Az Ujság, 1924. október (22. évfolyam, 205-231. szám)
1924-10-16 / 218. szám
Csütörtök, 1924 október 16. AZ ÚJSÁG Az Opera tagjai saját maguk akarják előteremteni az elbocsátandó művészek megtartására szükséges összeget. Ifj. Wlassics Gyula báró főigazgató körlevele a tagokhoz. — Elkeseredés az egységes párt ellen. A délelőtti órákban alig árulja el valami is az Operaház környékén a nagy válságot, amelyben a szanálási törvény következtében az intézet jutott. Lelkiismeretesen, szorgalmasan folynak a próbák a zongoratermekben és a színpadon. Igaz, hogy a munkán, amit végeznek, nem egyszer megérzik az ideges hangulat és a szórakozottság, ami nem is csodálható, hiszen senki sem tudja, hogy mit hoz a mai elhatározó fontosságú nap s mi sors vár rájuk esetleg már holnap. Ilyen lelkiállapotban csak a nyilvánosság előtti szereplés varázsa tudja a teljes tehetséget és tudást kiváltani a művészből. Próbák végeztével majd mindenki a hajós utcai kapunál ácsorog, beszélget és várja a híreket. Mindenki tudja, hogy ifj. Wlassics Gyula báró főigazgató reggel csak egy pillanatra nézett be a színházba, azután a kultuszminisztériumba sietett. Izgatottan tárgyalják a várható eshetőségeket. Közben hire jár, hogy Klebelsberg Kuno gróf vallás- és közoktatásügyi miniszter most fog válaszolni Pakots József tegnapi sürgős interpellációjára. Többen elsietnek a parlamentbe, hogy meghallgassák a választ. Az ottmaradtak még egy ideig vitatkoznak, beszélgetnek, majd két óra után hazafelé szállingóznak. Az Operaház épületében az altiszteken kívül csak a tisztviselői kar egy része marad, mert a főigazgató kijelentette, hogy mihelyt lehet, vissza fog térni. Délután öt óra tájt meg is érkezik ifj. Wlassics Gyula báró. Kissé sápadt és ideges. Nagyon kimerültnek látszik. Nyomban bekéreti Vidor Dezső főtitkárt, Teleki titkárt és Papp irodatisztet, majd beviteti az Írógépet s az alábbi, a színház tagjaihoz intézett értesítést diktálja: A Magy. Kir. Operaház összes t. tagjaihoz. Fájdalmas szívvel értesítem a M. Kir. Operaház igen tisztelt tagjait, hogy a magyar dalszínháznak a mai gazdasági krízisen való átmentése a vallás- és közoktatásügyi miniszter úrtól olyan intézkedéseket követelt, melyek részben ellentétben vannak azokkal a nehezen létrejön megállapodásokkal, melyeket én a múlt évad végén és a jelen évad elején a miniszter úr jóváhagyásától feltételezetten kötöttem, így a magánszereplők egy részével kötött szerződések részben nem hagyatnak jóvá, részben az azokban megállapított illetmények leszámítolnak, oly művészek pedig, kik az ajánlatot még nem fogadták el, hanem bizalomból rendelkezésre bocsátották értékes működésüket, részben a megajánlottnál alacsonyabb illetményeket jóváhagyó szerződésre számíthatnak, részben kénytelenek vagyunk működésükről lemondani. A kiadások akasztására vonatkozó miniszteri rendelkezés végrehajtása a zene- és énekkartól, melynek csorbítatlan egységét — néhány április 1-ével, a nyugdíjkérdés rendezése után történő nyugdíjazást kivéve — sikerült biztosítanunk, azt az áldozatot kívánja, hogy folyó évi november havától kezdve illetményeikből fejenként havi 10 (tíz) koronáról mondjanak le, hogy a magánénekes gárdát érzékenyen sújtó tartalékolási akció pénzügyi eredményéhez ők is hozzájáruljanak. Teljesen át vagyok hatva attól a tudattól, hogy ez intézkedések mennyire szokatlanok s nemcsak az egyesekre, hanem a Magy. Kir. Operaház egész egyetemére, sőt azokra is, kiket egyénileg nem érintenek, felette fájdalmasak, de azok lehetően higgadt elbírálásánál méltóztassanak figyelembe venni azt, hogy a miniszter urat, aki a fentartási költségek kiküzdésénél egyéniségének teljes latbavetésével hálánkra méltó eredménnyel segített bennünket, nem vezeti más, mint az az aggodalom, hogy a mostani gazdasági krízis mellett a nagyobb arányú látogatottságra számító költségvetés összeomlik s a Magy. Kir. Operaháznak a magyar jövő számára való átmentése elé akkor leküzdhetetlen akadályok fognak tornyosulni. Hogy a kivételes intézkedés precedens jellege elkerültessék, a miniszter úr a szervezeti szabályzatot olyképpen módosította, hogy ezentúl a szerződésekre vonatkozó ajánlatok május elsejéig megteendők s azok miniszteri jóváhagyása a tagokkal legkésőbb május hó 15-éig közlendő. Noha a magánszereplők mostani kényszer-kiválasztása nem művészi értékelést jelent, hanem az üzem továbbvezetésének parancsoló érdekét szolgálja, mégis, mivel a nélkülözendő tagok érzékenysége mindenképpen kíméletet érdemel, a vezetőség nem ad ki hivatalos névsort s kinek-kinek bölcs belátására bízza, mennyiben hozza ügyét a nyilvánosságra s mennyiben nem. Kérve kérem, ne tekintsünk egyebet, mint ennek a díszes múltú intézménynek legmagasabb érdekét. Széttépett Hazánknak soha nagyobb szüksége nem volt erre az Operaházra, mely a világ legjobb operaházai között is az elsők között van. Fogjunk össze valamennyien és ne engedjük elmerülni, hanem igyekezzünk fokozott művészi munkával, kifogástalan előadással bevonzani a közönséget. Lássa be mindenki, hogy a miniszter úr abból az indító okból cselekedett, mert attól kellett tartani, hogyha nem lép közbe, a hullámok előbb-utóbb összecsapnak az Operaház felett s maguk alá temetik az egész intézményt tradícióival együtt, s azokkal a glóriás eredményekkel együtt, melyekre sohasem lehettünk olyan büszkék, s melyekkel sohasem voltunk olyan könynyes szemmel boldogok, mint éppen a Farsangi lakodalom diadalmas esztendeje után. Meg vagyok győződve arról, hogy ezekben a sorsdöntő pillanatokban az Operaház minden tagja, átlátva a vészes helyzet súlyait, bölcs megértést tanúsít és e nehéz viszonyokban megmarad a kötelességteljesítés útján. Budapest, 1924 október 15. báró Wlassics főigazgató. Ezt a körlevelet az esti órákban kifüggesztették a színház hirdetőtáblájára. Munkatársunknak alkalma volt beszélni ifj. Wlassics Gyula báró főigazgatóval, aki a következőket mondotta: — A tagokhoz intézett körlevélben körülbelül minden megvan, amit a nyilvánossággal most közölhetek. Még egyszer hangsúlyozom, hogy az elbocsátásokról szóló eddigi listák mind önkényes kombinációkon alapulnak és a tényeket nem fedik. Remélem, hogy a válság megoldása nagyobb zavararokat nem fog okozni és az előadásokat zökkenés nélkül folytathatjuk. Más, megbízható oldalról nyert értesülésünk szerint kevés művészről van szó, aki a szanálási létszámcsökkentéssel kapcsolatosan kenyerét vesztené, mert a szelekciónál a művészi szempontokon kívül az emberiességieket is tekintetbe vették. A tagok egy részét a Városi Színház fogja szerződtetni s csak nagyon kevesen maradnak állás nélkül. Mielőtt még a főigazgató értesítését kifüggesztették volna, már sok énekes jelent meg a színházban, hogy az eseményekről érdeklődjék. Izgatottan beszélték meg a nemzetgyűlésen történteket. Legtöbben fel voltak háborodva, hogy milyen kicsinyesen és mily nagy nemtörődömséggel kezelték ezt a kultúránkra nézve oly rendkívüli fontosságú kérdést. Különösen az egységes párt néhány tagja ellen hangzottak el éles kifakadások, akik közbeszólásaikkal sajnálatos tanú jelét adták annak, hogy mennyire nincs érzékük bizonyos nagy horderejű kulturális kérdések iránt. — Jól tudjuk — mondta az egyik művész, aki szintén jelen volt a mai ülésen,hogy a miniszter válaszának a tudomásul vétele pártkérdés. Ha az egységespárti urak nem kiabáltak volna közbe annyira nem megértő dolgokat, hanem némán szavaztak volna a kultuszminiszter mellett, egy szó szemrehányást sem tennénk nekik. Ezek a közbeszólások azonban kétségbeejtők és elszomorítók. Mit reméljen az ember ezek után a magyar kultúra jövőjét illetőleg? Közben kifüggesztették a főigazgató körlevelét, amelyet Gábor József olvasott fel a jelenlevőknek. Nem egy mondatnál élénk tiltakozások hangzottak fel és az a vélemény alakult ki a jelen volt művészek között, hogy állást kell foglalnuuk a parlamentben történtekkel szemben, de meg kell beszélniük a körlevél folytán előállott helyzetet is. Ezért nem gyűlésre, hanem csak egyszerű eszmecserére felvonultak a félemeleti társalgóba. Itt szmos felszólalás hangzott el, de abban valamennyien egyetértettek, hogy nem hagyják, hogy egyetlen egy operaházi tag is kenyér nélkül maradjon. Székelyhidy többek közt azt a kijelentést tette, hogy inkább vonják le a megmaradt tagok fizetéséből a többiek megtartására szükséges összeget, Gábor József pedig azzal az indítvánnyal állt elő, hogy próbálják meg a tagok saját maguk társadalmi vagy egyéb úton előteremteni azt az összeget, amellyel biztosíthatják azt, hogy senkit se kelljen elbocsátani a színház kötelékéből. Ez az indítvány általános tetszésre talált. Nyomban felkérték a főigazgatót, hogy lépjen érintkezésbe a kultuszminiszterrel, váljon ily módon keresztül volna-e vihető, hogy ne legyen elbocsátás. Egyúttal arra kérték ifj. Wlassics Gyula bárót, hogy a levelek szétküldését halassza el pár napra, amíg ezt az összeget elő bírják teremteni. A főigazgató megígérte a tagoknak, hogy beszél a kultuszminiszterrel, akinek az elhatározásáról holnap délben értesíti a művészeket. Ugyancsak a kultuszminiszter elhatározásától függ az is, hogy a szerződéseket jóváhagyó, illetőleg jóvá nem hagyó leveleket holnap kézbesítik-e vagy nem. Klebelsberg miniszter bejelentette a létszámredukciót. Ma ismét szóba került a nemzetgyűlésen az Opera ügye. Klebelsberg Kunó gróf kultuszminiszter hosszabb beszédben válaszolt Pakots József tegnapi interpellációjára s a többi között ezt mondotta: — Szememre vetették, hogy az Operánál a protekció érvényesül, másrészt, hogy nem vesszük komolyan a takarékosságot. Kijelentem, hogy egyetlen egy tag szerződtetését sem protezsáltam s mások protekcióját sem vettem figyelembe. Egyébként minden ténykedésemben a takarékosság elvéhez ragaszkodtam. Ernyei Károly bankigazgató felkérésemre megvizsgálta az állami színházak költségvetését s a múlt évi bevételek alapján arra az eredményre jutott, hogy az Operánál 657.000, a Nemzeti Színháznál 631.000, a Kamaraszínháznál pedig 155.000 aranykorona bevételre lehet számítani s kerek számban,150.000 aranykoronában látta azt a hiányt, amelyet fedezni kell. Ezt az összeget szubvenció formájában meg is kaptam Bod János miniszter úrtól s nem igaz az a hir, hogy a pénzügyminiszter ezt az összeget redukálta.. . Sajnos, közben beállt, a rossz konjunktúra. Csökkent a közönség vásárlóképessége és a színházba járók száma. Wlassics Gyula báró főigazgató kijelentette a szerződések megkötésénél, hogy a szerződések csak akkor lépnek életbe, amikor azokhoz kultuszminiszter is hozzájárul. Bizalmas tárgyalásainkon a főigazgató figyelmét felhívtam arra, hogy a kiadásokat úgy kell összeállítani, hogy a bevételek egy részét lehetőleg tartalékba lehessen tenni, mert több segítséget nem kaphatunk. Megbeszéléseim indiszkréció révén eljutottak a sajtóhoz s a közlések nyugtalanságot keltettek. Nézzünk szembe a valósággal: nekünk az Operánál nincs miből költekeznünk. — Tartalékalapnak 120.000 aranykoronát irányoztunk elő s ezenkívül a Városi Színház bérbeadásával is remélünk tehermentesítést. Azt hittük továbbá, hogy a deficit is csökkenni fog, sajnos azonban, ez a remény nem vált be. Az államnak kötelessége, hogy egy drámai és egy zenei színházat fentartson, mert ezzel tartozik a Jurstarának, két zenei színházat azonban nem bírunk fentartani. Meggyőződésem, hogy Sebestyén Géza irányítása mellett fel fog szaporodni a jövedelem és az Operát ilyen módon meg lehet bizonyos terhektől menteni. Nyíltan meg kell mondanom, hogy itt sem kerülhetjük el a B-listát. Kölcsönt nem szándékozom felvenni, mert azt nem tudjuk visszafizetni. Pakots József vette át a szót a kultuszminisztertől. — Itt nem lehet — mondotta — könnyedén alkalmazni azt a gesztust, amellyel egész sor exisztenciát tehetnek tönkre. Vannak operaházi tagok, akik egyáltalán nem szoktak szerepelni, csak felveszik a fizetésüket. Ezért a rendszerért az Opera igazgatósága és a kultuszminiszter felelős. Ma, amikor a helyzet idáig fejlődött, feltétlenül immorális dolog, hogy minden előzetes figyelmeztetés nélkül bocsássák el azokat, akik protekció útján jutottak az Operához. A szerződést nem lehet csak úgy márólholnapra felbontani, s a bíróság a megindítandó perekben a tagoknak fog igazat adni. Vegyük tudomásul, hogy az Opera egyik pillére a kultúrának. Kuna P. András: Be kell zárni az Operaházat! Nekem nem kell! (Zaj.) Pakots József: A Kamaraszínháznál is baj van. Kitűnő magyar írók darabjai helyett kabaré-darabokat adnak elő, ilyenformán ez a színház állami kezelésben felesleges. Baj az is, hogy a Városi Színházat az igazgató és a társulat tudta nélkül adták bérbe. Mi lesz akkor, ha az új igazgató később nem tud megfelelni az anyagi követelményeknek? Senkit sem szabad elbocsátani. Tessék bárhonnan pénzt szerezni. Tessék leszállni a miniszteri autókból, hogy több pénz jusson az Operának. Nem veszem tudomásul a miniszter válaszát. Maday Gyula: Inkább az autón érkező közönség fizessen többet! (Zaj.) Klebelsberg Kunó gróf kultuszminiszter újból felszólalt s kijelentette, hogy a létszámredukciót a kiváló művészek kímélésével és elsősorban a harmadrangú tagok soraiból fogják végrehajtani, szükség esetén pedig nagyobb szubvenciót fognak kérni a pénzügyminisztertől. — Csak egy útt van — folytatta — és ez az, hogy csökkenteni kell a személyzetet, ugyanakkor a helyárakat is le fogják szállítani, így nagyobb jövedelem remélhető. A magánszínházakban is csak azért olyan rossz a konjunkttúra, mert túl magasak a helyárak. A nemzetgyűlés többsége tudomásul vette a kultuszminiszter válaszát. * Gyermekelőadás: A legszebb tündérvilág október 19-én délután A3 órakor a Zeneakadémia kistermében. Babos lívi a magyar Jackie Cooganna élén a legjobb gyermekművészek, sínek, tánc, pompás jelenetek. Jegy csak a Zeneakadémia portásánál kapható. * Beethoven, Strauss és Csajkovszky legnagyobbszerű művei szerepelnek az Unger karnagy vezetése alatt álló Budapesti Hangversenyegyesület okt. 21-iki első bérleti hangversenyén. Bérletek mellett az első előadásra egyes jegyeket is árusít 10—80 ezer koronáig a Scala. * Rubinstein Erna, két világrész ünnepelt hegedűművésze október 18-án adja egyetlen hangversenyét. (Fodor). * Szabó Dezső ma csütörtökön '9 órakor a Zeneakadémiában tartja utolsó előadását Zoláról. Az előadás II-ik részében egybefoglalót ad eddigi előadásairól és egyben búcsút vesz a közönségtől. (Corvin). csütörtöki színházi előadások: M. kir. Operaház: A rózsalovag. (7). — Nemzeti Színház: Az ember tragédiája. (7). — A Nemzeti Színház Kamaraszínháza: Grassalkovics, Becsületszó, Karolina. (8). — Városi Színház: Mályvácska királykisasszony. (7). — Vígszínház: Imádom! (1/a 8). — Renaissance-Színház: Csókoljon meg! (MIS). — Fővárosi Operettszínház: Nótás kapitány. (1/s8). — Király-Színház: Nincs előadás. — Magyar Színház: Johanna. (18). — Belvárosi ••Váz: A nagyhercegnő és a pincér. (V28). — Blaha Lujza-Szinlu: I’uszipajtások, Sziriában, stb. (1 9). — Teréz-körúti Színpad: Nagy Civikie, Salamon Béla. (*29). — Apolló-Szinház: Izé őfelsége, Szeánsz, Fantom, Szaporodás. (8). — Nemzeti Royal Orfeum: Óriási új varieté-műsor. (19). A napagály. (11). 13 IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁS. § Kovács főigazgató pernyertes a törvényszéket)* Kovács Gyulának, a Ferenc József intézet főigazgatójává történt kinevezésekor a „Magyarság“ több ízben támadást intézett Klebelsberg Kunó gróf kultuszminiszter ellen, aki Kovács Gyulának sógora. Ez ügyben a nevezett lap Kovács Gyula aláírásával egy helyreigazító levelet közölt, amelyről Klebelsberg gróf miniszter a nemzetgyűlésen azt a kijelentést tette, hogy Kovács Gyula levelet a Magyarságnak nem küldött. A Magyarság ezek után is fentartotta azt, hogy a levelet Kovács írta és hozzáfűzte, hogy Kovács ■ misztifikálta felettes hatóságát. Az ügyészség Kovács Gyula sérelmére elkövetett két rendbeli becsületsértés sajtóvétsége miatt eljárást indított. Ma tárgyalta a pert a törvényszék Töreky Géza curiai bíró elnökletével. A cikkért a sajtójogi felelősséget Milotay István főszerkesztő vállalta, aki nem maga, de egy munkatársa által íratta meg a cikket, de a sajtójogi felelősséget vállalta. Elmondotta, hogy Kovács főigazgatóvá történt kinevezését törvénybe ütközőnek találta, mert nem volt megfelelő kvalifikációja. Azt pedig, hogy egy kimondottan katolikus intézmény élére református főigazgatót állítottak, helytelennek tartja. A kérdéses Kovács-féle levél, amit a lapban közöltek, ő hozzájuk postán érkezett, napokig nem jött arra cáfolat, tehát teljes jóhiszeműséggel állíthatta, hogy a levél Kovácstól származik. Kihallgatták a sértett Kovács Gyulát, aki határozottan kijelentette, hogy ő nem írt levelet a nevezett laphoz. Miután pedig a cikk őt úgy tüntette fel, mint, aki tudatosan misztifikálta felettes hatóságát, ezért szigorú ítéletet kér. Elmodotta, hogy ellene az ügyből kifolyólag fegyelmi eljárás is volt folyamatban, amely őt teljesen igazolta. A bíróság a felek kívánságára hites írásszakértő által megvizsgáltatta a levelet és a szakértő megállapította, hogy a levél nem Kovács Gyula dr. kezétől származik. A törvényszék Dolovschiák dr. ügyészségi alelnök és Kéler dr. ügyvéd vádbeszéde után Milotayt, a becsületvédelmi törvény alapján, két rendbeli sajtóvétségért hárommillió korona pénzbüntetésre ítélte. Az ügyész és a védő fellebbezett. § A legújabb bajor kiadatási ügy. A müncheni bíróság megkereste a budapesti bíróságot, hogy Braun Ottó bajort, volt német hadnagyot, nemzetvédelmi osztagparancsnokot, aki egy, őt fegyverrejtegetésért feljelentő fiatal leány felakasztott és egy kommunista pincért is megölt és aki Budapestre menekült, szolgáltassa ki. Bratm azzal védekezett, hogy ő vele szemben kétrendbeli gyilkosságért Németországban az eljárást lefolyatták és megy