Kun Béla: Ki fizet a háborúért? (Budapest, 1919)
Ki fizet a háborúért? Hát ki viseli most is a terhét ? Ki szenved, ki vérzik alatta ? Kit sújt a drágaság. Ki más, mint akik katonák, a dolgozók, a városi munkásság és a falusi szegénység. Aki eddig vérzett benne, aki eddig nyögte terhét, — az göbbed majd ezentúl is terhei alatt, vagy — vagy pedig a kecskeméti öreg templom nagy harangja. Kettő közül az egyik. A harmadik, messze a lövészároktól, olyan messze, hogy nincs olyan messzehordó ágyú, amely eltalálhatná őket, a vagyonos osztály. No majd bolondok lesznek fizetni. Ők csinálták a háborút. Ők szállítottak a háborúban, ők előlegezték a hadikölcsönökre a pénzt, ők lelkesítettek a háborúra — ahol nem használt a lelkesítő szó, ott ők akasztották, lövették főbe a katonákat, hát még fizessenek is? Az övék a hatalom, az ő képviselőik ülnek az ország házában, majd bolondok lesznek olyan törvényeket hozni, hogy ők fizessenek. Amint úgy intézték a háborúban is a dolgot, hogy a katonaságtól kiszabadították magukat s minden pereputtyukat elhelyezték a divízió, meg a hadseregparancsnokságoknál, úgy csinálják már a háború költségei dolgában is. Ha már meg kell terhelniök önmagukat is adóval, úgy csinálják, hogy a kecske ne is lakjék jól ugyan, de a káposzta ne csak megmaradjon, hanem még kövérebb fejekbe boruljon: nem igen fizetni több adót, de amivel többet kell mégis fizetniök, azt duplán visszaszerzik újabb szállítások révén. Nem marad hát más, mint hogy azok fizessenek, akik végigszenvedték a négyéves háború minden kínját. A véradó után jön a pénzadó, elveszik a szegény ember szája elől, ami kellene, hogy pótolja az elveszett vért.