Az Út, 1954. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)
1954-07-04 / 27. szám
2 Eddigi utunk — gyümölcshozó előmenetelünk Teológiai professzorok, esperesek és lelkipásztorok felkészülése a nyári lelkészkonferenciákra Legutóbbi számunkban ismertettük a június 14—15-i országos esperesi értekezletet, amelynek folytatásaként június 16-án teológiai professzoraink, espereseink és a teológiai tudományokban és a tanításban különösen is kitűnt lelkipásztorok közül mintegy ötvenen együttesen felkészültek a szokásos nyári lelkészkonferenciákra, amelyek a balatonfüredi, tahii és karcag-berekfürdői lelkészüdülőkben a két nyári hónapban folynak, lelkipásztoraink, lelkészeink és segédlelkészeink teológiai ismereteinek , gyarapítására, hitének erősítésére. Az értekezlet Pethe Kálmán alsóörsi lelkipásztor, a dunántúli egyházkerület missziói előadója igetanulmányával kezdődött. Ezután Varga Zsigmond, a debreceni teológiai akadémia professzora tartott előadást Jakab apostol leveléről. Először arról szólt, hogy ki írta, mikor írta és kinek írta ezt a levelet. Majd ismertette a gyülekezeteknek, az egész keresztyén egyháznak azt a helyzetét, amelyben Isten Jakab apostol levelén keresztül akkor megszólította a híveket. A keresztyénség súlypontja áttevődött a pogánykeresztyén gyülekezetekre s az erkölcsi közönyösség kísértése vetődött fel s ezzel egy erősen elméleti hitfogalom kezdett egyre jobban teret hódítani az akkori egyházban. Az ez ellen hadakozó zsidókeresztyénség viszont a másik oldalon esik túlzásba: túlhangsúlyozza a cselekedetek, mégpedig a kultikus cselekedeteik szükségességét. Ebben a helyzetben szolgálják a hit fogalmának tisztázását az egyik oldalon a páli levelek, a másik oldalon Jakab levele. A páli hitfogalomban mindig benne vannak a cselekedetek is, viszont Jakab levelére a cselekedetek hangsúlyozásával nem esik a szertartásoskodásnak a leghalványabb árnyéka sem. Ha Pál a hitről beszél, ebben mindig benne vannak a szolgálat cselekedetei is, ha Jakab a cselekedeteket említi, ezek mindig a hitből folyó szolgálat cselekedetei. Farkas József budapesti lelkipásztor, konventi missziói előadó előadása következett ezután. Szemléletes leírását adta egyházunk megelevenedése eddigi útjának, majd arról szólt, hogy milyen hűségesen kell gyülekezeteinknek és lelkipásztorainknak megőrizniük és gyarapítaniuk Istennek azokat az ajándékait, amelyekkel egyházunk új életét megajándékozta. Előadása következő részében lelkipásztoraink személyes életének megújulásáról, hitük és életük elmélyítéséről szólt. Bartha Tibor debreceni lelkipásztor, teológiai professzor a gyülekezeteknek az ökumenikus szolgálatért és a béke ügyéért való felelősségéről tartott előadást. Hangoztatta, hogyan kell eggyé válnia mind az ige engedelmes hallgatásában, elhivésében, mind pedig az engedelmességben a gyülekezeteknek s a gyülekezetek minden tagjának. NE FÉLJ, HANEM SZÓLJ!... A Szentlélek csudálatos adománya volt, hogy a nehezen tanuló tanítványok egyszerre megtanítottakká lettek az útra nézve, amelyen járniok kell. Ez az út nyilván újat jelentett azok között a zsidó gyülekezetek és pogány közösségek között, amelyekben élettelen hagyományokhoz ragaszkodva a múlt próféták ostorozta bűnei között éltek az emberek. Az új útnak következményei voltak, amelyeket az ige világosságában megértve le is vontak magukra nézve a tanítványok, de igen nagy ellenállással kellett számolniok ott, ahol erős szálak kötözték múltjukhoz a szíveket, akik számára a megfeszített és feltámadott Krisztus nem új életre való lehetőség, hanem botránkozás maradt. Az első egyház — Jézus példája szerint — cselekedeteivel pecsételte meg a Jézus Krisztusról szóló tanításai hiteles voltát, így lett gyümölcsöző erővé benne a Szentjeiktől nyert új élet minden ember számára. Keresztyén egyházunkban igen sokszor a tanítás jutott előtérbe a cselekedetek rovására. Engedelmes szolgálat nélkül a »bizonyságtétel« azonban elerőtlenül, egyoldalúvá lesz, kevesek számára lesz érthetővé. Egyházunk tanítása és cselekvése szervesen együvé tartoznak. Pál apostol mozgalmas utazásában is együtt hatottak a bátran hirdetett szó és az engedelmes cselekedeteik, kölcsönösen hitelesítve egymást. A Korinthusba érkező, tettrekész apostol a szólásra is megkapja Isten külön parancsát: »Ne félj, hanem szólj!« (Ap. Csel. 18:9.) Miről kellett szólnia? Jézus . Krisztus életet újjáteremtő hatalmáról. Mi volt bizonyságtételének lényege? Az, hogy Jézus Krisztusban Isten személyválogatást nem ismerő szeretete árad e világra. Ezt kellett megőrizniük mindazoknak, akik hallották Thessalonikában, Bereában, Athénben és Korinthusban. — Egyházunk tanítása a Jézus Krisztusban a világnak váltságot adó, a világtörténelmet kormányzó, népek, tehát az ember ügyét szívén hordozó Istenről népünkért és az egész emberiségért végzett szolgálatunkban lesz gyümölcsözővé. Istennek hála, mind többen és többen értik meg, hogy keresztyén életük cselekedet-gyümölcseivel kell a váltság jeleként élő egyház szolgálataiban részt venni. Jócselekedetekben gyümölcsöző egyházunk életének egységére nézve nem közömbös, hanem életbevágóan fontos, hogy tagjai cselekedeteikben és magatartásukban, továbbá megnyilatkozásaikban együtt hangoznak-e? Van-e hitbeli mondanivalójuk mindarról, amelyben élünk, cselekszünk, ami felett hálaadással örvendez szívünk, mind egyházunkra, mind népünkre nézve? Akkor lesz minden jószolgálatunk csendesen végzett, eredményes szolgálat, ha szavainkkal, beszélgetéseink során négyszemközt bizonyságát tudjuk adni annak, hogy értjük azt, amit megújuló egyházunkban teszünk és éppen azért teszszük örömmel, mert értjük, Isten akarata, hogy az ő egyháza, annak népe mind megtanítottabban járjon az egyház szüntelen szolgáló útján, és engedelmesen szólja a másik egyháztag felé, amit e kiváltságos utat illetően megértett. Félre tehát az ezt gátló »szemérmességgel«, vagy az itt-ott jelentkező félelemmel, teljes bátorsággal magunkévá téve, amit Pál apostol is megértett Korinthusban: »Ne félj, hanem szólj!« Nyáry Pál Egy kötetben két hitvallásos iratunk HEIDELBERGI KÁTÉ MÁSODIK HELYÉT HITVALLÁS Ára félvászonkötésben 35.— Ft Akik hit dolgában hajótörést szenvedtek Az ige és hitvallásaink alapján keresztyén életünkkel kapcsolatosan gyakran beszélünk hitünkről, annak fontosságáról. Elmondjuk, hogy hit nélkül nincs keresztyén élet. Hit nélkül lehetetlen Istennek tetszeni. Egyedül hit által Isten ingyen kegyelméből nyerünk üdvösséget. Valóban keresztyén életünk fundamentuma a Szentháromság-Istenbe vetett hitünk. Ez az a kőszikla, amelyen megállhat keresztyén életünk, megállhat anyaszentegyházunk élete úgy, hogy a pokol kapui sem vehetnek rajta diadalmat. (Máté 16:18 v.) Arról azonban kevesebbet szoktunk beszélni, milyen a mi hitünk? Ritkán tartunk olyan önvizsgálatot, melyben hitünket, hitünk tartalmát tesszük vizsgálat tárgyává. Amikor azt keressük, azt vizsgáljuk, hogy valóban a Szentlélektől nyertük-e hitünket és az ige, hitvallásaink mértéke szerint hiszünk-e? Pedig ebből az őszinte önvizsgálatból derülne ki, hogyan állunk hit dolgában? A keresztyén ember és az egyház élete akkor szokott válságba jutni, amikor hitünkkel baj van. Ilyenkor történik meg, hogy hit dolgában hajótörést szenvedünk. Hitünknek sokféle fogyatkozása lehet. Jézus többször mutat rá ezekre a fogyatkozásokra. Tanítványainak szemére veti a háborgó tengeren kicsinyshitűségüket. Péterről szomorúan állapítja meg, hogy megfogyatkozott a hite. Jakab apostol beszél holt hitről, melynek nincsenek cselekedetei, gyümölcsei. Többször olvasunk az igében a hitben való tévelygésről, a hit gyengeségeiről. E héten soronkövetkező igénk (Jeremiás 36—42. rész) Izrael népének válságos korszakát eleveníti meg előttünk. Nagy veszedelmek sötét felhői tornyosulnak Izrael élete felett. Bűnei miatt ítéli Isten az ő népét. A történelem Ura a történelem eseményeiben cselekszik hatalmasan, ítéletesen. A próféta által előre meg is jelenti szándékát, bűnbánatra hívja népét, feltárja előttük a szabadulás útját. Szavai süket fülekre és kemény szívekre találnak. Ezekben a válságos időkben tűnik ki, hogy hit dolgában hajótörést szenvedett az ő népe. Megvoltak ugyan még a hivő élet formái, a templom, az áldozatok, meghallgatták még a próféta szavát is, abban az Úrzenetét, de hitükkel baj volt. Hitük üres kegyeskedésben nyilvánult meg. Hitük holt hit volt, nem voltak gyümölcsei engedelmességben. Hitük kicsiny hit volt, nem látták meg a történelem eseményeiben munkálkodó dicsőséges és hatalmas Urat. Hitükből hiányzott az Úr iránti bizalom. Nem ő benne bíztak. Jojákim, az Isten népének vezetője, elégettette Jerémiás próféta könyvét (Jer. 36:23. v.), Sedékiás tömlőébe (37:21. v.), majd verembe (38:6. v.) vettette az Úr szolgáját. Az ítélet alatt sem térnek meg az Úrhöz, megmaradnak hitetlenségükben, engedetlenségükben (42. rész.). Az ige önvizsgálatra indít: hogyan állunk hit dolgában? Látjuk-e hitünkkel Istent, a történelem Urát? Látjuk-e ítéletes és kegyelmes kezének munkáját a ma élő nemzedék életében, a történelem eseményeiben, anyaszentegyházunk életében? Tudunk-e hittel és ebből fakadó engedelmességgel arra menni, amerre ő mutat, végezni a jó szolgálatokat, melyeket ő bíz reánk? Hálásak vagyunk-e azért, hogy irgalmával a hit és engedelmesség útján vezeti egyházunkat, gyülekezeteinket? Vájjon nem szenvedünk-e hajótörést a hit dolgában? Hiányos lenne igeolvasásunk, ha nem látnánk meg Jeremiás prófétának, az Úr szolgájának hitét és ebből fakadó hűségét. Azt a hűséget, amellyel szólja az Úr üzenetét. Ő a hit hőse és azért lett a hit hősévé, mert az engedelmesség útját járta. "Komoly, megszívlelendő figyelmeztetés az igében a király udvari szolgájának, a szerecsen Ebed- Melek-nek cselekedete (38:7—13.). Ő, az idegen, gondol szeretettel a veremben levő prófétára és közbenjár a királynál, hogy megmentse őt a haláltól. Az irgalmas szamaritánus ószövetségi előfutára ő. Nem szégyenítenek meg bennünket irgalmas cselekedeteikkel a távollévők?! Póter Sámuel HÍREK Lelkipásztorbeiktatások. A beregi gyülekezet új lelkipásztorát, Kis Kelemen József volt rinyakovácsi lelkipásztort május 30-án iktatta be tisztébe Nyáry Pál somogyi esperes. A sajókeresztúri gyülekezet lelkipásztori állásába Pap István volt miskolci segédlelkészt június 13-án iktatta be Nádházy Bertalan borsodi esperes. — A kercaszomori gyülekezet új lelkipásztorát, Kis Gyula volt mezőőrei segédlelkészt Vörös Lajos, a vas-zalai egyházmegye esperese június 13-án iktatta be tisztébe. — A kocsi gyülekezet új lelkipásztorát, Kiss Sándor volt ácsi vallásoktató lelkészt Győry Elemér, a dunántúli egyházkerület püspöke június 13-án iktatta be. — A kardoskúti gyülekezet lelkipásztori tisztébe június 13-án iktatták be Kövér László volt köröstarcsai segédlelkészt. — A mezőladányi gyülekezet új lelkipásztorának, Szondy István volt hódmezővásárhely-újtemplomi segédlelkésznek a beiktatását június 20-án végezte Kiss Lajos felsőszabolcsi esperes. Lelkipásztorválasztás. A nagyharsányi gyülekezet a Hideg János nyugalombavonulása folytán megüresedett lelkipásztori állásra egyhangúlag Simon Géza botykapeterdi lelkipásztort hívta meg. Segédlelkészek áthelyezése. Fekete István zsámbéki segédlelkészt a nagyszékelyi gyülekezetbe, Máthé István balatonhenyei segédlelkészt a szombathelyi gyülekezetbe rendelték segédlelkészi szolgálatra. CSENDES ÓRA Vezeti: DARÁNYI LAJOS Az Apostolok Cselekedeteiről írott könyv ■■ll A : »Jobb adni, mint venni.« (20:17—38.) Jézus Krisztusnak ezt a mondását csak Pál jegyezte fel. Így mindenki érti ezt az igét: Jobb, ha olyan helyzetben van az ember, hogy ő adhat és nem neki kell elfogadni a mások adományát. De többről van itt szó. Az a jó, ha az ember szíve annyira tele Uli ! ! »Mit mivettek sírván és az én szívemet keserű » Sietvén?« (21:1—16.) Az egyik ember a másikat gyengítheti, vagy erősítheti. Lehetünk egymás kárára, vagy egymás hasznára. Itt most azon van a hangsúly, hogy úgynevezett szeretetből is gyengíthetjük egymást és árthatunk egymásnak. Nem kételkedhetünk abban, hogy Pált szerették az efezusi Ilii fi , miveid azért, amit néked mondunk.« (21:17—26.) Vannak olyan írásmagyarázók is, akik azt mondják, hogy Pál itt megalkudott és ettől fogva kezdődik a fogsága. Mi itt inkább azt értjük meg, hogy Pál vállalta a hitének és engedelmességének a próbáját. Azért, hogy bizalom legyen Ilis ( I .Az efezusi Trofimusról) azt vélek, hogy Pál bevitte a templomba.« (21:27—40.) Ez a történet is mutatja, hogy a templom, az istentisztelet helye, istenellenes indulat helyévé is lehet. Pál ellen a templomban azok csináltak hangulatot, akik oda imádkozni mentek. Istent védték Pállal szemben, akit pedig Isten választott ki a maga edényéül. Ilii 8 II.Most annak okáért mit késedelmezel? Kelj fel JUL. 0 ! és keresztelkedjél meg...« (22:1—21.) Pált a ” “ siető, vagy még inkább a kellő időben cselekvő embernek lehet nevezni. Késedelmezett ő is. Meg is kapta a figyelmeztetést, a pirongatást: Mit késedelmezel? Az egész keresztyén életünket ez a késedelmezés jellemzi. Most gondold végig az életed és meglátod, Ilii 0 I féléje az ezredes: Én nagy összegért vettem JUL. 9 meg ezt a polgárjogot. Pál pedig monda: Én pedig benne is születtem.« (22:22—30.) El lehet mélyíteni ezt a rövid párbeszédet. Fel lehet mérni az öröklött javakat és azokat, amelyek a mi munkánk eredményei. Jó tudni, hogy mik azok, amiket készen kaptunk és mik azok, amelyekért a mi verejtékünk Ilii 101 “••• tusakodjunk Isten ellen.« (23:1—11.) JUL. IU | Az lehet a keresztyén ember legnagyobb tévedése és bűne, hogy Isten ellen tusakodik. Pedig ő Istenért akar tusakodni. Onnan származik ez a tévedés, vagy bűn, hogy az ember azt gondolja, hogy ő tudja, ismeri Istennek az egész akaratát. Tehát a maga ízlését, vágyát, indulatát teszi oda Isten akarata van szeretettel mások iránt, hogy ő ad és nem másoktól vár. Még ennek is van fokozása. Az a jó, ha az ember olyan hálás Isten iránt, hogy ezt a hálát az emberek iránti jótéteménnyel juttatja kifejezésre. Ne várj, ne igényelj,, hanem adj. Kezdd a jót. Napi ószövetségi rész: Jeremiás 36. vének. De szeretetből olyan magatartást tanúsítottak, hogy az ártott. Pál felismerte, hogy Istennek az az akarata, hogy ő Jeruzsálembe menjen. Aki siratta, féltette, lebeszélni igyekezett, az gyengítette. Mi erősítsük egymást! Napi ószövetségi rész: Jeremiás 37. iránta, hogy békesség legyen a zsidókból és pogányokból lett keresztyének között, azért vállalta a kijelölt vizsgát. Kényelmesebb és könnyebb sokszor nemes, vagy nemtelen felháborodással visszautasítani a feltett kérdést. A helyes: elfogadni és felelni rá. Napi ószövetségi rész: Jeremiás 38. De nem is voltak jólértesülve, tehát még abban is tévedtek, amit pedig olyan könnyű lett volna ellenőrizni: nem vitte be Pál a pogányt a templomba. A templomban is kell könyörögni: buzgóságunkat, tisztánlátásunkat ellenőrizd, Urunk! Napi ószövetségi rész: Jeremiás 39, hogy hányszor késedelmeztél. Sok mindent talán végleg elmulasztottál. Isten olyan izgalmas, hogy vár és újra ad lehetőséget. Ne késedelmezzél azért. Ha felismerted Isten akaratát, akkor kelj fel és... Tedd a felismert feladatot. Napi ószövetségi rész: Jeremiás 40. hullott. De a keresztyén ember számára legmélyebb fokon ez azt jelenti, hogy a mi üdvösségünk a kiválasztás dolga. Készen kapjuk. De nem azért, hogy semmit se tegyünk. Hanem azért, hogy egész életünkön át hálával feleljünk rá. Napi ószövetségi rész: Jeremiás 41. helyére. És mindazzal szemben, ami neki ellentmond, úgy lép fel, mintha az Istennek mondana ellent. Nem keresztyén elv van, hanem élő Isten van, őt kell megkérdezni. Még az érdekében való buzgólkodásunkat is mindennapon meg kell vele vizsgáltatni. Napi ószövetségi rész: Jeremiás 42. 1954 július 4—10. APRÓSÁGOK A HETI BIBLIAI RÉSZHEZ »Fonák dolgokat beszélőkről« szól az apostol, amikor az efezusi gyülekezet véneitől búcsúzik. (Csel. 20:30.) Figyelmezteti a presbitereket, hogy a gyülekezetben támadnak ilyenek, akik aztán megzavarják a gyülekezet tagjait és maguk után vonják őket. Pontosabban azoktól akarja Pál óvni a gyülekezetet, akik kiforgatják, elferdítik és félremagyarázzák a hirdetett igét. Az eredeti görög szó is ezt jelenti. Nemcsak Pál idejében, hanem ma is vannak ilyen veszedelmes emberek a gyülekezetben, akik nem azt akarják megérteni Ist«n igéjéből, amit Isten maga mond, hanem azt akarják Isten szavába belemagyarázni, ami nekik kedves és hasznos. — Jó azért, ha ma is vigyáznak a gyülekezet vénei arra, hogy ilyen fonák, kifordított dolgokat beszélők lelepleztessenek és a gyülekezet életét ne zavarják. • »Szorgoskodó kezekről« beszél az apostol és nem szégyet bizonyságot tenni arról, hogy keze munkájával kereste meg nemcsak azt, ami magának szükséges, hanem azt is, ami a vele együtt járóknak nélkülözhetetlen volt (Csel, 20:34.) Tudta, hogy vannak gyülekezetek, ahol a hívek nem jól viszonyulnak a munkához és azt hiszik, hogy az igazán vallásos ember kivonhatja magát a mindennapi élet munkájából és szolgálataiból. Nem is szűnik meg az ilyeneket inteni, hogy csendesen munkálkodva a maguk kenyerét egyék (II. Thess. 3:12.) és a munkát becsületbeli dolognak tartják (I. Thess. 4:11.). De nem marad meg a tanításnál, mert tudja, hogy a legjobb tanítás maga a példa és ő valóban jó példával járt elől, amikor keze munkájának gyümölcseiből élt. Úgy dolgozott, hogy nemcsak magának jutott, hanem a vele valók szükségleteire is. Mert az a jó munka és a helyesen szorgoskodó kéz, amelyik a mások életét is könnyebbé teszi,* »Jobb adni, mint venni« — mondja Pál, amikor búcsúbeszédét befejezi (Csel. 20:35). A keresztyén életnek drága aranyszabálya ez. Aki egyszer kipróbálta, az tudja is, hogy valóban jobb. De nem Pál apostol találta ezt ki, hanem úgy hivatkozik rá, mint amit az Úr Jézus Krisztus mondott. Az evangéliumokban nem találjuk meg ezt a mondást. Jézusnak sok olyan tanítása volt, amiket az evangélisták nem jegyeztek fel, de amelyek a gyülekezetekben általában ismertek voltak. Pál máskor is hivatkozik ilyen jézusi mondásokra. Az Újszövetség iratai közé be nem került, ú. n. apokrif evangéliumokban és egyéb levelekben »szétszórtan« nagyon sok olyan ismeretlen jézusi mondás van, amiket nem jegyeztek fel, de amiket neki tulajdonított az őskeresztyén gyülekezet. »Agraphá«-nak, feljegyzetten mondásnak nevezi ezt a tudomány és sok értékes kutatást végzett ezek körében. — Vannak ezek között a mondások között olyanok is, amelyekről nehéz eldönteni, valóban mondta-e a mi Urunk. De az, amit itt Pál idéz, egészen bizonyosan az ő mondása volt, amelyet nemcsak szájával hirdetett, hanem életével is megpecsételt. Virághi Sándor