Mi a Tanácsköztársaság? (Budapest, 1918)
Jó, ezt tudjuk, mondja rá valamelyik bölcs, aki kanállal élte a tudományt, melyet a kis képes burzsuánsságok, meg az áruló szocialista lapok tömtek beléje. De hát mi köze van a bolsevikikommunisták tanulmányának, a munkástanácsoknak, szovjeteknek a proletárok korlátlan uralmához, diktatúrájához. Ennek a bölcsnek, akár munkás legyen az illető, akár valamilyen „házi barátja“ a munkásságnak, a szovjet alkotmánnyal feleljük. A szovjet, a munkások és parasztok tanácsa, a proletárdiktatúr formája, szervezete, a munkások és parasztok hatalmi eszköze. Nem a népé, mely elnevezés alatt értik a tőkéseket is, a minden rendű és rariga burzsoákat, hanem a munkásoké, a földtelen parasztoké, kik a szovjetekben egyesített hatalmukat arra használják fel, hogy — amint az új alkotmány mondja — „teljesen elnyomják a burzsoáziát, megsemmisítsék embernek ember által való kizsákmányolását, bevezessék a szocializmust, melynek idején sem osztálykülönbségek, sem államhatalom nincs“. A burzsoáziának szüksége volt arra, hogy a maga osztályuralmát ilyen kifejezések alá rejtse: „demokrácia“, „néphatalom“, „általános nemzeti“. Így tudja megcsalni, elhódítani az elnyomott munkásosztályt s a maga rablóállamát, rablóhatalmát olyan színben tünteti föl, mint „általános, nép, nemzeti érdekek“ képviselőjét, védelmezőjét. A munkásosztálynak nincs szüksége erre. Épen azért, mert neki a hatalom, nem a kizsákmányolás örökkévalóvá tételének, az osztálykülönbségek fenntartásának eszköze. Neki csak arra kell a hatalom, hogy megteremtse azt az állapotot, amidőn nem lesznek gazdag herék és éhezve dolgozók, elnyomók és elnyomottak; amikor csak az eszik, aki dolgozik. Ennek a célnak eszközei: a munkástanácsok, a szovjetek, ennek a hatalomnak a munkásosztályt fölszabadító hatalomnak foglalatja: a tanácsok, a szovjetek köztársasága. Kinek van joga a tanácsköztársaságban? Mondottuk már, hogy amíg a burzsoáziának joga van, addig nem lehet tőle elvenni a tőkét, mely a hatalmat, a kizsákmányolás lehetőségét biztosítja számára. Ki kell zárni tehát a hatalomból, hogy megszüntethető legyen a dolgozók kizsákmányolása. A tanácsköztársaságban ezért csupán azoknak van részük a hatalomban, csak azok választhatók a követek tanácsába, akiknek nem érdeke a kizsákmányolás fenntartása, de minden okuk megvan arra, hogy ezt eltöröljék a föld színéről. Így intézkedik erről a tanácsköztársaság alkotmánya: A tanácsba választás és választhatóság joga vallásra, nemzetiségre, illetőségre stb. való tekintet nélkül megilleti, az Oroszországi Szocialista Szövetséges Tanácsköztársaság következő polgárait, akik a választás napjáig a 18-ik életévüket meghaladták.