Az Út, 1949. július-december (2. évfolyam, 27-52. szám)
1949-07-03 / 27. szám
II. ÉVF. 27. SZ. REFORMÁTUS HETILAP AZÉLES JÖVŐ CSATLAKOZÁSÁVAL 1949 JÚL. 3—9 Emmi mtk Debreceni evangélista-gyűlés az egység jegyében Búcsúbeszélgetés két svájci vendégünkkel: Thurneysennel és Lüthivel Színes beszámoló a legújabb egyházmegye: Debrecen életéről Pilder Mária: Csendes éra A kezdetleges beszédtől — a teljességig Aratás közben. Minél inkább egybeforr az ország égész népe, annál világosabban tudja a város a faluval együtt, hogy az aratás mindannyiónk közös ügye. Most, amikor az ősi földön ősi mozdulatok suhogtatják a kaszát, az egyház népe régi és új imát mond az ég és föld Ura előtt, megköszönve, hogy a föld megadja termését. Legyenek áldottak, akiknek volt erejük a szántáshoz és vetéshez s akik reménységben kezdenek most az aratáshoz. "Megbecsülve a föld munkásait áldjuk Istent, hogy mindennapi kenyerünket ismét megadja. Mi, akik Jézus Krisztus megtöretett testének jegyét is kapjuk a kenyérben, örömmondó Urunkra tekintünk, bűneink bocsánatára gondoljunk, amikor az új termés első zsengéjéből készülő kenyerünket hálás szívvel megtörjük. Egyházalkotmányunk reformja. Az a bizottság, amelynek kiküldetéséről az egyházi lapok hírt adtak, megkezdte munkáját, hogy a gyülekezetek elé terjesztendő alkotmányjavaslatot előkészítse. Erről a munkáról olvashatjuk az első beszámolót lapunk mai számában. Az egyes kérdésekre adott válaszokból is kitűnik, hogy a bizottság milyen gondosan tanulmányozta a presbitériumok véleményét s válaszaiban azokhoz igazodott. Ezen a nyomon halad tovább. A munkálatok eredményét minden presbitérium teljes szövegben megkapja, hogy alapos megfontolás után véleményét kifejthesse. Mindannyian együtt és külön-külön felelősek vagyunk azért, hogy egyházunknak ezt a nagy kérdését egy akarattal, a szeretet és bizalom lelkével, az Ige egyedüli útmutatása szerint oldjuk meg. Új egyházmegye. Az egyházban annyira egy testnek is tagjai vagyunk, hogy ami egyik gyülekeztünkkel történik — ha az igazán hitbeli esemény — voltaképpen az összes többivel is történik. Ezért is odafigyel most Debrecenre az egész református egyház, amikor Debrecen reformátussága tizenkilenc egyházközségbe szerveződve új egyházmegyét alakít. De odafigyel azért is, mert ez éppen Debrecenben történik, a magyar reformátusok történelmi városában. Tudjuk, hogy ez az átalakulás nemcsak külső szervezeti változás. Az egyház olyan őrállóinál, a kezdeményezésére és munkája során ment végbe, akik azért szolgálnak, hogy Debrecen reformátussága minél inkább az élő Ige gyülekezete legyen. Az új egyházmegyévé alakulás nem befejezése, hanem fontos állomása egy áldott folyamatnak és kezdete egy ígéretes új debreceni egyháztörténetnek. Kívánjuk, hogy Isten ajándékozza meg gazdagon ígéreteivel az újonnan alakult gyülekezeteket s a hitben és engedelmességben élő lelkipásztorok, presbiterek, gyülekezetek láthassák meg boldogan Isten Ígéreteinek valóra válását. Két svájci vendég. Gazdag beszámolót talál az olvasó mai számunkban Twurneysen baseli professzor és Lüthi berni lelkipásztor magyarországi látogatásának még gazdagabb idejéről. A beszámoló is, de még inkább a vendégek itteni sok beszélgetése a megújuló magyar egyházi élet nem egy nagy kérdését érintette. Az evangélium hirdetésének és a személyes hitéletnek felvetett, de a rövid idő miatt kellően végig nem beszélt kérdései itt élnek bennünk fel- s fokozott erővel. Az a feladatunk, hogy azokat tovább vizsgáljuk s bennük az Ige döntését keressük. Egyházunk új lapja éppen abban látja egyik lényeges feladatát, hogy ezeket a minden hitben járó keresztyént érintő kérdéseket a hívők nyilvánossága előtt, a lap olvasótáborának széles gyülekezetében beszélje meg. Azok, akik a svájci vendégek ittléte idején részt vettek a beszélgetésekben, tovább folytatják mondanivalójuk közlését e lap hasábjain abban a biztos reményben, hogy a megújulást adó Úr világos eligazítást ad az Ifiével élő gyülekezeteknek. Svájci vendégeink hazatérése után már meg is érkezett tőlük az első híradás, amelyben boldogan írják: hálásan ismerték fel, hogy Jézus Krisztus gazdagon működik az ő magyar református egyházában s ennek ők hű ferl mű lesznek. Együtt a hitvalló egyház felé Az Élet és Jövő és az Út egyesült. Az új lap első száma kerül most az olvasó kezébe. Két hetilap ilyen egyesüléséről máskor egy rövid hír is elég tájékoztatást adott. Most azonban nagyobb eseményt lehet ebben látnunk, mint egyszerűen két szerkesztőség és két lap egymással való megegyezését. Hetilapjaink egyesülése és az új lap megindulása olyan üdvös események kezdete lehet egyházunkban, amelynek jó hatását és eredményét az egyház minden hű emberének hálásan kell majd észrevennie. Amikor az új lap első számával megindulunk ez örvendetes esemény felé, akkor kötelességünk számot adni az egyház vezetői, az egyházban lévő különböző irányzatok, mindenek felett pedig az olvasók felé-,arról a feladatról és munkatérőről, amelyet az új lap szolgálatában magunk előtt kell látnunk. Egyházunk vezetői felé is ilyen nyilvánosságban kell megadnunk beszámolónkat. Más időkben ez elintézhető lett volna a püspökökhöz és egyházkerületi főgondnokokhoz intézett levélbeli jelentésekkel. Ma azonban nem egyedül őket tekintjük az egyház vezetőinek, hanem a gyülekezetek lelkipásztorait és presbitereit is. Az a felismerés, hogy egyházunkat a gyülekezeteken keresztül látjuk s egyházunk igazi életét a gyülekezet életében szemléljük, elvezetett bennünket nemcsak a gyülekezet fontosságának helyes észrevételére, hanem arra, is hogy a gyülekezetek vezetőit, a lelkipásztorokat és presbitereket az egész egyházunk elöljáróinak tekintsük. Munkájuk nemcsak a helyi gyülekezet, hanem az egész egyház javára vagy kárára egyre nagyobb jelentőségű. Olyan egyházi élet kialakulásáért kell küzdeni lapunknak, amelyben a gyülekezetek elöljáróinak vezető munkája az egész egyház kormányzásában érvényesül. Tudjuk, hogy az egyháznak ilyen értelemben vett vezetői az előtt a történelmi feladat előtt állanak, hogy munkálják egyházunknak az eddigi állapotból hitvalló egyházzá való átalakulását. Ezt a munkát nem mi kezdtük, ennek útját nem mi állapítjuk meg, ennek eredményeit nem mi írjuk elő. Az egyház Ura kezdte, munkálja és fejleszti tovább. Nekünk az a feladatunk és ebben akarunk az egyház minden elöljárójának hűséges munkatársa lenni, hogy az egyház Urának intelmeit felfogjuk s az Általa adott úton. Neki engedelmeskedjünk. Amit eddig ezen a téren tettünk, azt ezután világosabb látással, egymás iránt is nagyobb engedelmességben, céltudatosan folytatjuk. Lapunk az egyház elöljárói kezében hű eszköz kíván lenni az olyan hitvalló egyház munkálására, amelynek minden gyülekezete a községekben és városokban, — így maga az egész egyház is országunk életében mindazzal, amit mond és tesz — Jézus Krisztusnak híven engedelmeskedjék és a Jézus Krisztus hitének hű megvallója legyen. Amikor lapunk a hitvalló egyház munkálójaként jelentkezik, akkor nem akar ezzel az eddigi egyházi irányzatok mellett új irányzatot jelenteni s új irányzatával az egyházi élet képét bonyolultabbá tenni. Azoknak a munkásoknak, irányzatoknak, evangélizációs mozgalmaknak, gyülekezetépítő szolgálatoknak, egyházkormányzati felfogásoknak a megbecsülésével kezdi lapunk új életét, amelyek eddig is sokszor bizony egymás ellen küzdve, egymással szenvedélyesen vitatkozva, de mégis arra törekedtek, hogy egyházunk tagjaiban és vezetőiben, gyülekezeteiben megújuljon. Ezekkel a törekvésekkel kíván lapunk szövetségben lenni és alkalommá válni arra, hogy munkájukat közösen, engedelmesebben és még eredményesebben végezhessük. Hálásak vagyunk azért, hogy Isten megáldotta egyházunk hitbeli engedelmességre törekvését s a megújulás jelei gazdagon mutatkoznak gyülekezeteinkben. Azok a mozgalmak és munkások azonban, akiknek szolgálata nyomán ezek a megújulások jelentkeznek, nem tekintik, nem is tekinthetik tagadománynak és sajátjuknak ezeket az eredményeket. A megújulás jelei nem bennünket igazolnak, hanem az egyház Urának irgalmát. Aki a sok tévedés, félreértés, versengés között végzett munkánkat is kész volt így megáldani. A mozgalmak és a munkások egyre erőteljesebben fejezik ki, hogy alázatosabban kívánják folytatni munkájukat. Készek arra, hogy az Ige vizsgálata alá bocsássák eddigi magatartásukat, egymáshoz való viszonyukat, várják, hogy az igéből új tanítást kapjanak s vágynak arra, hogy egymástól tanuljanak. Lapunk erre az egymással való alázatos találkozásra kíván alkalom lenni. Egybe akarja hívni a mozgalmakat és a munkásokat, de nem egységesíteni. E lap hasábjain beszélik meg egymással és a gyülekezetekkel az egyházi élet új meg 'új kérdéseit', mondják meg, ha kell, egymás ellen is, az igéből vett meggyőződésüikét. Meg-megújuló és fel-felé oldódó feszültségben tisztázzák az egyházunkban végzendő tennivalókat. A találkozásoknak ez az alkalma elősegítheti, hogy a szakadások és a bennük fel-felerősödő bizalmatlanságok enyhüljenek, gyógyuljanak s egymás iránt való engedelmességé változzanak. Most, az induláskor, legfőképpen olvasóink felé tartozunk beszámolással. Úgy tekintjük olvasóinkat, mint gazdáinkat, megbízóinkat, akiknek való szolgálatra Isten kötelezett el bennünket, őértük vagyunk és őértük dolgozunk. Úgy kívánjuk feladatunkat betölteni, hogy minden olvasónknak megvilágosítsuk azt az utat, amelyen a keresztyén embernek ma járni kell. Az egyház ügyével úgy kívánunk foglalkozni, mint minden olvasónk ügyével. A felmerülő kérdéseket úgy beszéljük meg, hogy minden olvasó a saját személyes kérdéseire is megkapja a feleletet. Az Ige hatalmát és világosságát kérjük, hogy életünk minden időszerű kérdésében az éltető megoldást megtaláljuk. A mi Megváltó Urunknak a jóhírét kell vinnünk minden olvasóhoz, hogy mindannyian részesei legyünk a keresztyén reménységnek, így kívánjuk olvasóinkért való szolgálatban munkálni egyházunk és népünk javát. Mindez úgy tűnhetnék, mintha csak embereknek számolnánk be. De e beszámolás mögött és az egész új feladatra való készülésünkben Istennek kellett és Neki kell újra meg újra beszámolnunk. Tudatában vagyunk annak, hogy ez új lap indulásában milyen felelősekké lettünk az egyház Ura előtt. Tudjuk, hogy minden leírt szóért, de minden le nem írt szóért is, az Örök Bíró előtt tartozunk számadással. Akinek izgalma megadhatja, hogy munkánk minden részletét ebben az éber felelősségben végezzük. Erre indulunk és így indulunk. Ebbe a munkába hívunk munkatársakat. Mindazokat, akiknek hitbeli megbízatásuk van a magyar református egyház építésére. Valóban olyan szolgálat legyen az új lap élete, amelyben igazán együtt munkáljuk a hitvalló egyház kialakulását. De hívjuk olvasóinkat is, hogy hűségükkel, kérdéseikkel, tanácsaikkal, imádságaikkal segítsék lapunkat olyanná tenni, amilyenre a magyar református egyháznak szüksége van. Ára 1 forint