Kornis Gyula: A kultúra válsága (Budapest, 1934)
A szellemi munka válsága
quantumok volnának, ahogyan a fizikai testek atomjai, melyekre az ész a számok törvényeit oly sikerrel alkalmazhatja. Ez a szociális fizika s gazdaságos alkalmazása, a szociális technika (sokszor «társadalmi politikának» nevezik) az egyéniségétől megfosztott atomember munkáját egyhangúvá, egyoldalúvá, gépiessé szárítja, természetes alkotó örömétől és magasabb rendeltetéstudatától megfosztja, ki várja, elernyeszti és ellaposítja. Nem a szellem parancsol többé a tárgynak, hanem a tárgy a szellemnek. Az anyag diadalmaskodik a szellem természetes szükségletei fölött: az anyag produkciója öncéllá emelkedik. Ennek megfelelően a szellem értéktáblája összetörik. Egyetlen önérték marad, mellyel szemben a szellem is csak eszközértékké süllyed: a gazdasági érték. Az értékhierarchiában a hasznossági érték monopóliumra tesz szert, melynek alá van rendelve minden vallási, művészi, erkölcsi és tudományos érték, minden szellemi értéktermelés és alkotás. Ha értékekről beszélünk, ma már csak árakat értünk rajtuk (Nietzsche). A szellem, mely legyűrte az anyagot s minden ízében racionalizálta a fizikai munkát, most maga is ennek fogságába került; a maga sajátszerű munkáját, a szellemi munkát is mindjobban mechanizálni iparkodik; pszichotechnikai módszereket agyal ki, hogy a szellemi tevékenységet is lehetőleg quantifikálhassa s előre kiszámítva egyes fázisait, a gépmunka hasonlóságára racionalizálhassa. Korunk nagyra nőtt technikai-anyagi kultúrája, bármily csodálatos is külső csillogása, lényegében a szellem uralma helyébe az anyag primátusát állította. Óriási méretű küzdelem indult meg a qualitás és quantitás kategóriája között; ma már, úgy látszik, hogy a szellemet képviselő sokszínű qualitást egyelőre legyűrte a tömegtermelés, a standardizálás, az uniformizálás. Az intellektualizmus fölött, főkép a világháború óta, diadalt ül a manualizmus. A fizikai munka értéke és tekintélye emelkedett, a szellemi munkáé lefokozódott. A fizikai munkásság képviselői, a munkáspártok jutva Európa számos országában politikai uralomra, természetes, hogy a fizikai munkának nagyobb értékét a gazdasági termelésben s nagyobb jelentőségét a társadalomban hangoztatták, s iparkodtak ezt az értékfelfogást érvényesíteni kormányzati intézkedéseikben is, holott az anyagot is mindenkor csak a szellem mozgathatja s formálhatja. A szellemi munka világszerte válságba jutott. Hogy ennek a válságnak mélyére tekinthessünk, vegyük szemügyre a fizikai és a szellemi munka különbségét: mi ennek a különbségnek következménye világnézeti-etikai, szociális és jogi szempontból egyrészt a fizikai, másrészt a szellemi munkásoknál? Mik az okai a szellemi munkások növekvő nyomorának és munkanélküliségének szerte a világon?