Az Út, 1948. szeptember-december (1. évfolyam, 9-25. szám)

1948-09-05 / 9. szám

1948 SZEPTEMBER 5—11. Beigyaráz és a misszió állásfoglalása a nezaseti és szociális kérdésben Beszélgetés Wilhelm Stamm misszionáriussal, az Aranypart legújabb eseményeiről *— Az Út svájci külön tudósítójától—• A világpolitika eseményei mögött rejlő nagy gyarmati kérdések közül egyik legfontosabb a délafrikai Aranypart problémája. Az elmúlt év augusztusában tudvalevőleg a benszülött fejedelemségek felkeltek a gyarmati uralom ellen. Az egész nép, fiatalok és öregesk, férfiak és nők, az összes törzsek és nyelvek Sakpontban összegyűltek és súlyos összeütközésekre került sor az angol vezetés alatt álló gyarmati katonaság és a néptömeg között. A felkelők követelték, hogy az ország kormányzatát a legrövidebb idő alatt adják át a benszülött vezetőknek. Anglia viszszavonulása Indiából csak ösztönnözte a mozgalom vezetőit. Az országos gyűlés érdekessége, hogy keresztyén tömegistentisztelet-tel kezdődött és azon egy methodista lelkipásztor szolgált. (Az Aranyparton a metho'dista misszió a legerősebb.) Általában a keresztyén misszionárusok — épp úgy mint Indonéziában a holland lelkészek túlnyomó része —, a fennszülöttek szabadságmozgalma mellé állottak. Rövid szabadságra most Svájcba érkezett az Aranypartról Wilhelm Stamm, az ismert misszionárius. Az alábbi rendkívül érdekes nyilatkozatban világította meg az egyház és a misszió magatartását a gyarmati nemzeti és szociális kérdésekben: A fellelés gazdasági alai ] — Mikor az Aranypartról elindultam, az ország nagy nyugtalanságban és izgalomban volt. Takoradi kikötőjében angol hadihajó horgonyzott, egy másik Accra kikötőjében várakozott. Kumaseban és egy csomó más városban ostromállapot volt és az egész vidéken este hattól reggel hatig tilos volt az utcára menni. Accra városában mindenütt bevert kirakatok, feltört üzletek, teljesen kirabolt áruházak, néhol kormos falak és ideroskadt tetők fogadták a járókelőt. Az utcákon és a középületté előtt néger katonai járőrök, itt-ott gépfegyver állások. Az események megértéséhez tudni kell, hogy az ország gazdasági helyzete a háború óta alig javult valamit. A benszülöttek keresetük nagy részét a fejlett kakaóipar szolgáltatta, ennek jövedelme pedig nagyon megcsappant. A kakaóültetvényeket valami súlyos fertőző betegség pusztítja és az angol gyarmati hatóságok szakértői szerint a járványnak csak úgy lehet útját állni, ha a fertőzött fát azonnal kivágják és elégetik. Ezzel az intézkedéssel szemben a benszülöttek erőteljes ellenállásba kezdtek. Ugyanakkor lényegesen emelkedett az Angliából behozott cikkek, elsősorban a gyapjúkészítmények ára. Az angol devizapolitika terheit a gyarmatok is hordozzák és az importáló nagy cégek nem voltak hajlandók a maguk üzleti nyereségét aránylagosan mérsékelni. A kormány az ország áruval való ellátását az Association of West African Merchants nevű trösztre bízta, amely monopolisztikus helyzetét nagyon kihasználta. A drágulást főleg a kisemberek, napszámosok, bányászok, vasutasok, kereskedelmi alkalmazottak, tanítók és más rétegek rendkívül megszenvedték. Egymásután több sztrájk tört ki a különböző foglalkozási ágakban. Legelőbb az accrai nagy sörgyár, az aranybányászok, a vasutasok és ami ezen a vidéken közegészségügyi szempontból nagyon fontos, a klozettisztító munkások léptek sztrájkba. Az európai árut lolodja . Ugyanakkor nemzeti mozgalom indult meg, azzal a jelszóval: csak a legszükségesebb dolgokat vásároljátok. Nagyszabású árubojkott kezdődött és ez a mozgalom erőszakkal is megakadályozta azt, hogy a benszülöttek európai árukat vásároljanak. Három hétig tartó tárgyalás után a bojkottot megszüntették, de mikor aztán a tömeg elözönlötte az üzleteket, ugyanazokat a magas árakat követelték tőle, mint azelőtt. Ez robbantotta ki a felkelést. A helyszínre siető rendőrséget kövekkel dobálták meg. Az angol rendőrparancsnok előbb gázbombákkal kísérletezett, de az erős tengeri szél meghiúsította az eredményt. Erre azután sortűzet vezényelt,, amelynek két halott és sok sebesült áldozata volt Néhány pillanattal később megkezdődött az általános fosztogatás, amelyben szegények és gazdagok, aggok és gyermekek egyaránt résztvettek. A zavargásoknak csak az vetett véget, hogy mindenfelől néger katonaságot összpontosítottak Accrában. Az egyház a gyarmatokon — Szükséges volt ezeket részletesebben vázolnom, hogy az egyház magatartásának kérdését az Aranyparton fölvethessük. A kérdés ez: általában mi az egyház magatartása a gazdasági és szociális kérdésekben? Tudatában van-e a kérlelhetetlen gazdasági harcban rejlő veszélyeknek? Állást foglal-e és miképpen? Van-e szava a mához és hallhatóvá tudja-e tenni szavát? — El kell ismernünk, hogy gyülekezeteinkben az egyszerű keresztyén emberek még alig ismerték fel, hogy a gazdasági harc megpróbálja az ő hitüket és ezen a ponton könnyen elbukhatnak. A pogányság erkölcsei szerint nem volt bűnös, aki ügyesen megrövidítette a felebarátját, hanem inkább az utóbbinak a butaságát minősítették bűnnek. A keresztyénség gazdasági és szociális lelkiismerete csak nagysokára ébredt föl idehaza minálunk is, különösen az ipari forradalom által támasztott nagy kérdésekkel szemben. És tegyük fel a kérdést, hogy vájjon alapjában véve még ma is miképpen állanak egyháztagjaink ezzel a nagy problémával szemben? Rengeteg keresztyén ember van idehaza Európában abban a hiszemben, hogy ha nincs szó nyilvánvaló csalásról vagy lopásról, akkor a másik ember gazdasági gyengeségének kihasználása nem olyan bűn, ami Istentől elválaszthatná az embert. Isten Igéjének huzamos és ismételt megvilágosító munkájára van szükség, hogy a lelkiismeret ezen a ponton is fölébredjen. A pénzes zsák megtérése Európában sem, Afrikában sem könnyű dolog és ott is áll mint idehaza, hogy sok ember számára a keresztyén világszemlélet csak pénzszemlélet. Meg kell mondanom, hogy lelkészeink és misszionáriusaink prédikációi még nagyon kevéssé ragadják meg konkréten ezeket a problémákat és inkább csak a magasabb szférákban lebegnek, vagy ha a textusuk ezt nem engedi meg, akkor nagy általánosságban beszélnek róla, vagy kitalált és mesterkélt példákkal világítják meg a tárgyat, úgy, hogy az Ige nem találhat célba. Érdekes egyébként, hogy a fehérek elleni gyűlölet kitörései nem irányultak a misszionáriusok ellen, ők és általában az ismert hívő keresztyének különleges helyzetet foglalnak el a benszülöttek szemében. Amikor egy angol hivatalnok a fosztogatások idején mitsem sejtve, a feldühödött tömegbe sodródott, feltétlenül agyonütötték volna, ha egy benszülött methodista keresztyén közbe nem veti magát és saját testével nem fedezi és nem vonszolja ki a tömegből. Miért? Fölismerte benne az egyik laikus prédikátort, akit a templomban már hallott igét hirdetni. Persze, azért nem titkolhatjuk el, hogy a benszülött keresztyének és különösen a benszülött keresztyén papok és tanítók most különösen érzékenyeit velünk európai miszszionáriusokkal szemben. Nagyon kell ügyelnünk, nehogy valami fölényeskedő vagy gőgös, hanggal megsértsük őket. És különösen vezető állásban lévő embereknek, nem könnyű ,.megtalálniuk a tárgyilagosság, igazság és szeretet útját. — Attól is tartok, hogy a legtöbb keresztyén még nem az Ige mértéke szerint gondolkodik a gyarmati kérdésekben, hanem különböző egyéb érdekek szerint. A gazdasági és szociális életért való felelősség egyfelől, a keresztyénségünk másfelől még nem tudott bennük egybekapcsolódni. A legutóbb megtartott aranyparti zsinaton úgy mutatkozott, hogy az afrikai keresztyének viszont inkább mint afrikaiak és kevésbbé mint keresztyének foglalnak állást a legutóbbi hónapok eseményeivel szemben. Még sok pogány elem homályosítja el látásukat, így dr. phil. Dankwa, a felkelés egyik keresztyén vezetője egy tárgyaláson azt vitatta, hogy az volt a baj, hogy a törzsfőnökök a saját törzsi területükön túlmentek és ezáltal elvesztették csalhatatlanságukat. Ezt úgy értette, hogy a törzsfőnökök a saját területükön az ősi szellemek képviselői és törzsi isteneknek számítanak, tehát a népet és államot illető kérdésekben mindenkor helyesen döntenek. Világos, hogy a nacionalizmus tombolása idején a keresztyén embereket is az a veszély fenyegeti, hogy különböző rejtett pogány nézeteik felszínre jutnak és érvényesülnek.— Mi misszionáriusok tudjuk, hogy egyfelől mi is meg vagyunk terhelve az európai faj, az európai civilizáció átkával. Másfelől ismerjük és hirdetők azt. Aki minden átkot magára vett, sőt átokká lett mi érettünk, hogy mi Isten igazsága legyünk Őáltala. A jelen gazdasági és szociális forrongás közepette sem tehetünk mást, minthogy mindig újra döntés elé állunk, de előbb Isten országát és az ő igazságát keressük. - fejezte be Wilhelm Stamm. Lapzártakor kaptuk a hírt, hogy az Aranypart bennszülött keresztyén lakossága szeptember hó folyamán egyhetes „Bennszülött Imahetet“ tart. Ezeken a könyörgéseken sorra veszik és Isten elé viszik összes fontos kérdéseiket. Az egyház és a világ legdöntőbb sorskérdéseit tárgyalja Bereczky Albert új könyve Két ítélet között A kétkötetes mű ára fűzve 32, kötve 45 forint Megrendelhető az Út kiadóhivatalában HITBŐL ÉLEK Alábbi soraim szóljanak azokhoz, akik nem merik magukat egészen Istenre bízni, akik félnek attól, hogy esetleg mégsem segít meg az Isten és akkor mi lesz. Szeretném, ha soraimmal bizonyságot tehetnék arról, hogy Isten nemcsak a Bibliában segített, hanem 1948-ban is segít. Ma sem kell hozzá más, mint ami a múltban kellett: oda állni Isten mellé, rábízni magunkat, imádkozni és várni hűségesen, mert a segítség nem marad el, legfeljebb késik, hogy próbára tegye a mi hitünket és azután annál jobban megörvendeztessen minket. Én az ő útján járok, hála Istennek nem egyedül, mert feleségem is és ezáltal két kicsiny gyermekem is az ő atyai gondozásába került. Nyomorúságaink Ha valaki csak testi szemmel nézi a mi életünket, akkor az csak azt látja, hogy én hadirokkant vagyok csigolyasérüléssel, feleségemnek homlokában csontkinövés van, amit súlyos operációval esetleg meg lehetne gyógyítani, egyik kisleányomnak tüdőfertőzése van és még utoljára, hogy mást ne említsünk, a jelenlegi kevés fizetés is megszűnik elsején, mert állásomat augusztus 31-re felmondták. Testi ember csak ennyit lát és nagyon aggódik sorsomért, pedig én nem cserélnék azzal, akinek egészségével semmi baj nincs és bőségesen van mindene. Az ő szemében az elmondottak szomorú, kétségbeejtő dolgok, de nekünk, akik átadtuk magunkat Istennek, ez a helyzet csak alkalom arra, hogy Isten bebizonyítsa irántunk való szeretetét. Ő csodálatosan hordoz minket, gyógyítja betegségünket és gondoskodik mindennapi kenyerünkről. Az én hátam nem fáj olyan mértékben, mint azelőtt, feleségemnek erős, szinte kibírhatatlan fejfájása megszűnt. Kisleányom tüdején a fertőzés 20 fillér nagyságról 2 filléres nagyságnyira csökkent. Munkám felől pedig bizonyosvagyok, hogy ő azt valahol elkészítette részemre és mire szükségem lesz reá, addigra meg lesz. Szívemben, sőt feleségem szívében sincsen aggodalom, vagy félelem, hanem nyugalom és öröm. Miért aggódnám, amikor felsorolhatatlan azoknak a segítségeknek a száma, amiben Isten minket részesít. Nem is panaszkodunk senkinek, hogy nincs mit ennünk, mert van. Isten jósága Isten ad. Naponta ad és ez nekünk elég. A sok közül csak egy-két esetet mondok el, ami velünk történt. Az az asszony, akitől a gyermekeknek tejet kapunk, amióta tudja, hogy nagyobbik kisleányomnak több táplálékra van szüksége, minden második, vagy harmadik nap fél liter tejjel többet ad ingyen. Valakitől fél kg kakaót kaptunk. Az egyik helyről lisztet, zsírt, a másik helyről szalonnát, szalámit, a harmadik helyről tejport, sajtot, máshonnan gyümölcsöt, kalácsot kaptunk, sorolhatnám ezt mind így tovább és ha mindegyik mellé elmondhatnám a történetét, az külön cikk lenne. Most is mikor soraimat írom, két helyről is lisztet kaptunk, mert lisztünk fogyóban volt. A egyik helyről a lisztet azért hozták, mert egyszer, nem is olyan régen, Isten általam tartotta vissza az ajándékozót az öngyilkosságtól. Egy alkalommal fillér nélkül gyalog indultam el otthonról állást keresni. Állást ugyan nem kaptam, mert az az érzésem, hogy ezzel még várnom kell egy kicsit, azonban Isten gondoskodása most sem maradt el, mert egy helyen kaptam húsz forinntot valamiért, amit ingyen adtam, de Isten mégis pénzzé változtatta. Ahogy a pénzt megkaptam szinte kitörő, örvendező, boldog lélekkel énekeltem: „Meg nem szégyenül ki Istenére vár..kezdetű énekünket. Bevásároltam mindazt, amire éppen akkor szükségünk volt és boldogan tettem le otthon az asztalra az Istentől kapott ajándékokat. Lelki kenyér De nemcsak az eledelről gondoskodik. Lelkünkről is gondoskodik Többek között erre is van példám A bibliaórán hallottam, hogy Alcsúton alliansz konferencia lesz. Gondoltam, hogy milyen jó lenne oda elmenni. Feleségemnek is beszéltem róla, de nem mondtam, hogy el szeretnék menni. Ezt ő úgyis tudta. És amit én nem mertem kimondani, kimondouk, azt mondta, hogy menj el, Isten kirendeli azt az összeget, amire szükség van, az utazási és ellátási költségekre. Az utolsó héten, melynek szombatján a konferencia kezdődött, beteg lettem, de egy percig sem volt előttem kétséges, hogy elmegyek-e vagy sem. Szombaton bementem munkahelyemre, egy-két hivatalos dolgot elintéztem. Főnökömtől, aki sajnos, nem jár templomba, „útravaló“-ra 50 forintot kaptam. A konferencia összes költsége harminchat forint volt, tehát a többit Isten ajándéknak küldte. Akik e sorokat olvassák, bizonyosak lehetnek afelől, hogy nem mi vagyunk csak egyedül, nemcsak a mi családunk, hanem nagyon sokan, akiket az Isten így kézen hordoz. Nincs miért aggódnunk, nem kell hitetlenkednünk, nincs miért félnünk. Nem kell mást tennünk, csak hinni Istennek, bízni az ő ígéretében, tudja, hogy mire van szükségünk (Máté 6: 32). Azt se gondolja senki, hogy most már aztán csak összetesszük kezünket és tétlenségben várjuk, hogy Isten segítsen meg bennünket. A bibliában határozottan benne van, hogy „csendes életet folytassatok, saját dolgaitoknak utána lássatok és tulajdon kezeitekkel munkálkodjatok (Pál 1., Thess. 4:11.) Imádkozni és türelmesen várni kell egész hittel, bízva az ő segítségében. Ne féljen senki sem reábízni magát az Istenre. „Hagyjad az Úrra a te utadat, bízzál benne, majd ő teljesíti.* (Zsolt. 37:5.) Suba Benjámin 3 Minekutána pedig mindent elköltött, szmada nagy éhség azon a vidéken és ő kezd szükégét látni. Lukács 12:14. Azért visszaveszem búzámat a maga idejében és mustomat is az ő divatjában és e ragadom gyapjúmat és lenemet, amelye meztelensége befedésére lettek volni Hoseás 2:8. Az Istentől elszakadt élet szükségbe jut. Lehet, hogy jó ideig tart a hazulról hozott atyai örökség, egy darab ideig még barátokat is szerez, átmenetileg jól megy minden, bírja még a gége és a hordó, egyszer azonban szükségbe jut. Az Úr visszaveszi a búzát és a mustot, a gyapjút és a lent és következik az éhség és mezítelenség. Rettenetes az, amikor a testi életet is éhséggel és meztelenséggel veri meg az Isten, de sokkal kínosabb ennél, amikor lélekben kezd valaki szükséget látni. Amikor lelepleződik szemeid előtt mezítelenséged minden rútsága. Amikor a kegyes cselekedetek nem takarják el többé mi van a szívedben. Egyszeresen majd nem sikerül tovább elrejtőznöd vallásos, templomos, falán úrvacsorázó életed mögé. Elveszi tőled Isten a gyapjút és a lent, lemeztelenít és megmutat magadnak. Elkövetkezik az idő, ha még nincs itt, amikor éhség támad a szívedben. Nem elégít ki a világ öröme, a test szerelme, barátaid kacagása, a mámor, hanem rászakad szívedre a gyötrő, emésztő éhség. Elkezdesz szükséget látni. Lehetséges, hogy körülötted minden a régiben marad, éppen olyan terített az asztal, éppen olyan vidámak a barátaid, de az is lehet, hogy mindezek elhagynak és hozzájön még a szíved emésztő gyötrelme. Milyen rettenetes lehetett a tékozló fiú számára, amikor egyszer csak a dobzódó élet után bekopogtatott nála a szükség. De ez a szükség a kegyelem első állomása. A szükségbe jutott élethez hajol le a kegyelemben gazdag Isten, hogy megkezdje felemelni a porbaesett szívet. Szükségbejutott testvér, a hatalmas Isten karjai nyúlnak érted.