Az Ujság, 1924. május (22. évfolyam, 84-105. szám)
1924-05-06 / 84. szám
Kedd, 1924 május 6. AZ ÚJSÁG Beszélgetés Adorján Gézával és Gyalayval a zalaegerszegi internálótáborban. Már csak húsz politikai foglyot őriznek. — Abbahagyták a dologház építését. Zalaegerszeg, április hó közepén. Messze a várostól, kietlen tájékon, domboktól határolva fekszik a magyar királyi internálótábor. Az idő ugyancsak megviselte a házakat, a fekete kátránypapírt a házak oldaláról letépte a szél, az ablakok üvege összetöredezett. Már juhcs meg az a hatalmas tábor, amelyben a háború idején tizezerszámra őriztek foglyokat s a kommün után ezerszám zártak el olyan embereket, akiket a közigazgatási hatóságok az állam és társadalmi rendre nézve veszedelmeseknek találtak. A megkopott, összedőléssel fenyegető barakkokat lebontották és az ép alkatrészekkel kijavították ez internáltak kevésbé ronoga házikóit A tábor ötszázhét lakója körül m ti írtát csak husi a kommunista. Valamennyien szürke, kis emberek, a nagy nyilvánosSOE néni ismeri őket, flárendelt szerepük volt a rémuralom alatt, bíróság el se ítélte, őket, de itt vannak, amíg malápielyik régiziós eljárás során mégis szabadon nem engedik őket. Ötszáz fogoly, kétszázötven őr. Az internálótábor vezetése eléggé komplikált. Az előtt csendőrség intézte az ügyeket, ürést rendőrtisztek a vezetők. Hetek előtt vette át a tábor igazgatását Rácz János rendőrkapitány. Emberségesen, okosan kezeli az ügyeket. Nem téteti az internálták szabadságnélkülisés okozta szenvedéseit, kedvükre jár, méltányos kéréseiket teljesíti, munkaalkalmakat nyújt nekik, hogy keresményükkel segítsenek magukon. Segítőtársa Bodó Elek rendőrkapitány, aki eddig a belügyminisztérium közbiztonsági osztályán intézte a tábor ügyeit. Kitűnő ember, aki sok praktikus érzéssel vezeti a dolgokat. A feladat nem könnyű, mert at internálták túlnyomórészt sok szórósan büntetett betörők, tótvájók, zsebmetszők és a nagykörös Szelés egyéb Csirkefogó. Ezeknek csavargás, munkakerülés az életük. A szertefekvő baraktábort szigorúan őrzik. A drótkerítés esetén mindenfelé csendőrök állanak őrt. A kerítésen belül rendőrök. Minden barak előtt őrszem áll és benn a Sárákban szintén. Az őrszolgálatot kétszáz főből átlő csendőrzászlóalj és ötven rendőrlátja el. Két fogolyra egy őr jut. A tábor fentartási igén Súlyos térztét mér az államkincstárra. Április havában száznyolcvanmillió korona a szükséglet. Séta a táborban. Az egyik rendőrtiszt kíséretében Megtekinthetem a tábort Minden arra mutat, hogy a táborban felette szigorú fegyelem uralkodik Az őrszemek katonás pontosságga jelentkeznek és jelentik az eseményeket Szinte minden ötven lépésre őrszem áll, mindegyik jelentést tesz. Először a kovácsműhelybe lépünk Két ember dolgozik benne. Feszes vicgazállítsben fogadnak Az egyik előlép. Szerényen, panaszosan mondja: — Kapitány úr, még mindig itt vagyok! Maxim Józsefnek hívják. Megszállott területre való. Kiutasították az országból, a csehek azonban még nem intézkedtek az átvétele felől. Féléve várja, hogy történjék az érdekében valami. Elmondja a kapitánynak, hogy megelégednék azzal is, ha megengednék, hogy a feleségével a táboron kívül együtt lakjon. Szívesen dolgozna tovább a tábornak, akár a kovácsműhelyben, akár a gépházban. — Nálamnál jobb munkás alig akad — hivalkodik. — Tudom — feleli a kapitány. Elmegyünk s útközben meséli a rendőrtiszt, hogy a tábor lakói között többségben vannak a kiutasított külföldiek, összesen kétszáznégyen vaknak. Itt kell megvárniuk, addig konzulátusaik intézkednek felőlük. De hosszú ideig késik az intervenció, mert túlnyomórészt büntetett előéletű emberekről van szó. Ez a derék kovácsmester is — mondja— kétszer volt lopás miatt büntetve. Megyünk tovább, szorgos munka folyik mindenütt. Az asztalosműhelyben székeket, asztalokat, képrámákat készítenek. Másutt asszonyok gyékényből papucsot fonnak, hatalmas kályhában cserépkályha alkatrészeket égetnek. A vezetőjük egy Oroszországból hazatért katona, aki szülőföldjén, Békésen kommunista agítációba fogott Tehetséges agyagformáló. Tetszetős virágvázákat, levélnehezékeket, hamutartókat és falidíszeket készít. Egyiken a tábor látképe diszlik, a másikon Lédát a hattyúval formázta. Ez a büszkesége. Szobája falán függ sok más hasonló csecsebecsével. Szorgalmas munkás, szabad idejében is az agyagot gyúrja. Megmutatják a tűzoltók szobáját. Internáltak' a tüzérők'. Önmaguk szervezték meg katonásan magukat. Mikor a küszöbre lépünk, harsányan kiáltja a vezetőjük:— Őrség, vigyázz! Egyszerre, katonásan pattannak föl a helyükről. Állandóan készenlétben vannak. Ha tűz ütne ki, katasztrofális lenne ebben a csupa fa és kátránypapír városban. Adorján Géza szerzi meg a kölcsönt. Egy másik darakba lépünk" Kisérőm megjegyzi: — Itt lakik Adorján Géza! Megkérem, hogy beszélhessek vele. Megengedi. Belépünk a szobába. Két férfi van benn. Az egyik festőállvány mögül bújik elő, a másik asztalnál bélyegekkel bíbelődik. Láttunkra feláll.. A rendőrtiszt súgja: — Ez Adorján. Előbb a festővel beszélek. Állítólag német gróf. Egyike a tábor legrégibb lakóinak. Nagyon jól érzi magát itt. Azt mondja, hogy császárpárti arisztokrata érzelmű és a mostani Németországban úgy sem volna maradása. Csavargás miatt fogták el annak idején. Semmi foglalkozása nem volt. A tábor vezetősége nem hiszi, hogy tényleg, gróf legyen. Amiig a festővel beszélek, Adorjáil szerényen félrehúzódik. Hozzá fordulok: Doktor úr, hogy van? — Nem vagyok doktor. — Nem? Hisz Pesten úgy szerepelt. — Mérnök vagyok. — Csak a bélyegeivel foglalkozik? Hával fii tudományos technikai dákokká. A'velyeket tanulok. A gróf a mesterem. Tizenhárom nyelvet beszél. — S tulajdonképen miért internálták? — Nem tudom. Illetve jól tudom. A külföldi kölcsön miatt. Mulatni kellett, hogy a kormánynak nincs köze hozzánk, hát engem internáltak. Rendben van, hát én innen megszedem nekik a kölcsönt. Ezt komolyan hiszi, hát nem a merényletekben való részvétele miatt Internálták? — Mindenfélével megvádolnak, de semmit sem tudnak rám bizonyítani. Disznóság! — Hát az operettszínházi merénylet? — Ebben a dologban az ügyészség másfél éve folytat eljárást elllenem. Másnak senkinek semmi köze honni — El van készülve rá, hogy itt kell maradnia, míg a bíróság szem foglalkozik az ügyeivel? — Szó sincs róla, az én szabadulásom már csak órák, legfeljebb napok kérdése. — S ha kiszabadul, mit fog csinálni? ^ Főig tálóm, akit a hatóságok közbelépése miatt abba kellett hagynom. ■— Az ébredők egyesületében. — Természetes. A rendőrkapitány int, hogy megyünk A beszélgetés kényessé kezdett válni.. Adorján Géza érdekes ember. Csupa álfölény. Beszédének hangjából a felháborodás érződik, ki, amiért internáltságban tartják, úgy érzi, hogy az ország vezetésére volna hivatva és megakadályozzák ebben A külseje nem mutat arra, hogy ő az a félelmetes hatalom, aki a bombák hajítására, merényletek elkövetésére adott parancsot Vivabluz van Tájta, szürke tiszti bricsesz és magaSSZárú fűzős cipő A feje kopasz, a bajusza kétoldalt fésülve és a hegye lé van nyírva Erőlteti magára a nyugalmát, nagyon kényelmetlenül érezheti itt a táborban magát. Harminckilenc hónapig internálva. Kísérem a női barakka vérét. Már csak kettőben laknak. Leginkább bravárgólányok, bűnöző,egyházból szabadult perszónák és erkölcstelen életet élő nők, akik sehogy sem tudnak beleilleszkedni a polgári rendbe. Itt a táborban is nehezen tudják őket munkára fogni. Salakjaik belseje azonban díszítéseivel elárulja, hogy nők a lakói. Fehér papírral bevonták a falakat, képeket ragasztottak ki, színes papírból virágfüzérescét készítettek s azok az ágyak fölött lógnak. A Sok mindenféle csecsebérce között a diszhelyen Psilander képe függ. A tábor női lakói között a legérdekesebb egy Kőszílösné névű zenetanárnő. Kommunista érzelmei miatt harminckilencedik hónapja van Zalaegerszegen. Már többször kiszabadulhatott volna, ha ígéretet tesz, hogy nem fog politizálni. De semilyen nyilatkozatot nem hajlandó tenni. A családja levélben kérleli, a tábor igazgatói igyekszenek kapacitálni, de semmi nem használ. Inkább éli ezt az életet. Együtt van rossz erkölcsű nőkkel, cselédlányokkal, fegyházból szabadultakkal. A táborban azzal foglalkozik, hogy analfabétákat tanít írásra-olvasásra és könyveket köt be.. Megkérdem, hogy érzi magát? — Nagyon rosszul. — Hát miért nem igyekszik kiszabadulni? — Mert becsületszóra, való nyilatkozatot akarnak tőlem, hogy nem fogok többé politizálni. — Hát erről nem tud lemondani. — Dehogy is nem. Nem akarok én politizálni. — Akkor kiállíthatja azt a nyilatkozatot. —-- Nem. Harminckilenchónapos internáltság után megérdemelném, hogy minden külön kikötés nélkül szabadon bocsássanak. Különben sem követtem el semmiféle Bünk — Miért internálták'!* — Tagja voltam a IV. kerületi munkás- és katonatanácsnak. Kísérőm azt mondja, hogy exaltált nő. Ismeri a családját. Rendes emberek. Az asszonynak meghalt a férje és azóta minden szélsőség elragadja. , ^___ Gyalay helyesli az internálást. Most már elvezetnek Gyalay Mihályhoz, az Ébredős? Egyesületének másik internált vezető tagjához, ő a tábor könyvtárának kezelője. A könyvtárhelyiség egyúttal lakószobája Gyalaynak. Ott ül egy asztalnál. Vézna, magas alak. Sápadt arcú. Vértelen ajka felett világosszőke kis bajusza van Füzetbe ir valamit. Előbb a könyvtárról beszélünk. Igen kimérten válaszol. Megkérdem, hogy érzi magát itt az internálótáborban. — Nagyon rosszul — feleli. — Hiszen ön cikkeket irt az internálás üdvösségéről. — Ma is helyesnek tartom azt az intézményt. Feltétlenül szükséges azok számára, akik föl fognak itt váltani bennünket. * — Szóval csak az utódaira nézve jó intézmény! — És az elődeimre nézve is jó volt — S honnan gondolja, hogy Önt fel fogják váltani? — Mert én rám adakuln nagyobb szükség van mint itt — Ugyan! Tehát számit arra, hószy kiszabadul — Hogyne, ennek rövidesen meg kell történnie. A külső események meg fogják követelni jelenlétemet. — Most mit csinál? — írogatok. Az internált életről.‘ Ebben sokkal inkább benne vagyok, semhogy írhatnék róla. Vannak nékent más, fontosabb és jelentősebb ételékeink. — Szóval memoárokat ir? — Dehogy Szépirodalmi dolgokat. A kisérő rendőrtiszt türelmetlenségét kell hogy véssék a beszélgetésnek Künn a házak előtti téren még mindig fél-alá jár Adorján Géza Nyilván be akar menni Gyaloghoz, hogy megtudja, miről beszélgettünk. Egy Mbenmaradt épület. Befejezzük a körsétát A táborban nincs más érdekes ember Internált ugyan Friedrieh István egyik államtitkára, Bórta Jenő, de most nincs itt. Fülkájával a váárosi kórházban ápolják Megmutatják a kertésztelepet, azután ery félbemaradt épületbe vezetnek. Múlt év nyarának végén láttak hozzá az építkezéshez Hatalmas derékszögben egymásbafutó négyszárnyas épületet akartak emelni a fabarakok helyébe. Még a télin késznek kellett volna lenni, hogy az internálótábor dologházzá alakuljon át. A munkát azonban a belügyminisztérium utasítására abbahagyták. Csak másfél szárnyat készítettek el. Úgy tervezték, hogy az épület udvar felől eső részén lettek volna negyven negyven ember számára a hálótermek, a szabadra néző oldalon a munkatermek De az építés abbamaradt s egyelőre nem tudják, hogy sor kerül-e a folytatására Nádor Jenő. A zalaegerszegi táborból ma érkezett haza Diószeghy János belügyminiszteri tanácsos. Öt napig volt fenn a táborban és újból revízió alá vette az internáltak ügyét. Ennek az eljárásnak a folyamán százkilencvenhárom ember nyerte vissza szabadságát. Az elbocsátottak között tizennégy volt a politikai okból internált. Gyalog Mihályt szintén szabadon bocsátották, mert tüdőbeteg és további fogvatartása egészségére ártalmas lett volna. A táborban most már mindössze nyolc politikai internált van. Diószeghy tanácsos május végén újból lemegy Zalaegerszegre és akkor megint átvizsgálja az internáltak ügyét. A tábor megszüntetésére a miniszteri tanácsos vélekedése szerint csak az új büntetőnovella törvényerőre emelkedése után kerülhetne sor, de azután is szükség lesz valamilyen intézményre, ahol a közrendre komolyan veszedelmes egyének elhelyezhetők. s záz százalékkal emelték a háziurak az aranykoronás házbéreket. Pótrendelet készül a kultúrintézmények házbéréről. Az aranykoronán alapuló házbérfizetésnek ma járt le az a határnapja, ameddig a háziuraknak tudataitok kellett lakóikkal, hogy a bért milyen összegben állapítják meg. A miniszteri rendelet értelmében a májusi évnegyedre az 1917 november 1-én fizetett házbérösszeg egynegyedének hét százaléka volt felszámítható, azonkívül a lakók közüzemi költség címén három és kincstári haszonrészesedés címén 1,75 százalékot kötelesek fizetni. A miniszteri rendelet azonban olyan pontot is tartalmaz, amely szerint a háziúr az 1917-es lakbérnél nagyobb összeget is vehet alapul. A mostani emelés egyes lakásoknál olyan horribilis, hogy milliókat tesz ki a különbözet az évi bérnél. Bródy Ernő dr., aki a lakók képviseletében hetek óta folytat küzdelmet az illetékes hatóságoknál a háziurak árdrágító törekvései ellen. Az Újság munkatársának a következőket mondotta: — A lakásrendelet a közönség körében rendkívül nagy elégületlenséget okoz. Különösen azok az új rendelkezések adnak sok panaszra okot, amelyek a rendeletben mint nóvumok szerepelnek, így például az a szakasz, mely megengedi az 1917-es bérek felemelését. Igaz, hogy ez a szakasz arra is vonatkozik, hogy alacsonyabb összegben állapítható meg ott a házbér, ahol 1917-ben többet fizettek, mint hasonló lakásokért általában akkoriban elkértek. Olyan háziúr azonban még nem akadt, aki elismerte volna, hogy a múltban drágán adta volna ki a lakásait. Ennek a szakasznak a rendelkezései folytán százaknak és ezreknek a lakbérét emelték fel, ami annál veszedelmesBUtmjmA.wm.jmm emelkedő arányban ró terheket a következő esztendőig a lakókra, úgy hogy egy egész jelentéktelennek látszó emelés, mint például csak 50 aranykoronával való több lakbér, már a jövő esztendei májusi negyedben még akkor is, hogy ha az aranykorona átszámítási kulcsa változatlan marad, másfélmillió koronás többletet jelent. Ilyen megterhelést pedig a mai körülmények között a lakosság túlnyomó nagy része nem bír el. A rendeletnek hiányossága, hogy a kulturális intézmények, zeneiskolák, magániskolák és hasonló intézmények nem részesülnek kellő védelemben, úgyhogy a háztulajdonosok ezeket az intézményeket üzleteknek minősítették és olyan terheket raktak rájuk ezen a címen, hogy egész sereg ilyen iskola beszüntetésével kell számolni, ha idejében nem történik védelmükre intézkedés. Különben is a népjóléti minisztériumban máris belátták ennek a hiányosságnak a veszedelmét és máris pótrendelet kiadásával akarnak a dolgon segíteni. Hiányosság és a lakosságra nézve különösen terhes az is, hogy a rendelet nem engedi meg a lakbérnek havonta való fizetését. Ez annál méltánytalanabb, mert hiszen most nagyfokú emelésről van szó. A múlt negyedben a lakók megkapták a részletfizetés kedvezményét, ez alkalommal erről nem történt intézkedés. A háziuraknak juttatott nagy engedményekkel kapcsolatosan a kormány ezúttal sem gondoskodott arról, hogy a házak karbantartása és rendbehozatala felől intézkedés történjék. Az új rendeletben pusztán az eddigi rendelkezéseket vették át változatlanul és így a háziurak. jgggygygl^^ rjmfMssámi*. 3