Az Út, 1949. július-december (2. évfolyam, 27-52. szám)

1949-07-03 / 27. szám

II. ÉVF. 27. SZ. REFORMÁTUS HETILAP AZÉLES JÖVŐ CSATLAKOZ­ÁS­ÁVAL 1949 JÚL. 3—9 Emmi mt­k Debreceni evangélista-gyűlés az egység jegyében Búcsúbeszélgetés két svájci vendégünkkel: Thurneysennel és Lüthivel Színes beszámoló a legújabb egyház­megye: Debrecen életéről Pilder Mária: Csendes éra A kezdetleges beszédtől — a teljességig Aratás közben. Minél inkább egybeforr az ország égész népe, annál világosabban tudja a város a faluval együtt, hogy az aratás mindannyiónk közös ügye. Most, amikor az ősi földön ősi moz­dulatok suhogtatják a kaszát, az egy­ház népe régi és új imát mond az ég és föld Ura előtt, megköszönve, hogy a föld megadja termését. Legyenek áldottak, akiknek volt erejük a szán­táshoz és vetéshez s akik reménység­ben kezdenek most az aratáshoz. "Megbecsülve a föld munkásait áldjuk Istent, hogy mindennapi kenyerün­ket ismét megadja. Mi, akik Jézus Krisztus megtöretett testének jegyét is kapjuk a kenyérben, örömmondó Urunkra tekintünk, bűneink bocsá­natára gondoljunk, amikor az új ter­més első zsengéjéből készülő kenye­rünket hálás szívvel megtörjük. Egyházalkotmányunk reformja. Az a bizottság, amelynek kikülde­téséről az egyházi lapok hírt adtak, megkezdte munkáját, hogy a gyüle­kezetek elé terjesztendő alkotmány­­javaslatot előkészítse. Erről a mun­káról olvashatjuk az első beszámo­lót lapunk mai számában. Az egyes kérdésekre adott válaszokból is ki­tűnik, hogy a bizottság milyen gon­dosan tanulmányozta a presbitériu­mok véleményét s válaszaiban azok­hoz igazodott. Ezen a nyomon halad tovább. A munkálatok eredményét minden presbitérium teljes szöveg­ben megkapja, hogy alapos megfon­tolás után véleményét kifejthesse. Mindannyian együtt és külön-külön felelősek vagyunk azért, hogy egyhá­zunknak ezt a nagy kérdését egy akarattal, a szeretet és bizalom lel­kével, az Ige egyedüli útmutatása szerint oldjuk meg. Új egyházmegye. Az egyházban annyira egy testnek is tagjai vagyunk, hogy ami egyik gyülekeztünkkel történik — ha az igazán hitbeli esemény — voltakép­pen az összes többivel is történik. Ezért is odafigyel most Debrecenre a­z­ egész református egyház, amikor Debrecen reformátussága tizenkilenc egyházközségbe szerveződve új egy­házmegyét alakít. De odafigyel azért is, mert ez éppen Debrecenben tör­ténik, a magyar reformátusok törté­nelmi városában. Tudjuk, hogy ez az átalakulás nemcsak külső szerve­zeti változás. Az egyház olyan őr­­állóinál, a kezdeményezésére és mun­kája során ment végbe, akik azért szolgálnak, hogy Debrecen reformá­­tussága minél inkább az élő Ige gyü­lekezete legyen. Az új egyházmegyévé alakulás nem befejezése, hanem fon­tos állomása egy áldott folyamatnak és kezdete egy ígéretes új debreceni egyháztörténetnek. Kívánjuk, hogy Isten ajándékozza meg gazdagon ígéreteivel az újonnan alakult gyüle­kezeteket s a hitben és engedelmes­ségben élő lelkipásztorok, presbite­rek, gyülekezetek láthassák meg bol­dogan Isten Ígéreteinek valóra válását. Két svájci vendég. Gazdag beszámolót talál az olvasó mai számunkban Twurneysen baseli pro­fesszor és Lüthi berni lelkipásztor ma­­gyarországi látogatásának még gazda­­gabb idejéről. A beszámoló is, de még inkább a vendégek itteni sok beszél­getése a megújuló magyar egyházi élet nem egy nagy kérdését érintette. Az evangélium hirdetésének és a sze­mélyes hitéletnek felvetett, de a rö­vid idő miatt kellően végig nem be­szélt kérdései itt élnek bennünk fel- s fokozott erővel. Az a feladatunk,­­ hogy azokat tovább vizsgáljuk s ben­nük az Ige döntését keressük. Egy­házunk új lapja éppen abban látja egyik lényeges feladatát, hogy ezeket a minden hitben járó keresztyént érintő kérdéseket a hívők nyilvános­sága előtt, a lap olvasótáborának szé­les gyülekezetében beszélje meg. Azok, akik a svájci vendégek ittléte idején részt vettek a beszélgetésekben, tovább­­ folytatják mondanivalójuk közlését e lap hasábjain abban a biztos reményben, hogy a megújulást adó Úr világos eligazítást ad az Ifié­vel élő gyülekezeteknek. Svájci ven­dégeink hazatérése után már meg is érkezett tőlük az első híradás, amely­ben boldogan írják: hálásan ismer­ték fel, hogy Jézus Krisztus gazda­gon működik az ő magyar reformá­tus egyházában s ennek ők hű fer­l mű­ lesznek. Együtt a hitvalló egyház felé Az Élet és Jövő és az Út egyesült. Az új lap első száma kerül most az olvasó kezébe. Két hetilap ilyen egyesüléséről máskor egy rövid hír is elég tájékoztatást adott. Most azon­ban nagyobb eseményt lehet ebben látnunk, mint egysze­rűen két szerkesztőség és két lap egymással való megegyezé­sét. Hetilapjaink egyesülése és az új lap megindulása olyan üdvös események kezdete lehet egyházunkban, amelynek jó ha­tását és eredményét az egyház minden hű emberének hálásan kell majd észrevennie. Amikor az új lap első számával meg­indulunk ez örvendetes ese­mény felé, akkor kötelességünk számot adni az egyház vezetői, az egyházban lévő különböző irányzatok, mindenek felett pe­­­­dig az olvasók felé-,arról a fel­adatról és munkatér­őről, ame­lyet az új lap szolgálatában magunk előtt kell látnunk. Egyházunk vezetői felé is ilyen nyilvánosságban kell megadnunk beszámolónkat. Más időkben ez elintézhető lett volna a püspökökhöz és egyházkerületi főgondnokok­hoz intézett levélbeli jelenté­sekkel. Ma azonban nem egye­dül őket tekintjük az egyház vezetőinek, hanem a gyülekeze­tek lelkipásztorait és presbite­reit is. Az a felismerés, hogy egyházunkat a gyülekezeteken keresztül látjuk s egyházunk igazi életét a gyülekezet életé­ben szemléljük, elvezetett ben­nünket nemcsak a gyülekezet fontosságának helyes észrevé­telére, hanem arra, is hogy a gyülekezetek vezetőit, a lelki­pásztorokat és presbitereket az egész egyházunk elöljáróinak tekintsük. Munkájuk nemcsak a helyi gyülekezet, hanem az egész egyház javára vagy ká­rára egyre nagyobb jelentő­ségű. Olyan egyházi élet kiala­kulásáért kell küzdeni lapunk­nak, amelyben a gyülekezetek elöljáróinak vezető munkája az egész egyház kormányzásá­ban érvényesül. Tudjuk, hogy az egyháznak ilyen értelemben vett vezetői az előtt a törté­nelmi feladat előtt állanak, hogy munkálják egyházunk­nak az eddigi állapotból hit­valló egyházzá való átalakulá­sát. Ezt a munkát nem mi kezd­tük, ennek útját nem mi álla­pítjuk­ meg, ennek eredményeit nem mi írjuk elő. Az egyház Ura kezdte, munkálja és fej­leszti tovább. Nekünk az a fel­adatunk és ebben akarunk az egyház minden elöljárójának hűséges munkatársa lenni, hogy az egyház Urának intel­meit felfogjuk s az Általa adott úton. Neki engedelmeskedjünk. Amit eddig ezen a téren tet­tünk, azt ezután világosabb látással, egymás iránt is na­gyobb engedelmességben, cél­tudatosan folytatjuk. Lapunk az egyház elöljárói kezében hű eszköz kíván lenni az olyan hitvalló egyház munkálására, amelynek minden gyülekezete a községekben és városokban, — így maga az egész egyház is országunk életében mindazzal, amit mond és tesz — Jézus Krisztusnak híven engedelmes­kedjék és a Jézus Krisztus hité­nek hű megvallója legyen. Amikor lapunk a hitvalló egyház munkálójaként jelent­kezik, akkor nem akar ezzel az eddigi egyházi irányzatok mel­lett új irányzatot jelenteni s új irányzatával az egyházi élet képét bonyolultabbá tenni. Azoknak a munkásoknak, irányzatoknak, evangélizációs mozgalmaknak, gyülekezetépítő szolgálatoknak, egyházkor­mányzati felfogásoknak a meg­becsülésével kezdi lapunk új életét, amelyek eddig is sok­szor bizony egymás ellen küzdve, egymással szenvedé­lyesen vitatkozva, de mégis arra törekedtek, hogy egyhá­zunk tagjaiban és vezetőiben, gyülekezeteiben megújuljon. Ezekkel a törekvésekkel kíván lapunk szövetségben lenni és alkalommá válni arra, hogy munkájukat közösen, engedel­mesebben és még eredménye­sebben végezhessük. Hálásak vagyunk azért, hogy Isten meg­áldotta egyházunk hitbeli en­gedelmességre törekvését s a megújulás jelei gazdagon mu­tatkoznak gyülekezeteinkben. Azok a mozgalmak és munká­sok azonban, akiknek szolgá­lata nyomán ezek a megújulá­sok jelentkeznek, nem tekintik, nem is tekinthetik tagado­mánynak és sajátjuknak eze­ket az eredményeket. A meg­újulás jelei nem bennünket iga­zolnak, hanem az egyház Urá­nak irgalmát. Aki a sok téve­dés, félreértés, versengés kö­zött végzett munkánkat is kész volt így megáldani. A mozgal­mak és a munkások egyre erő­teljesebben fejezik ki, hogy alázatosabban kívánják foly­tatni munkájukat. Készek arra, hogy az Ige vizsgálata alá bo­csássák eddigi magatartásukat, egymáshoz való viszonyukat, várják, hogy az igéből új taní­tást kapjanak s vágynak arra, hogy egymástól tanuljanak. Lapunk erre az egymással való alázatos találkozásra kíván al­kalom lenni. Egybe akarja hívni a mozgalmakat és a munkásokat, de nem egysége­síteni. E lap hasábjain beszé­lik meg egymással és a gyüle­kezetekkel az egyházi élet új meg 'új kérdéseit', mondják meg, ha kell, egymás ellen is, az igéből vett meggyőződésüi­két. Meg-megújuló és fel-felé oldódó feszültségben tisztázzák­ az egyházunkban végzendő tennivalókat. A találkozások­nak ez az alkalma elősegítheti, hogy a szakadások és a bennük fel-felerősödő bizalmatlansá­gok enyhüljenek, gyógyuljanak s egymás iránt való engedel­mességé változzanak. Most, az induláskor, legfő­képpen olvasóink felé tarto­zunk beszámolással. Úgy tekint­jük olvasóinkat, mint gazdáin­kat, megbízóinkat, akiknek való szolgálatra Isten kötele­zett el bennünket, őértük va­gyunk és őértük dolgozunk. Úgy kívánjuk feladatunkat be­tölteni, hogy minden olvasónk­nak megvilágosítsuk azt az utat, amelyen a keresztyén embernek ma járni kell. Az egyház ügyével úgy kívánunk foglalkozni, mint minden olva­sónk ügyével. A felmerülő kér­déseket úgy beszéljük meg, hogy minden olvasó a saját személyes kérdéseire is meg­kapja a feleletet. Az Ige hatal­mát és világosságát kérjük, hogy életünk minden időszerű kérdésében az éltető megoldást megtaláljuk. A mi Megváltó Urunknak a jóhírét kell vin­nünk minden olvasóhoz, hogy mindannyian részesei legyünk a keresztyén reménységnek, így kívánjuk olvasóinkért való szolgálatban munkálni egyhá­zunk és népünk javát. Mindez úgy tűnhetnék, mint­ha csak embereknek számol­nánk be. De e beszámolás mö­gött és az egész új feladatra való készülésünkben Istennek kellett és Neki kell újra meg újra beszámolnunk. Tudatá­ban vagyunk annak, hogy ez új lap indulásában milyen fele­lősekké lettünk az egyház Ura előtt. Tudjuk, hogy minden le­írt szóért, de minden le nem írt szóért is, az Örök Bíró előtt tartozunk számadással. Akinek izgalma megadhatja, hogy munkánk minden részletét eb­ben az éber felelősségben vé­gezzük. Erre indulunk és így indu­lunk. Ebbe a munkába hívunk munkatársakat. Mindazokat, akiknek hitbeli megbízatásuk van a magyar református egy­ház építésére. Valóban olyan szolgálat legyen az új lap élete, amelyben igazán együtt mun­káljuk a hitvalló egyház kiala­kulását. De hívjuk olvasóinkat is, hogy hűségükkel, kérdéseik­kel, tanácsaikkal, imádságaik­kal segítsék lapunkat olyanná tenni, amilyenre a magyar re­formátus egyháznak szüksége van. Ára 1 forint

Next