Az Út, 1954. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)

1954-07-04 / 27. szám

2 Eddigi utunk — gyümölcshozó előmenetelünk Teológiai professzorok, esperesek és lelkipásztorok felkészülése a nyári lelkészkonferenciákra Legutóbbi számunkban ismertet­tük a június 14—15-i országos espe­­resi értekezletet, amelynek folyta­tásaként június 16-án teológiai pro­fesszoraink, espereseink és a teoló­giai tudományokban és a tanításban különösen is kitűnt lelkipásztorok közül mintegy ötvenen együttesen felkészültek a szokásos nyári lel­­készkonferenciákra, amelyek a ba­latonfüredi, tahii és karcag-berekfür­­dői lelkészüdülőkben a két nyári hó­napban folynak, lelkipásztoraink, lelkészeink és segédlelkészeink teo­lógiai ismereteinek , gyarapítására, hitének erősítésére. Az értekezlet Pethe Kálmán alsó­­örsi lelkipásztor, a dunántúli egyház­­kerület missziói előadója igetanul­mányával kezdődött. Ezután Varga Zsigmond, a debre­ceni teológiai akadémia professzora­­ tartott előadást Jakab apostol leve­léről. Először arról szólt, hogy ki írta, mikor írta és kinek írta ezt a levelet. Majd ismertette a gyüleke­zeteknek, az egész keresztyén egy­háznak azt a helyzetét, amelyben Is­ten Jakab apostol levelén keresztül akkor megszólította a híveket. A ke­­resztyénség súlypontja áttevődött a pogánykeresztyén gyülekezetekre s az erkölcsi közönyösség kísértése vetődött fel s ezzel egy erősen elmé­leti hitfogalom kezdett egyre job­ban teret hódítani az akkori egy­házban. Az ez ellen hadakozó zsidó­­keresztyénség viszont a másik olda­lon esik túlzásba: túlhangsúlyozza a cselekedetek, mégpedig a kultikus cselekedeteik szükségességét. Ebben a helyzetben szolgálják a hit fogal­mának tisztázását az egyik oldalon a páli levelek, a másik oldalon Jakab levele. A páli hitfogalomban mindig benne vannak a cselekedetek is, vi­szont Jakab levelére a cselekedetek hangsúlyozásával nem esik a szer­tartásoskodásnak a leghalványabb árnyéka sem. Ha Pál a hitről beszél, ebben mindig benne vannak a szol­gálat cselekedetei is, ha Jakab a cse­lekedeteket említi, ezek mindig a hitből folyó szolgálat cselekedetei. Farkas József budapesti lelkipász­tor, konventi missziói előadó elő­adása következett ezután. Szemléle­tes leírását adta egyházunk megele­­venedése eddigi útjának, majd arról szólt, hogy milyen hűségesen kell gyülekezeteinknek és lelkipászto­rainknak megőrizniük és gyarapíta­­niuk Istennek azokat az ajándékait, amelyekkel egyházunk új életét megajándékozta. Előadása következő részében lelkipásztoraink személyes életéne­k megújulásáról, hitük és életük elmélyítéséről szólt. Bartha Tibor debreceni lelkipász­tor, teológiai professzor a gyüleke­zeteknek az ökumenikus szolgála­tért és a béke ügyéért való felelős­­ségéről tartott előadást. Hangoztatta, hogyan kell eggyé válnia mind az ige engedelmes hallgatásában, el­­hivésében, mind pedig az engedel­mességben a gyülekezeteknek s a gyülekezetek minden tagjának. NE FÉLJ, HANEM SZÓLJ!... A Szentlélek csudálatos adománya volt, hogy a nehezen tanuló ta­nítványok egyszerre megtanítottak­­ká lettek az útra nézve, amelyen járniok kell. Ez az út nyilván újat jelentett azok között a zsidó gyüle­kezetek és pogány közösségek kö­zött, amelyekben élettelen hagyomá­nyokhoz ragaszkodva a múlt prófé­­ták­ ostorozta bűnei között éltek az emberek. Az új útnak következmé­nyei voltak, amelyeket az ige vilá­gosságában megértve le is vontak magukra nézve a tanítványok, de igen nagy ellenállással kellett számol­­niok ott, ahol erős szálak kötözték múltjukhoz a szíveket,­­ akik szá­mára a megfeszített és feltámadott Krisztus nem új életre való lehető­ség, hanem botránkozás maradt. A­z első egyház — Jézus példája szerint — cselekedeteivel pe­csételte meg a Jézus Krisztusról szóló tanításai hiteles voltát, így lett gyümölcsöző erővé benne a Szent­jeiktől nyert új élet minden ember számára. Keresztyén egyházunkban igen sokszor a tanítás jutott előtér­be a cselekedetek rovására. Engedel­mes szolgálat nélkül a »bizonyságté­tel« azonban elerőtlenül, egyoldalúvá lesz, kevesek számára lesz érthetővé. Egyházunk tanítása és cselekvése szervesen együvé tartoznak. Pál apostol mozgalmas utazásában is együtt hatottak a bátran hirdetett szó és az engedelmes cselekedeteik, kölcsönösen hitelesítve egymást. A Korinthusba érkező, tettrekész apos­tol a szólásra is megkapja Isten kü­lön parancsát: »Ne félj, hanem szólj!« (Ap. Csel. 18:9.) Miről kel­lett szólnia? Jézus . Krisztus életet újjá­teremtő hatalmáról. Mi volt bi­zonyságtételének lényege? Az, hogy Jézus Krisztusban Isten személy­válogatást nem ismerő szeretete árad e világra. Ezt kellett megőrizniük mindazoknak, akik hallották Thes­­salonikában, Bereában, Athénben és Korinthusban. — Egyházunk ta­nítása a Jézus Krisztusban a világ­nak váltságot adó, a világtörténel­met kormányzó, népek, tehát az em­ber ügyét szívén hordozó Istenről népünkért és az egész emberiségért végzett szolgálatunkban lesz gyü­mölcsözővé. Istennek hála, mind töb­ben és többen értik meg, hogy ke­resztyén életük cselekedet-gyümöl­cseivel kell a váltság jeleként élő egyház szolgálataiban részt venni. Jócselekedetekben gyümölcsöző egy­házunk életének egységére nézve nem közömbös, hanem életbe­vágóan fontos, hogy tagjai cseleke­deteikben és magatartásukban, to­vábbá megnyilatkozásaikban együtt hangoznak-e? Van-e hitbeli mon­danivalójuk mindarról, amelyben élünk, cselekszünk, ami felett hála­adással örvendez szívünk, mind egyházunkra, mind népünkre nézve? Ak­kor lesz minden jószolgálatunk csendesen végzett, eredményes szol­gálat, ha szavainkkal, beszélgeté­seink során négyszemközt bizony­ságát tudjuk adni annak, hogy értjük azt, amit megújuló egyhá­zunkban teszünk és éppen azért tesz­­szük örömmel, mert értjük, Isten akarata, hogy az ő egyháza, annak népe mind megtanítottabban járjon az egyház szüntelen szolgáló útján, és engedelmese­n szólja a má­sik egyháztag felé, amit e kivált­ságos utat illetően megértett. Félre tehát az ezt gátló »szemérmesség­gel«, vagy az itt-ott jelentkező fé­lelemmel, teljes bátorsággal ma­gunkévá téve, amit Pál apostol is megértett Korinthusban:­­ »Ne félj, hanem szólj!« Nyáry Pál Egy kötetben két hitvallásos iratunk HEIDEL­BERGI KÁTÉ MÁSODIK HELYÉT HITVALLÁS Ára félvászonkötésben 35.— Ft Akik hit dolgában hajótörést szenvedtek A­z ige és hitvallásaink alapján keresztyén életünkkel kapcso­latosan gyakran beszélünk hitünk­ről, annak fontosságáról. Elmond­juk, hogy hit nélkül nincs keresz­tyén élet. Hit nélkül lehetetlen Is­tennek tetszeni. Egyedül hit által Isten ingyen kegyelméből nyerünk üdvösséget. Valóban keresztyén éle­tünk fundamentuma a Szenthárom­ság-Istenbe vetett hitünk. Ez az a kőszikla, amelyen megállhat keresz­tyén életünk, megállhat anyaszent­­egyházunk élete úgy, hogy a pokol kapui sem vehetnek rajta diadalmat. (Máté 16:18 v.) Arról azonban kevesebbet szok­tunk beszélni, milyen a mi hitünk? Ritkán tartunk olyan önvizsgálatot, melyben hitünket, hitünk tartalmát tesszük vizsgálat tárgyává. Amikor azt keressük, azt vizsgáljuk, hogy valóban a Szentlélektől nyertük-e hitünket és az ige, hitvallásaink mér­téke szerint hiszünk-e? Pedig ebből az őszinte önvizsgálatból derülne ki, hogyan állunk hit dolgában? A keresztyén ember és az egyház élete akkor szokott válságba jutni, amikor hitünkkel baj van. Ilyenkor történik meg, hogy hit dolgában hajótörést szenvedünk. Hitünknek sokféle fogyatkozása lehet. Jézus többször mutat rá ezekre a fogyatkozásokra. Tanítvá­nyainak szemére veti a háborgó ten­geren kicsinyshitűségüket. Péterről szomorúan állapítja meg, hogy meg­fogyatkozott a hite. Ja­kab apostol beszél holt hitről, melynek nincse­nek cselekedetei, gyümölcsei. Több­ször olvasunk az igében a hitben való tévelygésről, a hit gyengeségei­ről. E héten soronkövetkező igénk (Jeremiás 36—42. rész) Izrael népének válságos korszakát eleve­níti meg előttünk. Nagy veszedelmek sötét felhői tornyosulnak Izrael élete felett. Bűnei miatt ítéli Isten az ő népét. A történelem Ura a tör­ténelem eseményeiben cselekszik hatalmasan, íté­letesen. A próféta által előre meg is jelenti szándékát, bűnbánatra hívja népét, feltárja előttük a szabadulás útját. Szavai süket fülekre és kemény szívekre találnak. Ezekben a válságos idők­ben tűnik ki, hogy hit dolgában ha­jótörést szenvedett az ő népe. Meg­voltak ugyan még a hivő élet for­mái, a templom, az áldozatok, meg­hallgatták még a próféta szavát is, abban az Úr­­zenetét, de hitükkel baj volt. Hitük üres kegyeskedésben nyilvánult meg. Hitük holt hit volt, nem voltak gyümölcsei engedelmes­ségben. Hitük kicsiny hit volt, nem látták meg a történelem eseményei­ben munkálkodó dicsőséges és hatal­mas Urat. Hitükből hiányzott az Úr iránti bizalom. Nem ő benne bíz­tak. Jojákim, az Isten népének veze­tője, elégettette Jerémiás próféta könyvét (Jer. 36:23. v.), Sedékiás tömlőébe (37:21. v.), majd verembe (38:6. v.) vettette az Úr szolgáját. Az ítélet alatt sem térnek meg az Úrhöz, megmaradnak hitetlenségük­ben, engedetlenségükben (42. rész.). A­z ige önvizsgálatra indít: hogyan állunk hit dolgában? Látjuk-e hitünkkel Istent, a történelem Urát? Látjuk-e ítéletes és kegyelmes ke­zének munkáját a ma élő nemzedék életében, a történelem eseményei­ben, anyaszentegyházunk életében? Tudunk-e hittel és ebből fakadó en­gedelmességgel arra menni, amerre ő mutat, végezni a jó szolgálatokat, melyeket ő bíz reánk? Hálásak va­gyunk-e azért, hogy irgalmával a hit és engedelmesség útján vezeti egyházunkat, gyülekezeteinket? Váj­jon nem szenvedünk-e hajótörést a hit dolgában? Hiányos lenne igeolvasásunk, ha nem látnánk meg Jeremiás prófétá­nak, az Úr szolgájának hitét és ebből fakadó hűségét. Azt a hűséget, amellyel szólja az Úr üzenetét. Ő a hit hőse és azért lett a hit hősévé, mert az engedelmesség útját járta. "K­­omoly, megszívlelendő figyel­­meztetés az igében a király ud­vari szolgájának, a szerecsen Ebed- Melek-nek cselekedete (38:7—13.). Ő, az idegen, gondol szeretettel a veremben levő prófétára és közben­jár a királynál, hogy megmentse őt a haláltól. Az irgalmas szamaritánus ószövetségi előfutára ő. Nem szégye­­nítenek meg bennünket irgalmas cselekedeteikkel a távollévők?! Póter Sámuel HÍREK Lelkipásztorbeiktatások. A beregi gyülekezet új lelkipásztorát, Kis Kelemen József volt rinyakovácsi lelkipásztort május 30-án iktatta be tisztébe Nyáry Pál somogyi es­peres.­­ A sajókeresztúri gyüle­kezet lelkipásztori állásába Pap Ist­ván volt miskolci segédlelkészt jú­nius 13-án iktatta be Nádházy Ber­talan borsodi esperes. — A kerca­­szomori gyülekezet új lelkipásztorát, Kis Gyula volt mezőőrei segédlel­­készt Vörös Lajos, a vas-zalai egy­házmegye esperese június 13-án ik­tatta be tisztébe. — A kocsi gyüle­kezet új lelkipásztorát, Kiss Sándor volt ácsi vallásoktató lelkészt Győry Elemér, a dunántúli egyházkerület püspöke június 13-án iktatta be. — A kardoskúti gyülekezet lelkipász­tori tisztébe június 13-án iktatták be Kövér László volt köröstarcsai se­­gédlelkészt. — A mezőladányi gyü­lekezet új lelkipásztorának, Szondy István volt hódmezővásárhely-új­­templomi segédlelkésznek a beikta­tását június 20-án végezte Kiss La­jos felsőszabolcsi esperes. Lelkipásztorválasztás. A nagyhar­­sányi gyülekezet a Hideg János nyugalombavonulása folytán meg­üresedett lelkipásztori állásra egy­hangúlag Simon Géza botykapeterdi lelkipásztort hívta meg. Segédlelkészek áthelyezése. Fekete István zsámbéki segédlelkészt a nagyszékelyi gyülekezetbe, Máthé István balatonhenyei segédlelkészt a szombathelyi gyülekezetbe rendel­ték segédlelkészi szolgálatra. CSENDES ÓRA Vezeti: DARÁNYI LAJOS Az Apostolok Cselekedeteiről írott könyv ■■­ll A : »Jobb adni, mint venni.« (20:17—38.) Jézus Krisztusnak ezt a mondását csak Pál jegyezte fel. Így mindenki érti ezt az igét: Jobb, ha olyan helyzetben van az ember, hogy ő adhat és nem neki kell elfogadni a mások adományát. De többről van itt szó. Az a jó, ha az ember szíve annyira tele Uli ! ! »Mit mivettek sírván és az én szívemet keser­ű » S­ietvén?« (21:1—16.) Az egyik ember a mási­­kat gyengítheti, vagy erősítheti. Lehetünk egymás kárára, vagy egymás hasznára. Itt most azon van a hangsúly, hogy úgynevezett szeretetből is gyen­gíthetjük egymást és árthatunk egymásnak. Nem ké­telkedhetünk abban, hogy Pált szerették az efezusi Ilii fi , miveid azért, amit néked mondunk.« (21:17—26.) Vannak olyan írásmagyarázók is, akik azt mondják, hogy Pál itt megalkudott és ettől fogva kezdődik a fogsága. Mi itt inkább azt értjük meg, hogy Pál vállalta a hitének és engedel­mességének a próbáját. Azért, hogy bizalom legyen Ilis ( I .Az efezusi Trofimusról) azt vélek, hogy Pál bevitte a templomba.« (21:27—40.) Ez a történet is mutatja, hogy a templom, az is­tentisztelet helye, istenellenes indulat helyévé is lehet. Pál ellen a templomban azok csináltak hangulatot, akik oda imádkozni mentek. Istent védték Pállal szem­ben, akit pedig Isten választott ki a maga edényéül. Ilii 8 I­I.Most annak okáért mit késedelmezel? Kelj fel JUL. 0 ! és keresztelkedjél meg...« (22:1—21.) Pált a ” “ siető, vagy még inkább a kellő időben cse­lekvő embernek lehet nevezni. Késedelmezett ő is. Meg is kapta a figyelmeztetést, a pirongatást: Mit késedel­mezel? Az egész keresztyén életünket ez a késedelme­­zés jellemzi. Most gondold végig az életed és meglátod, Ilii 0 I féléje az ezredes: Én nagy összegért vettem JUL. 9­­ meg ezt a polgárjogot. Pál pedig monda: Én pedig benne is születtem.« (22:22—30.) El le­het mélyíteni ezt a rövid párbeszédet. Fel lehet mérni az öröklött javakat és azokat, amelyek a mi munkánk eredményei. Jó tudni, hogy mik azok, amiket készen kaptunk és mik azok, amelyekért a mi verejtékünk Ilii 101 “••• tusakodjunk Isten ellen.« (23:1—11.) JUL. IU | Az lehet a keresztyén ember legnagyobb té­vedése és bűne, hogy Isten ellen tusakodik. Pedig ő Istenért akar tusakodni. Onnan származik ez a tévedés, vagy bűn, hogy az ember azt gondolja, hogy ő tudja, ismeri Istennek az egész akaratát. Tehát a maga ízlését, vágyát, indulatát teszi oda Isten akarata van szeretettel mások iránt, hogy ő ad és nem mások­tól vár. Még ennek is van fokozása. Az a jó, ha az ember olyan hálás Isten iránt, hogy ezt a hálát az emberek iránti jótéteménnyel juttatja kifejezésre. Ne várj, ne igényelj,, hanem adj. Kezdd a jót. Napi ószövetségi rész: Jeremiás 36. vének. De szeretetből olyan magatartást tanúsítottak, hogy az ártott. Pál felismerte, hogy Istennek az az akarata, hogy ő Jeruzsálembe menjen. Aki siratta, fél­tette, lebeszélni igyekezett, az gyengítette. Mi erősítsük egymást! Napi ószövetségi rész: Jeremiás 37. iránta, hogy békesség legyen a zsidókból és pogányok­­ból lett keresztyének között, azért vállalta a kijelölt vizsgát. Kényelmesebb és könnyebb sokszor nemes, vagy nemtelen felháborodással visszautasítani a feltett kérdést. A helyes: elfogadni és felelni rá. Napi ószövetségi rész: Jeremiás 38. De nem is voltak jólértesülve, tehát még abban is té­vedtek, amit pedig olyan könnyű lett volna ellenőrizni: nem vitte be Pál a pogányt a templomba. A templom­ban is kell könyörögni: buzgóságunkat, tisztánlátásun­kat ellenőrizd, Urunk! Napi ószövetségi rész: Jeremiás 39, hogy hányszor késedelmeztél. Sok mindent talán vég­leg elmulasztottál. Isten olyan izgalmas, hogy vár és újra ad lehetőséget. Ne késedelmezzél azért. Ha fel­ismerted Isten akaratát, akkor kelj fel és... Tedd a felismert feladatot. Napi ószövetségi rész: Jeremiás 40. hullott. De a keresztyén ember számára legmélyebb fokon ez azt jelenti, hogy a mi üdvösségünk a kivá­lasztás dolga. Készen kapjuk. De nem azért, hogy semmit se tegyünk. Hanem azért, hogy egész életün­kön át hálával feleljünk rá. Napi ószövetségi rész: Jeremiás 41. helyére. És mindazzal szemben, ami neki ellentmond, úgy lép fel, mintha az Istennek mondana ellent. Nem keresztyén elv van, hanem élő Isten van, őt kell meg­kérdezni. Még az érdekében való buzgólkodásunkat is mindennapon meg kell vele vizsgáltatni. Napi ószövetségi rész: Jeremiás 42. 1954 július 4—10. APRÓSÁGOK A HETI BIBLIAI RÉSZHEZ »Fonák dolgokat beszélőkről« szól az apostol, amikor az efezusi gyüle­kezet véneitől búcsúzik. (Csel. 20:30.) Figyelmezteti a presbitereket, hogy a gyülekezetben támadnak ilyenek, akik aztán megzavarják a gyüleke­zet tagjait és maguk után vonják őket. Pontosabban azoktól akarja Pál óvni a gyülekezetet, akik kiforgatják, elferdítik és félremagyarázzák a hir­detett igét. Az eredeti görög szó is ezt jelenti. Nemcsak Pál idejében, hanem ma is vannak ilyen veszedel­mes emberek a gyülekezetben, akik nem azt akarják megérteni Ist«n igéjéből, amit Isten maga mond, ha­nem azt akarják Isten szavába bele­magyarázni, ami nekik kedves és hasznos. — Jó azért, ha ma is vigyáz­nak a gyülekezet vénei arra, hogy ilyen fonák, kifordított dolgokat be­szélők lelepleztessenek és a gyüleke­zet életét ne zavarják. • »Szorgoskodó kezekről« beszél az apostol és nem szégyet bizonyságot tenni arról, hogy keze munkájával kereste meg nemcsak azt, ami ma­gának szükséges, hanem azt is, ami a vele együtt járóknak nélkülözhe­tetlen volt (Csel, 20:34.) Tudta, hogy vannak gyülekezetek, ahol a hívek nem jól viszonyulnak a munkához és azt hiszik, hogy az igazán val­lásos ember kivonhatja magát a mindennapi élet munkájából és szol­gálataiból. Nem is szűnik meg az ilyeneket inteni, hogy csendesen munkálkodva a maguk kenyerét egyék (II. Thess. 3:12.) és a mun­kát becsületbeli dolognak tartják (I. Thess. 4:11.). De nem marad meg a tanításnál, mert tudja, hogy a leg­jobb tanítás maga a példa és ő va­lóban jó példával járt elől, amikor keze munkájának gyümölcseiből élt. Úgy dolgozott, hogy nemcsak ma­gának jutott, hanem a vele valók szükségleteire is. Mert az a jó munka és a helyesen szorgoskodó kéz, ame­lyik a mások életét is könnyebbé teszi,* »Jobb adni, mint venni« — mond­ja Pál, amikor búcsúbeszédét befe­jezi (Csel. 20:35). A keresztyén életnek drága aranyszabálya ez. Aki egyszer kipróbálta, az tudja is, hogy valóban jobb. De nem Pál apostol találta ezt ki, hanem úgy hi­vatkozik rá, mint amit az Úr Jézus Krisztus mondott. Az evangéliumok­ban nem találjuk meg ezt a mon­dást. Jézusnak sok olyan tanítása volt, amiket az evangélisták nem je­gyeztek fel, de amelyek a gyüleke­zetekben általában ismertek voltak. Pál máskor is hivatkozik ilyen jé­­zusi mondásokra. Az Újszövetség iratai közé be nem került, ú. n. apo­krif evangéliumokban és egyéb leve­lekben »szétszórtan« nagyon sok olyan ismeretlen jézusi mondás van, amiket nem jegyeztek fel, de ami­ket neki tulajdonított az őskeresz­tyén gyülekezet. »Agraphá«-nak, fel­jegyzetten mondásnak nevezi ezt a tudomány és sok értékes kutatást végzett ezek körében. — Vannak ezek között a mondások között olya­nok is, amelyekről nehéz eldönteni, valóban mondta-e a mi Urunk. De az, amit itt Pál idéz, egészen bizo­nyosan az ő mondása volt, amelyet nemcsak szájával hirdetett, hanem életével is megpecsételt. Virágh­i Sándor

Next