Az Út, 1956. július-október (9. évfolyam, 27-43. szám)

1956-07-01 / 27. szám

LÁZÁR MELLETT A GAZDAG ÉS LÁZÁR történetét Jézus (Lukács 16 :19—31) nem Lá­zár kedvéért, hanem a gazdag érde­kében mondja el. Lázár ügye rend­ben van. Nincs veszedelemben, élete jól végződik. Annál nagyobb vesze­delemben van a gazdag ember. Dús­kálva, vigadozva él — és elvész. Ő az igazán szegény. Mi megszoktuk, hogy azokkal hasonlítsuk össze ma­gunkat, akiknek jobb dolguk van, mint nekünk. Alulról nézünk felfelé és sokszor irigységgel és keserűség­gel van tele a szívünk emiatt. Jézus ebben a történetben éppen ezt akarja visszájára fordítani és ponto­san az ellenkezőjét mondja: hagyj fel végre ezzel a felfelé nézéssel, oda nézz, ahol Lázár fekszik. Ez az, amit itt meg akar tanítani Jézus. MIÉRT? Ebből a történetből azt a feleletet kapjuk: azért, mert ez az Isten akarata. Ez az Isten nézési irá­nya. Az Isten is így néz az ő dicső­ségének gazdagságából, mindig csak lefelé, oda, ahol mi vagyunk. Akár tetszik nekünk, akár nem, Isten a Lázár pártját fogja. „Hatalmasokat dönte le trónjaikról és alázatosokat magasztalt fel.« »Éhezőket töltött be javakkal és gazdagokat küldött el üresen.« Így van ez már az ószövet­ségben, Mózesnél és a prófétáknál. És azután Mózes és a próféták után eljött amaz Egy, aki betölti, amit Mózes és a próféták ígérnek. Úgy töltötte be, hogy maga szállt alá a mélységbe, ahol ő maga lett Lázárrá, a szegénység és a gyalázat kapujába vetve. Miért? Mert az az Istennek értelem feletti szeretete, hogy »gaz­dag lévén szegénnyé lett érettünk«. A dicsőségből a betlehemi istállóba, a trónról a keresztre. Isten ott van, ahol Lázár fekszik. Ha találkozni akarsz vele, akkor ott kell keres­ned. Ott vár rád, ott akar a maga szeretetébe bevonni, hogy te is sze­retni tudd a felebarátodat. A fele­baráttal, Lázárral együtt téged is akar szeretni. Ezért hát nézz Lá­zárra. Ne menj el Lázár mellett, mert akkor ő mellette megy el. A gazdag ember elment Lázár mellett, hagyta őt ott feküdni a kapuban és ezért nem találta meg Istent. EVANGÉLIUM, örömüzenet, Is­ten szeretetének üzenete mindenki­hez, hogy ő Lázár mellett áll. Hol volnánk mi, ha ezt másképpen gon­dolná Isten, ha nem Lázár pártján állna, mert igaz, hogy nemcsak gazdagok vagyunk, hanem valóban Lázárok is. Ki merné elmondani, hogy én nem ismerek olyan szenve­dést, olyan próbát, olyan kérdést, amelyet meg ne tudnék oldani? Lá­tod, így vagy ott, ahol ő, a te Meg­váltód találkozni tud és találkozni akar veled. Ő szegénnyé lett éret­tünk. Minden tanácstalannak, nyo­morultnak, aggódónak és bánkódó­­nak így lett testvérévé. Ott lent, ahol Lázár fekszik, ott van ő is. Ott, ahol te csak sóhajtani tudsz mindazok alatt, amik reád nehezed­nek, ott ledől a választófal, amely elválaszt Istentől, s meghallja sóhaj­tásodat is. Mivel Lázár szegény volt, a mélységben feküdt, azért tudta őt magához venni. Lázárról az írás semmi különöset nem mond. Nem mondja róla, hogy különösképpen kegyes és igaz lett volna, csak azt, hogy szegény volt. De éppen így volt közel az Isten szívéhez, mert az ő szeretete éppen abban jelent meg, hogy közel van azokhoz, akik össze­törettek. Ki ne örvendezne ezen. Lázár esete valóban örömüzenet mindnyájunk számára. Lehet mindened, örvendezhetsz mindennek, amivel elhalmoz téged Isten, csak ezt ne feledd: melletted lakik az a másik, akinek annyija sincs mint neked, aki talán magá­nos, akinek hiányzik a szeretet és a megértés. Látod-e őt? Még egyszer mondom: a gazdagnak az a bűne, hogy nem látja meg Lázárt. Jézus Krisztus újra meg újra elmondja, hogy milyen veszedelmes dolog fent ülni az élet asztalánál, többnek bir­tokában lenni, mint a másik, több­nek tehetségben, képzettségben, erő­ben, vagy javakban, vagy éppen hitben és kegyességben, ha nem vesszük észre azt, aki alul van, mert az a másik ember a te felebarátod. Csak vele együtt juthatsz a meny­­nyei Atyához. NAGY SZAKADÉK van az örök­kévalóságban a gazdag ember és a­­szegény Lázár között. És ez a szaka­dék már itt a földön megnyílhat. Minden baj, minden bűn ebből a sza­kadékból ered. Mivel ez a közbevet­­tetés megvan, azért van sok szívte­lenség és hidegség világunkban. Ezért bánunk olyan szívtelenül és szeretetlenül egymással. Milyen hi­degség van a szívekben, a házak­ban, népek és világrészek között, mert minduntalan a gazdag és Lá­zár példázata játszódik le közöttünk. Ki tud itt segíteni? Ki tudja áthi­dalni ezt a közbevettetést? Van va­laki, aki lejött a kapu elé. Ott és akkor győzettetett le a pokol, ami­kor a jászolban feküdt, a kereszten vívódott és a halottaiból feltámadott. Krisztus tett minket testvérekké azzal, hogy testvérünkké lett. Az ő szeretete oldotta fel a mi szívünk hi­degségét. őbenne nyílhatnak meg szemeink és nem maradunk a gazdag ember szerepében. Benne Lázár felebarátunkká lesz. Azért mondja el ezt a történetet is, hogy ezt munkálja bennünk. (Részlet Karsay Dezső Buda­­pest-Szabadság téri lelkipásztor június 17-i rádiós igehirdetésé­ből.)­ ­ A „Református Egyház“ június 15-i számában Tóth Károly az Egyházak Világtanácsa kialaku­lását és szervezetét, Pákozdy Mik­lós a központi bizottságnak az Egy­házak Világtanácsa életében betöl­tött szerepét ismerteti. A lap közli Barth Károly áldozócsütörtöki ige­hirdetését, Tánczos Dezső cikkét Szenczi Molnár Albert 350 éves zsoltárfordításáról, a budapesti teo­lógiai akadémia ószövetségi szemi­náriuma tagjainak tanulmányát a Holt-tengeri Habakuk-kommentár­­ról, Tollas Béla cikkét a Ráday Gyűjtemények 255 éves kecske­méti fiókkönyvtáráról. Az igeszol­gálati rovatban Kocsis Elemér, Arató Ferenc és Szabó L. Ambrus írtak. Pap László Noth bibliai kom­mentár-kiadásának két most meg­jelent füzetét és a Klauser által szerkesztett bibliai lexikon 1—3. kötetét, Segesváry Viktor Walz-nak az európai protestantizmus politikai feladatairól írott könyvét ismerteti. Lu­hnsdorff Károly műve fiálva* János acekéjAC 30X40 cm 14.— forint 50X70 cm 24.— forint Tudnivalók bibliaolvasóknak Mózes első könyve Mózes öt könyvében az első 25 év­század történetét olvashatjuk, a sze­rint az üdvtörténeti szempont sze­rint, amely az egész szentírásra nézve jellemző. E könyvek tehát nem a szó megszokott értelmében vett világtörténelmet, vagy termé­szettudományos történelmet akarnak adni, hanem Isten üdvözítő szándé­kát kívánják a történelemben felis­merhetővé tenni. Az említett 25 év­századból az első könyv 23 évszázad­ról számol be. Mózes első könyvének a hagyomá­nyos neve Genesis, ami kezdetet, eredetet, keletkezést jelent. A bib­lia szerinti szemléletmódnak hatal­­­mas szava a könyv első mondata: ►►Kezdetben teremté Isten az eget és a földet.« Erre az igére visszhangzik a váltság szava, amellyel a János evangéliumának bizonyságtétele el­indul: »Kezdetben vala az ige.« Az egész biblia a kegyelmes, az embert üdvösségre vezető, a maga dicsősé­gét teremtésben, gondviselésben, megváltásban munkáló Isten cselek­véseiről szól. Az első három fejezet a teremtést, az ember bűnbeesését és az isteni kegyelem ígéretét mondja el (3 :15). A következőkben az embereknek kegyesekre és istentelenekre való elkülönülését, majd a kétféle em­ber összekeveredését olvashatjuk az özönvízig (4—8. rész). Isten szövetsé­get köt Noéval és utódaival s az emberiség a földnek mind na­gyobb részét népesíti be, a nyelvek összezavarodásáig, a nyelvek sze­rinti különbségek felléptéig (9—11. rész). A 12—40. rész Ábrahám, Izsák és József történeteit mondja el, az utolsó 10 fejezet (41—50. rész) Józsefnek Egyiptomban való boldo­gulásáról, atyjával és testvéreivel való bánásáról, majd haláláról szól. CSENDES Vezeti: DARÁNYI LAJOS ■III I­­­I »A szomszédok azért, és akik azelőtt látták azt, hogy vak vala, mondanak: Nem ez-e az, aki itt szokott ülni és koldulni?« (9.8—12.1 Üres maradt egy forgalmas utcasarok, nem ült oda ki a vak koldus. Nem azért nem ült ki, mintha meghalt volna, vagy pedig emberséges, hálás szívű emberek másképpen gondoskodtak volna róla, hanem azért nem, mert meggyógyult. Munkaképes emberré vált. Most ekörül gyűrűznek az események. De nem úgy, hogy öröm származna belőle, vagy hálaadás, hanem úgy, hogy a Jézus ellenségei megbotránkoznak, a szű­­ zi János írása szerint való evangélium­ ­ok megrettennek, a farizeusok pedig a meggyógyítot­tat kiközösítik. A gyógyulás mindig mozgolódást tá­maszt. És közben dönteni kell, állást kell foglalni. So­kan elesnek, de mások eljutnak az igazság megisme­réséig és annak boldog megváltásáig. Eszter 6. Egy álmatlan éjszaka áldásáról olvasunk itt. Nem tud aludni a király, altatóul az elmúlt ese­ményeket olvastatja fel magának. És közben rájött, hogy aludtak akkor, amikor ébren kellett volna lenni: nem­ jutalmaztak meg egy arra érdemes férfiút. De pó­tolják a mulasztást. IMN­ ? S az ember nincsen Istentől, mert nem tartja meg a szombatot.« (9:13—17.) Jézus nem is azért jött, hogy a szombatot tartsa meg, hanem azért, hogy az elveszettet tartsa meg: az embert. Nem a szombat volt bajban, hanem az ember. Az ember nyomorúsága vetett árnyékot a szombatra is. Hogy a vak ember szombatnapon is kint ült és koldult, az nem sértette a szombatot? Hogy koldulni volt kénytelen, a szombat dicsőségét szolgálta? A szombatot »védő« farizeusok azt mutatják itt meg, hogy hogyan lehet egy ügy mellett buzgón eltévedni és — látszatra istenfélően — teljesen szembehelyezkedni Istennel. A szombat is az emberért van. És minden ünnepnapnak az a célja, hogy emberek gyógyuljanak meg. Aki ennek a meggyógyulásnak örül, az van Isten oldalán. Eszter 7. Ebben a történetfordulóban sincs em­lítve Isten neve. Isten mégis ott van. Nem lép a szín­re, de láthatatlanul ő az igazi mozgató. Eszter könyve ennek a láthatatlan és mégis jelenlevő Istennek a munkáját, szabadítását hirdeti. ■■Ili 0 I »Nem Hívek azért a zsidók róla, hogy vak vala és megjőve a látása, mígnem előhívák annak szüleit.« (9:18—23.) A farizeusok nyomoznak. Nem az a céljuk, hogy tisztán lássanak, hanem azt szeretnék bebizonyítani, hogy nem történt semmi. Nem tagadhatják, hogy lát a szóban forgó em­ber, tehát azt akarják bizonyítani, hogy nem is volt vak. A szülők vallomása a félelmet tükrözi. Elmondják a tényeket, de a fő mondanivalóban meggyógyult fiúkra utalnak. A farizeusok szemében nem az a lé­nyeg, hogy nyilvánvaló legyen mindenki előtt Isten­nek nagyságos dolga, hanem az, hogy ők legyenek iga­zolva. Ha ők nem tudnak vakonszületettet meggyó­gyítani, akkor azt, aki ilyet tud tenni, vád alá kell vonni a »szombat megsértése« miatt. Eszter 8. Egynek a jótettéért és egynek a közben­járására megszabadul az egész. Jézus Krisztus áldo­zata, tette és közbenjárása is ilyen. De mennyivel na­gyobb Krisztus közbenjárásának a haszna! Uh­ | H ! »Te mindenestől bűnben születtél és te ta­nítasz minket? És kiveték őt.« (9:24—34.) Itt egészen nyilvánvalóvá lett, hogy nem azért nyomoztak a farizeusok és az írástudók, mert meg akarták tudni, hogy valóban vakon született em­ber gyógyult-e meg. Mikor nem voltak képesek bebi­zonyítani, hogy nem történt semmi, akkor pedig »eretneket« fogtak: azt hozták fel, hogy a vak ember bűnben született. Itt a valóságnak megfelelően szólot­tak, mert az illető valóban bűnben született, de vele együtt minden ember. Ha a farizeusoknak olyan ta­nító kellett, aki nem született mindenestől bűnben, ott volt Jézus Krisztus. Hisz ő »fogantatok Szentlélek­től, születék Szűz Máriától.« De éppen ő ellene har­colnak. Minden más érvük csak ürügy. Eszter 9. Nem lehet büntetlenül mások ellen igazságtalanságot cselekedni. A feldobott kő a feldo­bójára hull vissza. De az is lehetetlen, hogy az ilyen Istentől jövő szabadulás emlékezet és nyom nélkül tűnjék el. Hill C I »Hiszel-e te az Isten Fiában?« (9:35—38.) JULI.­ti ! a meggyógyult vaknak — azon túl, hogy látott — csak kára lett eddig a gyógyulásá­ból. Kényelmesebb volt neki vakon ott ülni a forgal­mas utcasarkon, mint most a vádak pergőtüzében állni kitaszítottak. De nem a kényelem a legfontosabb szempont. A kitaszítottság csak akkor elhordozható a vak számára is, ha hisz az Isten Fiában. Amikor IHNI fi I 'Ha vakok volnátok, nem volna bűnötök. JULI. UI I Ámde azt mondjátok, hogy látunk, azért a ti bűnötök megmarad.« (9:39—41.) Jézus ezt nem a rosszindulatú, hanem az inkább hozzá kö­zelebb álló farizeusoknak mondja. A tudatlanságnak, a lelki vakságnak van egy megbocsátható, vagy meg­bocsátott formája. Pál is erről szól és főleg Jézus ezekért imádkozott így a kereszten: »Atyám! Bo­csáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekesznek!« (Lukács 23:34.) De azoknak, akiknek lenne szemük a Ilill 7 ! »A tolvaj nem egyébért jó, hanem hogy JULI. /­­ lopjon és öljön és pusztítson. Én azért jöt­­tem, hogy életök legyen és bővölködjenek.« (10:1—10.) A tolvaj az emberek, vagyis — a kép mel­lett maradva — a juhok javait akarja, Jézus, a Jó Pásztor pedig a javát. A tolvaj magának akar sze­rezni, Jézus pedig magát adja oda a védelem, a meg­­mentés áldozati oltárán. Jézus itt a maga pásztoroló, megmentő, megváltó munkáját értelmezi, de ugyan­akkor az övéinek is megszabja a helyét. Felmutatja: én ezt végeztem érettetek, de azért is, hogy ti is ilyen hisz, már nem kitaszított, hanem befogadott. Jézus még arra tanít, hogy látni nemcsak a vakoknak kell megtanulniuk, hanem a »látóknak« is. Látni az tud, aki Isten dolgait észreveszi és cselekszi. Eszter 10. Mardokeus abban nagy és abban lesz példa, hogy egyéni életének felemelkedése sokak szá­mára jótéteménnyé válik. Ahogyan ő megáldatik, úgy válik áldássá, látásra, akik tudják is, értik is, hogy mit kellene lát­niuk, sőt már látják is, de mégis újra kérdezik, azok­nak ítélet Jézus Krisztus első megjelenése, de különö­sen ítélet lesz a második. I. Mózes 1. Amikor már minden készen volt, ak­kor teremtetett az ember. Isten, a teremtő — egyben gondviselő is. Nemcsak külsőleg biztosított Isten min­dent az ember számára, hanem belsőleg is. »Teremte tehát az Isten az embert az ő képére.« áldássá váljatok. Az ige hirdetése, Jézus Krisztus sze­mélyének és munkájának felmutatása először mindig azt a biztonságot növeli: ilyen pásztorom van! De azután ezt a felelősséget erősíti: ilyen megbízatásom van! I. Mózes 2. Isten nemcsak készen adott valamit birtokul és lehetőségül az embernek, hanem ugyan­akkor feladatot is adott: szentelje meg a hetedik na­pot, őrizze és művelje a kertet, ne egyék a tiltott fá­ról és társa legyen a másiknak. Isten ajándékot és a hűség megmutatására szolgáló parancsot ad. VASÁRNAPRÓL — VASÁRNAPRA A mai vasárnap a keresztyén egység vasárnapja. Ezen a vasárnapon Magyarországon nemcsak minden református, hanem minden evangélikus, baptista és methodista templomban a keresztyén egységről szól az ige és azért hangzik az imádság. Sok helyen felcsendül a legszebb ökumenikus zsoltár: »Az Úr bír ez egész földdel és minden benne élőkkel, övé a föld­nek kereksége.« És bizonnyal igen sok gyülekezetben a János evangéliuma 17. részének 21. verse lesz az alapige: »... hogy mindnyájan egyek legye­nek!« A keresztyén egység azért nem ábránd, mert nem emberi vágy és nem emberi célkitűzés. Isten akarja és maga Jézus imádkozott érette, még pedig a főpapi imádságában. Hogy a keresztyének nincsenek egységben, és hogy igen sokszor egy­más ellen is harcolnak, nemcsak szégyenünk és gyöngeségünk, hanem bű­nünk. Nem úgy lehet keresztyén egység, hogy: »vissza Rómához«, vagy ►►egyik is engedjen, a másik is« és kijön egy vallási keveredés. A keresztyén egység úgy lehetséges, hogy alázatosan tudomásul vesszük egymást és együtt igyekszünk felismerni és teljesíteni Urunk akaratát. Az egy Úr szolgálata az egység biztosítéka. Jézus ezért az egységért imádkozott. Ez azt jelenti, hogy Isten ezt akarja, ő egy az Atyával, tehát az Atya akarata teljesedéséért imádkozott az önmagát áldozatul adó Főpap. A keresztyén egység tehát azért ügyünk, mert Isten akarja. Jézus imádkozott a keresztyén egységért, az Atya pedig meghallgatta ezt az imádságot. Ha a keresztyén egység még mindig nincs meg, akkor miattunk nincs meg. Tehát nemcsak szenvedői vagyunk a keresztyén egység hiányának, hanem egyúttal az egység akadályai is. Jaj nekünk, ha Krisztus ebben az imádságban nemcsak érettünk, hanem »ellenünk« imád­kozott. Azért is olyan sürgős a keresztyén egység munkálása, hogy a meg­hallgatott imádság beteljesedése elől eltűnjünk mi, mint akadályok. Legyen azért minden magyar református ügye a keresztyén egység. Imádkozzék érette, kérje és munkálja. Főleg fogadja el és éljen vele. APRÓSÁGOK A HETI BIBLIAI RÉSZHEZ állapítani, hogy valamilyen bűnnek milyen büntetés, testi szenvedés vagy betegség felel meg. Sokakban közöny, vagy éppen megnyugvás ala­kult ki a betegségek láttán, mert — tévesen — úgy vélték, hogy Isten igazságos ítéletét szemlélik a szen­vedő emberben, így amikor például egy vakot láttak, ezt imádkozták: »Áldott legyen, aki igazság szerint ítélt.« Ha valaki születésétől kezdve szenvedett betegségben, még nehe­zebb kérdéseket vetettek fel: a szü­lei vétkeztek-e, vagy a gyermek, még születése előtt. Ez utóbbi »eset­re« is sokféle magyarázatot próbál­tak adni. E magyarázatok között sze­repelt a lélekvándorlás valamiféle formája mellett a lélek születés előtti életének gondolata, sőt valamiféle hamis predestinációs hit is. De az a hit szinte általános volt, hogy az ilyen — még születése előtt — az anyja méhében »vétkezett«. Mind­ezekkel a téves emberi vélekedések­kel szemben Jézus gyökeresen új magatartást tanúsít. Nem utasítja el a bűnnek és betegségnek lehető ösz­­szefüggését, hiszen a halál is a bűn miatt jött be e világba, de rámutat arra, hogy van más lehetőség és összefüggés is. És ezzel visszautasítja a számítgató és a lét minden titkát fölmérni akaró találgatásokat. De még döntőbb Jézus magatartása: odafordul a szenvedő ember felé és meggyógyítja. Isten műve lesz nyil­vánvalóvá minden gyógyításban. A gyülekezetből való kirekesztés­től féltek a vakon született ember szülei (Ján. 9:22). A zsidóknál a gyü­lekezeti fegyelmezésnek különféle fokozatai voltak. Legenyhébb a ►►megrovás« volt, ennél súlyosabb az úgynevezett »kis átok«, amellyel fő­ként azokat sújtották, akik az írás­tudókkal szemben tiszteletlenül vi­selkedtek, vagy a törvény megtartá­sában hanyagok voltak. A kiközösí­tés enyhébb formája volt ez, ami 30 napig volt érvényben, de ha nem volt hatása, akkor megújították. Akit a »nagy átokkal« sújtottak, az kikapcsolódott a gyülekezet közössé­géből, az istentiszteleten nem jelen­hetett meg, családján kívül mások­kal nem érintkezhetett. Ez a kizárás az eset súlyossága szerint vagy bi­zonytalan időre szólt, vagy pedig végleges volt. Érthető tehát, hogy annyira féltek a gyülekezetből való kirekesztéstől. Virágh Sándor »Ki vétkezett, ez-e vagy ennek szülei, hogy vakon született?« (Ján. 9:2). A szenvedés problémája, ez az örök emberi kérdés rejtőzik a ta­nítványok szavai mögött. Különösen­­pedig a betegség kérdése. A beteg­ség és testi nyomorúság orvostudo­mányi összefüggései ismeretlenek voltak e kor emberei előtt, ezért azokat csak vallásos szempontból ítélték meg. Az akkori közfelfogás szerint a testi nyomorúság a bűn következménye és ezért Isten bün­tetése. Ez a felfogás sok helytelen találgatásra vezetett. Meg akarták IMÁDSÁG Mindenható, örökkévaló Isten! Te­neked minden szentek megalázott, szívvel dicséretet mondanak; tené­­ked minden mennyei seregek vég­­hetetlen dicséretet énekelnek, dicső­ségedet és tisztességedet alázatosan imádván. Dícsér tégedet Uram az ember, a te teremtett állatidnak leg­nemesebb része. Én Istenem, én éle­tem, én erősségem és én dicséretem, méltóztass arra engemet, hogy di­csérjelek tégedet. Adj világosságot szívembe, igét szájamba, hogy az én szívem elmélkedjék a te dicsőséged­ről, és az én nyelvem énekelje a te dicséretedet. Szentelj meg enge­met mindenható megszentelőm, mind belül, kívül, és tégy méltóvá a te dicséretedre. Vedd el jókedvvel és dicséretesen az én szívemnek kezé­ből és elmémnek szeretetéből hoz­zád nyújtott alakimnak áldozatját, legyen kedves előtted és hasson fél jóillatú áldozatul hozzád. A te szent­­séges emlékezeted és boldogságos édességed bírja egészen telkemet és amár láthatatlan jóknak szerelmére gerjessze fel őt a mi Urunk Jézus Krisztusnak általa. Ámen. (Kürty István: Az élő Isten­hez való ájtatos imádságo­kat magában foglaló köny­vecske. Kassa, 1611.)

Next