Az Út, 1954. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)

1954-01-03 / 1. szám

4 Egy névtelen szolga arcképe A parókia ablakából Kitekintve, mindennapi megszokott kép tűnik sze­­mem­be. A füves udvaron öregedő ember teheneket legeltet. Kezében új­ság, azt olvassa. Falun csak az utóbbi időben láthatók ilyen olvasó emberek. Ez, sídről szó van, ma­radjon névtelen, csak annyit róla, hogy gyülekezetünk legidősebb presbitere. Fiatal éveiben villamos kocsivezető volt Budapesten. Most néhány hold földjén gazdálkodik, illetve csak gazdálkodnék, de szívaszt­mája tráiattt nehezen megy neki a mun­ka. Mégis, ha segíteni kell, akár a községnél, akár az egyházban, igyek­szik mindenütt az első lenni. Szeret olvasni. Sok mindent olvas, olvasmá­nyai­­közül állandóan visszatér a bib­lia és az út. Amikor a jószágait le­gelteti, a lapunk a pajtása. Szombattól szombatig tart ez az olvasmány, mert először is lassan olvas, másodszor meg az érdekesebb cikkeket kétszer is át­nézi, alaposan megforgatja a fejében. Minden érdekli. Lelkesedik és erről a lelkesedéséről be is számol, ha egy­házunk békeszolgálatána­k egy-egy újabb eseményéről értesül- De minden jó egyházi megmozdulás, a múltból a jelente vetített egy-egy történelmi tájékoztató leköti a figyelmét és Bokáig foglalkoztatja. Arról is nevezetes ez a mii kedves névtelen presbiterünk, hogy szeret az emberekkel beszélgetni. De nem puszta időtöltésből, hanem azért, hogy a ta­nácstalanoknak tanácsot adjon, hogy a maradiakat a jó út felé terelgesse. Amikor a minap a tanácselnök meg­látogatta s megpillantotta a mi embe­rünk vilanyhajtású szecskavágóját, dicséről­eg mondta: »Bátyám nemcsak beszél a fejődésről, hanem használja is annak áldásait.« Újabban a favá­gást is villanyos erőre akarja bízni. Már készülőben a favágógép. Kímél­nie kell magát, de másoknak is példát akar mutatni az erővel való takaré­kosságra-Gyülekezetünkben tisztsége is van,­­ a sajtómegbízott. Kiderül, hogy nemcsak azért olvassa az Ut­at, mert szereti, hanem azért is, hogy lapunk tanításait továbbadja. Munkálkodá­sának az eredménye, ha nem is egyik napról a másik napra, de mu­tatkozik. Egy beszélgetésre­­ emléke­zem, amit sohasem fogok elfelejteni. A Királyok második könyve 5. részé­nek 13. versét idézte: »Hozzámenének az 5 szolgál és szólénak néki mond­ván: atyám, ha valami nagy dolgot mondott volna e próféta, néked, avagy nem tetted volna­-e meg? Mennyivel inkább, amikor csak a­zt mondja, hogy fürödj meg és megtisztulsz.« Lelkesen adta e­lő, hogy ez az ige mennyire megragadta őt. A bélpoldás Naumánt a névtelen szolgák biztatták, hogy csak tegye meg nyugodtan, amit Elizeus próféta elébe adott s azonnal meggyógyul. »Ilyen névtelen útba­igazító, helyes irányba terelő, emberek életében áldást jelentő szolgákra van szükség — mondottal— Ilyen szolgá­latot tell végeznie a gyülekezetnek is. Ilyen névtelen szolga szeretnék lenni én is a faluban és az egyházamban.« Ez az ember jól látja, hogy kell az eligazítás, a felvilágosítás és hogy hol kerü­l az eligazítás és a felvillá­gosít­ás. Tudja, hogy mi használ a­z embereknek s azt is tudja, hogy a jóra vezető, előbbrevivő szót,­­éppúgy, mint a beteg a­z orvosságot) sokan nem sze­retik elfogadni. Hirdeti az egyházban, hogy az élő hit kivirágzik, termést hoz s a felebarát támogatásában és a sze­retet cselekedeteibe megmutatkozik-Lehet, sokan vannak még egyházunk tagjai között városokon és vidéken. ■akik Csak szokásból, hagyományból egyháztagok, de nem lendültek ilyen szeretetet árasztó szolgálatokra. De hála legyen Istennek, hogy már van­nak ilyen új egyház­tagok, ilyen név­telen szolgák, akik hitiből fiakadó en­gedelmességgel, példaadó módon jó munkát végeznek s ezzel hozzájárul­nak gyülekezeteink elevenedéséhez, népünk életének boldogulásához. (Bálványos) Rákosy Jenő HÉTKÖZNAPOK DOLGA EGY ÉVESNÉL FIATALABB beteg gyer­mekének ápolása és gondozása érdekében kérelmére táppénzes állományba kell helyezni a dolgozó nőt, ha igazolja, hogy a gyermek otthoni ápolásra szorul és ápolását m­ás családtag nem tudja ellátni. Ha a beteg gyermek egy évesnél idősebb, de tíz éves­nél fiatalabb, a dolgozó nőnek — kérelmére — az otthoni ápolás biztosítására, am­eny­­tkyiben azt más családtag ellátni nem tudja, fizetésnélkeli szabadságot kell engedélyezni. Az egyedülálló dolgozó nőt, ha a gyermek egy évesnél idősebb, de két é­vesnél fiatalabb, a szabadsága tartamára — de egy éven be­lül összesen legfeljebb 60 napra — táppénz illeti meg. FIATALKORÚT (16 éven alul) és ipari ta­nulót (életkorára való tekintet nélkül) éj­szakai munkára beosztani nem szabad. A 18. életévüket be nem töltött, de 16 évesnél idő­sebb dolgozókat az éjszakai munka végzése alól lehetőleg mindenütt mentesíteni kell. A 16. életévét be nem töltött fiatalkorút túl­munkában, valamint az ipari tanulót a kö­telező gyakorlati foglalkoztatáson túl fog­­lalkoztatni még akkor sem szabad, ha erre jelentkezne. A fiatalkorú dolgozókat pótsza­badság és üdültetés, az ipari tanulókat ezen­felül ingyenes munkaruha illeti meg. A PÉNZ­BÜNTETÉST és a kedvezmények megvonását, mint fegyelmi büntetéseket el­törölték. A vállalat igazgatója az új Munka­­törvény szerint a dolgozó által elkövetett ki­sebb szabálytalanság vagy mulasztás eseté­ben rendbírságot nem szabhat ki. A dol­gozó a vállalatnak vétkesen okozott kárért tartozik anyagi felelősséggel. AZ ÁTHELYEZÉST a dolgozóval az új munkahely elfoglalására kitűzött határnap előtt legalább 15 nappal írásban kell közölni. Ha az áthelyezés a vállalaton belül ugyan­abban a helységben (városban, községben) lévő munkahelyre és nem alacsonyabb mun­kakörbe történik, a közlésnek az új munka­hely elfoglalására meghatározott időpont előtt legalább nyolc nappal, ha pedig az új munkahely ugyanazon telephelyen van, leg­alább három nappal előbb kell megtörténnie. Az áthelyezést elrendelő utasításban közölni kell a dolgozóval új munkakörét és munka­bérét. Ha ez nem történt meg, a dolgozó az új munkahely elfoglalását megtagad­hatja. Ha azonban új munkahelyét ennek ellenére elfoglalta, amiatt, hogy új munka­körét és munkabérét az áthelyezés elrende­lésekor nem közölték vele, panasszal nem él­het HATÁROZATOT NEM HOZHAT a végre­hajtóbizottság lakásigénylé­s tárgyában az első igénylő kérelmének beérkezése napjá­tól számított öt munkanapon belül. Az ötö­dik munkanap eltelte után a végrehajtó­bizottság ugyanarra a bérleményre igény­lést nem fogadhat el. Az ötödik munkanap elteltével a végrehajtóbizottság a beérkezett valamennyi igénylést megvizsgálja és hely­színi eljárás útján megállapítja az igényelt helyiség kiutalhatóságát és a kérelmezők lakásviszonyait. A végrehajtóbizottság üresen álló vagy megüresedett lakás igénylése ese­tében a kiutalás tárgyában végérvényesen határoz. A végrehajtóbizottság indokolt ha­tározatáról az érdekelteket nyolc napon be­lül értesíteni kell. Az igényelt lakás bérlő­jét (használóját) a határozat meghozatala előtt a végrehajtó bizottság köteles meghall­gatni. s az akkoron történt, mikor a Kis« ■*-' kúnságban — így karácsony tá­jékán — még szokás volt »elmenni Bethlehembe«. — Hát kendtök more — tör át az utcáci­i­a másik feléről a jó zengésű férfihang kérdése s egy lélekzet­­vételre elcsitul a csizmacsikorgás a ropogós havon­— Tisztességet tenni a gyermek­­nek — hangzik a válasz eminnen, de már távolodóban. Szombatiak, Fábiánok, Szappano­sok, Duzmathok s egyéb ma élő ku­nok öregapjai engedelmesen alud­tak akkor még a kuckó tövén, a sok gyerek­ nyütte, kopott bölcsőben. A kis Becze Andráskát is, hogy meg­szoptatta az anyja, odaszólt az urá­nak: — Akkor mehetnénk, András... De Becze Andrásnak nem volt még mehetnékje. Kivált, hogy a kiskapu is csapódott. Hátha nem kéne elmenni. Mondjuk, hogy jön­nének. Ők jönnének. Nem úgy volt. Harsány gyermek­hang zendített rá odakint: »Az Istennek szent angyala...« így kezdődött akkor ott a reformá­tus betlehemes játék. Kaláccsal és krajcárkákkal tovább iramodtak a gyerekek, törten a másik udvarról hangzott már át: »Néktek ekképen szóla...« — Elmenjünk hát — sürgette a széparcú, szőke menyecske az urát. A nagykendőt elől kötötte meg ma­gán, kétszer érte keresztül az a ta­karos, keskeny derekát. Az ember úgy mondott igent, hogy nagy erő­vel a két tenyerére támaszkodva fel- Fiflitt, az asztal mellől, Pirosra­ csattant arcú, jóerejű barna ember volt. Ab­ból az ősi lovas fajtából, amelyiknek a dereka magas, a lábai rövidek- Akkor lesz kicsi, ha feláll. Alig erednek útnak, megáll ám az ember. Nem mintha valóban be­szélni valója lenne, csakhogy ne kelljen egyaránt menni. Kivált arra, amerre tartanak­— Aszontam vóna én, hogy »kó­­dis«? — kérdi, mintha erről eddig még szó sose esett volna. Az asszony tüstént válaszol. Utó­végre Boros Máté az ő bátyja s nem mindegy, hogy mi lesz. Szem­benéz az urával: — Azt biz’a. Azt. Meg, hogy hoz­zon írást, ha köll neki valami, mert maga csak úgy ád. Akkor is meg­­gondoja kétszer. De kódis szóra nem ád.:: Az ember kap a szalmaszál után: — »Kódis szóra«... no, de nem aszontam, hogy ő a kódis! Az em­­ber aszond, amit mond, mikor mér­ges. Hogy írás kell? írás köll is, azt ma is mondom. — Azt pedig nem kéne máma mondani — vet ellent az asszony, mint ahogy az asszonyok olykor oko­san és jól ellenkeznek. Nem is szólt az ember semmit, csak ment tovább s ott bévül, az esze-malma őrölgetett csendesen. Először a konkoly, meg az ocsú hullott ki a rostából: — Az igaz — töprengett magá­ban —, hogy aszontam neki, hogy kódis, pedig sógorom, oszt derék ember- Osztán sok a család. Sok nő. Kellött is vóna neki a tégla, hogy a napom háza úgy megdőlt. Köllött vóna.:­­ A tiszta szem már őrölten, fehé­ren, egyenest a markába hullt: — Azt kell ma mondani, hogy adom. Adom, oszt rendbe van- Adom, osztán.:: A rosta, meg a kő elakadt valami kemény szemen. De csak mentek. Akármilyen hosszú is néha egy ilyen uccasornyi, rövid út, csak végére jut egyszer az ember. — Itt vónánk — mondja csende­sen az asszony és szokás ellenére el­sőnek megy be báttya portájára a megdőlt kiskapun. Az ember oda­veri a csizmája talpát a kút előtt, a nagy kőre, köhécsel. Ezt így szokás. Bent hallják is, nyílik az ajtó. Tíz­­esztendős kicsi Máté dugja ki a fe­­jét, nagyot rikkant: — Né, András bátyjáék! Már benn is vannak. A házigazda az asztalnál, a mécs mellett ül egy csorba tükör előtt, beretválkozik. — Ez így jól van — gondolja András. Mégse olyan egyszeribe kez­dődik. Kezelnek. Az öregmama a lá­nyát ölelgeti, rég találkoztak így együtt. Megindul a beszéd az asszo­nyok között egyszeribe. A négy ap­róbb gyerek izeg-mozog, sür-forog, tolong, gyerekszokásként érzik, hogy most meglazult a felnőttek fe­gyelmező figyelme. No Máté is kész lett, lemosta a képit és az asztalhoz telepedett. A fehérnépek akkorra jól mondják már a magukét, de az András asszo­nyának a füle azért hallja, ahogy az ura rákezd: — Az éjjel megint foga lesz az időnek, kitisztult..­­Máté bólint: — Ki. Tegnap is vót. De van hő elég. Meg is törte a nádat a tetőn Itt vónánk —• gondolja magában András, most kell mondani! — Majd megcsináljuk tavaszra — ejti ki — onnét a téglát átaldoz­­zuk, ha itt kell. Ezt mind a három asszony meg­hallotta, el is rekedt a szavuk, de csak egy pillanatra. »Onnét!« Ez az »onnét«, ez az András portája, ez a tégla, ez az András téglája, amin a harag lett a múlt tavaszon. Ez a beszéd, ez olyan bethlehem-járási beszéd, karácsonyi beszéd. Erre hall­gatni illik az Úr Jézus nevébe. Máté egészségesen szól: — Az jó lesz, ha úgy gondolod. András is: — Úgy. Ide köll az. Az öregasszony apró poharakat törölget boldogan. Valahol egy fiaskó bora lehet neki eldugva. Kicsi Máté nem sokat törődik mindezzel. Igen jó tanuló, most is abban foglala­­tos. A Hármas Kis Tükörből mondja a könyvnélkülit: »Békés vármegyének lapályos ha­tára, Ád bőven gabonát szántó munká­jára ...« Aztán koccintanak. A karácsony éjszaka végigsimogatja a falut, hadd legyenek apró emberi j­ó szándékok­ból derék tettek. Kőből kenyér, haj­lék, áldás, Boldog karácsony. Szamosközi István* Becse András „elment Bethlehembe...66 RÖVID KÜLFÖLDI HÍREK Thomas német protestáns lelki­­pásztor, a plaueni Szent János egy­házközség vezető lelkésze, sajtónyi­latkozatot adott, amelyben rámutat: a közelgő négyhatalmi találkozó megfelel minden békeszerető ember akaratának. A békeszerető emberek, a második világháború borzalmainak hatása alatt éles hallású és világos­­látású emberekké lettek. Követelik a felelős kormányférfiaktól, hogy a négyhatalmi konferencián készsége­sen ragadják meg a béke lehetőségét és tegyenek meg mindent azért, hogy a háború katasztrófáját elhárítsák. * Alan Winnington, a l’Humanité című francia lap Koreába küldött munkatársa írja: »1952. októberében találkoztam Richard Voss-sal, egy F 84-es lökhajtásos amerikai gép pilótájával. Voss égő gépéből ki­­ugorva, arcán és kezein súlyos égési sebeket szenvedett, alig tudták meg­menteni az életnek. Velem talál­kozva, örömmel mutatta, hogy sebei begyógyultak, olyan gondosan és szakszerűen kezelték hadifogságá­ban. Vass kijelentette: — Keresz­tyén vagyok, nem tudnék este nyu­godt lélekkel imádkozni, ha elhall­gatnám, hogy három ízben vettem részt baktériumbombázásban.­« * Hewlett Johnson, a Sztálin-béke­­díjas canterburyi érseki helynök egy angol lap számára adott nyilat­kozatában a többi között a követke­zőket mondotta: »Az atom- és hidro­gén­bombák korában élünk, amely ellen csak egy biztonság van, s ezt a biztonságot az egyszerű emberek bé­­ketárgyalásokat követelő egyesített ereje adja. A karácsony keresztyén békeünnep. Az 1953-as karácsony különösképpen, mert minden ország­ban egyszerű emberek és asszonyok milliói követelik mind erőteljesebb hangon a világbékét. Az egyszerű emberek összefogásában mérhetetlen érték és erő van.« * Az angol methodisták elnöke, D. Loper, az angol sajtó számára adott nyilatkozatában kijelentette, hogy a szovjet kormánynak a három nagy­hatalomhoz intézett jegyzéke »a leg­jobb hír, amit évek óta hallottam. Igazi karácsonyi ajándék.« * Grüber prépost a »Die Zeichen der Zeit« című német folyóiratban a kö­vetkezőket mondja a Német Demo­kratikus Köztársaság és az egyház között létrejött egyezményről: »Mint a tárgyalások vezetésével megbízott egyházi személy, csak azt mondha­tom, hogy a megbeszélések alatt le­fektetett irányelveket nemcsak, hogy maradéktalanul teljesítette a kor­mányzat, hanem azokon túl, mind a mai napig minden megbeszélést ha­sonló előzékeny szellemben folytat az egyházzal.« 1 Bölcsőtől a koporsóig... III. „Tanulják meg pedig a mieink is...*A Életünk első nagy élménye szü­leink, testvéreink személyével kap­csolatos. Semmivel sem kisebb azon­ban hatéves korunkban első taní­tónkkal történt találkozás. Ő jelen­tette be, hogy mostantól kezdve pedig tanulnunk kell rendszeresen. Amennyire visszaemlékezhetünk, eléggé meglepődve, kelletlenül fo­gadtuk kevés kivétellel ezt a hírt. De gondoltuk, majd csak előbb­utóbb megszabadulunk, ettől a szük­ségtelen rossztól. Később némi vál­tozás történt bennünk, mert szük­séges rossznak tartottuk a tanulást, hiszen munkánk becsületes elvégzé­séhez mégis csak szükség van erre is. De azért csak örömmel váltottuk a közmondást, hogy csak a »jó pap tanul holtig«. Közben azonban kiderült, hogy bibliánk tanítása szerint a keresz­tyén embernek koporsója lezártáig szakadatlanul tanulnia kell! Sőt bibliánkból azt is megértet­tük, hogy tanítónk a Szenthá­romság Isten, aki közvetlenül Szent­lelke által is tanut és közvetve em­bereken keresztül is. Ezért tudtunk örülni csendesóráink tanításainak éppenúgy, mint amikor anyaszent­­egyházunk, országunk tanítóin ke­resztül is kaphattuk Isten megiga­zító, útbaigazító tanításait. Tanulásunk helye nemcsak a templom, iskola, hanem az élet minden területe. Pál apostolként »amelyekben vagyunk«, azokban ta­nít bennünket Urunk. Nem lehetett, nem lehet soha olyan területen jár­nunk, olyan körülmények között él­nünk, amiből ne kellene feltétlenül tanulnunk. Tankönyvünk sem csak a bibliánk, mert Isten — ha más mó­don és fokon is — a természetben, történelemben, eseményekben éppen oly hangsúlyosan tanít bennünket. Hiszen Isten a teljes élet Ura, moz­gatója és így semmi sem lehet vélet­lenül, hanem minden akaratából, tudtával történik. Amire Isten bibliánkból és az ige fényében megértett élet esemé­nyeiből együtt tanít, arra egész éle­tünkben­­szükségünk van. Egész életre tanulhatjuk meg, hogy az Atya szeret, a Fiú megszabadít, a Szentlélek vezet, az ige kenyér, az engedelmesség szakadatlan köteles­ség, az alázat a keresztyén ember alap lelki magatartása. Pál is egész életre tanulta meg, hogy amiben van, megelégedett és Titusnak írja, hogy egész életre­­tanulják meg a mieink is, hogy jó cselekedetekkel járjanak elől a szükséges hasznokra, hogy ne legyenek gyümölcstelenek.« Úgy tanít egész életre az Úr ben­nünket, könnyen felejtő gyermekeit, hogy napi igeolvasásunk során hangsúlyozza különösen azokat a ta­nításait, amelyeket éppen azon a na­pon kell élnünk. Naponként kapott tanítások nyomán tudott Pál is megaláztatok kitűnni, — jóllakni, éhezni, — bővölködni, szűkölködni, mert mindenre volt ereje az őt naponként tanító Krisztusban, aki őt meg is erősítette annak véghesz vitelére, amire útbaigazította. A múló idő mesgyéjén jó meg*) állni és visszatekinteni: vájjon ké­ i szék voltunk 1953-ban úgy tanúink engedelmeskedni, ahogyan az Isten elvárta tőlünk?! Bármennyi mulasz­­tásunk legyen is, bűnbánatunk ne erőtlenítsen meg bennünket, hanem sarkaljon a nagyobb szorgalomra* hűségre, mert a mindentudó, min­­denható Isten kér, hogy az elkövet­­kező időben nyitottabb szívvel ta­­nuljunk. Ne engedjünk a kísértőnek* hogy elég, amit tudunk. Lássuk be, hogy önmagunkban hányszor va­­gyünk tanácstalanok; nem tudjuk, mit hogyan mondjunk, értsünk, cse­­lekedjünk. Isten kész tanítani. De amire tanít, annak engedjünk, azt cselekedjük, sőt maradjunk meg azokban, amiket tanulunk és így a szakadatlan tanulás nyomán gyü­­mölcsöző, engedelmes élettel szol­­gálhatunk Urunk dicsőségére, feles barátaink hasznára. I. madarász Bajos filmi srartuár SM^ 1 HÍREK A bereti gyülekezet három és fél­ ezer forintos költséggel bevezettette templomába a villanyt. A munkálat befejezésekor ünnepélyes istentisz­teleten világították ki először a templomot. Az újlőrincfalvai gyülekezet egy­­hangú meghívással lelkipásztorrá választotta Kiss Zoltán poroszlói segédlelkészt. A maklártállyai gyülekezet új lelkipásztorát, H­u­b­a­y Lajos volt andornaktál­yai missziói lelkészt be­­iktatták tisztébe. A beiktatást Szendrey Károly poroszlói lelki­­pásztor, egyházmegyei lelkészi fő­­jegyző végezte. Lőczy Lajos zselickisfaludi lelki­­pásztort a bárdudvarnoki gyülekezet választotta meg lelkipásztorává. Be­­oktatása december 20-án volt, ame­­lyen a beiktatási igehirdetést N­y­ár­­r Pál somogyi esperes mondotta. A cigándi gyülekezet egyhangú meghívással Szűcs Lajos felsőnyág­rádi segédlelkészt választotta meg lelkipásztorává. Rózsai Tivadar bodroghalmi lelki­­pásztort a szakolyi gyülekezet egy­­hangú meghívással megválasztotta lelkipásztorává. APRÓHIRDETÉSEK Orgona, harmónium készítés. Javítás, hazá­golás, karbantartás. Villamos fúvóberende­­zések. Fiitler, Bpest, XIV- Miskolczi­ út K. Használt háló, kombinált szekrény, kétszemé­lyes rekamié, fotel, szék, lakberendezés privát­nak olcsón eladó Péterffy S -u 17 Gombos. Express automata Kötőkészülék. Sálszövő és javítások, Debreceni, XIII., Szt. László­ u. 53. Rekamiék, fotelek, garnitúrák készen és meg­rendelésre, fizetési könnyítéssel. Bokor kár­pitosnál, Sztálin-út 54. (Bejárat: Eötvös-u. 17 sz.) Orgonajavítás, tisztítás, hangolás Harmó­­nium javítást vállal. Győri József, Bp., XIII.­ Lőportár­u 14/b Zongorajavítás, hangolás, Jótállással Szak­szerű becslés Szávics mester. Baross-tér­i Telefon: 330-476. Orgonaharmónium, remek hangú, kitűnő kard­ban, négy és fél játékos. 17 regiszteres Ki­­sebb harmóniumok, zongorák, pianínók el*­adása, vétele. Tel.: 842-662. Bp. VIII. ker* Aggteleki-u. S. I 18 Daróczy mesternél. Használt garnitúra, kétszemélyes rekamiéval, olcsón Kétszemélyes rekamiét 2500-ért, fotelt, széket készít, javít, kedvező feltételekkel. Kárpitosmester Thököly-út 3 Női kalapok alakítását hozott anyagból olcsón vállalom. Váci­ utca 10. Kapu alatt Pályi Eszter._________________________________ Speciális műstoppoló, műtősnő, Makán János, többszörösen kitüntett férfi, női szabómester, Thököly-út 59/a. Legtökéletesebb műtömés ki­égett, molyrágott szöveten és ruhákon.. Vi­­dékre postán utánvét. Pokorny orvosi műszerész: V.. Kossuth L.-u . Művégtagok, haskötők, sérvkötők, lúdtalpbetétek készítése és javítása. Vidékre is kiszállok Bundaalakítás, irhatisztitás olcsón. Kókay szűcs Bajcsy-Zsilinszky-dt 10 Tel.: 186-620. Szlezák Rafael harangöntő, államosított vál­lalat Rákospalota (B.­pest, XV.) Zrinyi-út 23. Tel.: 292-128. Harmónium eladó. Zongora, pianinó javítás, hangolás olcsón. Sasvári zongorakészítt mesternél Lenin-körút 21 (426—819)_____ Sikkötőkészüléket, szövőrámát, tartozékokat készít, javít Hajmássy műszerész, VIII., Alföldi-u 12 AZ ÖT ORSZÁGOS REFORMÁTUS HETILAP Felelős szerkesztő és kiadó: FEKETE SÁNDOR Megjelenik minden vasárnap Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, XIV Abonyi­ utca 21. Levélcím* Bpest, Keleti posta 134. Telefon: 225—401 Előfizetési díj: negyedévre 12. félévre 82 Ft, Postatakarékpénztár­ csekksz.: 47.82*. Engedélyezési és törlesztési szám: R7 648/1949 M­E­HI/B _______Megjelent 17.000 példányban______ 2­536336. Athenaeum (P. V Soproni Betet

Next