A Cipőgyártó, 1937 (8. évfolyam, 1-10. szám)
1. szám
Pro domo Hetedik évfolyamába lépett „A CIPŐGYÁRTÓ magyar cipőipari sajtóorgánum. Amikor megindult útjára célkitűzése szerint, hogy a szakmai érdeket szolgálja, nem hangoztatott kábító ígéretet, hanem az évfolyamokon át cselekvőleg töltötte be hivatását, amire különben a szaksajtó rendeltetve van. A szakmai társadalom tekintélyes része fogadta magához és a mindig gyarapodó olvasótábor szeretettel áll mögötte. Bizonyság ez arra, hogy jó irányban halad és buzdítás is, hogy a jelzett irányban folytassa útját most is, amikor immár a hetedik esztendejében küzd, harcol a magyar cipőipar egyetemes érdekei mellett. A CIPŐGYÁRTÓ hasábjain sorakoznak az ólombetűk, melyek mind-mind kifejezői azoknak a gondolatoknak, eszméknek, amelyek a szakma életbevágó ügyeit kívánják szolgálni, de nem kevésbé az összetartozandóság érzetét a szakmai egyedekben ápolni. Nem csak gazdasági, hanem szociális és kulturális feladatok teljesítése háramlik a szaksajtóra és mindezeknek megfelelően törekvő igyekezettel gyakorolja munkásságát A CIPŐGYÁRTÓ szaklap, amidőn hihető, hogy mindezt méltányolják A CIPŐGYÁRTÓ olvasói hirdetői, bizonyára kitartanak továbbra is mellette, hogy edzett erejével folytathassa hivatását azon az útón, amelyen azt megkezdte, egészségibb versenyviszonyokat teremtett a legalacsonyabb munkabérek Irta : dr Szeghalmi (Szommer) László az IPOK fogalmazója Az iparűzők köréből állandóan hangzott fel az a panasz, hogy az ipari termelés és értékesítés a legkomolyabb nehézségekkel küzd. A panaszok egy közös eredőre vezethetők vissza : a kedvezőtlenné vált versenyviszonyokra. A mindennapi életben gyakran találkozunk az egészségtelen versenyviszonyok megjelöléssel ; keressük, vájjon milyen körülmények idézték elő az egészségtelen versenyviszonyokat. Már az orthodox közgazdasági iskola megdönthetetlen tényként szögezte le azt az igazságot, hogy az árkialakulást a kereslet és a kínálat erői szabályozzák. Ha áll ez a szabály az árkialakulásra és mert valójában áll, mert a mindennapi élet szabályszerségei szükségszerűen igazolják, úgy megállapíthatjuk azt is, hogy a piaci versenyfeltételek kialakításában is a kereslet és a kínálat törvényszerűsége játssza a döntő szerepet. A háború utáni idők gazdasági válsága, de különösen az utóbbi évek deflációs pénzügyi politikája a munkapiac kereseti lehetőségét megritkította. A kínálkozó munkaalkalmak nagymértékű hanyatlását megérezte a termelő munka menete. A régi, évtizedes üzemek begyakorlott szakmunkásaikat kényszerültek leépíteni. Az elbocsájtott alkalmazottak rendelkezvén az önállósuláshoz megkívánt előképzettséggel és feltételekkel, önállósultak. Az elhelyezkedni nem tudó munkanélküli seregek az önállósulás karjaiba vetették magukat. Megnövekedett tehát a munkaalkalmat keresők száma, de ugyanakkor a munkaalkalmak, nemhogy az önállósulás mérvéhez képest emelkedtek volna, éppen ellenkezően, felére, sőt egyes iparágakban az egyharmadára csökkentek. A megritkult munkalkalmakra nagy vehemenciával vetette rá magát az iparűzők serege. Megkezdődött a mindenáron való munkavállalás , az árrontás, amely az egyik legszigorúbb szimptómája a kedvezőtlen versenyviszonyoknak. Az egészségtelen versenyviszonyok kezdették éreztetni romboló hatásukat. Az egy két évvel ezelőtt még szilárdnak hitt árak napról-napra hanyatlottak, s nehezebb és nehezebb feladatok elé állították az értékesítő iparost, vagy kereskedőt. Az iparűzők, hogy a túl olcsón, vállalt munkára rá ne fizessenek, leszorították az alkalmazottak járandóságát, de egyúttal a munkaidőt felemelték. Ennek a visszás helyzetnek lett a szüleménye az, hogy a munkavállalók késő éjszakai munkával is alig tudták megszerezni az életfenntartásukhoz legszükségesebb javakat. A munkások megszűnvén fogyasztók lenni, a közgazdasági értékesítés kereke ismét szűkült. A lefelé tendáló árkialakítás ellenére is gyakorivá vált, a helytelen vállalkozás folytán keletkezett ráfizetés, amikor is a vállalkozó, nemcsak az államnak, társadalombiztosítónak, hanem saját munkásainak is adósa lett. Ily körülmények közepette az egészséges munkavállalás a ritka esetek közé tartozott. Az egészségtelen versenyviszonyok oly súlyos helyzet elé állították az iparűzőket, hogy az gyakran az iparűző egzisztenciáját követelte áldozatul. Nyilvánvalóvá lett, hogy az államnak félre kell tenni a szabadverseny liberális felfogásait és az iparűzők valamint saját maga érdekében be kell avatkoznia a Szabadossá vált szabadságba és meg kell vonni azokat a határokat, amelyen túl az árkialakító tényezők szabad érvényesülése inkább káros, mint előnyös, az egyetemes közgazdasági életre és az individumra. A kormányzati tényezők helyzetét megkönnyítette az a körülmény is, hogy maguk az ér •435 'фкшсеМрУ К S Z1 HÚ CF V 6 V 11 Budapest, Vili., Futó-u 1. Kistáció ucca 13 Gyárt. Maccay rendszerű varrott női cipőkülönlegességeket. Telefon: 379-46. A CIPŐGYÁRTÓ I