Az Ujság, 1925. január (22. évfolyam, 1-25. szám)
1925-01-08 / 5. szám
......-----A KÖZGAZDASÁG A bankok ma vették fel az állampénztártól a népszövetségi kölcsöncímleteket. A tőzsdetanács a napokban határoz a tőzsdei bevezetés dolgában. A népszövetségi kölcsön átvételére alakult szindikátus elszámolási munkája — mint már megírtuk — befejeződött. Csak a népszövetségi kölcsöncímletek kézbesítésének munkája volt hátra. Amint értesülünk, a bankok ma vették fel a központi állampénztárnál az őket megillető paketteket és néhány napon belül megtörténik az iparvállalatok részére is a címletek kiadása. A pénzügyminisztérium egyidejűleg megtette a szükséges intézkedéseket a címletek tőzsdei bevezetése ügyében és úgy halljuk, hogy a tőzsdetanács legközelebbi ülésén hoz a bevezetésre vonatkozó formaszerű határozatot, mert érdemleges állásfoglalásról ebben az ügyben nem lehet szó. Pénzügyi és gazdasági körökben nagy érdeklődéssel néznek a bevezetés és az árfolyamkialakulás elé annál is inkább, mert a londoni címletek 97-es árfolyamot értek el a 88-as kibocsátási árfolyammal szemben, ami körülbelül 10 százalékos árfolyamemelkedésnek felel meg. Miután a belföldi címletek is erős kezekben vannak, arra számítanak, hogy a magyar népszövetségi kölcsöncímletek is tőzsdei bevezetésük után követni fogják a külföldi jegyzéseket. Az életbiztosítások valorizálása. A részvényes se nyerészkedjék, ha a biztosított károsodik. E sokat vitatott nagy fontosságú kérdésben új esztendőre megszólalt Teleszky János v. b. t. t., nyugalmazott pénzügyminiszter is. Mélyszántása alapos elgondolású nyilatkozatában megállapítja, hogy az életbiztosítások valorizációjának kérdésével már elkéstünk. Elkéstünk pedig azért,mert könnyebb igazságtalanságot el nem követni, mint a már elkövetett igazságtalanságot jóvátenni.Az igazságtalanság eszerint a pénzérték csökkenéséből állott elő és nem tehető jóvá, vagy csak nagyon nehezen és ismételten igazságtalanság elkövetésével. Nem tudjuk osztani ezt a felfogást. Vagy történt igazságtalanság akármilyen címen és bármely okból, vagy nem. Ha igen, akkor az jóváteendő és ez esetben jobb későn, mint soha. Igazságtalanságok történtek a közgazdaság minden vonalán, de sehol sem annyi és oly nagymérvű, mint az életbiztosítások terén és itt teljesen külön bírálandó el minden megtörtént igazságtalanság, mert minden érv, amely a valorizáció ellen felhozható, még általánosságban sem hozható fel az életbiztosítások terén. Az életbiztosítások annak lényege szerint külön bírálandók el, nem vonhatók egy kalap alá másnemű valorizációs kérdéssel, mert az életbiztosításoknál tiszta a helyzet. Ha talán nem is lehet teljes értékű valorizációról beszélni, a részleges valorizáció könnyen keresztülvihető, hanem akarunk igazságtalanságot elkövetni, ami úgyis sokkal könnyebb. Teleszky János élénk színekben varázsolja elénk az életbiztosító intézetek vezetőit, akik kivétel nélkül szánalmasan szívbajosak. Nem is csoda, nem is lehetnek egészségesek, mert az a sok-sok keserűség, amivel telitve vannak, amikor szegény özvegyeknek vagy árváknak utalványozzák ki a biztosítási összegeket— egy-egy cipőre, vagy talán villamosjegyre valót —, okvetlenül beteggé teszi őket, különösen, ha a részvények árfolyamát is látják. Mert a naivlelkű, könnyen hivő emberek úgy vélik, hogy ha a részvényes nem károsodott, talán nekik is elkelne egy kis valorizáció. A biztosító intézetek vezetőségének legelső kötelessége a biztosítottak érdekeit szem előtt tartani és csak másodsorban szabad a részvényesekre gondolni. A biztosító intézetek eminens érdeke, hogy a biztosítottak érdekei minden körülmények között megóvassanak, mert a biztosított felek százezrei adják meg a lehetőségét annak, hogy a részvényes is megtalálja a számítását. És ennek éppen az ellenkezőjét látjuk. Az államhatalom bölcs előrelátással arra kötelezte az életbiztosító társaságokat, hogy nem az ő tulajdonát képező díjtartalékokat előírt módon kezeljék, előírt, meghatározott formában gyümölcsöztessék. A zálogkölcsönök, a hadikölcsönök, pupilláris értékpapírok nem bizonyultak rossz befektetésnek. A jelzálogkölcsönöket visszafizették ugyan az adósok, de ezen összegek a biztosító társaságok részére olyan kamatjövedelmet jelentettek és jelentenek még ma is, ami többszörösen felülmúlja azon kamattételt, amely az életdíjtáblázatok kiszámításánál alapul szolgál. A hadikölcsönök pedig a névérték tíz-tizenkét százalékát érték el. Pusztán ezen egy tétel képesítené a biztosítótársaságokat arra, hogy legalább tíz-tizenkétszeres pénzt fizessenek. Nem akarunk azon közismert tényre rámutatni, amit Teleszky János is elismert, hogy a biztosítótársaságok háború előtti vagyonának legnagyobb része az életbiztosítási díjtartalék volt és ezen díjtartalékból vásároltak ingatlanokat (amelyek valorizálódtak) és vettek részt más biztosítóvállalatok megalapításában, ami által a díjtartalék megőrizte stabilitását. Ez vonatkozik a háború előtti díjtartalékra. az újabban kötött életbiztosításoknál a felek szabadulni akartak a magyar koronától — Teleszky János szerint — és azért kötöttek életbiztosítást, hogy úgy konzerválják tőkeiket és ezen spekulációért nem jár valorizáció. Nagyon kedves dolog ez, mert tegyük csak fel, hogy például Teleszky kegyelmes úr saját intézete, az Első Magyar, legutóbbi tőkemelésénél a részvényes befizetett 250.000 koronát egy részvényért (ugye, ezt nem azért fizette be, mert szabadulni akart a magyar koronától?) és kap mai nap ugyanilyen részvényért 9—10 milliót, míg az a szerencsétlen flótás, aki hátramaradt családjáról akart gondoskodni, vagy magának öregségére egy kis tőkét szerezni, kap ugyanakkora összeget, mint amennyi kötvényében fel van tüntetve. A részvényes, aki nem biztosított fél, hanem a pénzt csak egyszerűen egy vállalatba adta, ami lehet jó és lehet rossz, az keres — ha számszerűleg is — azon a pénzen, amit a biztosított fél fizet be. A biztositársaság vagyona, az üzlet tőkéje a biztosított pénze. Mit jelent tehát a részvényesek javára történő árfolyamemelkedés? Azt, hogy az intézet vagyonában gyarapodott, erőben, súlyban növekedett. De ez a vagyon a társaságé, a biztosított feleké, akiket kár nem érhet. A biztosított felet a törvény védi, a részvényes üzletet akar csinálni és minden üzletnél van rizikó, amit viselni kell, de nyerni nem szabad akkor, ha a biztosított pénze elveszett. Vagy megéri a biztosítótársaság részvénye azt az árat, amelyet az árfolyamjegyző lap mutat és kap 40—50 százalékos pénzt, vagy nem; — ha igen, akkor a biztosított félnek sem szabad károsodnia, neki is legalább 40— 50 százalékos pénzt kell kapnia. Ez az elkövetett igazságtalanság jóvátétele. Ez az etikai igazság! •AZ ÚJSÁG* CSÜTÖRTÖK, 1925 JANUÁR 8 Az új vámok életbelépése óta huszonöt százalékkal szállították le áraikat a hazai textilgyárak. A legutóbbi időben ismételten hangoztatják, hogy a mai drágaságnak legfőbb oka az új vámokban rejlik, amelyeknek védelme alatt a belföldi gyárak kíméletlen árpolitikát folytatnak. A gyáripar köréből ezzel szemben a következő információt kaptuk: — Az új vámtarifa állítólagos drágító hatásáról elterjedt hírekkel és valótlan adatokkal igazán nem érdemes vitatkozni. Tény az, hogy például a hazai pamutszövő- és kikészítő(nyomó-, festő-, fehérítő-) gyárak, melyek a fogyasztás részére a textiláruk zömét szolgáltatják, az új vámok életbeléptetése óta a gyári eladási árakat fokozatosan 20-25%-kal mérsékelték. Igaz, hogy ennek az árleszállításnak a hatásait a fogyasztóközönség eddig úgyszólván alig érzi, de erről a gyárak nem tehetnek.— A drágaságot nem a vámok idézik elő, hanem főképen az, hogy az erkölcstelen, de könynyű kereseti lehetőségek megszűntek és a legtöbb embernek valóban nincs olyan jövedelme, amennyiből megélhetne. Minden komoly helyen tudják, hogy mindez az ország mai szomorú gazdasági helyzetével függ össze és így semmi értelme nincs annak a feltevésnek, amely minden haj ódiumát az iparvédelemre próbálja hárítani. Ez a demagógia aligha lehet veszélyes: először is túlságosan világos, hogy honnan fúj a szél, másodszor pedig a leghangosabban puffogó szólamok is, ha belül üresek, előbb-utóbb önmagukban omlanak össze, sikerre csak akkor számíthatnak, ha — ami a jelen esetben ki van zárva — sikerülne valamely mértékadó tényezőt is megtéveszteniük. — Éppen mert a drágaság és az ország anyagi leromlása együttjáró fogalmak, ismételten rá kell mutatni arra, hogy a háború utáni összeomlás óta az általános visszafejlődés vagy stagnáció közepette egyedül az isxír termelés tudott Magyarországon újat alkotni, új erőforrásokat megnyitni és éppen azokkal az eredményekkel, melyeket e téren produkálni tudtunk, sikerült a minden más vonatkozásban kapott sebeket legalább némileg enyhíteni. Mennyivel nagyobb volna még a „drágaság", ha a már megszűnt kereseti lehetőségeken felül még ipari termelésünk is visszafejlődnék és a fogyasztó, aki elvégre is nem önmagából és nem a levegőből, hanem utolsó sorban éppen a termelésből él, még ezt a hátvédjét is elveszíteni? Ha egyesek jónak látják minden áron letörni azt az egyetlen gazdasági erőnket, amely a trianoni béke óta fejlődésre volt képes és némely területen, mint például a textiliparban, egyszerűen szédületes eredményeket produkált, ez az ő lelkiismeretük dolga. Mi azonban sokkal jobban bízunk az ország egészséges életösztönében, semhogy lehetségesnek tartanék, hogy mi magyar közélet nagy betegsége, a hozzánemértés lesz úrrá a gazdasági kérdések kérlelhetetlen realitásain is és hogy hamis szemfényvesztéssel lehessen befolyásolni az iparfejlesztés problé 1 Este Zürichben: Budapest 0.0070.75 Berlin 122.25 Bécs 0.01172.30 Newyork 513.45 London 24.46 Paris 27.15B.30 Prága 15.50 Belgrád 8.35 Szófia 3.73 Bukarest 2.65 Magyar Nemzeti Bank hivatalos árfolyamai Január 7-én: Amszterdam 20400—28550 Hollandi forint 291110—28350 Belgrád 1165—1171 Dinár 1145—1163 Bukarest 373—375 Lei 373—375 Brüsszel 3587—3615 Belga frank 3567—3595 Kopenhága 12800—12870 Dán korona 12600—12730 Krisztiánig 11000—11050 Norvég korona: 10800—10960 London 345600—347000 Angol font 344000—347000 Milano 3057—3073 Líra 3037—3087 Newyork 72440—72820 Dollár 71990—72570 Paris, francia frank 3904—3924 Prága 2182—2194 Cseh korona 2162—2182 Szófia 524—526 Léva 519—526 Stockholm 18500—10608 Svéd korona 19250—19400 Zürich 14110—14180 Svájci frank 14010—14150 Bécs 10185—10235 Osztrák korona 10135—102315 Berlin 17225—17315 Márka 17025—17175 máját, amely már nem is probléma többé, hanem a mai szomorú Magyarországon az egyetlen örvendetes és reményteljes megvalósulás. A Rima dollárkölcsöne. Az első nagyarányú dollár kötvény-kölcsön. A Rima rendkívüli közgyűlést hív össze. A szanálás céljaira felvett államkölcsönnel kapcsolatban irányadó gazdasági köreink megállapították, hogy erőteljesebb lendületre csak akkor számíthatunk, ha sikerül a magángazdaság részére is megfelelő kölcsönt biztosítani. Ez a megállapítás kétségtelenül helyesnek bizonyult az állami költségvetés összeállításánál, amikor kitűnt, hogy beruházási célokra csak egész jelentéktelen összegeket fordíthat az állam s így aztán az ipar kizárólag a saját erejére maradt utalva. Természetes, hogy pénzintézeteink és iparvállalataink már hosszú idő óta igyekeztek külföldi összeköttetéseiket kihasználni vagy ilyeneket teremteni, hogy külföldi kölcsön útján kellő forgótőkéhez jussanak, de — mint arról többször meg is emlékeztünk — rendszerint csak rövid lejáratú hiteleket lehetett szerezni. Ma aztán pénzügyi körökben az a hír terjedt el, hogy a Rimamurányi Vasműnek sikerült nagyszabású kölcsönkötvény kibocsátására nézve előzetes megállapodást kötnie. A hír könnyen érthetőleg igen nagy feltűnést keltett s irányadó pénzügyi körökben az a vélemény, hogy ha a társaságnak sikerül e kölcsönügyletet véglegesen lekötnie, valósággal úttörő munkát végez, mert a magyar közgazdaság részére lehetővé tesz hasonló tranzakciókat. A hírt egyébként megerősítették és a Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű rt. igazgatósága folyó évi január hó 17-ére rendkívüli közgyűlést kolt egybe, amelyben felhatalmazást kér hárommillió dollárig terjedhető kötvénykölcsön kibocsátására és ezzel kapcsolatban az alaptőkének 100.000 darab új részvénynyel való felemelésére. Értesülésünk szerint az ügy ma akként áll, hogy a Rima igazgatósága tárgyalásokat folytat newyorki bankcégekkel egy 21.3 millió dollárra rugó kötvénykölcsön felvétele tárgyában, melynek feltételei a mai viszonyok között kedvezőknek tekinthetők. A kölcsön 30 év alatt volna törlesztendő és elsőhelyű bekebelezéssel biztosíttatnék. A Rimamurányi ezáltal abba a helyzetbe jutna, hogy megvalósíthatja folyamatban lévő széleskörű beruházási programmját, melynek célja az, hogy üzemeit a modern kohászati technika vívmányainak megfelelő színvonalon tartsa fenn s igy versenyképessé emelkedvén, a jövő új feladataira megfelelően felkészüljön. A társaság üzemi tőkéje is a megfelelő mértékre fog emelkedni s a vállalat eléri teljes pénzügyi konszolidációját. A kötvényeket átvevő amerikai bankcsoport ezen művelettel kapcsolatban kedvező árfolyamon 100.000 darab részvényt is fix át akar venni azzal a szándékkal, hogy azok számára Amerikában piacot teremtsen. Kívánatos volna, ha a tárgyalások kedvező eredményre vezetnének, mert a tranzakció véglegesítése a magyar ipar tőkeszükségletének kielégítése tekintetében új utat nyitna meg. Kiemelkedőnek tartjuk, hogy ez volna az első hosszúlejáratú kötvénykölcsön, mely Amerikában középeurópai ipari célokra elhelyezést találna. Örvendetes tény, hogy elsőrendű értékpapírjaink iránt Amerikában érdeklődés mutatkozik s azok részére új piac teremthető. A tárgyalások már annyira előrehaladtak, hogy szükségessé vált a rendkívüli közgyűlés összehívása. Az értéktőzsdei üzlet ma meglepően kedvező hangulatban folyt le, aminek magyarázata abban rejlik, hogy a velünk kapcsolatban lévő külföldi tőzsdéken s különösen pedig Berlinben igen szilárd az irányzat. Ez az erőteljes lendület Bécsben még nem vont maga után jelentékenyebb javulást és így arbitrázs-részvényeinknél szintén csak mérsékeltebb emelkedés konstatálható. Leginkább Osztrák Hitel és Rima iránt mutatkozott érdeklődés, utóbbi iránt azért, mert már a tőzsdén híre terjedt a társaság nagyszabású tranzakciójának. Ugyancsak híre járt a tőzsdén apak is, hogy a Felton-részvényeket 200 aranykoronára fogják átváltoztatni, ami némi érdeklődést keltett. Az utótőzsde irányzata csak tartott maradt s csekély forgalom mellett a következő árak fordultak elő: Angol-Magyar 40, Földhitelbank 260, Hazai 139,Ifi, Magyar Hitel 514 pénz, Ingatlan 230—235, Leszámítoló Bank 70, Osztrák Hitel 185—186, Kereskedelmi Bank 1205-1210, Általános Bank 15. — Általános Takarék 125, Pesti Hasai 3405. — Első Magyar Biztosító 9000, Fonetere’126, Jég 110. — Borsod-misolci 220, Concordia 44—43, Első Budapesti Gőz 143—144, Hungária 120, Pesti Viktória 282. — Bepesini 1300, Szászvári 320-325, Kohó 130—433, Magnezit 2250— 2275, Általános Kőszén 3480, Salgó 570—575, Urikányi 1005 —1010. — Athenaeum 95—98, Franklin 85, Pallas 88. — Fegyver 110, Ganz-Danubius 3700, Ganz-Vilamos 1611, Kistarcsai 58.5—50, Láng 140, Magyar Acél 215, Rimamurányi 159—160, Schlick 56.5. Lámpa 156. — Gottmann 840, Hazai Fa 100, Ofa 560, Rézbányai 92, Szlavónia 71—75, Nasici 2250, Zabolai 36. — BÚR 159, Nova 173, Tröszt 171. — Magyar Cukor 2330, Georgia 411—413, Mezőhegyes 1194- -* Czinner 36. — Izzó 060, Auer 1195. — Részvénysor 390— 395, Krausz Szesz Kft. — Gyapjúmosó 48—49, Karton 103. — Danica 100—191, Spódium 130, Hungária Műtrágya 140, Szikra 48, Flóra 78. — Bóni 87—88, Brassói 397, Német Mezőgazdasági 136—132, Vasútforgalmi 245—250, Telefon 130. Az utótőzsde zárlata után némileg javult a hangulat, amit a következő néhány tájékoztató ár is jelez: Georgia 412—413, Kereskedelmi Bank 1210, Kistarcsai 59—595, Ganz-Danibius 3695—3705, Magyar Hitel 517.5 pénz, Osztrák Hitel 190—191, Rimamurányi 159—161, Salgó 575. Délután újból teljes tartózkodásérvényesült s jelentéktelen forgalom mellett nem történt változás. A pénzpiacon igen nagyarányú volt a pénzkínálat, amint azt már előre jeleztük. Ezzel szemben kereslet alig volt. A hivatalos jegyzést háromnyolcad—ötnyolcad százalékban állapították meg. A nemesfémek piacán az arany irányzata némileg javult, s húszkoronás aranyért 310—322.000 koronát fizettek. Az ezüst egykoronás 6—6300, az ezüstforintos pedig 16—16.500 korona volt. Bécsi értéktőzsde. Január 7. Az értéktőzsde szilárd alaphangulattal nyílt. A lassú áremelkedés egész a zárlatig tartott Záróárfolyamok: Magyar Hitel 508, Osztrák Hitel 182, Pesti Magyar Kereskedelmi Bank 1185, Magyar Leszámítoló 67, Adria 1060, Árlamvasut 464, Délivasut 59.5, Klotild 36.5, Spódium 136, Kóburg 48.5, Rima 152.1, Gutmann 875, Hazai Fa 95, Szlavónia 70, Esztergom-szászvári 325, Kohó 428, Salgó 556, Általános Kőszén 3390, Urikányi 960, Magyar Hofherr 131, Horvát Cukor 804, Magyar Cukor 2485, Magyar Vasútforgalmi 240, Berlin és prágai tőzsde. Az Újság bécsi szerkesztősége jelenti telefonon, Berlinből jelentik. Az az említésreméltó ellenállás, melyet a tőzsde legutóbb a francia-német gazdasági tárgyalások kritikus helyzetének hírével szemben tanúsított, ma is megnyilvánult, sőt fokozottabb mértékben, mint eddig. De a magas árfolyamok nem bírták magukat mindvégig tartani. Szilárdak voltak a textil- és kőolajértékek. Az ipari piaccal ellentétben a járadékpiac rossz volt. Hadikölcsön 877-re esett vissza. Prágából jelentik: Az egynapos megszakítás után a tőzsde ismét barátságos volt Az árfolyamok legnagyobb része annyira emelkedett, hogy még a bécsi paritást is felülmúlta, úgy hogy később a bécsi árfolyamok nivelláló hatására kissé gyengültek. Az üzlet nyugodt menetű volt, nagyobb kötések nélkül. A magántisztviselők követelései a magánalkalmazotti törvénytervezetben. A kereskedelemügyi miniszter — amint ismeretes — az érdekelteknek hozzászólás végett megküldötte a magánalkalmaazotti törvénytervezetet. A Magyarországi Magántisztviselők Országos Egyesülete a tervezetre vonatkozó észrevételeit most terjesztette fel a kereskedelemügyi miniszterhez. A felterjesztésben a magántisztviselők elsősorban azt kérik, hogy a törvény hatálya terjedjen ki a bányaaltisztekre is. A betegség esetére való fizetés szabályozását úgy kérik, hogy az önhibáján kívül megbetegedett tisztviselőnek 8 hell, ha a szolgálati viszony legalább 5 éve, 10 heti illetményt, ha az 10 éve, 12 heti illetményt, ha az 15 éve, 14 heti, ha az 20 éve, végül 16 heti illetményt állapítsanak meg, ha a tisztviselő 23 éve van alkalmazva. A szabadságidő rendezését — a tervezettel szemben — úgy kívánják, hogy hat hónapi szolgálat után évenként 2 heti, öt évi szolgálat után 3, 1íz évi szolgálat után 4, 25 évi szolgálat után 5 heti szabadság járjon. A próbaidő egy hónapnál hosszabb nem lehet. A felmondási időre vonatkozó szakasz módosítását úgy kérik, hogy ha a szolgálati viszony nem tart még elry éve, a felmondás három hónap, egy évi szolgálat után hat hónap. A fontosabb teendővel megbízott alkalmazottaknál, ha a szolgálati viszony nem tart még egy éve, a felmondási idő hat hónap, egy évi szolgálat után kilenc hónap legyen. A végkielégítés szakaszánál mondják ki, hogyha a szolgálati viszony szakadatlanul vagy a tervezetben megengedett megszakítással legalább 3 évig tartott, úgy az alkalmazottnak a szolgálati viszony felbontásakor végkielégítés jár. Ezen végkielégítés mérve az utolsó havi összilletmény kétszerese, 10 év után négyszerese 15 év után hatszorosa, 20 év után kilencszerese, 25 év után tizenkétszerese, 30 év után hiszenötszöröse, 35 év után tizennyolcszorosa. Végül a magántisztviselők előterjesztésükben kérik a létminimum, a munkaidő és a béregyeztetés törvényes szabályozását is. A bécsi valutapiac árfolyamai: Az Újság bécsi szerkesztőségének telefonlezesítése. Magyar korona 9830 Dollár 70660 Svájci frank 13720 Cseh korona 2130