Merényi Oszkár: A magyar lélek története (az irodalomtörténet alapján) (Kaposvár, 1929)
y ságot fejlesztettek ki a magyarokban: a nagy egyéniségek, a vezérek tiszteletét, amely oly nagy értéket jelentett a későbbi időben is. A fejedelemválasztás és a királyság felé való átmenet egyik lelki alapját itt kell keresni. A romantikusabb felfogású történetírás ehhez még egy másik tulajdonságot is csatol: a hivatottság hagyományát, a történeti öntudatot, a hűnörökség homályos biztatását, amely Árpád nemzetségéhez fűződött. Több jel mutat arra, hogy a magyarságot vállalkozására már a múlt hagyománya is biztatta, s ez is adott erőt neki nagy vállalata végrehajtására. Ennek a diadalmas, honfoglaló nemzedéknek Árpád a képviselője. Benne kell látnunk a magyarság első kiváló alakját és megszemélyesítőjét. Látjuk benne a nagy hadvezért, amint zseniális terv szerint meghódítja az országot, és gondoskodik védelméről és megtartásáról is. Államférfiúi bölcsesége az ittmaradt lakossággal való bánásmódban nyilatkozik meg. Széles látókörét külpolitikájában látjuk. Nagy nemzetépítő: alatta fejlődik ki a magyar nemzeti élet három alapja: a magyar állam, a magyar nemzet és a magyar haza. Némileg az ő személyéhez fűződik ezek kialakulása, ami hatalmas kormányzóképességet, nagyszerű egyéni tulajdonságokat, égő fajszeretetet kívánt. Csak annyira korlátozta a nemzet szabadságát, — ismerve nemzete lelkét — amennyire ezt a nagy célok követelték. Hatalmas alkotó tehetsége nem elégedett meg a meglevővel, hanem mintegy örök célokat tűzött ki maga elé: benne a fajfenntartó ösztön zseniális erővel nyilatkozott meg. . 2. A magyar lélek a kereszténység felvételéig. A honfoglalás utáni magyarság sikereinek a hatása alatt állott. Elkápráztatták diadalai, amelyekkel Európának ezt a területét elfoglalta,, s kiélvezte a gyönyört, amelyet a félelem nyújt a győzőnek. A gyöngébb Árpád-utódok alatt a fegyelem mindinkább lazul, előtérbe nyomul a vad ösztönök, a zsákmány- és a kalandvágy uralma. Azonban az átalakulás lassan megindult. Először is sokat tesz az itteni népekkel való érintkezés. Ezek fejlettebb kultúrájúak, s a magyarság gondolkozását lassan más irányba terelik. Lehet, hogy már a kereszténységgel való találkozás is szelídíti az erkölcsöket. Ehhez járulnak a vereségek, amelyek a század közepe táján érik a magyarságot. Lehet, hogy ebben az időben alakul ki a hagyomány a magyarság hűn eredetéről. Az állandó hazában ideje van a magyar léleknek a visszaemlékezésre és a hagyományok kialakítására. A hőstisztelet kifejlődésének egyik bizonyságát látjuk Attila alakjának felfogásában. Talán könnyű győzelmeik a világhatalom álmát is felcsillogtatták a magyarok előtt. Ebben az időben zsákmánydühükre hallgatnak, és félelmet terjesztenek mindenfelé. A gyöngébb fejedelmek ellenére is él bennük az Árpád család iránti tisztelet, ami a hagyományok tiszteletére és politikai ösztönre vall. A hős kultusza tovább fejlődik, mert az ősi vallás is nagy tisztelettel veszi körül a hős alakját. Haji öntudatuk még jobban megszilárdul, miután látják felsőbbségüket a többi ittlakó néppel szemben. Tanulékonyságuk is bő táplálékot talált az itt látottakban, még inkább azonban a külföldi kalandozások alatt. Tipikus ebből a szempontból Taksony alakja, akiben az Olaszországban látottak egy magasabb kultúra tudatát is kifejlesztették. Gőgösen és ellenállhatatlanul dübörögnek át Európán, de nemcsak a zsákmányból akarnak, hanem a jogból is. Valószínűig erre utal részben a hún hagyomány is. Semmi jel sem mutat arra, mintha a magyarság valami különös megbecsülésben részesítette volna a költészetet, vagy annak a mesterségével foglalkozókat. A gyászmagyarok hagyománya épen az ellenkezőjére vall. A magyarok vallásos énekeiket ide, az új hazába is elhozhatták, harci dalokra is van némi következtetési alapunk. Hogy a magyar mondaalakító képzeletet főleg a nemzet eredete és a honfoglalás foglalkoztatták, azt a hún birodalom felbomlásáról és Pannonia elfoglalásáról szóló részek bizonyítják. Ezek a