Wagner, Adolf: A tudományos gondolkodás alapvonalai (Budapest, 1923)
Ez azután mindenképen elvezet bennünket a tudományos ismeretszomjúság második gyökeréhez. Eddigi szemlélődéseinkben főleg vagy kizárólag az a szempont vezetett bennünket, hogy a tudományos kutatás hajtórugói a gyakorlati megfontolások, vagyis az a szükséglet és kívánság, hogy a természeti erőket a lényegükben és működésük föltételeiben azért ismerjük meg, hogy segítségükkel a tulajdon emberi életföltételeinket javítsuk. De alkalmilag fölvetettük már a kérdést: hogyan egyeztethető össze ezzel, hogy olyan sok, a tudománynak élő ember a jólétét, egészségét, kényelmét, sőt az életét is kockára teszi csupán azért, hogy gondolkodó elméjének valamelyik problémáját közelebb hozza a megoldáshoz? Ez egészen értelmetlen ellentmondásnak látszik. De gondoljuk meg a következőket. Az egyes ember élete szempontjából valóban tökéletesen mellékes dolog, várjon tudja-e, hogy a Föld a Nap körül kering, vagy pedig azt hiszi, amit az emberek évezredeken át hittek, hogy a Nap mozog és a Föld áll egyhelyben. Ez már csak azért is tökéletesen mindegy, mert akár így van a dolog, akár amúgy, úgysem változtathatunk rajta semmit. Ez tehát olyan megismerés, amely a mi életünkre semmiféle előnynyel se járhat. És íme, egy Galilei mégis elszenvedte a börtön kínjait, mások az eretnekség miatt való megégetést, csakhogy az emberekkel ilyen ismereteket közölhessenek! Mi hasznunk abból, ha tudjuk, hogy milyen távol van a Nap a Földtől; ha tudjuk, hogy a csillagok közül melyek a Naphoz tartozó bolygók, mint amilyen a Föld; és hogy vannak-e közöttük, amelyek szintén Napok, csak sokkal nagyobbak a mienknél és végtelenszer távolabb vannak? Mi hasznunk abból, ha tudjuk, hogy milyen utakat tesznek meg a bolygók vagy az üstökösök az égboltozaton és hogy milyen mechanikai törvényeknek engedelmeskednek eközben? És mégis egész csomó ember ilyen kérdéseknek szentelte egész életét, fáradozott és keservesen nélkülözött, sokszor ellenségesen állva szemben az egész világgal és ezután is akadnak majd emberek, akik ilyen kérdéseknek szentelik az életüket. Mi hasznunk abból, ha tudjuk, hogy valamennyi élőlény, az embert is ideértve.