükre intézkedés. Különben is a népjóléti minisztériumban máris belátták ennek a hiányosságnak a veszedelmét és máris pótren­delet kiadásával akarnak a dolgon segíteni. Hiányosság és a lakosságra nézve különösen terhes az is, hogy a rendelet nem engedi meg a lakbérnek havonta való fizetését. Ez annál méltánytalanabb, mert hiszen most nagyfokú emelésről van szó. A múlt negyedben a lakók megkapták a részletfizetés kedvezményét, ez alkalom­mal erről nem történt intézkedés. A háziuraknak juttatott nagy engedményekkel kap­csolatosan a kormány ezúttal sem gondoskodott arról, hogy a házak karbantartása és rendbehozatala felől in­tézkedés történjék. Az új rendeletben pusztán az eddigi rendelkezéseket vették át változatlanul és így a háziurak. jgggygygl^^ rjmfMssámi*. 3

Next