Az Ujság, 1924. október (22. évfolyam, 205-231. szám)

1924-10-16 / 218. szám

Csütörtök, 1924 októb­er 16. AZ ÚJSÁG Az Opera tagjai saját maguk akarják előteremteni az elbocsátandó művészek megtartására szükséges összeget. Ifj. Wlassics Gyula báró főigazgató körlevele a tagokhoz. — Elkeseredés az egységes párt ellen. A délelőtti órákban alig árulja el valami is az Ope­raház környékén a nagy válságot, amelyben a szanálási törvény következtében az intézet jutott. Lelkiismeretesen, szorgalmasan folynak a próbák a zongoratermekben és a színpadon. Igaz, hogy a munkán, amit végeznek, nem egy­szer megérzik az ideges hangulat és a szórakozottság, ami nem is csodálható, hiszen senki sem tudja, hogy mit hoz a mai elhatározó fontosságú nap s mi sors vár rájuk esetleg már holnap. Ilyen lelkiállapotban csak a nyilvá­nosság előtti szereplés varázsa tudja a teljes tehetséget és tudást kiváltani a művészből. Próbák végeztével majd mindenki a hajós­ utcai kapunál ácsorog, beszélget és várja a híreket. Mindenki tudja, hogy ifj. Wlassics Gyula báró fő­igazgató reggel csak egy pillanatra nézett be a színházba, azután a kultuszminisztériumba sietett. Izgatottan tár­gyalják a várható eshetőségeket. Közben hire jár, hogy Klebelsberg Kuno gróf vallás- és közoktatásügyi miniszter most fog válaszolni Pakots József tegnapi sürgős inter­pellációjára. Többen elsietnek a parlamentbe, hogy meg­hallgassák a választ. Az ottmaradtak még egy ideig vitat­koznak, beszélgetnek, majd két óra után hazafelé szállin­góznak. Az Operaház épületében az altiszteken kívül csak a tisztviselői kar egy része marad, mert a főigazgató kije­lentette, hogy mihelyt lehet, vissza fog térni. Délután öt óra tájt meg is érkezik ifj. Wlassics Gyula báró. Kissé sápadt és ideges. Nagyon kimerültnek látszik. Nyomban bekéreti Vidor Dezső főtitkárt, Teleki titkárt és Papp irodatisztet, majd beviteti az Írógépet s az alábbi, a szín­ház tagjaihoz intézett értesítést diktálja: A Magy. Kir. Operaház összes t. tagjaihoz. Fájdalmas szívvel értesítem a M. Kir. Operaház igen tisztelt tagjait, hogy a magyar dalszínháznak a mai gaz­dasági krízisen való átmentése a vallás- és közoktatás­ügyi miniszter úrtól olyan intézkedéseket követelt, melyek részben ellentétben vannak azokkal a nehezen létrejön megállapodásokkal, melyeket én a múlt évad végén és a jelen évad elején a miniszter úr jóváhagyásától feltétele­zetten kötöttem, így a magánszereplők egy részével kötött szerződések részben nem hagyatnak jóvá, részben az azokban meg­állapított illetmények leszámítolnak, oly művészek pedig, kik az ajánlatot még nem fogadták el, hanem bizalomból rendelkezésre bocsátották értékes működésüket, részben a megajánlottnál alacsonyabb illetményeket jóváhagyó szerződésre számíthatnak, részben kénytelenek vagyunk működésükről lemondani. A kiadások akasztására vonatkozó miniszteri rendel­kezés végrehajtása a zene- és énekkartól, melynek csor­bítatlan egységét — néhány április 1-ével, a nyugdíjkérdés rendezése után történő nyugdíjazást kivéve — sikerült biztosítanunk, azt az áldozatot kívánja, hogy folyó évi november havától kezdve illetményeikből fejenként havi 10 (tíz) koronáról mondjanak le, hogy a magánénekes gárdát érzékenyen sújtó tartalékolási akció pénzügyi ered­ményéhez ők is hozzájáruljanak. Teljesen át vagyok hatva attól a tudattól, hogy ez intézkedések mennyire szokatlanok s nemcsak az egye­sekre, hanem a Magy. Kir. Operaház egész egyetemére, sőt azokra is, kiket egyénileg nem érintenek, felette fájdal­masak, de azok lehetően higgadt elbírálásánál méltóztas­­sanak figyelembe venni azt, hogy a miniszter urat, aki a fentartási költségek kiküzdésénél egyéniségének teljes latbavetésével hálánkra méltó eredménnyel segített ben­nünket, nem vezeti más, mint az az aggodalom, hogy a mostani gazdasági krízis mellett a nagyobb arányú láto­gatottságra számító költségvetés összeomlik s a Magy. Kir. Operaháznak a magyar jövő számára való átmentése elé akkor leküzdhetetlen akadályok fognak tornyosulni. Hogy a kivételes intézkedés precedens jellege elke­­rültessék, a miniszter úr a szervezeti szabályzatot olykép­pen módosította, hogy ezentúl a szerződésekre vonatkozó ajánlatok május elsejéig megteendők s azok miniszteri jóváhagyása a tagokkal legkésőbb május hó 15-éig köz­lendő. Noha a magánszereplők mostani kényszer-kiválasz­tása nem művészi értékelést jelent, hanem az üzem to­vábbvezetésének parancsoló érdekét szolgálja, mégis, mivel a nélkülözendő tagok érzékenysége mindenképpen kíméletet érdemel, a vezetőség nem ad ki hivatalos név­sort s kinek-kinek bölcs belátására bízza, mennyiben hozza ügyét a nyilvánosságra s mennyiben nem. Kérve kérem, ne tekintsünk egyebet, mint ennek a díszes múltú intézménynek legmagasabb érdekét. Széttépett Hazánknak soha nagyobb szüksége nem volt erre az Operaházra, mely a világ legjobb operaházai között is az elsők között van. Fogjunk össze valamennyien és ne engedjük elmerülni, hanem igyekezzünk fokozott művészi munkával, kifogástalan előadással bevonzani a közönséget. Lássa be mindenki, hogy a miniszter úr ab­ból az indító okból cselekedett, mert attól kellett tartani, hogyha nem lép közbe, a hullámok előbb-utóbb össze­csapnak az Operaház felett s maguk alá temetik az egész intézményt tradícióival együtt, s azokkal a glóriás eredményekkel együtt, melyekre sohasem lehettünk olyan büszkék, s melyekkel sohasem voltunk olyan köny­­nyes szemmel boldogok, mint éppen a Farsangi lakoda­lom diadalmas esztendeje után. Meg vagyok győződve arról, hogy ezekben a sors­döntő pillanatokban az Operaház minden tagja, átlátva a vészes helyzet súlyait, bölcs megértést tanúsít és e nehéz viszonyokban megmarad a kötelességteljesítés útján. Budapest, 1924 október 15. báró Wlassics főigazgató. Ezt a körlevelet az esti órákban kifüggesztették a színház hirdetőtáblájára. Munkatársunknak alkalma volt beszélni ifj. Wlassics Gyula báró főigazgatóval, aki a kö­vetkezőket mondotta: — A tagokhoz intézett körlevélben körülbelül min­den megvan, amit a nyilvánossággal most közölhetek. Még egyszer hangsúlyozom, hogy az elbocsátásokról szóló eddigi listák mind önkényes kombinációkon alapulnak és a tényeket nem fedik. Remélem, hogy a válság megoldása nagyobb zavara­­rokat nem fog okozni és az előadásokat zökkenés nélkül folytathatjuk. Más, megbízható oldalról nyert értesülésünk szerint kevés művészről van szó, aki a szanálási létszámcsök­kentéssel kapcsolatosan kenyerét vesztené, mert a szelekciónál a művészi szempontokon kívül az em­beriességieket is tekintetbe vették. A tagok egy részét a Városi Színház fogja szerződtetni s csak nagyon kevesen maradnak állás nélkül. Mielőtt még a főigazgató értesítését kifüggesztették volna, már sok énekes jelent meg a színházban, hogy az eseményekről érdeklődjék. Izgatottan beszélték meg a nemzetgyűlésen történteket. Legtöbben fel voltak hábo­rodva, hogy milyen kicsinyesen és mily nagy nemtörő­dömséggel kezelték ezt a kultúránkra nézve oly rendkí­vüli fontosságú kérdést. Különösen az egységes párt né­hány tagja ellen hangzottak el éles kifakadások, akik közbeszólásaikkal sajnálatos tanú jelét adták annak, hogy mennyire nincs érzékük bizonyos nagy horderejű kulturá­lis kérdések iránt. — Jól tudjuk — mondta az egyik művész, aki szin­tén jelen volt a mai ülésen,­­­hogy a miniszter válaszá­nak a tudomásul vétele pártkérdés. Ha az egységespárti urak nem kiabáltak volna közbe annyira nem megértő dolgokat, hanem némán szavaztak volna a kultuszminisz­ter mellett, egy szó szemrehányást sem tennénk nekik. Ezek a közbeszólások azonban kétségbeejtők és elszomo­rítók. Mit reméljen az ember ezek után a magyar kultúra jövőjét illetőleg? Közben kifüggesztették a főigazgató körlevelét, amelyet Gábor József olvasott fel a jelenlevőknek. Nem egy mondatnál élénk tiltakozások hangzottak fel és az a vélemény alakult ki a jelen volt művészek között, hogy állást kell foglalnuuk a parlamentben történtekkel szem­ben, de meg kell beszélniük a körlevél folytán előállott helyzetet is. Ezért nem gyűlésre, hanem csak egyszerű eszmecserére felvonultak a félemeleti társalgóba. Itt szmos felszólalás hangzott el, de abban valamennyien egyetértettek, hogy nem hagyják, hogy egyetlen egy operaházi tag is kenyér nélkül maradjon. Székelyhidy többek közt azt a kijelentést tette, hogy inkább vonják le a megmaradt tagok fizetéséből a töb­biek megtartására szükséges összeget, Gábor József pedig azzal az indítvánnyal állt elő, hogy próbálják meg a tagok saját maguk társadalmi vagy egyéb úton előteremteni azt az összeget, amellyel biz­tosíthatják azt, hogy senkit se kelljen elbocsátani a színház kötelékéből. Ez az indítvány általános tetszésre talált. Nyomban fel­kérték a főigazgatót, hogy lépjen érintkezésbe a kultusz­miniszterrel, váljon ily módon keresztül volna-e vihető, hogy ne legyen elbocsátás. Egyúttal arra kérték ifj. Wlas­sics Gyula bárót, hogy a levelek szétküldését halassza el pár napra, amíg ezt az összeget elő bírják teremteni. A főigazgató megígérte a tagoknak, hogy beszél a kultuszminiszterrel, akinek az elhatározásáról holnap délben értesíti a művészeket. Ugyancsak a kultuszminisz­ter elhatározásától függ az is, hogy a szerződéseket jóvá­hagyó, illetőleg jóvá nem hagyó leveleket holnap kézbe­­sítik-e vagy nem. Klebelsberg miniszter bejelentette a létszámredukciót. Ma ismét szóba került a nemzetgyűlésen az Opera ügye. Klebelsberg Kunó gróf kultuszminiszter hosszabb beszédben válaszolt Pakots József tegnapi interpelláció­jára s a többi között ezt mondotta: —­ Szememre vetették, hogy az Operánál a protekció érvényesül, másrészt, hogy nem vesszük komolyan a ta­karékosságot. Kijelentem, hogy egyetlen egy tag szerződ­tetését sem protezsáltam s mások protekcióját sem vettem figyelembe. Egyébként minden ténykedésemben a takaré­kosság elvéhez ragaszkodtam. Ernyei Károly bankigazgató felkérésemre megvizsgálta az állami színházak költség­­vetését s a múlt évi bevételek alapján arra az eredményre jutott, hogy az Operánál 657.000, a Nemzeti Színháznál 631.000, a Kamaraszínháznál pedig 155.000 aranykorona bevételre lehet számítani s kerek számban­­,150.000 arany­koronában látta azt a hiányt, amelyet fedezni kell. Ezt az összeget szubvenció formájában meg is kaptam Bod Já­nos miniszter úrtól s nem igaz az a hir, hogy a pénzügy­miniszter ezt az összeget redukálta.. . Sajnos, közben beállt, a rossz konjunktúra. Csök­kent a közönség vásárló­képessége és a színházba járók száma. Wlassics Gyula báró főigazgató kijelentette a szer­ződések megkötésénél, hogy a szerződések csak akkor lépnek életbe, amikor azokhoz kultuszminiszter is hozzájárul. Bizalmas tárgyalásainkon a főigazgató figyel­mét felhívtam arra, hogy a kiadásokat úgy kell összeállí­tani, hogy a bevételek egy részét lehetőleg tartalékba le­hessen tenni, mert több segítséget nem kaphatunk. Meg­beszéléseim indiszkréció révén eljutottak a sajtóhoz s a közlések nyugtalanságot keltettek. Nézzünk szembe a va­lósággal: nekünk az Operánál nincs miből költekeznünk. — Tartalékalapnak 120.000 aranykoronát irányoztunk elő s ezenkívül a Városi Színház bérbeadásával is remé­lünk tehermentesítést. Azt hittük továbbá, hogy a deficit is csökkenni fog, sajnos azonban, ez a remény nem vált be. Az államnak kötelessége, hogy egy drámai és egy zenei színházat fentartson, mert ezzel tartozik a Jurstarának, két zenei színházat azonban nem bírunk fentartani. Meggyőz­­ődésem, hogy Sebestyén Géza irányítása mellett fel fog szaporodni a jövedelem és az Operát ilyen módon meg lehet bizonyos terhektől menteni. Nyíltan meg kell mon­danom, hogy itt sem kerülhetjük el a B-listát. Kölcsönt nem szándékozom felvenni, mert azt nem tudjuk vissza­fizetni. Pakots József vette át a szót a kultuszminisztertől. — Itt nem lehet — mondotta — könnyedén alkalmazni azt a gesztust, amellyel egész sor exisztenciát tehetnek­ tönkre. Vannak operaházi tagok, akik egyáltalán nem szoktak szerepelni, csak felveszik a fizetésüket. Ezért a­ rendszerért az Opera igazgatósága és a kultuszminiszter fe­lelős. Ma, amikor a helyzet idáig fejlődött, feltétlenül immorális dolog, hogy minden előzetes figyelmeztetés nélkül bocsássák el azokat, akik protekció útján jutottak az Operához. A szerződést nem lehet csak úgy máról­­holnapra felbontani, s a bíróság a megindítandó perekben a tagoknak fog igazat adni. Vegyük tudomásul, hogy az Opera egyik pillére a kultúrának. Kuna P. András: Be kell zárni az Operaházat! Nekem nem kell! (Zaj.) Pakots József: A Kamaraszínháznál is baj van. Ki­­tűnő magyar írók darabjai helyett kabaré-darabokat ad­nak elő, ilyenformán ez a színház állami kezelésben fe­lesleges. Baj az is, hogy a Városi Színházat az igazgató és a társulat tudta nélkül adták bérbe. Mi lesz akkor, ha az új igazgató később nem tud megfelelni az anyagi kö­vetelményeknek? Senkit sem szabad elbocsátani. Tessék bárhonnan pénzt szerezni. Tessék leszállni a miniszteri autókból, hogy több pénz jusson az Operának. Nem ve­szem tudomásul a miniszter válaszát. Maday Gyula: Inkább az autón érkező közönség fizessen többet! (Zaj.) Klebelsberg Kunó gróf kultuszminiszter újból fel­szólalt s kijelentette,­ hogy a létszámredukciót a kiváló művészek kímélésével és elsősorban a harmadrangú ta­gok soraiból fogják végrehajtani, szükség esetén pedig nagyobb szubvenciót fognak kérni a pénzügyminisztertől. — Csak egy útt van — folytatta — és ez az, hogy csök­kenteni kell a személyzetet, ugyanakkor a helyárakat is le fogják szállítani, így nagyobb jövedelem remélhető. A magánszínházakban is csak azért olyan rossz a konjunkt­­túra, mert túl magasak a helyárak. A nemzetgyűlés többsége tudomásul vette a kultusz­­miniszter válaszát. * Gyerm­ekelőadás: A­ legszebb tündérvilág október 19-én délután A­3 órakor a Zeneakadémia kistermében. Babos lívi a magyar Jackie Cooganna­ élén a legjobb gyermekművészek, sínek, tánc, pompás jelenetek. Jegy csak a Zeneakadémia portásánál kapható. * Beethoven, Strauss és Csajkovszky legnagyobbszerű művei sze­repelnek az Unger karnagy vezetése alatt álló Budapesti Hangver­­senyegyesület okt. 21-iki első bérleti hangversenyén. Bérletek mellett az első előadásra egyes jegyeket is árusít 10—80 ezer koronáig a Scala. * Rubinstein Erna, két világrész ünnepelt hegedűművésze ok­tóber 18-án adja egyetlen hangversenyét. (Fodor). * Szabó Dezső ma csütörtökön '­­9­ órakor a Zeneakadémiában tartja utolsó előadását Zoláról. Az előadás II-ik részében egybefogla­­lót ad eddigi előadásairól és egyben búcsút vesz a közönségtől. (Corvin). csütörtöki színházi előadások: M. kir. Operaház: A rózsalovag. (7). — Nemzeti Színház: Az ember tragédiája. (7). — A Nemzeti Színház Kamaraszínháza: Grassalkovics, Becsületszó, Karolina. (­8). — Városi Színház: Mály­­vácska királykisasszony. (7). — Vígszínház: Imádom! (1/a 8). — Renaissance-Színház: Csókoljon meg! (MIS). — Fővárosi Operett­színház: Nótás kapitány. (1/s8). — Király-Színház: Nincs előadás. — Magyar Színház: Johanna. (18). — Belvárosi ••Váz: A nagy­­hercegnő és a pincér. (V28). — Blaha Lujza-Szinlu: I’uszipajtások, Sziriában, stb. (1 9).­ — Teréz-körúti Színpad: Nagy Civikie, Salamon Béla. (*­29). — Apolló-Szinház: Izé őfelsége, Szeánsz, Fantom, Sza­porodás. (8). — Nemzeti Royal­ Orfeum: Óriási új varieté-műsor. (19). A napagály. (11). 13 IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁS. § Kovács főigazgató pernyertes a törvényszéket)* Kovács Gyulának, a Ferenc József­ intézet főigazgatójává történt kinevezésekor a „Magyarság“ több ízben támadást intézett Klebelsberg Kunó gróf kultuszminiszter ellen, aki Kovács Gyulának sógora. Ez ügyben a nevezett lap Kovács Gyula aláírásával egy helyreigazító levelet közölt, amely­­ről Klebelsberg gróf miniszter a nemzetgyűlésen azt a kijelentést tette, hogy Kovács Gyula levelet a Magyarság­nak nem küldött. A Magyarság ezek után is fentartotta azt, hogy a levelet Kovács írta és hozzáfűzte, hogy Kovács ■ misztifikálta felettes hatóságát. Az ügyészség Kovács Gyula sérelmére elkövetett két rendbeli becsületsértés sajtó­vétsége miatt eljárást indított. Ma tárgyalta a pert a tör­vényszék Töreky Géza curiai bíró elnökletével. A cikkért a sajtójogi felelősséget Milotay István főszerkesztő vál­­lalta, aki nem maga, de egy munkatársa által íratta meg a cikket, de a sajtójogi felelősséget vállalta. Elmondotta, hogy Kovács főigazgatóvá történt kinevezését törvénybe ütközőnek találta, mert nem volt megfelelő kvalifikációja. Azt pedig, hogy egy k­imondottan katolikus intézmény élére református főigazgatót állítottak, helytelennek tartja. A kérdéses Kovács-féle levél, amit a lapban közöl­tek, ő hozzájuk postán érkezett, napokig nem jött arra cáfolat, tehát teljes jóhiszeműséggel állíthatta, hogy a levél Kovácstól származik. Kihallgatták a sértett Kovács Gyulát, aki határozottan kijelentette, hogy ő nem írt le­velet a nevezett laphoz. Miután pedig a cikk őt úgy tün­tette fel, mint, aki tudatosan misztifikálta felettes ható­ságát, ezért szigorú ítéletet kér. Elmodotta, hogy ellene az ügyből kifolyólag fegyelmi eljárás is volt folya­matban, amely őt teljesen igazolta. A bíróság a felek kí­vánságára hites írásszakértő által megvizsgáltatta a leve­let és a szakértő megállapította, hogy a levél nem Kovács Gyula dr. kezétől származik. A törvényszék Dolovschiák dr. ügyészségi alelnök és Kéler dr. ügyvéd vádbeszéde után Milotayt, a becsületvédelmi törvény alapján, két rendbeli sajtóvétségért hárommillió korona pénzbüntetésre ítélte. Az ügyész és a védő fellebbezett. § A legújabb bajor kiadatási ügy. A müncheni bíró­ság megkereste a budapesti bíróságot, hogy Braun Ottó bajort, volt német hadnagyot, nemzetvédelmi osztagpa­­rancsnokot, aki egy, őt fegyverrejtegetésért feljelentő fia­­tal leány felakasztott és egy kommunista pincért is meg­ölt és aki Budapestre menekült, szolgáltassa ki. Bratm azzal védekezett, hogy ő vele szemben kétrendbeli gyil­­koss­ágért Németországban az eljárást lefolyatták és megy

Next