Közi-Horváth József: Proletárok megváltása. XI. Pius pápa „Quadragesimo anno” kezdetű körleveléről (Budapest, 1936)
katolikusok közt is heves vitatkozások folytak. Azután a legújabb idők szükségletei és a közben beállott nagy változások megkövetelik a Leó-féle tanításhoz való gondos alkalmazásukat, esetleg annak némi kiegészítését. Készségesen megragadjuk azért a kínálkozó alkalmat, hogy apostoli tisztünknél fogva, amely minket mindenki adósává tesz (Rom. 1, 14.), tehetségünk szerint megfeleljünk a kétségekre és az újabb idők követelményeinek eleget tegyünk.“ A pápa világosig látja a mai helyzetet. Krisztus földi helytartója világosan látja a mai helyzetet, amikor megállapítja, hogy „a proletárok száma ismét hihetetlenül megszaporodott s keserves panaszuk az égbe kiált. Számukat növeli a földmunkások óriási serege, akik a legalacsonyabb életszintre szorultak és a legkisebb reményük sincs,"hogy valaha is egy darabka földet a magukénak mondhassanak, tehát örökre a proletársorssal vannak eljegyezve, ha jobb belátás nem érvényesül és hatásos intézkedések nem történnek. Bár igaz, hogy a szegénység és a proletársors nem azonos fogalmak, mégis a proletárok igen nagy tömegei a túlgazdagok csekély számával szemben megcáfolhatatlan bizonyítéka annak, hogy a földi javak a mi korunkban, az indusztrializmus korában, amikor oly bőségesen termelnek értékeket, nincsenek helyesen elosztva és nem megfelelően szolgálják a különböző osztályokat.“ „Ne áltassuk magunkat... A pápa világosan látja azt is, hogy ezek a rettenetes szociális ellentétek előbb-utóbb katasztrófához vezetnek. Már az 1930 december 31-én kiadott családvédő körlevelében, a „Casti connubii“-ben felhívta erre a felelős államférfiak figyelmét: „Ha a családoknak, — mondja ez a körlevél — különösen a többgyermekes családoknak nincs rendes lakásuk; ha a családfő munkát és keresetet nem talál; ha a mindennapi szükségletek nagyon drágák; ha még a családanya is — a család nem kis kárára — a saját munkájával pénzkeresésre szorul, vagy az anyaság rendes és rendkívüli terhei idején megfelelő élelem, gyógyszer, orvosi segítség és minden egyéb nélkül marad, akkor természetesen a házastársak könnyen elcsüggednek, hogy nehéz számukra a családi élet és az Isten törvényeinek megtartása, a közbiztonság, az állami élet és jólét veszedelembe kerül, mert az ilyen emberek könnyen úgy kétségbeesnek, hogy semmi vesztenivalójuk nem lévén, esetleg csak jobbat remélhetnek az államnak ,és