Az Ujság, 1925. január (22. évfolyam, 1-25. szám)

1925-01-08 / 5. szám

......-----A KÖZGAZDASÁG A bankok ma vették fel az állampénztártól a népszövetségi kölcsöncímleteket. A tőzsdetanács a napokban határoz a tőzsdei bevezetés dolgában. A népszövetségi kölcsön átvételére alakult szindikátus elszámolási munkája — mint már megírtuk — befejeződött. Csak a népszövet­ségi kölcsöncímletek kézbesítésének munkája volt hátra. Amint értesülünk, a bankok ma vették fel a központi állampénztárnál az őket megillető paketteket és néhány napon belül megtörténik az iparvállalatok részére is a cím­letek kiadása. A pénzügyminisztérium egyidejűleg megtette a szükséges intézkedéseket a címletek tőzs­dei bevezetése ügyében és úgy halljuk, hogy a tőzsdetanács legközelebbi ülésén hoz a be­vezetésre vonatkozó formaszerű határozatot, mert érdemleges állásfoglalásról ebben az ügy­ben nem lehet szó. Pénzügyi és gazdasági körökben nagy ér­deklődéssel néznek a bevezetés és az árfolyam­kialakulás elé annál is inkább, mert a lon­doni címletek 97-es árfolyamot értek el a 88-as kibocsátási árfolyammal szemben, ami körülbelül 10 százalékos árfolyamemelkedés­nek felel meg. Miután a belföldi címletek is erős kezek­ben vannak, arra számítanak, hogy a magyar népszövetségi kölcsöncímletek is tőzsdei beve­zetésük után követni fogják a külföldi jegy­zéseket. Az életbiztosítások valorizálása. A ré­szvényes se nyerészkedjék, ha a biz­to­sított károsodik. E sokat vitatott nagy fontosságú kérdésben új esztendőre megszólalt Teleszky János v. b. t. t., nyugalmazott pénzügyminiszter is. Mély­szántása alapos elgondolású nyilatkozatában megállapítja, hogy az életbiztosítások valori­zációjának kérdésével már elkéstünk. Elkés­tünk pedig azért,­­mert könnyebb igazság­­talanságot el nem követni, mint a már elkö­vetett igazságtalanságot jóvátenni.A­­z igaz­ságtalanság eszerint a pénzérték csökkenésé­ből állott elő és nem tehető jóvá, vagy csak nagyon nehezen és ismételten igazságtalan­ság elkövetésével. Nem tudjuk osztani ezt a felfogást. Vagy történt igazságtalanság akár­milyen címen és bármely okból, vagy nem. Ha igen, akkor az jóváteendő és ez esetben jobb későn, mint soha. Igazságtalanságok történtek a közgazdaság minden vonalán, de sehol sem annyi és oly nagymérvű, mint az életbiztosítások terén és itt teljesen külön bírálandó el minden meg­történt igazságtalanság, mert minden érv, amely a valorizáció ellen felhozható, még általánosságban sem hozható fel az életbizto­sítások terén. Az életbiztosítások annak lé­nyege szerint külön bírálandók el, nem von­hatók egy kalap alá másnemű valorizációs kérdéssel, mert az életbiztosításoknál tiszta a helyzet. Ha talán nem is lehet teljes értékű valorizációról beszélni, a részleges valorizáció könnyen keresztülvihető, ha­­nem akarunk igazságtalanságot elkövetni­, ami úgyis sok­kal könnyebb. Teleszky János élénk színekben varázsolja elénk az életbiztosító intézetek vezetőit, akik kivétel nélkül szánalmasan szívbajosak. Nem is csoda, nem is lehetnek egészségesek, mert az a sok-sok keserűség, amivel telitve van­nak, amikor szegény özvegyeknek vagy ár­váknak utalványozzák ki a biztosítási össze­geket—­ egy-egy cipőre, vagy talán villamos­jegyre valót —, okvetlenül beteggé teszi őket, különösen, ha a részvények árfolyamát is lát­ják. Mert a naivlelkű, könnyen hivő emberek úgy vélik, hogy ha a részvényes nem károso­dott, talán nekik is elkelne egy kis valori­záció. A biztosító intézetek vezetőségének legelső kötelessége a biztosítottak érdekeit szem előtt tartani és csak másodsorban szabad a rész­vényesekre gondolni. A biztosító intézetek eminens érdeke, hogy a biztosítottak érdekei minden körülmények között megóvassanak, mert a biztosított felek százezrei adják meg a lehetőségét annak, hogy a részvényes is megtalálja a számítását. És ennek éppen az ellenkezőjét látjuk. Az államhatalom bölcs­ előrelátással arra kötelezte az életbiztosító társaságokat, hogy nem az ő tulajdonát ké­pező díjtartalékokat előírt módon kezeljék, előírt, meghatározott formában gyümölcsöz­­tessék. A zálogkölcsönök, a hadikölcsönök, pupilláris értékpapírok nem bizonyultak rossz befektetésnek. A jelzálogkölcsönöket vissza­fizették ugyan az adósok, de ezen összegek a biztosító társaságok részére olyan kamatjöve­delmet jelentettek és jelentenek még ma is, ami többszörösen felülmúlja azon kamat­tételt, amely az é­letdíjtáblázatok kiszámításá­nál alapul szolgál. A hadikölcsönök pedig a névérték tíz-tizenkét százalékát érték el. Pusz­tán ezen egy tétel képesítené a biztosítótársa­ságokat arra, hogy legalább tíz-tizenkétszeres pénzt fizessenek. Nem akarunk azon közismert tényre rá­mutatni, amit Teleszky János is elismert, hogy a biztosítótársaságok háború előtti vagyo­nának legnagyobb része az életbiztosítási díj­tartalék volt és ezen díjtartalékból vásároltak ingatlanokat (amelyek valorizálódtak) és vet­tek részt más biztosítóvállalatok megalapítá­sában, ami által a díjtartalék megőrizte sta­bilitását. Ez vonatkozik a háború előtti díj­tartalékra. az újabban kötött életbiztosításoknál a fe­lek szabadulni akartak a magyar koronától — Teleszky János szerint — és azért kötöttek életbiztosítást, hogy úgy konzerválják tőkei­ket és ezen spekulációért nem jár valorizáció. Nagyon kedves dolog ez, mert tegyük csak fel, hogy például Teleszky kegyelmes úr saját in­tézete, az Első Magyar, legutóbbi tőkemelé­sénél a részvényes befizetett 250.000 koronát egy részvényért (ugy­e, ezt nem azért fizette be, mert szabadulni akart a magyar koroná­tól?) és kap mai nap ugyanilyen részvényért 9—10 milliót, míg az a szerencsétlen flótás, aki hátramaradt családjáról akart gondos­kodni, vagy magának öregségére egy kis tőkét szerezni, kap ugyanakkora összeget, mint amennyi kötvényében fel van tüntetve. A rész­vényes, aki nem biztosított fél, hanem a pénzt csak egyszerűen egy vállalatba adta, ami le­het jó és lehet rossz, az keres — ha szám­szerűleg is — azon a pénzen, amit a biztosí­tott fél fizet be. A biztositársaság vagyona, az üzlet tőkéje a biztosított pénze. Mit jelent tehát a részvényesek javára történő árfolyam­­emelkedés? Azt, hogy az intézet vagyonában gyarapodott, erőben, súlyban növekedett. De ez a vagyon a társaságé, a biztosított feleké, akiket kár nem érhet. A biztosított felet a törvény védi, a részvé­nyes üzletet akar csinálni és minden üzletnél van rizikó, amit viselni kell, de nyerni nem szabad akkor, ha a biztosított pénze elveszett. Vagy megéri a biztosítótársaság részvénye azt az árat, amelyet az árfolyamjegyző lap mu­tat és kap 40—50 százalékos pénzt, vagy nem; — ha igen, akkor a biztosított félnek sem szabad károsodnia, neki is legalább 40— 50 százalékos pénzt kell kapnia. Ez az elkö­vetett igazságtalanság jóvátétele. Ez az etikai igazság! •AZ ÚJSÁG* CSÜTÖRTÖK, 1925 JANUÁR 8 Az új vámok életbelépése óta huszonöt százalékkal szállították le áraikat a hazai textilgyárak. A legutóbbi időben ismételten hangoztatják, hogy a mai drágaságnak legfőbb oka az új vá­mokban rejlik, amelyeknek védelme alatt a bel­földi gyárak kíméletlen árpolitikát folytatnak. A gyáripar köréből ezzel szemben a következő információt kaptuk: — Az új vámtarifa állítólagos drágító hatá­sáról elterjedt hírekkel és valótlan adatokkal igazán nem érdemes vitatkozni. Tény az, hogy például a hazai pamutszövő- és kikészítő­­(nyomó-, festő-, fehérítő-) gyárak, melyek a fo­gyasztás részére a textiláruk zömét szolgáltatják, az új vámok életbeléptetése óta a gyári eladási árakat fokozatosan 20-25%-kal mérsékelték. Igaz, hogy ennek az árleszállításnak a hatásait a fogyasztóközönség eddig úgyszólván alig érzi, de erről a gyárak nem tehetnek.­­— A drágaságot nem a vámok idézik elő, hanem fő­képen az, hogy az erkölcstelen, de köny­­nyű kereseti lehetőségek megszűntek és a leg­több embernek valóban nincs olyan jövedelme, amennyiből megélhetne. Minden komoly helyen tudják, hogy mindez az ország mai szomorú gaz­dasági helyzetével függ össze és így semmi ér­telme nincs annak a feltevésnek, amely minden haj ódiumát az iparvédelemre próbálja hárítani. Ez a demagógia aligha lehet veszélyes: először is túlságosan világos, hogy honnan fúj a szél, másodszor pedig a leghangosabban puffogó szó­lamok is, ha belül üresek, előbb-utóbb önmaguk­ban omlanak össze, sikerre csak akkor számít­hatnak, ha — ami a jelen esetben ki van zárva — sikerülne valamely mértékadó tényezőt is megtéveszteniük. — Éppen mert a drágaság és az ország anyagi leromlása együttjáró fogalmak, ismételten rá kell mutatni arra, hogy a háború utáni összeomlás óta az általános visszafejlődés vagy stagnáció kö­zepette egyedül az isxír­ termelés tudott Magyar­­országon újat alkotni, új erőforrásokat megnyitni és éppen azokkal az eredményekkel, melyeket e téren produkálni tudtunk, sikerült a minden más vonatkozásban kapott sebeket legalább némileg enyhíteni. Mennyivel nagyobb volna még a „drá­gaság", ha a már megszűnt kereseti lehetősége­ken felül még ipari termelésünk is visszafejlőd­nék és a fogyasztó, aki elvégre is nem önmagá­ból és nem a levegőből, hanem utolsó sorban éppen a termelésből él, még ezt a hátvédjét is el­veszíteni­? Ha egyesek jónak látják minden áron letörni azt az egyetlen gazdasági erőnket, amely a trianoni béke óta fejlődésre volt képes és né­mely területen, mint például a textiliparban, egyszerűen szédületes eredményeket produkált, ez az ő lelkiismeretük dolga. Mi azonban sokkal jobban bízunk az ország egészséges életösztöné­­ben, semhogy lehetségesnek tartanék, hogy mi magyar közélet nagy betegsége, a hozzánem­­értés lesz úrrá a gazdasági kérdések kérlelhetet­len realitásain is és hogy hamis szemfényvesztés­sel lehessen befolyásolni az iparfejlesztés problé­ ­­1 Este Zürichben: Budapest 0.0070.75 Berlin 122.25 Bécs 0.01172.30 Newyork 513.45 London 24.46 Paris 27.15B.30 Prága 15.50 Belgrád 8.35 Szófia 3.73 Bukarest 2.65 Magyar Nemzeti Bank hivatalos árfolyamai Január 7-én: Amszterdam 20400—28550 Hollandi forint 291110—28350 Belgrád 1165—1171 Dinár 1145—1163 Bukarest 373—375 Lei 373—375 Brüsszel 3587—3615 Belga frank 3567—3595 Kopenhága 12800—12870 Dán korona 12600—12730 Krisztiánig 11000—110­50 Norvég korona­: 10800—10960 London 345600—347000 Angol font 344000—347000 Milano 3057—3073 Líra 3037—3087 Newyork 72440—72820 Dollár 71990—72570 Paris, francia frank 3904—3924 Prága 2182—2194 Cseh korona 2162—2182 Szófia 524—526 Léva 519—526 Stockholm 18500—10608 Svéd korona 19250—19400 Zürich 14110—14180 Svájci frank 14010—14150 Bécs 101­85—102­35 Osztrák korona 10135—102315 Berlin 17225—17315 Márka 17025—17175 máját, amely már nem is probléma többé, hanem a mai szomorú Magyarországon az egyetlen ör­vendetes és reményteljes megvalósulás. A Rima dollárkölcsöne. Az első nagyarányú dollár kötvény-kölcsön. A Rima rendkívüli közgyűlést hív össze. A szanálás céljaira felvett államkölcsönnel kapcsolatban irányadó gazdasági köreink megállapították, hogy erőteljesebb lendületre csak akkor számíthatunk, ha sikerül a magán­­gazdaság részére is megfelelő kölcsönt biztosí­tani. Ez a megállapítás kétségtelenül helyes­nek bizonyult az állami költségvetés össze­állításánál, amikor kitűnt, hogy beruházási célokra csak egész jelentéktelen összegeket fordíthat az állam s így aztán az ipar kizáró­lag a saját erejére maradt utalva. Természe­tes, hogy pénzintézeteink és iparvállalataink már hosszú idő óta igyekeztek külföldi össze­köttetéseiket kihasználni vagy ilyeneket te­remteni, hogy külföldi kölcsön útján kellő forgótőkéhez jussanak, de — mint arról több­ször meg is emlékeztünk — rendszerint csak rövid lejáratú hiteleket lehetett szerezni. Ma aztán pénzügyi körökben az a hír ter­jedt el, hogy a Rimamurányi Vasműnek si­került nagyszabású kölcsönkötvény kibocsá­tására nézve előzetes megállapodást kötnie. A hír könnyen érthetőleg igen nagy feltűnést kel­tett s irányadó pénzügyi körökben az a véle­mény, hogy ha a társaságnak sikerül e köl­csönügyletet véglegesen lekötnie, valósággal úttörő munkát végez, mert a magyar közgaz­daság részére lehetővé tesz hasonló tranzak­ciókat. A hírt egyébként megerősítették és a Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű rt. igazgató­sága folyó évi január hó 17-ére rendkívüli közgyűlést k­olt egybe, amelyben felhatalma­zást kér hárommillió dollárig terjedhető köt­vénykölcsön kibocsátására és ezzel kapcsolat­ban az alaptőkének 100.000 darab új részvény­­nyel való felemelésére. Értesülésünk szerint az ügy ma akként áll, hogy a Rima igazgatósága tárgyalásokat foly­tat newyorki bankcégekkel egy 21­.­3 millió dollárra rugó kötvénykölcsön felvétele tár­gyában, melynek feltételei a mai viszonyok között kedvezőknek tekinthetők. A kölcsön 30 év alatt volna törlesztendő és elsőhelyű beke­belezéssel biztosíttatnék. A Rimamurányi ezáltal abba a helyzetbe jutna, hogy megvalósíthatja folyamatban lévő széleskörű beruházási programmját, melynek célja az, hogy üzemeit a modern kohászati technika vívmányainak megfelelő színvonalon tartsa fenn s igy versenyképessé emelkedvén, a jövő új feladataira megfelelően felkészüljön. A társaság üzemi tőkéje is a megfelelő mér­tékre fog emelkedni s a vállalat eléri teljes pénzügyi konszolidációját. A kötvényeket átvevő­­ amerikai bankcso­port ezen művelettel kapcsolatban kedvező ár­folyamon 100.000 darab részvényt is fix át akar venni azzal a szándékkal, hogy azok szá­mára Amerikában piacot teremtsen. Kívánatos volna, ha a tárgyalások kedvező eredményre vezetnének, mert a tranzakció véglegesítése a magyar ipar tőkeszükségleté­nek kielégítése tekintetében új utat nyitna meg. Kiemelkedőnek tartjuk, hogy ez volna az első hosszúlejáratú kötvénykölcsön, mely Ame­rikában középeurópai ipari célokra elhelye­zést találna. Örvendetes tény, hogy elsőrendű érték­papírjaink iránt Amerikában érdeklődés mu­tatkozik s azok részére új piac teremthető. A tárgyalások már annyira előrehaladtak, hogy szükségessé vált a rendkívüli közgyűlés összehívása. Az értéktőzsdei üzlet ma meglepően kedvező hangulatban folyt le, aminek magyarázata ab­ban rejlik, hogy a velünk kapcsolatban lévő külföldi tőzsdéken s különösen pedig Berlinben igen szilárd az irányzat. Ez az erőteljes len­dület Bécsben még nem vont maga után jelen­tékenyebb javulást és így arbitrázs-részvé­nyeinknél szintén csak mérsékeltebb emelkedés konstatálható. Leginkább Osztrák Hitel és Rima iránt mutatkozott érdeklődés, utóbbi iránt azért, mert már a tőzsdén híre terjedt a társaság nagy­szabású tranzakciójának. Ugyancsak híre járt a tőzsdén ap­ak is, hogy a Felton-részvényeket 200 aranykoronára fogják átváltoztatni, ami némi érdeklődést keltett. A­z utótőzsde irányzata csak tartott maradt s csekély forgalom mellett a következő árak fordultak elő: Angol-Magyar 40, Földhitelbank 260, Hazai 139,Ifi, Magyar Hitel 514 pénz, Ingatlan 230—235, Leszámítoló Bank 70, Osztrák Hitel 185—186, Kereskedelmi Bank 1205-1210, Általános Bank 15. — Általános Takarék 125, Pesti Hasai 3405. — Első Magyar Biztosító 9000, Fonetere’126, Jég 110. — Borsod-mis­­olci 220, Concordia 44—43, Első Budapesti Gőz 143—144, Hungária 120, Pesti Viktória 282. — Bepesini 1300, Szászvári 320-325, Kohó 130—433, Magnezit 2250— 2275, Általános Kőszén 3480, Salgó 570—575, Urikányi 1005 —1010. — Athenaeum 95—98, Franklin 85, Pallas 88. — Fegyver 110, Ganz-Danubius 3700, Ganz-Vilamos 161­1, Kis­­tarcsai 58.5—50, Láng 140, Magyar Acél 215, Rim­am­urányi 159—160, Schlick 56.5. Lámpa 156. — Gottmann 840, Hazai Fa 100, Ofa 560, Rézbányai 92, Szlavónia 71—75, Nasici 2250, Zabolai 36. — BÚR 159, Nova 173, Tröszt 171. — Magyar Cukor 2330, Georgia 411—413, Mezőhegyes 1­194- -* Czinner 36. — Izzó 060, Auer 1195. — Részvény­sor 390— 395, Krausz Szesz Kft. — Gyapjúmosó 48—49, Karton 103. — Danica 100—191, Spódium 130, Hungária Műtrágya 140, Szikra 48, Flóra 78. — Bóni 87—88, Brassói 397, Német Mezőgazdasági 136—132, Vasútforgalmi 245—250, Tele­fon 130. Az utótőzsde zárlata után némileg javult a hangulat, amit a következő néhány tájékoztató ár is jelez: Georgia 412—413, Kereskedelmi Bank 1210, Kistarcsai 59—59­5, Ganz-Danibius 3695—3705, Magyar Hitel 517.5 pénz, Osztrák Hitel 190—191, Rimamurányi 159—161, Salgó 575. Délután újból teljes tartózkodás­­érvényesült s jelentéktelen forgalom mellett nem történt változás. A pénzpiacon igen nagyarányú volt a pénzkí­nálat, amint azt már előre jeleztük. Ezzel szem­­ben kereslet alig volt. A h­ivatalos jegyzést há­­romnyolcad—ötnyolcad százalékban állapították­ meg. A nemesfémek piacán az arany irányzata né­mileg javult, s húszkoronás aranyért 310—322.000 koronát fizettek. Az ezüst egykoronás 6—6300, az ezüstforintos pedig 16—16.500 korona volt. Bécsi értéktőzsde. Január 7. Az értéktőzsde szilárd alaphangulattal nyílt. A lassú áremelke­dés egész a zárlatig tartott Záróárfolyamok: Ma­gyar Hitel 508, Osztrák Hitel 182, Pesti Magyar Kereskedelmi Bank 1185, Magyar Leszámítoló 67, Adria 1060, Árlamvasut 464, Délivasut­ 59.5, Klo­­tild 36.5, Spódium 136, Kóburg 48.5, Rima 152.1, Gutmann 875, Hazai Fa 95, Szlavónia 70, Eszter­­gom-szászvári 325, Kohó 428, Salgó 556, Általános Kőszén 3390, Urikányi 960, Magyar Hofherr 131, Horvát Cukor 804, Magyar Cukor 2485, Magyar Vasútforgalmi 240, Berlin­ és prágai tőzsde. Az Újság bécsi szer­kesztősége jelenti telefonon, Berlinből jelentik. Az az említésreméltó ellenállás, melyet a tőzsde legutóbb a francia-német gazdasági tárgyalások kritikus helyzetének hírével szemben tanúsított, ma is megnyilvánult, sőt fokozottabb mértékben, mint eddig. De a magas árfolyamok nem bírták magukat mindvégig tartani. Szilárdak voltak a textil- és kőolajértékek. Az ipari piaccal ellen­tétben a járadékpiac rossz volt. Hadikölcsön 877-re esett vissza. Prágából jelentik: Az egynapos megszakítás után a tőzsde ismét barátságos volt Az árfolya­mok legnagyobb része annyira emelkedett, hogy még a bécsi paritást is felülmúlta, úgy hogy ké­sőbb a bécsi árfolyamok nivelláló hatására kissé gyengültek. Az üzlet nyugodt menetű volt, na­gyobb kötések nélkül. A magántisztviselők követelései a magán­­alkalmazotti törvénytervezetben. A kereskede­lemügyi miniszter — amint ismeretes — az ér­dekelteknek hozzászólás végett megküldötte a magánalkalmaazotti törvénytervezetet. A Magyar­­országi Magántisztviselők Országos Egyesülete a tervezetre vonatkozó észrevételeit most ter­jesztette fel a kereskedelemügyi miniszterhez. A felterjesztésben a magántisztviselők elsősorban azt kérik, hogy a törvény hatálya terjedjen ki a bányaaltisztekre is. A betegség esetére való fizetés szabályozását úgy kérik, hogy az önhibáján kívül megbetege­dett tisztviselőnek 8 hell, ha a szolgálati viszony legalább 5 éve, 10 heti illetményt, ha az 10 éve, 12 heti illetményt, ha az 15 éve, 14 heti, ha az 20 éve, végül 16 heti illetményt állapítsanak meg, ha a tisztviselő 23 éve van alkalmazva. A szabadságidő rendezését —­ a tervezettel szemben — úgy kívánják, hogy hat hónapi szol­gálat után évenként 2 heti, öt évi szolgálat után 3, 1íz évi szolgálat után 4, 25 évi szolgálat után 5 heti szabadság járjon. A próbaidő egy hónapnál hosszabb nem lehet. A felmondási időre vonatkozó szakasz módo­sítását úgy kérik, hogy ha a szolgálati viszony nem tart még elry éve, a felmondás három hó­nap, egy évi szolgálat után hat hónap. A fonto­sabb teendővel megbízott alkalmazottaknál, ha a szolgálati viszony nem tart még egy éve, a fel­mondási idő hat hónap, egy évi szolgálat után kilenc hónap legyen. A végkielégítés szakaszánál mondják ki, hogy­ha a szolgálati viszony szakadatlanul vagy a tervezetben megengedett megszakítással legalább 3 évig tartott, úgy az alkalmazottnak a szolgá­lati viszony felbontásakor végkielégítés jár. Ezen végkielégítés mérve az utolsó havi össz­­illetmény kétszerese, 10 év után négyszerese 15 év után hatszorosa, 20 év után kilencszerese, 25 év után tizenkétszerese, 30 év után hiszenöt­­szöröse, 35 év után tizennyolcszorosa. Végül a magántisztviselők előterjesztésükben kérik a létminimum, a munkaidő és a béregyez­­tetés törvényes szabályozását is. A bécsi valutapiac árfolyamai: Az Újság bécsi szerkesztőségének telefonlezesítése. Magyar korona 9830 Dollár 70660 Svájci frank 13720 Cseh korona 2130

Next